Bátorság ahhoz, hogy megosszam, amit a legértékesebbnek tartok. Liahóna, 2024. júl.
Bátorság ahhoz, hogy megosszam, amit a legértékesebbnek tartok
A püspököm és a felesége példáját követve azt a célt tűztem magam elé, hogy a pomponlányként tett utazásaim mindegyikén megosztok egy példányt a Mormon könyvéből.
Gyermekkoromban nagyon szerettem nézni, ahogy a nagymamám tyúkjai a viharok idején a szárnyaik alá gyűjtik a csibéiket, hogy épségben és biztonságban tartsák őket. Az akkor látottak még több tartalommal teltek meg számomra, miután ugyanerről olvastam a Mormon könyvében (lásd 3 Nefi 10:4–6). Fiatal felnőttként a püspököm és a felesége, akik sokat utaztak a vállalkozásuk miatt, elmondták nekem, hogy minden útjukon adtak valakinek egy példányt a Mormon könyvéből.
Ez fellelkesített. Csodáltam őket, és a példájuk megérintette a szívemet. Úgy döntöttem, hogy ha valaha is lehetőségem lesz Utah államon kívülre utazni, akkor követni fogom a példájukat, és minden alkalommal megosztok egy Mormon könyvét.
A Brigham Young Egyetem pomponcsapatának a tagjaként gyakran utazgattam a csapattal. Az első utam előtt vettem egy Mormon könyvét, és beleírtam a bizonyságomat. Szerettem volna kifejleszteni a bátorságot ahhoz, hogy megosszam másokkal, amit a legértékesebbnek tartottam: a bizonyságomat és a Mormon könyvét. Olyan akartam lenni, mint a püspököm és a felesége. Olyan akartam lenni, mint Jézus Krisztus. Segíteni szerettem volna abban, hogy egybegyűjtsek másokat, és segítsek nekik Őhozzá jönni.
Hamar megtanultam, hogy amennyiben mindegyik út előtt imádkozom azért, hogy elvezettessek ahhoz, akinek szüksége van rá, akkor a megfelelő időben és a megfelelő helyen felbukkan az a személy, akivel természetes és egyszerű módon tudom megosztani a Mormon könyve egy példányát. Minél többet gyakoroltam, annál könnyebbé vált megosztani. Az utazásaim több tartalommal gyarapodtak számomra. Mindig örömmel találtam rá arra az áldott „címzettre”, akinek Mennyei Atya ezt a Krisztusról szóló szent tanúbizonyságot küldte.
Utazás közben így töprengtem: Hová kell mennem, hogy megtaláljam azt, akihez Mennyei Atya most küld engem? Mit mondhatnék neki, ami megérteti vele, hogy milyen értékes számomra a Mormon könyve? A gondolataim és a tetteim immár a saját szükségleteimen és szórakozásomon túlra összpontosultak, és fokozott szeretetet éreztem mindenki iránt, akivel csak találkoztam. Megpróbáltam a Szabadító szemével tekinteni rájuk. Azért imádkoztam, hogy elfogadják azt az isteni ajándékot, amelynek a felajánlásáért Mennyei Atya hozzájuk küldött engem.
Szomorú voltam, amikor véget ért az utolsó évem, hiszen életem álma vált valóra, amikor bekerültem a BYU pomponcsapatába. Mindenképpen nagyon élveztem volna ezt a hihetetlen élményt, ám az a lehetőség, hogy mindegyik utunkon adhattam valakinek egy Mormon könyvét, gyönyörű, váratlan módokon gazdagította az életemet.
A Mormon könyve megosztása az egyik értékes és egyszerű módja volt annak, hogy még mélyebb értelmet adjak az egyetemi éveimnek. Tudom, hogy azok az emberek, akikkel megosztottam a Mormon könyvét, nagyon konkrétan lettek elvezetve oda, hogy megkapják azt. Azt is tudom, hogy Mennyei Atya szeretetteljesen és kedvesen szőtte gyengéd irgalmasságát életem hihetetlen kárpitjába, amikor megengedte nekem, hogy minden utazásom során különleges módon érezzem a gyermekei iránti szeretetét.
Miután lediplomáztam, úgy döntöttem, hogy továbbra is mindig keresni fogok valakit, akivel megoszthatom a bizonyságomat. Idővel aztán egyre jobban és könnyebben osztottam meg a bizonyságomat. Megtanultam nem félni ettől. Úgy hiszem, mindenki könnyebben meg tudja osztani a bizonyságát, ha gyakorolja azt és isteni segítséget kér hozzá.
Az, hogy úgy döntöttem, követem a jóságos püspököm és a felesége példáját, számos tekintetben tartalmasabbá tette az életemet. Megtanított meglátni azt, hogy az Úr pontosan ismeri minden egyes gyermekét. Szeret minket, és alig várja, hogy mindannyiunkat a szárnyai alá gyűjtsön. Micsoda áldás, hogy érthetem azt a gyönyörű képi világot, amelyet az egybegyűjtésről szólva alkalmaz! Ő egybegyűjt minket, ahogy a tyúk egybegyűjti és gyengéden oltalmazza a csibéit.
A szerző az Amerikai Egyesült Államokban, Utah-ban él.