A halandó lét működik!
A kihívások ellenére, amelyekkel mindannyian szembenézünk, a mi szerető Mennyei Atyánk úgy alkotta meg a boldogság tervét, hogy ne legyünk bukásra ítélve.
Több éven keresztül voltam egy idősebb nővér házitanítója az egyházközségemben. Nem volt könnyű élete. Különféle egészségügyi gondokkal küszködött, és egész életében fájdalmai voltak egy gyermekkori, játszótéri baleset következtében. 32 évesen elvált, négy kisgyermekről gondoskodott és nevelte őket, míg 50 éves korában újból férjhez nem ment. A második férje akkor hunyt el, amikor a nővér 66 éves volt, így még további 26 éven át élt özvegyként.
Az élethosszig tartó kihívásai ellenére a végsőkig hű maradt a szövetségeihez. Ez a nővér lelkes családkutató és templomlátogató volt, aki családi történeteket gyűjtött és foglalt írásba. Habár sok nehéz próbatétel érte, és kétség sem fér hozzá, hogy időnként szomorú és magányos volt, arcán mindig öröm tükröződött, kedves és kellemes személyiség volt.
Kilenc hónappal a halála után az egyik fiának figyelemre méltó élménye volt a templomban. A Szentlélek hatalma által megtudta, hogy édesanyjának üzenete van a számára. Szólt a fiához, de nem látomás vagy hallható szavak által. A következő, egyértelmű üzenet támadt a fia elméjében az édesanyjától: „Szeretném, hogy tudd, a halandó lét működik, és kérlek, tudd, hogy már értem, miért történt [az életemben] minden úgy, ahogy – és minden rendben van.”
Ez az üzenet még inkább figyelemreméltó, ha számba vesszük a nővér helyzetét és a nehézségeket, amelyeken át kitartott és felülkerekedett.
Fivérek és nővérek! A halandó lét működik! Úgy tervezték meg, hogy működjön! A kihívások, szívfájdalmak és nehézségek ellenére, amelyekkel mindannyian szembenézünk, a mi szerető, bölcs és tökéletes Mennyei Atyánk úgy alkotta meg a boldogság tervét, hogy ne legyünk bukásra ítélve. A Ő terve utat biztosít számunkra ahhoz, hogy a halandó bukásaink fölé kerekedjünk. Az Úr ezt mondta: „…ez munkám és dicsőségem – hogy véghez vigyem az ember halhatatlanságát és örök életét.”
Mindazonáltal, ha az Úr munkája és dicsősége – mi több: a halhatatlanság és az örök élet – kedvezményezettjei kívánunk lenni, számítanunk kell rá, hogy okítva és tanítva leszünk, és hogy át kell haladnunk a finomító tüzén – néha a legvégső korlátaink mértékéig. E világ gondjainak, kihívásainak és nehézségeinek a teljes elkerülése annak a folyamatnak a kikerülése lenne, amely igazán szükséges a halandó lét működéséhez.
Így ne lepődjünk meg, amikor nehéz időszakok érnek minket. Olyan helyzetekkel fogunk találkozni, amelyek próbára tesznek minket, és olyan emberekkel, akik lehetővé teszik, hogy valódi jószívűséget és türelmet gyakoroljunk. De nem szabad csüggednünk a nehézségeink súlya alatt, és emlékeznünk kell, mit mondott az Úr:
„És aki ügyemben leteszi életét, az én nevemért, az újra rátalál arra, méghozzá örök életre.
Ne féljetek tehát az ellenségeitektől [vagy gondjaitoktól, kihívásaitoktól vagy ezen élet próbáitól], mert én… elrendeltem, mondja az Úr, hogy minden dologban próbára teszlek titeket, vajon megmaradtok-e a szövetségemben, …hogy méltónak találtathassatok.”
Amikor nyugtalanságot vagy szorongást érzünk a gondjaink miatt, vagy azt, hogy talán a kelleténél több jut nekünk az élet nehézségeiből, emlékezhetünk arra, amit az Úr Izráel gyermekeinek mondott:
„És emlékezzél meg az egész útról, a melyen hordozott téged az Úr, a te Istened immár negyven esztendeig a pusztában, hogy megsanyargasson és megpróbáljon téged, hogy nyilvánvaló legyen, mi van a te szívedben; vajjon megtartod-é az ő parancsolatait vagy nem?”
