Liahóna
Összpontosítsunk Jézus Krisztusra és az Ő evangéliumára
2024. november


10:50

Összpontosítsunk Jézus Krisztusra és az Ő evangéliumára

Amikor figyelmen kívül hagyjuk a világ zavaró tényezőit, és Krisztusra, valamint az Ő evangéliumára összpontosítunk, akkor szavatolt a sikerünk.

Az Amerikai Egyesült Államok Georgia államában, Atlantában rendezett olimpiai játékokon a nigériai férfi focicsapat aranyérmes lett 1996-ban. Miután véget ért a döntő, ujjongó tömegek özönlötték el minden város és falu utcáit Nigériában, s a 200 milliós ország pontban hajnali kettőkor hatalmas ünneplésbe kezdett. Terjedt az öröm, a boldogság és az izgalom az emberek között, miközben ettek, énekeltek és táncoltak. Abban a pillanatban egységes volt az ország, és minden nigériait elégedettséggel töltött el az, hogy nigériai.

Az olimpiát megelőzően ez a csapat számos kihívással találta magát szembe. Alig kezdődtek el a játékok, megszűnt az anyagi támogatásuk. A csapat alkalmas felszerelés, edzőhelyek, megfelelő étel és mosodai szolgáltatás nélkül vett részt a versenyen.

Nigériai futballcsapat aranyérmekkel

Jerome Prevost/Getty Images

Egy bizonyos ponton már csak pár perc választotta el őket attól, hogy kiessenek a játékból, de a nigériai csapat – bár esélytelennek tűnt – győzelmet aratott. E sorsdöntő pillanat hatására másként tekintettek magukra. Ezzel az újonnan felfedezett magabiztossággal, kemény egyéni és csapatmunkával, valamint makacs elszántsággal mindannyian figyelmen kívül hagyták a zavaró tényezőket, és a győzelemre összpontosítottak. Ez az összpontosítás aranyérmet szerzett nekik, a nigériaiaktól pedig az „Álomcsapat” elnevezést kapták. Nigériai sportkörökben továbbra is emlegetik az 1996-os olimpiai Álomcsapatot.

Nigéria Álomcsapata

David Cannon/Allsport/Getty Images

Miután a focicsapat tagjai megtanulták figyelmen kívül hagyni a sok zavaró tényezőt, amellyel szembesültek, és a céljukra összpontosítottak, sikereik túlszárnyalták azt, amit lehetségesnek gondoltak, és hatalmas örömben lett részük. (Éppen úgy, ahogy nekünk, többi nigériainak is!)

Hasonlóképpen, amikor figyelmen kívül hagyjuk a világ zavaró tényezőit, és Krisztusra, valamint az Ő evangéliumára összpontosítunk, akkor szavatolt a minden elképzelésünket felülmúló sikerünk, és hatalmas lehet az örömünk. Amint azt Russell M. Nelson elnök tanította: „Amikor életünket Jézus Krisztusra és az Ő evangéliumára összpontosítjuk, akkor örömünk lehet, függetlenül attól, hogy mi történik – vagy mi nem történik – az életünkben.”

Azért imádkozom, hogy a Szentlélek segítsen mindegyikünknek megszívlelni Nelson elnök felhívását, miszerint összpontosítsuk életünket „Jézus Krisztusra és az Ő evangéliumára”, s ezáltal megtapasztalhassuk az örömöt Krisztusban, „függetlenül attól, hogy mi történik – vagy mi nem történik – az életünkben”.

A Mormon könyvében több beszámoló is szól olyan emberekről, akik fordítottak a sorsukon azáltal, hogy Jézus Krisztusra és az Ő evangéliumára összpontosítottak.

Gondoljatok az ifjabb Almára. Fellázadt és harcolt az egyház ellen. Apja, Alma, imádkozott és böjtölt. Megjelent egy angyal, aki bűnbánatra szólította az ifjabb Almát. Abban a pillanatban Alma „egy elkárhozott lélek fájdalmai[t]” kezdte érezni. A legsötétebb óráiban eszébe jutott apja tanítása, miszerint Krisztus el fog jönni, hogy engesztelést hozzon a világ bűneiért. Amint elméje elidőzött ezen a gondolaton, irgalomért könyörgött Istenhez. Ez olyan örömöt eredményezett, melyet ő rendkívüli örömként írt le. Irgalom és öröm töltötte el Almát, mert ő és az ő apja a Szabadítóra összpontosítottak.

Az ösvényről letért gyermekek szüleinek pedig azt mondom: bátorság! Ahelyett, hogy azon tűnődnétek, miért nem siet egy angyal a gyermeketek segítségére bűnbánatot tartani, tudnotok kell, hogy az Úr halandó angyalokat helyezett az útjukba: a püspököt, egy másik egyházi vezetőt, egy szolgálattevő fivért vagy nővért. Ha továbbra is böjtöltök és imádkoztok, ha nem próbáltok időbeosztást vagy határidőt megszabni Istennek, és ha bíztok abban, hogy Ő kinyújtja segítő kezét, akkor – előbb vagy utóbb – látni fogjátok, amint Isten megérinti gyermeketek szívét, miután gyermeketek úgy dönt, hogy figyelni fog. Ez azért van így, mert Krisztus jelenti az örömöt, Krisztus jelenti a reményt; mert Ő az eljövendő jó dolgok ígérete. Bízzátok hát gyermeketeket Jézus Krisztusra, mert Ő minden szülő és minden gyermek erőssége.

