Éljetek a kiváltságaitokhoz méltón
Tudjátok meg, miként teszik lehetővé a papsági szertartások és a szövetséges ígéretek Isten hatalmának az életetekbe áramlását.
Nemrég olyan betegséget állapítottak meg a férjemnél, Gregnél, amelynek a kezelése bonyolult műtétet és hónapokig tartó kemoterápiát igényel. Sokatokhoz hasonlóan, akik szembenéztek már ilyesmivel, azonnal imádkozni kezdtünk a menny segítségéért és Isten hatalmáért. A Greg műtétjét követő vasárnapon a kórházi szobába hozták az úrvacsorát.
Ez alkalommal csak én vettem belőle. Egy darab kenyeret. Egy pohárka vizet. Az istentiszteleten az elmém gyakran az úrvacsora átadási folyamatára összpontosít – az előkészítésre, a megáldásra, majd a kiosztásra. Ezen a délutánon viszont eltöprengtem Isten e szent szertartáson keresztül számomra elérhető hatalmának az ajándékán, valamint azon, hogy milyen szövetséges ígéretet teszek, amikor elveszem azt a darab kenyeret és pohárka vizet. Olyan időszak volt ez, amikor szükségem volt a mennyből eredő hatalomra. A hatalmas szívfájdalom, kimerültség és bizonytalanság közepette eltűnődtem Isten papságának ezen az ajándékán, amely lehetővé teszi számomra, hogy merítsek az Őtőle eredő hatalomból, amelyre oly kétségbeesetten szükségem van. Az úrvacsoravétel révén még inkább velem lesz az Úr Lelkének a társasága, hozzáférést biztosítva nekem Isten hatalmának az ajándékához, ideértve az angyalok szolgálattételét, valamint a Szabadító képessé tevő hatalmát, hogy győzedelmeskedjek.
Szerintem addig még soha nem ismertem fel ilyen világosan, hogy nemcsak az számít, ki végzi a szertartást, hanem az is megérdemli a figyelmemet, hogy mit nyit meg maga a szertartás és a szövetséges ígéretünk. A papsági szövetségek és a szövetséges ígéretek lehetővé teszik Isten számára, hogy aztán Ő megszenteljen minket és csodákat vigyen véghez az életünkben. Hogyan kerül sor erre?
Először is: ahhoz, hogy a szertartás által megnyilvánuljon az életünkben Isten hatalma, azt Isten Fiától kapott felhatalmazással kell végezni. Fontos maga az átadási folyamat. Az Atya Jézus Krisztusra bízta annak a kulcsait és felhatalmazását, hogy felügyelje az Ő papsági szertartásainak az átadását. Az Ő iránymutatásával az Ő papsága rendjén belül Isten fiai el lettek rendelve arra, hogy Isten Fiának a helyére álljanak.
Másodsorban: nem csupán szövetséges ígéreteket teszünk, hanem be is kell tartanunk azokat. Több evangéliumi szertartásban is szent szövetségeket kötünk Istennel – Ő megígéri, hogy megáld minket, midőn mi megtartjuk ezeket a szövetségeket. Vajon felismerjük, hogy a papsági szertartások és a szövetséges ígéretek betartása együttesen teszik lehetővé számunkra azt, hogy merítsünk Isten hatalmából?
Aznap délután eltűnődtem azon, hogy Isten szövetséges leányaként vajon teljes mértékben értem-e, miként férjek hozzá Isten hatalmának az ajándékához a papsági szertartások által, és valóban felismerem-e, hogyan munkálkodik bennem Isten hatalma.
2019-ben a próféta felhívást intézett a nőkhöz az egyházban, amely megtanította nekünk, hogyan vonjuk be a Szabadító hatalmát az életünkbe. Russell M. Nelson elnök a Tan és szövetségek 25 tanulmányozására kért minket, amely kinyilatkoztatást Emma Smith kapta a Pennsylvania állambeli Harmonyban. Ennek a felhívásnak az elfogadása megváltoztatta az életemet.
