Nyomtatásban nem jelenik meg
„Adj fényt, hogy biztonságosan léphessek az ismeretlenbe”
A Brigham Young Egyetem, Hawaii diplomaosztó ünnepségén, 2023. december 8-án elhangzott beszéd alapján. A teljes angol nyelvű beszéd a speeches.byuh.edu oldalon található.
Lehetséges, hogy a következő lépéseid mélyen az ismeretlenbe vezetnek. Ám „helyezd kezed Isten kezébe”, és tudom, hogy az útmutatásával „jobb világosságod lesz Ő, mint a fény, és biztonságosabb, mint a kitaposott ösvény”.
Saving That Which Was Lost [Megmenteni, ami elveszett]. Készítette: Michael Malm
Drága barátaim! Öröm itt lenni veletek ezen a gyönyörű helyen, és megtiszteltetés, hogy az életetek e jelentős napján szólhatok hozzátok.
Miközben arra készültem, hogy megosszam veletek a gondolataimat, képzelni sem mertem volna, hogy azon a napon teszem majd ezt, amikor a Tizenkét Apostol Kvóruma legújabb tagjának neveznek ki. Ezt még kimondanom is elképesztő. Ez az elhívás tegnap érkezett. Képzelhetitek, milyen keveset aludtam az éjjel. Rendkívül szokatlan módon most eszmélek rá, hogy soha nem készültem olyan beszéddel másoknak, amely tökéletesen illeszkedik az én életem egy adott pillanatához. Isten, aki mindenek felett áll, és akit a tegnapi elhívás nem ért meglepetésként (bármennyire is meglepő volt számomra, és minden bizonnyal mindazok számára, akik jól ismernek engem), irányított engem ezekhez a nektek szóló üzenetekhez. Viszont nekem is nagyon sokat jelentenek ebben a pillanatban. Borzasztóan nagy szükségem lesz rájuk a következő hetek, hónapok, sőt, évek során.
Apostolnak lenni azt jelenti, hogy az Úr Jézus Krisztus különleges tanúja vagyok. Nagyon is tudatában vagyok annak, hogy minden elképzelhető jó módon fejlődnöm kell ahhoz, hogy a Szabadító kívánalmainak megfelelő szolgává váljak. Az alkalmatlanságaim, gyengeségeim és hiányosságaim fájdalmasan világosak számomra, de hiszek Atyám türelmében, Jézus Krisztus kegyelmében és a Szent Lélek tanításában.
Szeretném veletek megosztani Minnie Louise Haskins költőnő néhány szavát:
„Így szóltam a férfihoz, ki az év kapuját őrizte: »Adj fényt, hogy biztonságosan léphessek be az ismeretlenbe.«
Válasza ez volt: »Menj, lépj ki bátran a sötétbe, s helyezd kezed Isten Kezébe! Jobb világosságod lesz Ő, mint a fény, és biztonságosabb, mint a kitaposott ösvény.«
Így hát elindultam, és Istennek Kezét megtalálva, örömmel léptem az éjszakába.
Lehetséges, hogy a következő lépéseitek az ismeretlenbe visznek – sőt, számtalan ilyen alkalom lesz még az életetekben, amikor az előttetek álló dolgok java még feltérképezetlen. Ha azonban kezeteket Isten kezébe helyezitek, tudom, hogy – amint azt a vers is ígéri – az útmutatása által „jobb világosságod lesz Ő, mint a fény, és biztonságosabb, mint a kitaposott ösvény”.
„Helyezd kezed Isten Kezébe”
Mit jelent, hogy „helyezd kezed Isten Kezébe”? Talán azt jelenti, hogy gyakoroljuk a sareptai özvegyasszony hitét, aki az utolsó, csekély forrásait felhasználva adott enni Illés prófétának. Bámulatos bizalommal Isten kezébe helyezte a kezét, és a véka lisztje és a korsó olaja nem fogyott el, hanem ételt biztosított neki és a fiának, hogy fenntartsa őket az éhínség idején (lásd 1 Királyok 17). Vagy talán megmutatkozik Naámán, a leprában szenvedő fővezér bizonytalan, de végül alázatos engedelmességében, amikor Elizeus prófétának engedve hétszer megfürdött a Jordán folyóban, hogy meggyógyuljon (lásd 2 Királyok 5). Talán Mária, Jézus édesanyja is eszünkbe jut, aki egy megdöbbentő, életet megváltoztató megbízást az alábbi rövidke, ám erőteljes válasszal fogadott el: „Imhol az Úrnak szolgálója” (Lukács 1:38).
