Nyomtatásban nem jelenik meg: Fiatal felnőtteknek
Böjtölés: Biztos mód arra, hogy megerősítsd az Úrba vetett hitedet
Ne feledd az evangélium ezen fontos tantételét.
Eltűnődtél már azon, hogy valóban bízhatsz-e Mennyei Atyában és Jézus Krisztusban?
Én már éreztem így magam, különösen amikor Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza tagja lettem.
17 évesen csatlakoztam az egyházhoz, én voltam a legfiatalabb a családomban, és az egyetlen egyháztag is. Hittem, hogy Jézus Krisztus evangéliuma igaz – imádkoztam róla, és nagy örömet éreztem. Szerettem volna az evangélium szerint élni, ugyanakkor nyomasztóan magányosnak éreztem magam. A barátaim és néhány családtagom kemény bánásmódban részesített, mert csatlakoztam az egyházhoz. Úgy éreztem, választanom kell a szeretteimmel való kapcsolatom és az Úrral való kapcsolatom között. Lehetetlennek éreztem, hogy meggyőzzem őket arról, hogy a helyes ösvényt követem.
Emlékezni a böjtölés hatalmára
Egy nap eszembe jutott valami, amit a misszionáriusok tanítottak nekem, amikor az evangéliumról tanultam: a böjtölés törvénye.
Arra kértek, hogy imádkozzak és böjtöljek, és kérjem Mennyei Atyát, hogy lágyítsa meg a szüleim szívét, hogy beleegyezzenek a keresztelésembe. Követtem a tanácsukat, és a körülményeim ellenére is mélységes békességet és bizonyosságot éreztem. Édesapám aláírta az engedélyt, amely lehetővé tette, hogy megkeresztelkedjek, bár édesanyám továbbra is ellene volt.
Miközben a családom akkori támogatásának a hiányán elmélkedtem, eszembe jutott a békesség azon csodája, amelyet a keresztelkedésem előtt éreztem. Felidéztem, hogy Mennyei Atyának minden lehetséges (lásd Máté 19:26), és amikor hittel fordulok Őhozzá böjt és ima által, akkor Ő a Krisztusba vetett hit által a látszólag lehetetlen dolgokat is lehetségessé teheti.
Ahogy a Hélamán 3:35 tanította: „Mindazonáltal ezek gyakran böjtöltek és imádkoztak, és alázatosságukban egyre erősebbekké és erősebbekké váltak, és egyre szilárdabbakká és szilárdabbakká Krisztus hitében, mígnem örömmel és vigasztalással telt meg a lelkük”.
Szerettem volna elmélyíteni a Mennyei Atyába vetett bizalmamat, örömmel megtölteni a szívemet, és minden tőlem telhetőt megtenni azért, hogy meglágyítsam azok szívét, akik nem támogatnak engem. Így hát kitartóan böjtöltem és imádkoztam, hogy enyhülést keressek a magánytól, amellyel szembenéztem.
Csodák lehívása
Semmi sem változott azonnal. Azt mondták nekem, hogy az egyháztagságom miatt kihívások elé állítom a családunkat. Nagyon egyedül éreztem magam. De bíztam abban, hogy Mennyei Atya meghallgatja az imáimat, és a böjtöm áldásokat fog eredményezni. Végül csodát láttam: a szüleim szíve fokozatosan meglágyult az evangélium iránt.
Azt is éreztem, hogy a Mennyei Atyába és a Szabadítómba vetett hitem még erősebb lett. Az erősebb hitem segített tudnom, hogyan reagáljak másokra, amikor barátságtalanok, és miként mélyítsem el a kapcsolatomat a szeretteimmel, valamint Mennyei Atyával és Jézus Krisztussal.
Sok böjt és ima után azt a választ kaptam, hogy szolgáljak missziót. Csodálatos módon a szüleim végül megkeresztelkedtek, mielőtt elindultam a szolgálatra, és néhány hónappal a szolgálatom befejezése előtt a Fülöp-szigeteki Manila templomban hozzájuk is pecsételtek.
A böjtölés továbbra is csodákat hoz az életembe minden egyes böjti vasárnapon. Akkor is böjtölök, amikor bizonytalan az életem és különösen szükségem van Krisztus békességére.
Russell M. Nelson elnök ezt tanította: „[A] mély gyötrelmek idején… a legtermészetesebb dolog számunkra az, hogy Mennyei Atyánkhoz és az Ő Fiához – a Gyógyítómesterhez – fohászkodunk, hogy fedjék fel bámulatos hatalmukat a föld népeinek megáldására.”
Őszintén bizonyságot tudok tenni arról, hogy a böjt az egyik bámulatos módja annak, hogy Mennyei Atyát és Jézus Krisztust szólítsuk. A böjtölés továbbra is megváltoztatja az életemet és a hitemet. Remélem, ti is látjátok, milyen csodákat hozhat ez az áldozat az életetekbe.