A múlt hónapban váratlan lehetőségem adódott Harmony meglátogatására. Ott, a juharfák árnyékában került sor a papság visszaállítására Joseph Smith és Oliver Cowdery számára. E fák közelében található Joseph és Emma otthonának a bejárata. A ház tűzhelyével szemben van egy ablak. Ennél az ablaknál állva eltűnődtem, vajon mire gondolhatott Emma, amikor átnézett a fák között.
1830 júliusában Emma 26 éves volt – oly fiatal! Három és fél éve volt házas. Már elveszített egy kisbabát – az első kisfiát. Az apró sír ott van az otthona közelében. Ennél az ablaknál állva nem esett nehezemre elképzelni, mi tölthette ki a gondolatait. Bizonyára aggasztották a pénzügyek, a biztonságukat veszélyeztető, egyre fokozódó üldöztetés, valamint a jövőjük. Azonban mindenhol körülvette őt Isten munkája. Vajon azon is eltöprengett, hogy mi az ő szerepe a tervben, mi a célja a királyságban, és milyen lehetőségei vannak Isten szemében?
Szerintem igen.
Pont az út túloldalán lett Isten papsági felhatalmazásának és kulcsainak az ajándéka visszaállítva a földre. Olyan időszak volt ez, amikor Emmának tényleg szüksége volt a mennyből eredő hatalomra. Úgy vélem, a hatalmas szívfájdalom, kimerültség és bizonytalanság közepette Emma eltűnődött Isten papságának ezen az ajándékán, mely meg tudja nyitni az Őtőle eredő hatalmat, amelyre oly nagy szüksége volt.
Azonban Emma nem csupán az ablakban ácsorgott és morfondírozott.
Miközben Joseph próféta kulcsokról, hivatalokról, szertartásokról és arról tanult, hogy miként segédkezzen a papsági szolgálatban, prófétáján keresztül az Úr maga adott kinyilatkoztatást Emmának. Nem a nauvooi segítőegyleti elnök Emmának – ez a kinyilatkoztatás a 26 éves Emmának szólt Harmonyban. A kinyilatkoztatáson keresztül Emma megtudta, milyen belső megszentelődés és szövetséges kapcsolódás fogja előidézni azt, hogy ezek a papsági szertartások még inkább munkálkodni tudjanak az életében.
Az Úr először is emlékeztette Emmát szerepére a tervben, hogy ki ő és kihez tartozik – leány az Ő királyságában. Felhívást intézett hozzá, hogy járjon „az erény ösvényein” – egy olyan ösvényen, amelynek a szertartásai megnyitják Isten hatalmát, amennyiben Emma ragaszkodik a szövetségeihez.
Aztán az Úr ebben a mély gyásszal teli időszakban célt is adott neki. Emma nem csupán a visszaállítás első sorban ülő nézője volt, hanem az éppen zajló munka nélkülözhetetlen résztvevője is. Elválasztják, hogy „szentírásokat fejts[en] ki, és hogy buzdíts[a] az egyházat”. Az idejét „az írásnak és sok tanulásnak” fogja szentelni. Emma szent szerepet kapott abban, hogy segítsen felkészíteni a szenteket a hódolatra. Az énekeiket imákként fogja fogadni az Úr, „és áldással válaszoltat[nak] meg a fejükön”.
Végül pedig az Úr felvázolta azon belső megszentelődés folyamatát, amely fel fogja készíteni Emmát a felmagasztosulásra. „[H]a nem így teszel – fejtette ki neki az Úr –, [akkor] ahol én vagyok, oda te nem jöhetsz.”
