Csodálatos felkészülés az életre. Liahóna, 2024. júl.
Csodálatos felkészülés az életre
Amit a fiatal férfiak és a fiatal nők a missziójuk során tanulnak, az örökre meg fogja áldani az életüket.
Már gyermekkoromban is mindig lenyűgözött a misszionáriusok lelkesedése. Az egyik úrvacsorai gyűlésen, mely az uruguayi Minasban lévő kis gyülekezetemben zajlott, egy misszionárius bizonyságot tett, és hangot adott a missziójával kapcsolatos érzéseinek. Szavai gyökeret vertek a gondolataimban és a szívemben.
Egy nap – mondtam magamban – missziót fogok szolgálni.
Valamivel később, már papként, lehetőségem volt elkísérni a misszionáriusokat a tanításokra. Feledhetetlen élmény volt 16 évesen misszionáriusnak lenni!
Amikor 18 éves lettem, a gyülekezetemből több fiatal is éppen visszatért a missziójából, köztük Ana nővérem is, aki Argentínában szolgált. A tapasztalataik és a bizonyságaik úgyszintén megérintették a szívemet.
A 19. születésnapom közeledtével be akartam adni a nevemet, hogy menjek, és hirdessem a Szabadító evangéliumát, és szolgáljak az Ő szőlőskertjében (lásd Tan és szövetségek 75:2). Felkészültem, és beküldtem a missziós papírjaimat. Amikor megérkezett az elhívásom, felbontottam a Spencer W. Kimball elnök által aláírt levelet, és azt olvastam, hogy az Uruguay/Paraguay Misszióban fogok szolgálni. A saját hazámban! Boldog voltam, hogy lehetőségem lesz „nagy öröm örvendetes híreit hirdet[ni], méghozzá az örökkévaló evangéliumot” (Tan és szövetségek 79:1).
Miután két órát utaztam busszal a fővárosba, Montevideóba, beléptem a misszióirodába. A misszióelnök elválasztott Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza misszionáriusaként, és kijelölt egy társat. Már aznap délután elindultunk kopogtatni.
Kezdetben voltak olyan alkalmak, amikor a misszió nem volt annyira izgalmas, mint azt annak előtte elképzeltem. Szerencsére engedelmes és szorgalmas társam volt, aki segített felfedezni az abban rejlő örömöt, amikor elveszítem magam az Úr szolgálatában. A példája az egész misszióm során megáldott engem.
Azonban az arra való felkészülésem, hogy a Szabadító Jézus Krisztus képviselője legyek, már jóval korábban elkezdődött.
Minden egy nyakkendőtűvel kezdődött
1962 januárjában, amikor hatéves voltam, misszionáriusok léptek be édesapám ékszerboltjába, hogy pótolják az egyikük elvesztett nyakkendőtűjét. Mialatt ott voltak, gitárszót hallottak. Amikor rákérdeztek, édesapám behívta őket, hogy megismerkedjenek a barátjával.
A beszélgetésük során édesapám és a barátja megkérdezte a misszionáriusokat, hogy tudnak-e gitározni. Az egyik elder azt mondta, hogy ő egy kicsit tud. Édesapám barátja átadta neki a gitárját, és megkérte, hogy játsszon. Elkezdett játszani néhány dalt, miközben a társa énekelt.
A misszionáriusok nyakkendőtű utáni egyszerű keresése ahhoz vezetett, hogy a családom megismerte Jézus Krisztus evangéliumát. Összebarátkoztunk velük, és elkezdtek tanítani bennünket. Az evangéliumi mag el lett ültetve. Először édesanyámban, Elsában, és a nővéreimben, Anában és Stellában indult növekedésnek, majd pedig bennem.
Attól a naptól fogva egyre csak növekszik a misszionáriusi munka szeretete a családomban. Magam is szolgáltam missziót, a fiaim is szolgáltak missziót, most pedig már az unokáink szolgálnak vagy kezdenek felkészülni rá, elindítva ezzel a misszionáriusok harmadik nemzedékét.
Nem mindig könnyű misszionáriusnak lenni. Felkészülést igényel, mielőtt egy fiatal férfi vagy nő készen állna arra, hogy elinduljon a missziós terepre. Itt jöhet a képbe a szülők, a család és az egyházi vezetők jó példája, akik emellett csapatként dolgozhatnak azon, hogy a fiatalokat már korán felkészítsék.
Az egyik módja annak, hogy segítsünk nekik felkészülni, az, ha gyakorlati készségeket tanítunk nekik. Az olyan készségek, mint a takarékosság, a mosás és vasalás, a varrás, a cipőtisztítás, a főzés, a másokkal való beszélgetés és mások szolgálata, segítségükre lesznek a missziójukon. Az ifjúsági és felsőfokú hitoktatáson való részvétel is segít a felkészülésben, és kiegészíti mindazt, amit otthon, a kvórumukban és az osztályukban tanulnak.
