Területi vezetőségi üzenet
Megbocsátás
Amikor a Szabadító a földön élt, úgy mutatta ki szeretetét az emberek iránt, hogy szolgálta őket. Bölcsességet és tudást osztott meg azáltal, hogy Mennyei Atya boldogságtervéről tanította őket. Mindenkit hívott, hogy jöjjön Őhozzá – mondván: „Jőjjetek én hozzám mindnyájan a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket.” Ugyanez a felhívás ma is áll, és mindannyiunknak szól, hogy megismerhessük Őt, és egy kicsit hasonlóbbá válhassunk Őhozzá.
Jézus Krisztus a megbocsátás tökéletes példája számunkra. Tanított tanítványainak arról, hányszor kell megbocsátaniuk a testvérüknek, ha a testvér továbbra is helytelenül cselekszik: „Nem… még hétszer is, hanem még hetvenhétszer is.” Ez folyamatos megbocsátást jelent. Krisztus tanított minket Mennyei Atyánkhoz imádkozni: „És bocsásd meg nékünk a mi bűneinket; mert mi is megbocsátunk mindeneknek, a kik nékünk adósok.” A legnagyobb példa arra, hogy a Szabadító mennyire képes volt a megbocsátásra az, ahogyan Istenhez könyörgött, amikor keresztre feszítették. Azt mondta: „Atyám,bocsásd meg nékik; mert nem tudják mit cselekesznek.”
„A megbocsátás isteni tulajdonság. Megkegyelmezést vagy felmentést jelent egy vétek vagy bűn vádja alól. A szentírások kétféleképpen utalnak a megbocsátásra. Az Úr megparancsolja nekünk, hogy bánjuk meg a bűneinket, és törekedjünk az Ő bocsánatára. Azt is megparancsolja nekünk, hogy bocsássunk meg azoknak, akik megbántanak vagy megsértenek minket.” Krisztus azt tanította: „megbocsássatok, néktek is megbocsáttatik”. „Én, az Úr, annak bocsátok meg, akinek megbocsátok, de tőletek megköveteltetik, hogy minden embernek megbocsássatok.”
Azért születtünk a világra, hogy fizikai testet kapjunk, amely lehetővé teszi számunkra a tanulást, növekedést és a fejlődést. Ellentéteket tapasztalunk, és miénk a választás szabadsága, ami összhangban van Mennyei Atyánk tervével. Még ha minden tőlünk telhetőt megteszünk is, mind követünk el hibákat és bűnt, tévedünk és hozunk rossz döntéseket. Jézus Krisztus engesztelése által bocsánatot nyerhetünk a bűneinkre őszinte és teljes bűnbánat révén melynek része a megtört szív, a töredelmes lélek és az Isten szerint való szomorúság érzése.
„A megbocsátás megköveteli bűneink megbánását, valamint a Jézus Krisztusba vetett hitünk növelését és megerősítését. Amikor bűnbánatot tartunk és Őhozzá jövünk, a megbocsátás útján járunk.”
Neil L. Andersen elder azt tanította: „Nem szabad azonban elfelejtkeznünk arról, hogy a megbocsátás isteni ajándékát nem lehet kiérdemelni, csak befogadni. Igen, engedelmeskedni kell a parancsolatoknak és be kell tartani a szertartásokat a megbocsátás elnyeréséhez, azonban a személyes erőfeszítés, függetlenül annak nagyságától, eltörpül a megváltás ára mellett. Sőt, össze sem lehet hasonlítani a kettőt. A megbocsátás egy ajándék, és a világ Megváltója és Szabadítója, Jézus Krisztus az Egyetlen, aki képes ezt az ajándékot nyújtani. Ő készségesen felkínálja felbecsülhetetlen ajándékát mindazoknak, akik Őhozzá fordulnak, hogy elfogadják azt.”
A családkiáltvány emlékeztet minket arra, hogy a boldog élet egyik fontos tantétele a megbocsátás, függetlenül attól, hogy hány ember tartozik a családunkhoz: „Boldogság leginkább akkor érhető el a családi életben, ha az az Úr Jézus Krisztus tanításain alapszik. A sikeres házasságok és családok a hit, az ima, a bűnbánat, a megbocsátás, a tisztelet, a szeretet, az együttérzés, a munka és a tartalmas szabadidős tevékenységek tantételeire épülnek, és azok által tartatnak fenn.”
Nelson elnök a következőket kérte tőlünk: „Ma úgy szól az én felhívásom, drága fivérek és nővérek, hogy vessetek véget a ti szívetekben, a ti otthonotokban és a ti életetekben tomboló viszályoknak. […] Megismétlem azt a kérésemet, hogy vessetek véget a viszályoknak a saját életetekben. Gyakoroljátok az ahhoz szükséges alázatot, bátorságot és erőt, hogy megbocsássatok és megbocsátásért folyamodjatok. A Szabadító azt ígérte, hogy »ha megbocsátj[u]k az embereknek az ő vétkeiket, megbocsát [nekünk] is a [mi] mennyei Atyá[n]k«.” „Íme, aki megbánta bűneit, annak megbocsáttatik, és én, az Úr, nem emlékszem azokra többé.”
Hasonlóképpen meg kell bocsátanunk és el kell felejtenünk az általunk megtapasztalt sérelmeket. A megbocsátás az egyik legnagyszerűbb ajándék, amelyet Mennyei Atyánk adott nekünk. Jézus Krisztus engesztelő munkája által részesülhetünk a megbocsátás örömteli csodájában – egy erőteljes szívbéli változást tapasztalva meg, melyben, „szentté [válhatunk]…, olyan[ná], mint egy gyermek, engedékeny, szelíd, alázatos, türelmes, telve szeretettel”, békességet és bizonyosságot érezhetünk, valamint vigaszt és erőt kaphatunk ahhoz, hogy örömmel haladjunk tovább a szövetség ösvényén.
Ezért van az, hogy „Krisztusról beszélünk, Krisztusban örvendezünk, Krisztusról prédikálunk, Krisztusról prófétálunk, és próféciáink szerint írunk, hogy gyermekeink tudhassák, milyen forráshoz forduljanak bűneik bocsánatáért.”