Miután az ifjabb Alma megtapasztalta az örömöt Krisztusban, ez az öröm vele maradt. Hogyan őrizte azonban meg ezt az örömöt még a nehézségek és a próbatételek idején is? Ezt mondta:

„Igen, és attól az időtől kezdve egészen mostanáig szüntelenül azon munkálkodtam, hogy bűnbánatra vezethessek lelkeket, hogy odavihessem őket azon rendkívüli öröm megízlelésére, melyet én is megízleltem […].

[És] az Úr rendkívül nagy örömet ad nekem munkálkodásaim gyümölcsében…

És támogatott mindenfajta próbatétel és baj idején”.

Alma számára a Krisztusban lévő öröm akkor kezdődött, amikor hittel Őbenne irgalomért kiáltott. Ezután Alma azáltal gyakorolta a hitét Krisztusban, mikor azon munkálkodott, hogy másoknak is segítsen megízlelni ugyanezt az örömöt. Ez a szakadatlan munka nagy örömöt jelentett Alma számára, még a mindenfajta próbatétel és baj idején is. Láthatjátok, hogy „az Úr szereti az erőfeszítést”, és az Őrá összpontosító erőfeszítés áldásokat hoz. Még a komoly próbatételek is „feloldód[hatn]ak Krisztus örömében”.

Egy másik olyan csoport a Mormon könyvében, melynek a tagjai Jézus Krisztust és az Ő evangéliumát tették életük középpontjává, és leltek így örömre, az volt, amelyik megalapította Hélám városát – egy olyan várost, ahol felnevelhették gyermekeiket és szabadon gyakorolhatták vallásukat. Ezt az igazlelkű, jó életet élő népet a lámániták egy fosztogató csoportja rabszolgasorba taszította, és megfosztotta a vallás gyakorlásához való alapvető emberi jogtól. Előfordul, hogy rossz dolgok történnek jó emberekkel.

„[A]z Úr jónak látja, hogy megfegyelmezze a népét; igen, próbára teszi a türelmüket és a hitüket.

Mindazonáltal – aki belé helyezi bizalmát, az felemeltetik az utolsó napon. Igen, és így volt ez ezzel a néppel.”

Hogyan viselte el ez a nép a próbatételeit és a szenvedéseit? Úgy, hogy Krisztusra és az Ő evangéliumára összpontosított. Nem a gondjaik határozták meg őket; inkább mindegyikük Istenhez fordult, mert Isten gyermekeként, a szövetség gyermekeként és Jézus Krisztus tanítványaként határozta meg magát. Amikor felidézték, hogy kik is ők, és Istent szólították, békességet, erőt és végül Krisztusban lévő örömöt nyertek:

„Alma és népe… kiöntötték [Istennek] a szívüket; és ő ismerte szívük gondolatait.

És lőn, hogy megpróbáltatásaikban szólt hozzájuk az Úr szava, mondván: Emeljétek fel a fejeteket és vigasztalódjatok meg, mert tudok a szövetségről, melyet velem kötöttetek; és én szövetséget fogok kötni a népemmel, és kiszabadítom őket a rabságból.”

Válaszként az Úr „megkönnyíte[tte] a terheket… a vállai[kon]… igen, az Úr megerősítette őket, hogy könnyen el tudják viselni a terheiket, és ők vidáman és türelmesen vetették alá magukat az Úr minden akaratának.” Láthatjátok, hogy ezek a szentek engedték a gondjaikat, szenvedéseiket és próbatételeiket feloldódni Krisztus örömében. Aztán a megfelelő időben Ő megmutatta Almának a menekülés útját, Alma – Isten prófétája – pedig biztonságba vezette őket.

Amikor Krisztusra összpontosítunk és követjük az Ő prófétáját, akkor mi is elvezettetünk Krisztushoz és az Ő evangéliuma öröméhez. Nelson elnök tanítása szerint: „Az öröm egy igen erőteljes dolog, amikor pedig erre összpontosítunk, Isten hatalmát hívjuk meg az életünkbe. „Ahogy minden dologban, Jézus Krisztus a legfőbb példaképünk, »a ki az előtte levő öröm[ért] …keresztet szenvedett« [Zsidók 12:2].

Egbo elder édesanyja
Egbo elder az édesanyjával

Édesanyám nemrég hunyt el, ami megrendítő volt számomra. Szeretem az édesanyámat, és nem számítottam rá, hogy ilyen fiatalon elveszítem. Az ő elvesztésén keresztül azonban a családommal megtapasztaltunk bánatot és örömöt is. Tudom, hogy Krisztusnak köszönhetően az édesanyám nem halott – ő él! És tudom, hogy Krisztusnak és azon papsági kulcsoknak köszönhetően, amelyek Joseph Smith próféta által kerültek visszaállításra, egy nap újra vele leszek. Az édesanyám elvesztése miatti bánat feloldódott Krisztus örömében! Még tanulom, miszerint celesztiálisan gondolkodni és engedni Istent uralkodni egyben azt is jelenti, hogy a Krisztusban elérhető örömre összpontosítunk.

Ő szeretettel hív: „Jőjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket.” Jézus Krisztus nevében, ámen.