Sötétségből boldogságra

Írta: Helen Hughes, Anglia, Durham

Amint magamban elismételtem a templomi szertartások szavait, valami csodás dolog történt.

Kép

könyvön nyugvó összekulcsolt kezek

Néhány másik angliai tanárral együtt 1988-ban Szudánba utaztam tanítani. A gyermekek bűbájosak voltak, mi pedig gyorsan alkalmazkodtunk az azzal járó nehézségekhez, hogy egy fejlődő országban élünk. A munkaadónk azonban elnyomó vezetőnek bizonyult, aki üldözött bárkit, akiről úgy vélte, hogy bármilyen módon ellenszegül neki. Attól a naptól fogva gyűlölt engem, hogy kiálltam valakiért, akit bántalmazott.

Az egyik nap behívott az irodájába. Több mint fél órán keresztül minden elképzelhető módon szidott és fenyegetett. Megrendülten távoztam a szobából. Nem emlékszem, hogyan jutottam túl a tanítási nap hátralevő részén. Egész este nem tudtam kiverni a fejemből a szörnyű szavait.

Amikor eljött a lefekvés ideje, az ágyamon ültem és a szentírásokat olvastam. Aztán letérdeltem, és buzgón imádkoztam vigaszért és enyhülésért, de egyiket sem éreztem. Lefeküdtem, de nem tudtam elaludni. Még kétszer felkeltem, olvastam, letérdeltem és imádkoztam, de hiába.

Ez van. – gondoltam magamban. – Mennyei Atya nem mindig válaszolja meg úgy az imáinkat, ahogy és amikor szeretnénk. Beletörődtem, hogy egy nyomorúságos, álmatlan éjszaka vár rám.

Amikor azonban visszalefeküdtem, arra gondoltam: Van még egy dolog, amit megtehetek. Elkezdtem elismételni magamban a templomi szertartások szavait. Miközben ezt tettem, valami csodálatos történt. Minden nyomorúság és sötétség kiürült belőlem, a helyére pedig a legcsodálatosabb békesség és öröm áradt, betöltve az egész lényemet.

Felkeltem és imádkoztam, könnyek közt mondva köszönetet Mennyei Atyának. Aztán visszafeküdtem, és elaludtam. A következő nap, amely korábban félelemmel és nyomorúsággal telinek ígérkezett, a legboldogabb nap volt, amelyet valaha is egy osztálynyi gyermekkel töltöttem.

Felismertem, hogy az Úr azt szerette volna, ha elgondolkodom a templomi szertartásokon. Brigham Young elnök (1801–1877) ezt mondta a nyugatra induló szenteknek, akik előzőleg részesültek az áldásaikban a Nauvoo templomban: „Az Úr házában kötött szövetségetek tüze lobbanjon kiolthatatlan lángra a szívetekben!” Amikor a mi templomi szövetségeink is a mi szívünkben és elménkben lobognak, mi is erőre, békességre és vigaszra lelünk.