Tegyétek magatokévá a bűnbánat Úrtól érkező ajándékát
Ne várjuk meg, hogy a dolgok nehézzé váljanak, mielőtt Istenhez fordulnánk! Ne várjunk halandó életünk végéig a valódi bűnbánattal!
Bizonyságomat teszem egy kedves és szerető Mennyei Atyáról. A 2019. áprilisi általános konferencián pár pillanattal azután, hogy támogattak új feladatkörömben általános felhatalmazott hetvenesként, a kórus elénekelte az Ámulok Jézus szeretetén című himnusz átdolgozását, ami átjárta a szívemet és a lelkemet.
E szavak hallatán teljesen elámultam. Éreztem, hogy az alkalmatlanságaim és a hiányosságaim ellenére az Úr megáldott engem azzal a tudással, miszerint „az ő erejével minden dolgot meg tudok tenni”.
Az alkalmatlanság, a gyengeség, sőt, az érdemtelenség közismert érzése olyan valami, amivel közülünk sokan küszködünk időnként. Én még mindig küszködöm vele. Éreztem az elhívásom napján. Azóta is sokszor éreztem, és még most is érzem, miközben hozzátok szólok. Ám megtudtam, hogy nem vagyok egyedül ezekkel az érzésekkel. Sőt, a szentírásokban több beszámoló is van olyan emberekről, akikkel kapcsolatban úgy tűnik, hogy hasonlóképpen éreztek. Nefire például az Úr hithű és vitéz szolgájaként emlékszünk. Időnként még ő is küszködött az érdemtelenség, a gyengeség és az alkalmatlanság érzésével.
Azt mondta, hogy „az Úr nagy jóságának ellenére, melyben megmutatta nekem nagy és bámulatos műveit, szívem így kiált fel: Ó, én nyomorult ember! Igen, szívem el van keseredve testem miatt; lelkem bánkódik gonoszságaim miatt.”
Joseph Smith próféta megemlítette, hogy fiatalon gyakran „kárhoztatva” érezte magát a gyengeségei és hibái miatt. Azonban az, hogy Joseph alkalmatlannak érezte magát és aggódott, része volt mindannak, ami ahhoz vezette, hogy eltöprengjen, tanulmányozzon, tanuljon és imádkozzon. Talán emlékeztek rá, hogy az otthonához közeli ligetbe ment, hogy igazságra, békességre és megbocsátásra leljen. Hallotta, amint így szól az Úr: „Joseph, fiam, megbocsáttattak néked a te bűneid. Menj utadra; járj rendeléseim szerint és tartsd be a parancsolataimat. Íme, én vagyok a dicsőség Ura. Keresztre feszítettek a világért, hogy mindazoknak, akik hisznek a nevemben, örök életük lehessen.”
Joseph őszinte vágya a bűnbánatra és arra, hogy szabadítást keressen a lelkének, segített neki Jézus Krisztushoz jönni és megbocsátást kapni a bűneire. Ez a folytonos erőfeszítés megnyitotta Jézus Krisztus evangéliuma folyamatos visszaállításának az ajtaját.
Joseph Smith próféta eme figyelemre méltó élménye azt szemlélteti, hogy a gyengeség és az alkalmatlanság érzése segíthet nekünk felismerni a bukott természetünket. Ha alázatosak vagyunk, akkor ezek az érzések segíteni fognak nekünk felismerni, hogy Jézus Krisztustól függünk, és őszinte vágyat ébresztenek a szívünkben arra, hogy a Szabadítóhoz forduljunk és megbánjuk a bűneinket.
Barátaim, a bűnbánat öröm! Az édes bűnbánat része annak a mindennapi folyamatnak, amely által az Úr sorról sorra, előírásról előírásra megtanít minket az Ő tanításai köré összpontosuló életet élni. Josephhez és Nefihez hasonlóan mi is fohászkodhatunk Istenhez „irgalomért; mert neki hatalmában áll megszabadítani”. Ő valóra tud váltani minden igazlelkű vágyat vagy sóvárgást, és be tud gyógyítani minden sebet az életünkben.
