Isten szereti minden gyermekét
Jézus Krisztus mindig arra szólít és úgy használ minket, hétköznapi szolgáit, hogy segítsünk visszavinni a gyermekeit Őhozzá.
Mit kíván tőletek Mennyei Atyánk? Tudatában vagytok-e annak, hogy a halandóság előtti létezésetek során Mennyei Atya felkészített titeket a földi életetekre? A fiatalokhoz szólva Russell M. Nelson elnök azt mondta, hogy „Mennyei Atyánk erre az utolsó szakaszra tartogatta a legnemesebb lelkeket – mondhatnám úgy is, hogy a legkiválóbb csapatát”. Mivel ezekre az utolsó napokra tartogattak minket, kulcsfontosságú megtanulnunk, hogyan legyünk Jézus Krisztus tanítványai.
Az Úr Jézus Krisztus a Jó Pásztor, és Ő ismeri a nyáját, a nyáj pedig ismeri Pásztorát, mert „a maga juhait nevökön szólítja”. Ő mindig arra szólít és úgy használ minket, hétköznapi szolgáit, hogy segítsünk visszavinni a gyermekeit Őhozzá.
Nemrégiben egy cövekelnökkel meglátogattunk néhány helybéli egyháztagot. Miután végére értünk a betervezett látogatásoknak, a cövekelnök megkérdezte, hogy elmehetnénk-e még egy családhoz. Az az érzése támadt, hogy beszélnünk kellene velük.
Bekopogtunk, és egy nővér nyitott ajtót. Rám nézett, de mivel nem tudta, hogy ki vagyok, nem látszott rajta különösebb érzelem. A cövekelnökre mutattam, aki név szerint üdvözölte őt. Amint a nővér meghallotta és meglátta a cövekelnököt, felvidult. Ott az ajtóban megölelték egymást és együtt sírtak. Ez megalapozta látogatásunk hangulatát. Nem tudtuk, hogy a nővér az előző napon kemoterápiás kezelést kapott. Túl gyengének érezte magát ahhoz, hogy ellássa a felnőtt fiát. Így hát segítettem a cövekelnöknek felöltöztetni a fiút, majd beültettük a kerekesszékébe. Megetettük azzal az étellel, amelyet egy másik drága nővér az egyházközségből hozott korábban, és segítettünk más feladatok ellátásában is. Mielőtt távoztunk tőlük, meg tudtuk áldani őket.
E látogatás során végig az arról való megerősítés járt az eszemben, hogy Jézus Krisztus mélységesen szereti őket. Megérti őket és személyesen ismeri a sajátos helyzetükből adódó fájdalmat. Szinte az egész látogatás során csendben voltunk. Ez alkalommal nem tartottunk nagy prédikációt és nem osztottuk meg a kedvenc szentírásunkat sem, de az Úr bőségesen megáldott minket az Ő Lelkével.
Az egyik legfőbb ok, amiért Mennyei Atyánk ebben az időszakban ideküldött benneteket, az, hogy kihasználjátok a bennetek rejlő lehetőségek teljességét. A Prédikáljátok evangéliumomat! tanítása szerint Krisztus tanítványaiként kerülnünk kell azt, hogy egymáshoz hasonlítgassuk magunkat. A lelki képességeitek egyediek, személyesek és veletek születettek, és Mennyei Atyátok segíteni akar nektek kifejleszteni azokat. Mindig lesz valaki, akinek segíthettek érezni Mennyei Atyátok szeretetét. A bennetek rejlő lehetőség isteni eredetű. Bár kétségtelenül fontos felkészülnünk, hogy sikerrel járjunk ebben a versengő világban, az egyik létfontosságú küldetésetek az életetek során az, hogy Jézus Krisztus tanítványává váljatok, és kövessétek a Lélek keltette benyomásokat. Amikor így tesztek, Isten meg fogja áldani az életeteket, meg fogja áldani a jelenlegi vagy leendő családotokat, és meg fogja áldani azon gyermekei életét, akikkel találkoztok.
Nagyszerű lehetőségek idejét éljük. Bár sok nehézséggel szembesülünk, tudom, hogy részben ezeknek köszönhetően segíthetünk másoknak érezni Mennyei Atyánk szeretetét. Nelson elnök tanítása szerint „az eljövendő napokban látni fogjuk a Szabadító hatalmának a világ által valaha látott legnagyszerűbb megnyilvánulásait”. Kiváltságunkban áll őrködni azok felett, akiknek segítő kézre, egy ölelésre, a vigasz érzésére van szükségük, vagy egyszerűen csak arra, hogy csendben ott legyünk velük. Ha segíthetünk könnyíteni a terheiken – még ha csak egy pillanatra is –, akkor képesek leszünk meglátni a Szabadító hatalmának a nagyszerű megnyilvánulásait az életükben.