Az, hogy Isten kezébe tesszük a kezünket, kétségkívül azt jelenti, hogy folyamatosan igyekszünk közelebb kerülni Mennyei Atyánkhoz és a Szabadítónkhoz, Jézus Krisztushoz, valamint érezni a tökéletes szeretetük örömét. Azt jelenti, könyörgünk, hogy megértsük, mindig velünk vannak; felismerjük, hogy az Ő jelenlétük megörvendezteti az életünket; továbbá megtapasztaljuk azt az örömöt és hálát, amelyet az ilyen társaságnak ihletnie kell. Azt is jelenti, hogy celesztiálisan gondolkodunk, előre tekintve a „pirkadatra”, mely felé Isten oly türelmesen vezet minket, és ennek a ragyogó célnak szenteljük magunkat. Barátaim! Ha arra törekszünk, hogy tisztán Isten keze vezessen minket, nem pedig bármilyen más hatás, akkor erőt kapunk ahhoz, hogy megtartó hittel és tartós bizalommal forduljunk a jövőnk ismeretlenjei felé.
„Istennek Kezét megtalálva”
Akkor hogyan juthatunk el oda? Hogyan lelhetjük meg Isten kezét, és a versben leírtak szerint miként léphetünk „örömmel… az éjszakába”? Jézus Krisztus evangéliuma tele van világossággal, amely segíthet és segíteni is fog nekünk Isten kezének a megtalálásában.
Jézus Krisztus, a mi szeretett Szabadítónk, a világosság mindenekfeletti forrása az életünkben. Ő maga biztosított minket erről: „Én vagyok a világ világossága: a ki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága” (János 8:12). Az élet világossága! Ez Ő. Ez az, amit Ő kínál nekünk. Az Ő világosságának köszönhetően valóban választhatjuk a reményt és az örömet az élet zavaros viharai közepette. Ha ezt felfedeztétek, ismerni fogjátok az Ő világosságának a csodáját, amely bármely homályon át tud hatolni.
Ha kihasználjuk életünkben a világosság eme jelzőtüzét, az azt jelenti, hogy felfedezzük, amit Russell M. Nelson elnök a mindennapi bűnbánat örömeként jellemzett. Azt mondta nekünk, hogy „a bűnbánat ragyogó ajándék. Olyan folyamat, amelytől soha nem lenne szabad félni. Olyan ajándék, amelyet örömmel kell fogadnunk, és használnunk – sőt, megragadnunk –, miközben napról napra arra törekszünk, hogy hasonlóbbá váljunk a Szabadítónkhoz.” Ha újra és újra visszafordulunk Istenhez, minden egyes alkalommal, amikor letérünk az útról, az megszabadít minket a bűn és a nyomorúság azon kötelékeitől, melyekbe az ellenség bele akar minket szorítani. Megtanulhatjuk kihasználni a napi – sőt állandó – bűnbánat lehetőségét, és ezt őszinte hálaadással tenni.
A szentírások a világosság egy másik becses forrását jelentik az életünkben. Vincent van Gogh holland festő az egyik levelében ezt írta az egyik öccsének: „Nem is tudod, mennyire vonz a Biblia; naponta olvasom, de szeretném kívülről tudni, és ennek a kifejezésnek a fényében tekinteni az életre: »Az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága.«” Amikor a festményei összetett szépségére, különösen a világosság örvénylő ábrázolására tekintek, elképzelem, hogy a művészetében a világot azon vágya lencséin át ábrázolta, hogy Isten szavának a fényén keresztül tekintsen az életre.
