Ne hagyd ki az időskori missziót! Liahóna, 2024. júl.
Hithűen idősödve
Ne hagyd ki az időskori missziót!
A szövetségeink arra szólítanak minket, hogy szolgáljuk egymást, álljunk Isten tanújaként, és vigasztaljuk azokat, akiknek vigaszra van szükségük. Az időskori misszionáriusi szolgálat az egyik módja annak, hogy eleget tegyünk a felszólításnak, megáldva a saját életünket és azokét, akiket szolgálunk.
Jelenleg 34 000 idős misszionárius szolgál teljes idejű vagy szolgálati misszióban, akik fiatalabb társaikhoz hasonlóan bőséges örömre lelnek ebben az utazásban. Egyedülálló egyháztagok és házaspárok is sokféle megbízásban szolgálhatnak idős misszionáriusként.
A szükségletek pedig jelentősek. A 2023. októberi általános konferencián Ronald A. Rasband elder a Tizenkét Apostol Kvórumából arra buzdította az idősebb egyháztagokat, hogy vegyék fontolóra az időskori missziót. Így fogalmazott: „»Mivel foglalkoztok az életetek e szakaszában?« Az idős misszionáriusok oly sokféleképpen képesek arra, amire senki más. Figyelemre méltó hatalommal bírtok a jóra, tapasztaltak vagytok az egyházban, és készen álltok arra, hogy bátorítsátok és megmentsétek Isten gyermekeit.”
Az idős misszionáriusok elhívásának a módjáról szólva Russell M. Nelson elnök ezt mondta: „Az idős misszionáriusok lehetőségei sokfélék és hatalmasak. Szolgálatra való hivatalos elhívásuk azután történik, hogy imádságosan figyelembe veszik a szakmai hátterüket, nyelvi tapasztalataikat és személyes képességeiket. A szolgálat összes követelménye közül talán a szolgálat vágya a legfontosabb”. Az idős misszionáriusok közreműködését „pótolhatatlannak” nevezte.
„Egyes idős misszionáriusok a misszióirodákban vagy a BYU–Pathway-nél vagy emberbaráti kezdeményezésekben dolgoznak, ahol jól meghatározott keretek vannak – számolt be egy idős misszionárius. – Számos efféle missziót szolgáltunk már mi magunk is. Így aztán egy kicsit elbizonytalanodtunk, amikor MLS (egyháztagok és vezetők támogatása) misszióba hívtak el bennünket. Miután belekezdtünk, nagyon megtetszett az, amilyen rugalmas és ötletes lehetőségeket biztosított számunkra az ilyen misszió az egyháztagok felkereséséhez és a helyi gyülekezetek megerősítéséhez.”
Egy látogatóközpontban szolgáló idős nővér a következőket mondta: „Amikor a férjem elhunyt, nem voltam biztos benne, hogy mihez kezdjek az időmmel. Most már vannak teendőim, van hova menni és van kiket meglátogatni. Vannak, akik rám vannak utalva.”
„Nincs miért aggódnia annak sem, aki fiatalon nem szolgált missziót – jegyezte meg egy nővér, miután hazatért az időskori missziójából. – Ez mindenki számára egy új szerep. Mind együtt tanultunk meg az Úrra és egymásra támaszkodni, és rájöttünk, hogy »kis és egyszerű dolgok visznek véghez nagy dolgokat« [Alma 37:6].”
A misszionáriusokat érő áldások
Az időskori missziók éppen olyan sokfélék, mint maguk az idős misszionáriusok. Mindenféle létezik, és mindegyiknek megvannak a maga kihívásai, örömei és személyes előnyei. Van azonban néhány közös vonás bármely időskori misszióban: a jelentőségteljes szentírás-tanulmányozás, a gyakori és buzgó imák, a lebilincselő szolgálat, a Szentlélektől érkező folyamatos útmutatás, valamint az egyedülálló lehetőség arra, hogy valami fontosat tegyünk.
