Istentől jövő üzenet számomra. Liahóna, 2024. júl.
Utolsó napi szentek történetei
Istentől jövő üzenet számomra
Addig nem volt bizonyságom a Mormon könyvéről, amíg az Úr nem szólt hozzám Hélamán könyvén keresztül.
Fénykép a szerző jóvoltából
Amikor 2020-ban egy barátom meghívott Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházába, vonakodva egyeztem bele. Először nem éreztem, hogy itt lenne a helyem, de továbbra is eljártam úrvacsorai gyűlésre. Végül aztán megkeresztelkedtem.
Nem értettem viszont, hogy mit jelent bizonysággal rendelkezni, amit az egyház más tagjai emlegettek. A misszionárius nővérekkel már olvastunk együtt néhány szentírásverset, de egyedül addig még soha nem nyitottam ki a Mormon könyvét. Habár az egyház tagjai hatalmas erőfeszítéseket tettek azért, hogy befogadjanak és bevonjanak, hamarosan elkezdtem késni istentiszteletről, kihagyni egyes gyűléseket, és visszatérni egy világias állapotba.
Aztán az egyik nap nyugtalan volt a szívem és ingadozott a hangulatom. Úgy éreztem, hogy túl állhatatlan voltam, túl világias, és ellenséges Isten dolgaival szemben. Felismertem, hogy nem a helyes úton járok. Ebben a hangulatban az ágyamon lévő szentírásokra pillantottam.
Szólítottam Istent, hogy mondjon nekem valamit. Elmondtam egy kis imát, és vártam, hogy halljak valamit. Vigaszra és tisztánlátásra volt szükségem.
Aztán hallottam valamit. Nem tudom, hogy a hang az elmémben vagy a fülemben szólt-e, de ezeket a szavakat hallottam: „Hélamán 3:27”. Tudtam, hogy Hélamán könyve a Mormon könyvében van, ezért fogtam a szentírásokat, és odalapoztam a tartalomjegyzékhez, hogy megkeressem azt a könyvet.
Amit ezután olvastam, az Istentől jövő üzenet volt számomra, kifejezetten az életem azon pillanatára: „Így láthatjuk, hogy az Úr mindazokhoz irgalmas, akik szívük őszinteségében szólítják az ő szent nevét.”
Ez a szentírásrész megváltoztatta a cselekedeteimről és a Mormon könyvéről alkotott felfogásomat. Ráébredtem, hogy a tetteim és az Isten iránti őszintétlenségem helytelen volt, és hogy szólítanom kell Őt és bűnbánatot kell tartanom. Tudom, hogy Isten nem tagadja meg tőlem az irgalmát és az áldásait, amíg őszintén szólítom és követem Őt.
Így lett bizonyságom a Mormon könyvéről – egy olyan könyvről, amelyet korábban semmi kedvem nem volt elolvasni. Tudom, hogy Isten él, hogy napjainkban is szól hozzánk, és hogy a Mormon könyve igaz.