Megvilágítják és alakítják-e a szentírások szavai azt, ahogyan a világra tekintetek? Talán már kifejlesztettétek a meghittségnek ezt a szintjét Isten szavával – vagy talán még nem. Bárhol legyetek is a szentírások személyes tanulmányozása során, arra buzdítalak benneteket, hogy továbbra is kutassatok és tanuljatok. Soha nincs túl késő kinyitni a szívünket a szentírások előtt, és hagyni, hogy a világosságuk vezessen minket. Dallin H. Oaks elnök, az Első Elnökség első tanácsosa ezt tanítja: „Azt mondjuk, hogy a szentírások tartalmazzák a választ minden kérdésre, mert a szentírások minden válaszhoz el tudnak vezetni minket. [A szentírások] révén olyan helyzetbe kerülünk, ahol sugalmazást kaphatunk bármely tanbéli vagy személyes kérdés megválaszolásához, függetlenül attól, hogy a kérdés közvetlenül a szentírásokban tanulmányozott témára vonatkozik-e. Ez egy olyan nagyszerű igazság, amelyet sokan nem értenek meg.”
Mint a világítótorony a viharban, a templom a világosság megingathatatlan forrása és a biztonság jelképe. A templomi hódolat változatlan tana szilárd állandóságot nyújt a zűrzavar és bizonytalanság világában. A templomban kötött szövetségek hatalommal, mégpedig Isten hatalmával ruháznak fel, és megtöltenek minket az Úr világosságával. A templomból távozva az Ő neve van rajtunk, az Ő dicsősége vesz körül bennünket, és az Ő angyalaira vagyunk rábízva.
Nelson elnök azt tanította nekünk, hogy „az Istennel kötött szövetség örökre megváltoztatja a kapcsolatunkat Ővele. Nagyobb szeretettel és irgalommal áld meg minket. Hatással van arra, hogy kik vagyunk, és hogy Isten miként fog segíteni nekünk azzá válni, akivé válhatunk.” Az ilyen szövetségek kötése és megtartása valóban azt jelenti, hogy Isten kezébe helyezitek a kezeteket. Ha a templom még nem tölt el világossággal és békességgel, arra biztatlak benneteket, hogy gyakrabban látogassátok. Keressétek Istent az Ő szent házában. Mert „ami Istentől való, az világosság; és aki világosságot fogad be, és megmarad Istenben, még több világosságot kap; és ez a világosság mind fényesebbé és fényesebbé válik, a tökéletes napig” (Tan és szövetségek 50:24).
Ez a becses szentírás minden evangéliumi világosságra igaz. Amikor Isten kezébe helyezitek a kezeteket, miközben Krisztust keresitek, érdemben tanulmányozzátok a szentírásokat, és szent szövetségeket köttök a templomban, fokozatosan gyarapodni fog azon „tökéletes nap” pirkadatának a fénye. Sőt, ti magatok is ennek a világosságnak a részévé váltok majd.
Egész életen át tartó szolgálat
A verset, amelyre ma utalok, VI. György brit király karácsonyi üzenete tette híressé. 1939 decemberében Európában fegyveres összecsapások zajlottak, és milliók szívében vert visszhangot a háború. A polgárok olyan új év elébe néztek, amely jegyrendszert, áramszüneteket és légitámadásokat ígért. Sokan már gyászolták a veszteségeiket, és úgy tűnt, hogy a jövő a sötétségen kívül semmit nem tartogat.
Ilyen körülmények között szólt VI. György király a népéhez, és osztotta meg Minnie Louise Haskins szavait: „Menj, lépj ki bátran a sötétbe, s helyezd kezed Isten Kezébe! Jobb világosságod lesz Ő, mint a fény, és biztonságosabb, mint a kitaposott ösvény.” A király szavai vigaszt, bátorítást és a nemzeti egység érzését nyújtották, megadva az alaphangot az elkövetkező éveket meghatározó háborús lelkületnek. 1939-ben a jövő komoly nehézségeket és bizonytalanságot jelentett az európai emberek számára, és a jövő kétségtelenül kihívásokat és növekedési lehetőségeket tartogat számunkra is. Az evangélium azt ígéri nekünk, hogy ha Isten kézen fogva vezet minket, akkor átvezet bennünket az élet próbatételein és küzdelmein az Ő egyre növekvő világosságába.
VI. György király átvezette népét a történelem egyik legsúlyosabb háborúján. Az országának tett szolgálata hatalmas személyes áldozat árán valósult meg – vonakodva vállalta a trónra lépést, miután bátyja lemondott róla. A vezetés – különösen a nyilvános beszéd – nem volt természetes a számára. Csak hosszas erőfeszítések – köztük beszédhibája, a dadogás legyőzése – által volt képes oly eredményesen szolgálni a népét.