A 25. szakaszt gondosan elolvasva észre fogunk venni egy fontos folyamatot. Emma onnan indul, hogy leány a királyságban, aztán „kiválasztott hölgy”, majd pedig királynő. Az ároni és a melkisédeki papság szertartásai a szövetséges ígéretek betartásával egyetemben fokozni fogják számára a Lélek és az angyalok társaságát, képessé téve őt arra, hogy isteni útmutatással igazodjon el az életében. Ezen isteni hatalom által Isten meg fogja gyógyítani a szívét, kibővíti a képességeit, és átalakítja őt azzá az énjévé, akivé Isten tudja, hogy válhat. A melkisédeki papság szertartásain keresztül pedig „megnyilvánul az isteniség hatalma” az életében, és az Úr félrevonja a fátylat, hogy tudást kaphasson Őtőle. Ilyen az, amikor Isten hatalma munkálkodik bennünk.
Russell M. Nelson elnök ezt tanította:
„Minden, ami [Harmonyban] történt, mélységes hatással bír a ti életetekre. A papság visszaállítása, valamint az Úr tanácsa Emmának mindegyikőtök számára nyújthat útmutatást és áldást. […]
Isten hatalmának az elnyeréséhez az életetekben ugyanazon dolgokra van szükségetek, mint amire Emmát, illetve mind[egyikünke]t utasított az Úr.”
Harmonyban ennek az ablaknak mindkét oldalán fontos dolgok történtek, ideértve egy kiválasztott hölgynek adott kinyilatkoztatást, akit az Úr hívott el – egy olyan kinyilatkoztatással, amely megerősíti, buzdítja és tanítja majd Emma Smitht, Isten leányát.
Amikor az unokám, Isabelle, névadó áldást kapott, az édesapja megáldotta őt a papság megértésével, hogy egyre inkább megtudja, milyen áldást biztosít az számára az életében, és hogy a megértése gyarapodásával a papságba vetett hite is növekedjen.
Nem gyakran áldatik meg egy kislány a papság megértésével és annak a megismerésével, hogy ezek a papsági szertartások és szövetséges ígéretek miként segítenek majd neki hozzáférni Isten hatalmához. De Emmára visszagondolva felmerült bennem: Miért ne? Ennek az apró lánynak lehetősége van rá, hogy kiválasztott hölgy legyen az Ő királyságában, végül pedig királynő. A papsági szertartások és a szövetséges ígéretei betartása által Isten hatalma őbenne és őrajta keresztül munkálkodva segíteni fog neki felülkerekedni mindazon, amit az élet hoz, és azzá a nővé válni, akivé Isten tudja, hogy válhat. Ez olyasvalami, amiről azt szeretném, hogy minden egyes lány megértse a királyságban.
„Éljetek a kiváltságaitokhoz méltón!”
Tudjátok meg, miként teszik lehetővé a papsági szertartások és a szövetséges ígéretek Isten hatalmának az életetekbe áramlását még nagyobb hatásfokkal, bennetek és rajtatok keresztül munkálkodva, képessé téve benneteket a rendeltetésetek és a lehetőségeitek maradéktalan elérésére.
Gondosan tanulmányozzátok az ároni és a melkisédeki papság szertartásait, a hozzájuk társuló szövetséges ígéreteket, valamint Isten hatalmát, amelyhez e szertartásokon keresztül férünk hozzá, és töprengjetek el azokon.
Ne feledjétek: nemcsak az számít, hogy ki végzi a szertartást, hanem az is megérdemli a figyelmeteket, hogy mit nyit meg maga a szertartás és a szövetséges ígéretetek.
A kenyér és a víz magatokhoz vétele hetente emlékeztet titeket az Ő bennetek munkálkodó hatalmára, hogy segítsen nektek bármin felülkerekedni. A szent papság alsóruhájának a viselése naponta emlékeztet titeket az Ő bennetek munkálkodó hatalmának az ajándékára, hogy segítsen nektek azzá válni, akivé válnotok kell.
Mindannyian hozzáférünk Isten hatalmának az ajándékához.
Minden alkalommal, amikor veszünk az úrvacsorából.
Minden alkalommal, amikor átlépjük a templom küszöbét.
Ez a sabbatom fénypontja. Ezért tartom becsben a templomi ajánlásomat.
„[A]nnak szertartásaiban megnyilvánul az isteniség hatalma.”
Erről az ajándékról teszek tanúságot Jézus Krisztus nevében, ámen.