A férfi, aki szólt Jehovával
Joseph Smith áldott volt, hogy megnyithatta az utolsó adományozási korszakot, mi pedig áldottak vagyunk, amiért megtette.
A célom ma és mindig is az, hogy bizonyságot tegyek Jézus Krisztusról – arról, hogy Ő Isten Fia, a világ Teremtője és Szabadítója, a mi Kiszabadítónk és Megváltónk. Mivel „vallásunk alapvető tantételei az apostolok és próféták bizonysága Jézus Krisztusról”, ma megosztom veletek a Szabadítóról való tudásomat és bizonyságomat, ahogy azok egy kulcsszerepű apostol és próféta élete és tanításai által megerősödtek és elmélyültek.
A bölcsesség kezdete
1820 kora tavaszán, egy gyönyörű, derült nap reggelén a 14 éves Joseph Smith elment a családja otthonához közeli ligetbe, hogy imádkozzon a bűneiről, és megkérdezze, melyik egyházhoz csatlakozzon. Rendíthetetlen hittel elmondott őszinte imájára odafigyeltek a világegyetem leghatalmasabb erői, beleértve az Atyát és a Fiút. No és az ördögöt is. Mindegyiküket erősen érdekelte az az ima és az a fiú.
Az, amit most első látomásnak nevezünk, jelezte minden dolog visszaállításának a kezdetét ebben az utolsó adományozási korszakban. Joseph számára azonban ez egy személyes és előkészítő élmény is volt. Ő csupán megbocsátást és útmutatást szeretett volna. Az Úr mindkettőt megadta. Az utasítás, miszerint egyik egyházhoz sem szabad csatlakoznia, irányt szabott. A szavak, miszerint „megbocsátattak néked a te bűneid”, a megváltása felé mutattak.
Az első látomásból megismerhető összes gyönyörű igazság közül, Joseph számára talán egyszerűen ez volt a legfőbb útravaló: „Igaznak találtam Jakab tanúságát – mely szerint az, aki híján van a bölcsességnek, kérhet Istentől, és… kap”.
Ahogy azt egy tudós megjegyezte: „Az első látomás valódi üzenete az a tudás, miszerint Isten természetéből adódik, hogy akiknek nincs bölcsessége, azok kapnak Tőle. […] Az Isten, aki a szent ligetben kinyilatkoztatja magát Joseph Smithnek, olyan Isten, aki válaszol a tizenéveseknek a gondok idején”.
Joseph élménye a ligetben magabiztossággal vértezte fel őt ahhoz, hogy megbocsátást és útmutatást kérjen élete hátralévő részére. Az ő élménye nekem is magabiztosságot kölcsönzött ahhoz, hogy megbocsátást és útmutatást kérjek életem hátralévő részére.
Rendszeres bűnbánat
1823. szeptember 21-én Joseph buzgón imádkozott megbocsátásért, és a ligetben átélt három évvel korábbi élménye miatt biztos volt benne, hogy a menny újra válaszolni fog. És így is lett. Az Úr küldött egy angyalt, Morónit, hogy tanítsa Josephet, és tájékoztassa őt egy ősi feljegyzésről, amelyet később Isten ajándéka és hatalma által – a Mormon könyveként – le fog fordítani.
Csaknem 13 évvel ezután Joseph és Oliver Cowdery ünnepélyes, csendes imához térdelt le az újonnan felszentelt Kirtland templomban. Nem tudjuk, mi volt az, amiért imádkoztak, de imájukban valószínűleg megbocsátásért is fohászkodtak, mert amikor felálltak, a Szabadító megjelent és kijelentette: „Íme, bűneitek megbocsáttattak nektek; tiszták vagytok énelőttem”.
Az ezt követő hónapokban és években Joseph és Oliver újra követtek el bűnt. És újra. De könyörgésükre válaszolva – és a papsági kulcsok közelgő dicsőséges visszaállításának az előkészítéseként –, abban a pillanatban, arra a pillanatra Jézus bűntelenné tette őket.
Joseph élete, melyet rendszeres bűnbánat jellemzett, magabiztosságot ad nekem ahhoz, hogy „bizalommal [járuljak] a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerj[ek]”. Megtanultam, hogy Jézus Krisztus valóban „megbocsátó természetű”. Sem a küldetése, sem pedig a természete nem a kárhoztatásról szól. Megszabadítani jött.
Az Urat kérdezni
Az „újjá teremtetnek mindenek” ígéret részeként az Úr Joseph Smithen keresztül előhozta a Mormon könyvét és más olyan kinyilatkoztatásokat, amelyek az Ő evangéliumának a teljességét tartalmazzák. Alapvető igazságok váltak egyértelművé és teljessé, amint Joseph újra és újra útmutatást kért az Úrtól. Gondoljatok a következőkre:
-
Az Atyának és a Fiúnak olyan tapintható teste van, akár az embernek.
