A tested: gondoskodás erről az isteni ajándékról

Írta: Gail Newbold

Egyházi folyóiratok

A testünk ajándék Istentől, valamint a lelkünk temploma, de önuralomra és fegyelemre van szükség ahhoz, hogy megfelelően tápláljuk és gondoskodjunk róla.

Kép

férfi és nő kocog

Könnyű magától értetődőnek venni az egészségünket – egészen addig, amíg a napi 10 üdítő, a mozgásszegény életmód és az alváshiány be nem nyújtja a számlát. De az is lehet, hogy minden egészséges döntésünk ellenére a gének váratlanul lecsapnak, és egészségügyi kihívásaink támadnak.

Mindannyian a testi egészség különböző fokozatát kaptuk, amely felett nem mindig rendelkezünk irányítással. Egy azonban biztos: Isten terve arra hív minket, hogy a kapott alapokról továbbfejlődjünk. Ez ugyanazt az önfegyelmet és elkötelezettséget követeli meg, mint a lelki egészségünk ápolása. Ez azt jelenti, hogy legyűrjük az arra irányuló természetes hajlamunkat, hogy futás helyett üldögéljünk, zöldségek helyett édességeket együnk, és alvás helyett sokáig fent maradjunk.

Amikor sugalmazásra törekszünk a testi egészségünk javítása érdekében, és amikor kifejlesztjük a fenntartásához szükséges önfegyelmet, akkor fokozódik az arra való képességünk, hogy szolgáljuk Istent és örömre leljünk.

A tested egy templom

Az emberi lény akkor boldogul, amikor jó gondját viseli a léleknek és a testnek. „A lélek és a test az ember lénye” (Tan és szövetségek 88:15). E versről szólva Russell M. Nelson elnök azt tanította, hogy mind a test, mind a lélek kiemelkedő fontosságú. „A fizikai tested Isten pompás alkotása. Az Ő temploma ez és a tiéd is, és áhítattal kell viszonyulni hozzá.”

Nelson elnök 99 évesen is végzi a teendőit az egyház elnökeként, elismerve, hogy időnként járókeret segít megtartani az egyensúlyát, az általános konferenciai beszédeit pedig mostanában már inkább ülve mondja el. „Időről időre kisebb kihívást jelent az egyensúlyom megőrzése – írta a közösségimédia-oldalán 2023 májusában. – Azt hiszem, nem kellene meglepődnöm, ha a százéves évforduló közeledtével már apróbb gondok merülnek fel. Hálás vagyok, amiért jó a szívem, a lelkem olyan erős, mint a lábam, és az agyam még mindig működik.”

Nelson elnök köztudottan ügyel az egészségére a szokásai és a tevékeny életmódja révén. Mindig vékony testalkatú volt, és keményen dolgozott azon, hogy ez így is maradjon. Rendszeresen végzett testmozgást, és szívesen tartózkodott a szabadban. A kilencvenes éveiben is ellapátolta a havat a saját és a szomszédai háza elől, visszatolta a kukákat a házakhoz, és kerti munkát végzett. Amíg az egyház elnöke nem lett, olyan gyakran eljárt síelni, ahogy az időbeosztása megengedte.

Az önfegyelem kifejlesztése

Ismerjük a jó testi egészség alapjait:

Sportolj rendszeresen.
Aludd ki magad.
Étkezz kiegyensúlyozottan.
Őrizz meg egy egészséges testsúlyt.
Kezeld a stresszt.

A neheze ott jön, amikor rá kellene vennünk a testünket, hogy azt tegye, amiről a lelkünk tudja, hogy kellene. Nelson elnök szerint a halandóság egyik próbája az, hogy testünk vágyait uralma alá hajtsa a benne lakozó lélek:

„Sátán ismeri vágyaink erejét. Megkísért hát minket, hogy olyan dolgokat együnk, amiket nem kellene ennünk; hogy olyan dolgokat igyunk, amiket nem kellene innunk. […]

Amikor igazán ismerjük isteni természetünket, akkor azon vagyunk, hogy kordában tartsuk az ilyen vágyakat. […] Napi imában fogjuk hálásan elismerni [Istent] a Teremtőnkként, és fogjuk megköszönni Neki a saját testi templomunk fenségét. Gondoskodni fogunk róla és – mint személyes ajándékunkat Istentől – meg fogjuk becsülni.”

Táplálni a hálát, és örömre lelni a testben, melyet Isten adott nekünk

27 éves, háromgyermekes édesanya voltam, amikor reumatoid artritiszt állapítottak meg nálam. Ez egy autoimmun betegség, amely idővel tönkreteszi az ízületeket. Az életem fizikailag és mentálisan is kezdett kicsúszni az ellenőrzésem alól. Istenhez fordultam segítségért, hogy visszanyerjem azt a biztos mentális alapot és kiváló egészségi állapotot, amelyeket korábban magától értetődőnek vettem.

A szorongásom miatt pszichológus segítségét kértem. Egy reumatológussal kidolgoztuk, hogy milyen gyógyszereket szedjek, és természetes gyógymódokat is alkalmaztam. Soha nem adtam fel. Sok év és sok gyötrelem után az egészségem fizikailag és mentálisan is javult.

Emlékszem egy délutánra, amikor éppen tengernyi vadvirág mellett kaptattam egy hegyi tó felé. Könnyes arccal köszönetet mondtam Istennek a fizikai testem áldásáért, és azért a képességemért, hogy olyan tevékenységben vehetek részt, amelyről úgy véltem, hogy soha többé nem lesz részem benne. Az állapotom nem gyógyítható, és a betegség szemmel látható nyomokat hagyott a testemen. Ugyanakkor szenvedélyemmé vált a túrázás és a testmozgás, és soha nem veszem magától értetődőnek az egészségemet.

A testi korlátaim ellenére nemrégiben időskori missziót szolgáltam a férjemmel Washington államban (a túrázók paradicsomában!). Hálás vagyok, amiért szinte minden elérhető egyházi elhívásban szolgálhattam az életem során.

Mert mit is mondott Nelson elnök? „Legyünk mindig hálásak azért az áldásért, amit a fenséges fizikai testünk – szerető Mennyei Atyánk kiemelkedő alkotása – jelent! Bármennyire nagyszerű is a testünk, az önmagában nem a cél, hanem alapvető része Isten nagyszerű boldogságtervének, melyet az örökkévaló fejlődésünkre készített.”