A támogatásunk akkor is folytatódjon, mialatt a missziójukon vannak. Olyan jólesik hallgatni azokat a csodálatos élményeket, melyekben a misszionáriusainknak szinte naponta van része! Mi is részesei lehetünk ezeknek az élményeknek, ha kapcsolatba lépünk az általuk tanított emberekkel. Például a családunkat tanító egyik misszionárius édesanyja kapcsolatba lépett édesanyámmal, és sok éven át levelezett vele, hogy segítsen neki a szövetség ösvényén maradni.
Miközben segítünk a leendő misszionáriusoknak felkészülni, ne feledjük, hogy a misszionáriusi munka sokkal több az egyház hagyományánál – ez az Úrtól jövő felkérés és parancsolat (lásd Máté 28:19). Kezdetben Ádám és Éva maga is tanult az evangéliumról. Ezt követően ők tanították azt a gyermekeiknek (lásd Mózes 5:6–12). „És így elkezdődött az evangélium prédikálása, kezdettől fogva, Isten színe elől küldött szent angyalok hirdették azt” (Mózes 5:58).
Ez a prédikálás ma is folytatódik a több mint 71 000 misszionáriusból álló sereg segítségével. Ám a frontvonalakon még többekre, sokkal többekre van szükségünk: misszionáriusok és egyháztagok seregére.
Mit tanulhatunk a missziónkon?
A misszióm alatt hozzászoktam a misszionáriusi munkához, és elkezdtem mélyebben elgondolkodni az üzenetünkön. Mindig is éreztem, hogy az evangélium igaz, de erős vágyat éreztem arra, hogy tudjam is ezt. Imádkoztam, böjtöltem, tanulmányoztam, dolgoztam, majd vártam a választ.
Egy nap az egyik tanítás során megosztottam Joseph Smith beszámolóját az első látomásról:
„[E]gy fényoszlopot láttam pontosan a fejem felett, a napnál is ragyogóbbat, mely fokozatosan ereszkedett lefelé, mígnem megpihent rajtam. […]
Amikor a fény megpihent rajtam, két Személyt láttam felettem a levegőben állni, akiknek ragyogása és dicsősége leírhatatlan volt. Egyikük hozzám szólt, a nevemen szólítva, és ezt mondta a másikra mutatva: Ez az én Szeretett Fiam. Őt hallgasd!” (Joseph Smith története 1:16–17).
Abban a pillanatban éreztem, amint a Szentlélek megerősíti számomra, hogy amit tanítok, igaz. Joseph Smith próféta valóban látta az Atyát és a Fiút, és a Mormon könyve Isten szava, és a Bibliával együtt bizonyságot tesz a Szabadítónkról. Micsoda békességet hozott ez a lelkemnek! Még évtizedekkel később is megmelengeti a szívemet.
A misszióm olyan volt, mintha lelki mesterképzésen vettem volna részt. Amit a fiatal férfiak és a fiatal nők a missziójuk során tanulnak, az örökre meg fogja áldani az életüket. Sok egyéb között megtanulják:
-
Hogyan tanulmányozzanak, imádkozzanak, tanítsanak, és alkalmazzák naponta az evangéliumi tantételeket.
-
Hogyan éljenek egy társsal a nap 24 órájában.
-
Hogyan viseljék gondját az egészségüknek.
-
Hogyan tervezzenek.
-
Hogyan fejlesszék a vezetői készségeiket.
-
Hogyan viszonyuljanak helyénvaló módon másokhoz.
-
Hogyan keressék, hallgassák és kövessék a Szentlelket.
A missziót szolgáló fiatal férfiak és fiatal nők megerősödnek, és felkészültek lesznek az élet kihívásaival való szembenézésre, amikor továbbra is alkalmazzák mindazt, amit a missziójuk során tanultak.
Ma van a napja
Szeretett prófétánk, Russell M. Nelson elnök, ezt tanította:
„Soha nem volt még a világ történelmében olyan időszak, amikor személyesen minden egyes emberi lélek számára elengedhetetlenebb és lényegesebb lett volna a Szabadítónk ismerete. Képzeljétek el, milyen gyorsan megoldódnának a szerte a világon – és a saját életünkben – dúló pusztító viszályok, ha mindannyian úgy döntenénk, hogy követjük Jézus Krisztust és megszívleljük a tanításait.”
Ma van a napja annak, hogy tanújelét adjuk a jellemünknek és a bátorságunknak, és hogy megosszuk Jézus Krisztus evangéliumát. Ma van a napja annak, hogy a fiataljaink felkészüljenek az Úr seregében szolgálni egy tanítási vagy szolgálati misszió keretében. A világnak szüksége van rád! Vannak megerősítendő térdek, felemelendő kezek és prédikálandó igazságok (lásd Tan és szövetségek 81:5).
Azt kívánom, hogy az Úr következő felhívása cselekvésre indítson minket, és arra, hogy hatalommal emeljük fel az igazság zászlaját:
„Íme, azt mondom nektek, az én akaratom az, hogy elmenjetek…
Felemelve hangotokat, mintha harsona hangján tennétek azt, hirdetve az igazságot, azon kinyilatkoztatások és parancsolatok szerint, amelyeket nektek adtam.
És így, ha hűségesek vagytok…, tisztelettel és dicsőséggel és halhatatlansággal és örök élettel koronáztattok meg” (Tan és szövetségek 75:3–5).