„Soha nem éreztem magam annyira közel az Úrhoz, mint amikor időskori missziót szolgáltunk – fogalmazott egy idős misszionárius. – Tudtam, hogy vannak dolgok, amelyeket nem tudok befolyásolni, különösen ami az otthoni ügyeket illeti a gyerekekkel és az unokákkal kapcsolatban. Így hát az Úr kezébe helyeztem a dolgokat. Ő pedig megáldotta a családunkat. Soha nem voltunk olyan közel az unokáinkhoz, mint amikor hetente találkozunk velük Zoomon. Olyan dolgokról beszélgettünk, amelyek azelőtt soha nem érdekelték volna őket. Bár ez nem történik meg mindenkivel, a mi esetünkben az egyik fiunk visszatért az egyházba, mialatt mi szolgáltunk, egy másik fiunk pedig újraházasodott, és később egymáshoz pecsételték őket a templomban.”
Egy másik idős misszionárius ezt mondta: „A napi személyes és társas szentírás-tanulmányozásunk jelentőségteljesebbé vált, mert azt kerestük, hogyan alkalmazhatnánk a szentírásokat, nem csupán olvastuk őket. Nem egyszerűen a mennyiségre törekedtem, ahogy korábban időnként tettem. A szolgálatunk során úgy tűnt, hogy állandóan kapóra jön egy-egy szentírásvers, melyet aznap vagy azon a héten olvastunk, így aztán már mindennap számítottam is rá, hogy alkalmazni fogom a nemrégiben olvasott verseket. Jobban odafigyeltem a szentírás-tanulmányozásom során, számítva arra, hogy az olvasottaknak hamarosan hasznát veszem.”
„A missziós szolgálat révén új erőre kaptam – mesélte egy idős nővér. – Tartalmas célt adott nekem, megújult életkedvet, és valamit, amit megtehetek azonkívül is, hogy golfozom vagy a kisunokákra vigyázok.”
„A szolgálat kétirányú utca – szögezte le egy idős misszionárius. – Amikor az járt a fejünkben – egy kicsit beképzelten –, hogy mennyi mindent teszünk másokért, akkor nem jártunk különösebb sikerrel. Amikor azonban rájöttünk, hogy mi magunk milyen sokat tanulunk és fejlődünk, akkor nemcsak mi változtunk, hanem úgy tűnt, hogy másokat is jobban érdekel az, amit mondunk és teszünk. A víz színére vetettük a kenyerünket, és azt éreztük, hogy megvajazva kaptuk vissza.”
Erősebb kapcsolatok
Amikor az emberek idős misszionáriusként szolgálnak, olyan mély kapcsolatokat alakítanak ki, amelyek egész életen át tartanak. Sokan közel kerülnek az általuk szolgált emberekhez. Erős kapcsolatokat ápolnak más misszionáriusokkal és a helyi vezetőkkel is. „Barátságokat alakítottunk ki fiatalabb misszionáriusokkal, más párokkal és olyan emberekkel, akikkel soha nem találkoztunk volna, ha otthon maradunk – mondta az egyik idősebb misszionárius. – Továbbra is kapcsolatban maradunk egymással. Amikor már azt gondoltam, hogy mostantól minden nap ugyanolyan lesz, akkor az, hogy misszióba mentünk, új kezdetet adott nekünk, és új barátokat, akikkel közös lehet az utunk.”
Az időskori missziók abban is segíthetnek, hogy a párok megerősítsék a házasságukat. Amikor az emberek nyugdíjba vonulnak vagy csökkentik a munkával töltött időt, előfordulhat, hogy a házaspárok úgy találják, újra kell gondolniuk a közös céljukat, mivel lehet, hogy már nincsenek kiskorú gyermekeik. Emellett talán ahhoz is hozzászoktak, hogy a saját külön közegükben vannak, saját időbeosztással. Ahogy idősebbé válnak vagy nyugdíjba mennek, ez megváltozhat. Ha belevágnak egy új, közös élménybe – legyen szó otthonról végzett szolgálatról vagy teljes idejű időskori misszióról –, az segíthet új célt teremteni a párnak és megerősíteni az egymásrautaltságukat.