Lehi így tanította a fiát, Jákóbot:
„[M]egpróbáltatásokat és sok bánatot szenvedtél el… Mindazonáltal… [Isten] javadra fogja szentelni megpróbáltatásaidat. […] Tudom tehát, hogy megváltattál, Megváltód igazlelkűsége miatt…”
Mivel ez az élet a próbatételek terepe, és „vészjósló fellegek jönnek lelkünk békéjét elvenni”, hasznos emlékeznünk erre a Móziás 23-ban található, az élet kihívásaival kapcsolatos tanácsra és ígéretre: „Mindazonáltal – aki belé helyezi bizalmát, az felemeltetik az utolsó napon.”
Fiatalkoromban személyesen éltem át nagy lelki fájdalmat és szégyent valaki más hamislelkű cselekedeteinek a következményeként, ami sok éven át volt hatással az önértékelésemre és az Úr előtti érdemességem érzetére. Mindazonáltal személyes tanúságomat teszem, hogy az Úr képes megerősíteni és felemelni minket, bármilyen nehézség megtapasztalására vagyunk is elhívva az utazásunkon a siralom e bús völgyében.
Tudjuk, hogy mit tapasztalt meg Pál:
„És hogy a [kapott] kijelentések nagysága miatt el ne bizakodjam, tövis adatott nékem a testembe, a Sátán angyala, hogy gyötörjön engem, hogy felettébb el ne bizakodjam.
Ezért háromszor könyörögtem az Úrnak, hogy távozzék el ez tőlem;
És ezt mondá nékem: Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el. Nagy örömest dicsekeszem azért az én erőtelenségeimmel, hogy a Krisztus ereje lakozzék én bennem.”
Azt nem tudjuk, mi volt a „tövis” Pál testében. Úgy döntött, nem írja le, testi gyengeség, mentális vagy érzelmi betegség, esetleg kísértés volt-e. De nem kell ismernünk ezt a részletet ahhoz, hogy tudjuk: küszködött, és segítségért könyörgött az Úrhoz, és végső soron az Úr ereje és hatalma segítette át őt rajta.
Ahogyan az Pállal is történt, végül én is az Úr segítsége által erősíttettem meg érzelmileg és lelkileg, és sok év után végül felismertem, hogy mindig is értékes, az evangélium áldásaira érdemes ember voltam. A Szabadító segített legyőznöm az érdemtelenség érzéseit, és őszinte megbocsátással fordulni afelé, aki bántott. Végre megértettem, hogy a Szabadító engesztelése egy személyre szóló ajándék nekem, és hogy Mennyei Atyám és az Ő Fia tökéletesen szeretnek. A Szabadító engesztelésének köszönhetően a halandó lét működik.
Habár idővel megáldattam annak a felismerésével, hogy a Szabadító miként mentett meg és állt mellettem e tapasztalatok közepette, pontosan tudom, hogy a kamaszéveim szerencsétlen helyzete az én személyes utazásom és tapasztalatom volt, amelynek a megoldását és végső eredményét nem lehet rávetíteni azokra, akik mások hamislelkű viselkedése miatt szenvedtek és szenvednek továbbra is.
Tudom, hogy az élettapasztalatok – jók és rosszak egyaránt – fontos leckéket taníthatnak meg nekünk. Már tudom és bizonyságomat teszem arról, hogy a halandó lét működik! Remélem, hogy az élettapasztalataim összességének az eredményeként – minden jóval és rosszal együtt – könyörülettel viseltetek mások cselekedeteinek az ártatlan áldozatai, és együttérzéssel az elesettek iránt.