A Mormon könyvében, amely egy másik tanúbizonyság Jézus Krisztusról, ti és én számtalan beszámolóra lelhetünk olyan emberekről, akik megtanulták, hogyan jöjjenek őszinte bűnbánat által Krisztushoz.
Szeretném megosztani veletek az Úr gyengéd irgalmasságának egy olyan példáját, amelyre a szeretett hazámban, Puerto Rico szigetén került sor.
A szülővárosomban, Poncéban, az egyik egyháztag, Célia Cruz Ayala nővér úgy döntött, hogy ad egy példányt a Mormon könyvéből az egyik barátjának. Elmondta, hogy becsomagolta, majd elindult, hogy átadja ezt az ajándékot, amely a gyémántoknál vagy rubinoknál is becsesebb volt számára. Útközben odalépett hozzá egy tolvaj, megragadta a kis táskáját, és elszaladt vele, benne a különleges ajándékkal.
Amikor az egyházban elmesélte ezt a történetet, a barátja így szólt: „Ki tudja? Talán az evangélium megosztásának a lehetősége volt ez a számodra.”
Nos, tudjátok mi történt pár nappal később? Célia levelet kapott. Itt tartom a kezemben ezt a levelet, amelyet Célia megosztott velem. Ez áll benne:
„Mrs. Cruz!
Bocsásson meg, bocsásson meg nekem! El sem tudja képzelni, mennyire sajnálom, hogy megtámadtam. Azonban ebből adódóan megváltozott az életem és még mindig változóban van.
Ez a könyv [a Mormon könyve] segített nekem az életemben. Isten emberének az álma felrázott engem. […] Visszaküldöm az öt [dollárját], mert képtelen vagyok elkölteni. Szeretném, ha tudná, hogy úgy tűnt, mintha ragyogna. Ez a világosság visszatartott [attól, hogy bántsam, ezért] inkább elszaladtam.
Szeretném, ha tudná, hogy újra látni fog engem, de nem fog rám ismerni, mert a fivére leszek. […] Itt, ahol lakom, meg kell találnom az Urat és elmennem abba az egyházba, amelyhez Ön tartozik.
A könyvbe írt üzenete könnyeket csalt a szemembe. Szerda este óta nem tudom abbahagyni az olvasását. Imádkoztam, és arra kértem Istent, hogy bocsásson meg nekem, [és] Önt is erre kérem. […] Azt hittem, hogy a becsomagolt ajándéka olyasvalami, amit eladhatok. [Ehelyett] arra késztetett, hogy [meg akarjam változtatni] az életemet. […] Kérve kérem, bocsásson meg nekem!
Fivérek és nővérek! A Szabadító világossága a körülményeinktől függetlenül el tud érni minket. „Nem tudtok olyan mélyre süllyedni, ahová ne érne el Krisztus engesztelésének végtelen fénye” – mondta Jeffrey R. Holland elnök.
Ami pedig Célia ajándékának, a Mormon könyvének nem szándékolt címzettjét illeti, ez a fivér aztán az Úr további irgalmasságának is a tanúja lett. Bár időbe telt, mire ez a fivér megbocsátott magának, örömre lelt a bűnbánatban. Mily csoda! Egy hithű nővér, egy Mormon könyve, az őszinte bűnbánat, valamint a Szabadító hatalma elvezetett az evangélium áldásai teljességéhez, valamint szent szövetségekhez az Úr házában. További családtagok is követték, akik szent feladatokat vállaltak el az Úr szőlőskertjében, ideértve a teljes idejű misszionáriusi szolgálatot.
Jézus Krisztushoz jőve az őszinte bűnbánatunk ösvénye idővel elvezet minket a Szabadító szent templomába.
Mily igazlelkű indíték ez arra, hogy igyekezzünk tisztának lenni – hogy érdemesek legyünk azon áldások teljességére, amelyeket szent templomi szövetségeken keresztül lehetővé tett számunkra Mennyei Atyánk és az Ő Fia! Ha rendszeresen szolgálunk az Úr házában, és igyekszünk megtartani az ott kötött szent szövetségeket, az növelni fogja az arra irányuló vágyunkat és képességünket is, hogy megtapasztaljuk az ahhoz szükséges változást a szívünkben, az elménkben és a lelkünkben, hogy hasonlóbbakká váljunk a Szabadítónkhoz. Russell M. Nelson elnök bizonyságot tett arról, hogy a templomi hódolatnál „semmi sem nyitja majd meg jobban a mennyeket. Semmi!”