Másokat oly módon vezetni, ahogyan a Szabadító vezetett, ahogyan szeretné, ha vezetnénk, a szolgálatukat jelenti. Ez a szolgálat gyakran áldozatot és fejlődést követel tőlünk. Az ilyen szolgálat mindig segíteni fog finomítani és megszentelni bennünket, megváltoztatva a szívünket és úgy alakítva a jellemünket, hogy hasonlóbbá váljunk a Példaképünkhöz, Jézus Krisztushoz, aki mindenki legnagyobb szolgája.
Henry B. Eyring elnök, második tanácsos az Első Elnökségben, ezt tanítja:
„Számotokra és számomra a kulcs ahhoz, hogy szolgákként felnőjünk a lehetőségeinkhez, az, hogy megismerjük Mesterünket; megtegyük Őérte, amit csak tudunk; és elégedjünk meg azzal, hogy a többit az Ő kezében hagyjuk. Hadd mondjak nektek egy példát, amellyel a jövőben majd szembenéztek. Őrlődtök majd azon követelmények között, hogy kenyeret tegyetek az asztalra, és tetőt a fejetek fölé, gondoskodjatok a családi szükségletekről, reagáljatok a körülöttetek lévő özvegyek vagy árvák kiáltására, ugyanakkor pedig eleget tegyetek azon elhívás követelményeinek, amelyet az egyházban elfogadtatok. Amikor ez megtörténik, nagy kísértést éreztek majd arra, hogy zúgolódjatok, talán panaszkodjatok is.
Ne feledjétek azonban, hogy olyan Mestert szolgáltok, aki szeret és ismer titeket, és aki mindenható. Ő nem követelményeket teremtett a szolgálatotokhoz, hanem lehetőségeket a fejlődésetekre. Magabiztosan imádkozhattok Őhozzá, és megkérdezhetitek: Mit szeretnél, mit tegyek legközelebb? Ha alázatosan és hittel hallgattok, érezni fogjátok a választ. És ha bölcsek és jók vagytok, akkor nekiláttok megtenni, amit Mesteretek parancsolt. A többit pedig az Ő kezében hagyjátok.”
Miközben elindultok „az ismeretlenbe”, az igazság és a világosság tiszta forrásaihoz ragaszkodva engedjétek, hogy a mantrátok ez legyen: „Kit szolgálhatok?” Emlékezzetek, hogy Krisztus azt tanácsolta, „a ki a nagyobb közöttetek, legyen a ti szolgátok” (Máté 23:11). Az Úr szemében a nagyságot nem a személyes eredményeink szerint mérik, hanem azon jószívűség alapján, mellyel az Ő gyermekeivel bánunk.
Mennyei Atyátok bízik bennetek
Bizonyságot teszek szerető Mennyei Atyánk valóságosságáról, aki minden imátokat hallja; az Ő élő Fiáról, a mi Szabadítónkról, Jézus Krisztusról; valamint mindannyiunk Megváltójának a végtelen engesztelő ajándékáról. Az örök tudás és igazság visszaállíttatott. Ez a visszaállítás most is tart, és egészen addig a dicsőséges napig folytatódik, amikor Jézus Krisztus visszatér. Mindegyikőtöket szeretnek olyan módokon, amelyeket fel sem tudtok fogni.
Mily hálás vagyok azért, hogy tudhatom, a jövőt olyan hithű szolgákból álló vezetők fogják alakítani, mint ti vagytok. Milyen számtalan módokon fogja mindegyikőtök felemelni „a lecsüggesztett kezeket” (Tan és szövetségek 81:5)? Hiszek abban, hogy képesek vagytok az emberiséget szolgálni. Ami még ennél is fontosabb: Mennyei Atyátok hisz bennetek. Személyesen ismeri mindegyikőtöket, és a kezét nyújtja felétek, hogy a pirkadat felé vezessen benneteket. Menjetek, barátaim, örömmel, „helyezzétek kezeteket Isten Kezébe”, és engedjétek, hogy Ő vezessen benneteket „biztonságosan… az ismeretlenbe”.