Őszintén remélem, hogy az élettapasztalataim eredményeként – minden jóval és rosszal együtt – kedvesebb vagyok másokkal, úgy bánok velük, ahogy a Szabadító tenné, nagyobb megértéssel fordulok a bűnösök felé, és teljesen feddhetetlen vagyok. Amikor megtanulunk a Szabadító kegyelmére hagyatkozni és megtartjuk a szövetségeinket, példaként szolgálhatunk a Szabadító engesztelésének a messzemenő hatásaira.
Egy utolsó példát osztanék meg arra, hogy a halandó lét működik.
Hales elder nagynénje, Lois VandenBosch, és az édesanyja, Klea VandenBosch.
Édesanyámnak nem volt egyszerű a halandó utazása. Nem részesült világi elismerésekben, és a középiskola után nem volt lehetősége továbbtanulni. Kis korában gyermekbénulást kapott, ami egy életen át fájdalmat és kényelmetlen érzést okozott a bal lábában. Felnőttként számos nehéz és emberpróbáló fizikai és pénzügyi helyzetbe került, de hű volt a szövetségeihez és szerette az Urat.
Amikor édesanyám 55 éves volt, a nővérem elhunyt, anya nélkül hagyva egy nyolchónapos csecsemőt, az unokahúgomat. Különböző okok miatt az elkövetkező 17 évben nagyrészt Anya nevelte az unokahúgomat, gyakran erősen próbára tevő körülmények között. Ám ezen élmények dacára ő boldogan és készségesen szolgálta a családját, a szomszédait és az egyházközség tagjait, valamint sok éven át szolgált templomi szertartásszolgaként. Élete utolsó éveiben Anya egyfajta demenciában szenvedett, gyakran zavart volt, és egy idősek otthona korlátai között élt. Sajnálatos módon egyedül volt, amikor váratlanul elhunyt.
Hónapokkal a halála után volt egy álmom, amelyet soha nem felejtek el. Álmomban az irodámban ültem az Egyházigazgatási Épületben. Anya belépett az irodába. Tudtam, hogy a lélekvilágból jött. Soha nem fogom elfelejteni, amit éreztem. Nem mondott semmit, de olyan lelki szépséget árasztott, amilyet azelőtt soha sem tapasztaltam, és nehéz szavakba öntenem.
Az arca és a lénye egyszerűen bámulatba ejtett. Emlékszem, ezt mondtam neki, a lelki hatalmára és szépségére utalva: „Anya, annyira gyönyörű vagy!” Felismert engem – ismét, szavak nélkül. Éreztem az irántam való szeretetét, és tudtam, hogy boldog, meggyógyult a világi gondjaitól és kihívásaitól, és hőn várja „a dicső feltámadás[t]”. Tudom, hogy Anya számára működött a halandó lét – és a mi számunkra is működik.
Isten munkája és dicsősége az, hogy véghez vigye az ember halhatatlanságát és örök életét. A halandó lét tapasztalatai részét képezik az utazásnak, amely által a halhatatlanság és az örök élet felé haladhatunk. Nem azért lettünk ideküldve, hogy elbukjunk, hanem hogy sikerrel járjunk Isten nekünk szánt tervében.
Ahogyan Benjámin király tanította: „Továbbá pedig azt szeretném kérni, ha azoknak az áldott és boldog állapotán is elgondolkodnátok, akik betartják Isten parancsolatait. Mert íme, áldottak ők minden dologban, mind a fizikai, mind a lelki dolgokban; és ha mindvégig hűségesen kitartanak, befogadják őket a mennybe, hogy ezáltal Istennel lakhassanak a boldogság egy soha véget nem érő állapotában.” Más szavakkal: a halandó lét működik!
Bizonyságot teszek, hogy amikor részesülünk az evangélium szertartásaiban, szövetségeket kötünk Istennel majd meg is tartjuk azokat, bűnbánatot tartunk, szolgálunk másokat és mindvégig kitartunk, mi is rendelkezhetünk azzal a bizonyossággal és az Úrba vetett maradéktalan bizalommal, miszerint a halandó lét működik. Bizonyságot teszek Jézus Krisztusról és arról, hogy a dicsőséges jövőnk Mennyei Atyánkkal a Szabadító kegyelme és engesztelése által lehetséges. Jézus Krisztus nevében, ámen.