-
Jézus nem csupán a bűneinket vette magára, hanem a betegségeinket, a megpróbáltatásainkat és a gyengeségeinket is.
-
Engesztelése annyira gyötrelmes volt, hogy attól minden pórusából vérzett.
-
A kegyelme által leszünk megszabadítva, miután megtettünk mindent, amit tudunk.
-
Amikor Krisztushoz fordulunk, Ő nem csupán megbocsátja a bűneinket, hanem megváltoztatja magát a természetünket is, hogy már ne legyünk hajlandóak gonoszul cselekedni.
-
Krisztus mindig megparancsolja népének, hogy építsenek templomokat, ahol kinyilvánítja magát nekik és hatalommal ruházza fel őket a magasságból.
Tanúsítom, hogy e dolgok igazak és szükségesek. Ezek csupán töredékét jelentik annak a teljességnek, amelyet Jézus Krisztus Joseph Smithen keresztül visszaállított válaszként Joseph ismétlődő kéréseire, hogy útmutatást kapjon.
E királyság előmozdítására
1842-ben Joseph olyan bámulatos dolgokról írt, amelyek ebben az utolsó adományozási korszakban következnek be. Kijelentette, hogy napjainkban „a mennyei papság egyesülni fog a földivel, hogy megvalósítsa azokat a nagyszerű célokat; és míg így egyesülünk egy közös ügyben, hogy előremozdítsuk Isten királyságát, a mennyei papság sem szemlélődik tétlenül”.
A barátjának, Benjamin Johnsonnak ezt mondta Joseph: „Benjamin, [ha meghalnék,] nem lennék távol tőletek, és a fátyol túloldalán még mindig veletek dolgoznék, méghozzá fokozott erővel e királyság előmozdítására.”
1844. június 27-én Joseph Smitht és fivérét, Hyrumot meggyilkolták. Bár Joseph testét nyugalomra helyezték, bizonysága továbbra is hatással van a világra és a lelkemre.
„[L]átomást láttam; tudtam ezt, és tudtam, hogy Isten is tudja, és nem tudtam… megtagadni”.
„Soha nem mondtam azt nektek, hogy tökéletes vagyok; a kinyilatkoztatásokban azonban, amelyeket tanítottam, nincs tévedés.”
„Vallásunk alapvető tantételei az apostolok és a próféták bizonysága Jézus Krisztusról; az, hogy Ő meghalt, eltemették, és harmadnap feltámadt, és felemelkedett a mennybe; és a vallásunkra vonatkozó minden más dolog ennek csupán függeléke.”
Amit Keresztelő Jánosról mondtak, az Joseph Smithről is elmondható: „Vala egy Istentől küldött ember, kinek neve [Joseph]. […] Nem ő vala a világosság, hanem [elküldetett], hogy bizonyságot tegyen [arról] a világosságról…, hogy mindenki higyjen ő általa.”
Én hiszek. Hiszem azt és biztos vagyok abban, hogy Jézus a Krisztus, az élő Isten Fia. Bizonyságot teszek arról, hogy az élő Isten a mi szerető Atyánk. Ezt azért tudom, mert az Úr hangja mondta nekem, éppen úgy, ahogy az Ő szolgáinak, apostolainak és prófétáinak a hangja is, köztük – és kezdve – Joseph Smith hangjával.
Tanúsítom, hogy Joseph Smith Isten prófétája volt és ma is az – az Úr Jézus Krisztus tanúja és szolgája. Áldott volt, hogy megnyithatta az utolsó adományozási korszakot, mi pedig áldottak vagyunk, amiért megtette.
Az Úr megparancsolta Olivernek és mindannyiunknak: „…állj hűségesen Joseph szolgám mellett”. Tanúságot teszek arról, hogy az Úr az Ő szolgája, Joseph, valamint a rajta keresztül véghez vitt visszaállítás mellett áll.
Joseph Smith most annak a mennyei papságnak a tagja, amelyről beszélt. Ahogy azt a barátjának ígérte: nincs messze tőlünk, és a fátyol túloldalán még mindig velünk együtt dolgozik, méghozzá fokozott erővel e királyság előmozdítására. Örömömnek és hálámnak adok hangot, amikor dicsérem a férfit, aki szólt Jehovával. Mindenekelőtt pedig Jehovát dicsérem, aki szólt ehhez a férfihez! Jézus Krisztus nevében, ámen.