Drága barátaim! Alkalmatlannak érzitek magatokat? Érdemtelennek érzitek magatokat? Megkérdőjelezitek magatokat? Talán aggódva azt kérdezitek: Megfelelek az elvárásoknak? Nincs túl késő a számomra? Miért vallok kudarcot újra és újra, amikor minden tőlem telhetőt megteszek?
Fivérek és nővérek! Biztosan el fogunk követni hibákat az életünk során. De ne feledjük el azt, amit Gerrit W. Gong elder is tanított, hogy „Szabadítónk engesztelése végtelen és örökkévaló. Mindannyian eltévelyedünk és kudarcot vallunk. Egy időre akár szem elől is téveszthetjük az utunkat. Isten szeretettel biztosít minket afelől, hogy nem számít, hol vagyunk vagy mit tettünk, nincs olyan pont, ahonnan ne tudnánk visszafordulni. Ő mindig kitárt karokkal vár ránk.”
Drága feleségem, Cari Lu tanítását idézve mindannyiunknak szükségünk van a bűnbánatra és arra, hogy minden egyes nap visszatekerjük és „lenullázzuk” az órát.
Lesznek akadályok. Ne várjuk meg, hogy a dolgok nehézzé váljanak, mielőtt Istenhez fordulnánk! Ne várjunk halandó életünk végéig a valódi bűnbánattal! Inkább, függetlenül attól, hogy éppen melyik részén vagyunk a szövetség ösvényének, összpontosítsunk már most Jézus Krisztus megváltó hatalmára és Mennyei Atyánk azon vágyára, hogy visszatérjünk Őhozzá.
Az Úr háza, az Ő szent írásai, az Ő szent prófétái és apostolai arra ösztönöznek minket, hogy törekedjünk a Krisztus tana általi személyes szentségre.
Amint azt Nefi mondta: „És most, íme, szeretett testvéreim, ez az út; és semmi más út vagy név nem adatott az ég alatt, amely által az embert meg lehetne szabadítani Isten királyságában. És most, íme, ez Krisztus tana, és az egyetlen és igaz tana az Atyának és a Fiúnak és a Szentléleknek”.
Lehet, hogy emberpróbálónak érződik az Istennel való eggyé válásunk folyamata. Azonban megállhatunk, elcsendesedhetünk, a Szabadítóra tekinthetünk, és igyekezhetünk kideríteni, mit szeretne, hogyan változzunk, majd tettekre válthatjuk azt. Ha minden szándékunkkal ezt tesszük, akkor tanúi leszünk az Ő gyógyításának. Gondoljatok csak bele, milyen áldottak lesznek a leszármazottaink, ha befogadjuk a bűnbánat Úrtól érkező ajándékát!
A Fazekasmester megformál bennünket – tanította édesapám – és finomít rajtunk, ami lehet, hogy nehéz lesz. A Gyógyítómester viszont meg is tisztít minket. Én magam már megtapasztaltam és továbbra is tapasztalom ezt a gyógyító hatalmat. Tanúsítom, hogy ez Jézus Krisztusba vetett hit és mindennapos bűnbánat által érkezik.
Bizonyságot teszek Isten szeretetéről és az Ő Fia engesztelésének a végtelen hatalmáról. Ezt mélyen érezhetjük, amikor őszintén és teljes szívből bűnbánatot tartunk.
Barátaim! Tanúja vagyok az evangélium Joseph Smith próféta általi dicső visszaállításának, valamint a Szabadító jelenlegi isteni útmutatásának, amely az Ő prófétáján és szószólóján, Russell M. Nelson elnökön keresztül érkezik. Tudom, hogy Jézus Krisztus él, és hogy Ő a mi lelkünk Gyógyítómestere. Tudom és tanúsítom, hogy ezek a dolgok igazak. Jézus Krisztus szent nevében, ámen.