Jézus Krisztus tanítványaiként az utolsó napi szentek jó hatással lehetnek a világra. Az öröm egy olyan érzését nyújthatjuk, amely visszatükröződik az arcunkon – olyan örömét, amelyet szeretetteli szavakkal és kedves cselekedetekkel osztunk meg. Legyünk jó szomszédok, jó munkaadók és jó munkavállalók! Törekedjünk rá, hogy mindenkor jó keresztények legyünk!
Az Úr visszaállította az Ő evangéliumát a szükséges szertartásokkal együtt, hogy Mennyei Atya gyermekeié lehessen minden olyan ígéret, amely Őhozzá köt minket. A testvéreink mindennapi kihívásai során nyújtott támogatáson túl emlékezzünk arra is, hogy segítsünk nekik szent ígéreteket tenni Mennyei Atyjuknak és azokat betartani, hogy cserébe Ő így a leggazdagabb áldásokat ígérhesse nekik erre az életre és az örökkévalóságra. Ezek az ígéretek kizárólag Jézus Krisztus evangéliumának és az Ő papsági kulcsainak a visszaállítása által váltak lehetségessé.
Más szavakkal élve, segíthetünk másoknak a szövetség ösvényén maradni. Néhányan közülünk időről időre letérnek az ösvényről, ezért emlékeznünk kell rá, hogy Mennyei Atyánknak köszönhetően mindig van lehetőségünk a visszatérésre. Még ha az általunk bejárt útvonal nem is a legtökéletesebb, a Szabadító mindig emlékeztet minket arra, hogy „amikor bűnbánatot tart[unk] és igaz szándékkal megbocsátásra törek[szünk], akkor meg le[sz] bocsátva ne[ünk]”.
Az ellenség egyik mesterkedése napjainkban az, hogy elülteti bennünk a gondolatot és elhiteti velünk, hogy nem tudunk változni, vagy hogy már nincs számunkra remény. Ezen romboló gondolatmenet miatt sokunk felhagy a próbálkozással. És ez az a pillanat, amikor a szeretetünk, a bátorító és támogató szavaink, az időnk és a segítségünk elég reményt adhat valakinek ahhoz, hogy még egyszer megpróbálja.
Talán azt gondoljátok: Rendben, de ki nyújt szolgálattételt nekem? Azáltal, hogy megyünk, és megáldjuk fivéreink és nővéreink életét, olyan bizonyságokat gyűjtünk, amelyek megtöltik az életünket az Úr Jézus Krisztusba vetett hittel. Ezek a bizonyságok újult erőt adnak nekünk ahhoz, hogy mi magunk is még egyszer megpróbáljuk. A Szent Lélek megelevenít bennünket, és segít nekünk, hogy megújult bizonysággal haladjunk tovább a saját nehézségeinkkel és személyes próbatételeinkkel. Amikor arra törekszünk, hogy megáldjuk mások életét, az Úr még inkább irgalmas lesz velünk; megerősít és segít nekünk az életünkben.
Kérlek, emlékezzetek rá, hogy az Úr Jézus Krisztus a ti Szabadítótok, aki személyre szabottan ért meg benneteket. Tudja, mit jelent egy elhívást betölteni és hátrahagyni a dolgokat, hogy segítsetek Isten gyermekeinek. Hatalmában áll mindenben megáldani titeket, ha hisztek benne és nem kételkedtek.
Drága fivéreim és nővéreim! Kijelentem, miszerint azon a napon, amikor egy papsági vezető sugalmazást érzett arra, hogy meglátogassunk egy olyan anyát és fiút, akik nem szerepeltek a napirendünkön, Isten tudta, hogy nekik szükségük van ránk. És végül én voltam az, aki szolgálattételben részesült. Azon a napon a Szabadító irántunk való szeretetének az egyik legnagyszerűbb leckéjét kaptam.
Tanúsítom, hogy Jézus Krisztus a világ Szabadítója; hogy Ő él; hogy értetek és értem élt és halt meg, valamint értetek és értem támadt fel, hogy örömteli, celesztiális újraegyesülésekre törekedhessünk azokkal, akik már a fátyol túloldalán vannak. Tudom, hogy Ő tökéletesen megért titeket és engem is. Érti minden egyes nehéz pillanatunkat, és hatalmában áll segíteni nekünk azokban a pillanatokban, amikor a legsebezhetőbbnek érezzük magunkat. Tudom, hogy az Úr Jézus Krisztus és Mennyei Atyánk megjelentek Joseph Smithnek, hogy visszaállítsák az evangéliumot ezekben a napokban. Tudom, hogy drága prófétánk, Russell M. Nelson az Úr prófétája. Ezekről teszek bizonyságot Jézus Krisztus nevében, ámen.