„Van egy régi mondás, miszerint nyugdíjasan a korábbiakhoz képest a jövedelmed megfeleződik és a férjed megkétszereződik – idézte fel nevetve az egyik nővér. – Azáltal, hogy egy otthonunktól távol lévő helyen szolgáltunk missziót, úgy tudtunk beszélni ezekről a változásokról, ahogy a misszió előtt soha. Miután a férjem nyugdíjba vonult, minden nézeteltérés után néma haragszomrád volt köztünk. Most viszont ahelyett, hogy hátat fordítanánk egymásnak és levegőnek néznénk a másikat – mivel nem szeretnénk, ha kedvezőtlen hatással lennénk az Úr munkájára –, átbeszéljük, hogy mi zavar minket.”
„A feleségemmel elkezdtünk minden este arról beszélgetni, hogy milyen gyengéd irgalmasságokat tapasztaltunk nap mint nap a missziónk során – osztotta meg az egyik idősebb misszionárius. – Ez nemcsak abban segített, hogy önmagunk helyett inkább a történtekre összpontosítsunk, hanem arra is lehetőséget adott, hogy akkor is meglássuk a jóságot magunk körül, amikor a nap egy része nem alakult jól.”
„És mivel ez volt minden estének a zárása – tette hozzá a felesége –, kevésbé feszülten és sokkal elégedettebben feküdtünk le, mint azelőtt már éveken át. Még abban is segített, hogy jobban aludjak!”
Áldások azok számára, akiket szolgálnak
Az életnek megvannak a maga hullámhegyei és hullámvölgyei, a jó és a rossz napjai. A misszióknak is. Az Úr szolgálatának azonban számos, természetéből adódó jutalma van, nemcsak a misszió vége után, hanem a misszió alatt is. Vagy ahogy azt Márdokeus mondta az unokatestvérének, Eszternek: „[K]i tudja, talán e mostani időért jutottál királyságra?” (Eszter 4:14; kiemelés hozzáadva). Visszatekintve a szolgálatukra, sok idős misszionárius érezte már úgy, hogy egy olyan feladathoz vagy egy olyan területre lettek kijelölve, ahol egyedülálló módon voltak alkalmasak egy bizonyos szükséglet kielégítésére.
Amikor Louisiana államban laktam, első kézből tapasztaltam meg, hogy milyen hatalmas jót tud tenni egy idős misszionárius házaspár. Nem sokkal azután, hogy elhívtak szolgálni a New Orleans Louisiana Cövek főtanácsába, kijelöltek a Port Sulphur Gyülekezet támogatására. A gyülekezetben mindössze néhány tevékeny papságviselő fivér volt. A legtöbb tanítói és vezetőségi tisztséget olyan nők töltötték be, akiknek a férje nem volt egyháztag. Időnként idős misszionáriusokat vagy cöveki vezetőket is beosztottak a gyülekezethez, de csak korlátozott sikerrel jártak ezeknek a részlegesen egyháztag családoknak az elérésében.
Aztán egy wyomingi idős házaspárt jelöltek ki a gyülekezet támogatására. Előtte sok éven át gazdálkodtak, valamint egy helyi sajtgyárban dolgoztak, közel az otthonukhoz. A hátterüknek és az élettapasztalatuknak köszönhetően könnyen megtalálták a közös hangot sok emberrel, akik Port Sulphurben az olajiparban dolgoztak. Ez az idős házaspár tetemes időt töltött azzal, hogy kapcsolatokat építsen ki a gyülekezet részlegesen egyháztag családjaival és szolgálattételt nyújtson nekik. Szolgálatuknak és szeretetüknek köszönhetően a Port Sulphurben töltött idejük során a gyülekezet egyedülálló módon megerősödött és megáldatott a hithű szolgálatuk által. Több férfi is csatlakozott az egyházhoz ezekből a részlegesen egyháztag családokból, megerősítve az elderek kvórumát és a gyülekezetet.
Az idős misszionáriusok életeket áldanak meg – a saját életüket és másokét is. Ne hagyd ki a szolgálat és a fejlődés csodálatos lehetőségeit!