Válaszokat keresni a lelki kérdésekre
Őszinte evangéliumi kérdéseink lehetőséget adhatnak Mennyei Atyának és Jézus Krisztusnak, hogy segítsenek nekünk növekedni.
Tudom, ez talán meglepetésként hat, de elég idős vagyok, hogy emlékezzek arra, amikor az iskolában azt tanították nekünk, hogy kilenc bolygó van a naprendszerünkben. E bolygók egyikének, a Plútónak, az 1930-as felfedezése után az Oxfordban élő, akkor 11 éves Venetia Burney volt a névadója. Egészen 1992-ig úgy hitték, hogy a Plútó a legtávolabbi objektum a naprendszerünkben. Ebben az időszakban gyakran szerepeltek a bolygószomszédságunkról készült papírmasé modellek a tantermekben és a tudományos kiállításokon, és ezek mindegyike az ismert határra helyezte a Plútót. Sok tudós úgy vélte, hogy ezen a peremen túl a külső naprendszer üres térből áll.
A tudományos közösségben azonban továbbra is fennállt egy kérdés a csillagászok által rendszeresen követett üstökösök egy bizonyos típusának az eredetével kapcsolatban. Ez a kérdés aztán évtizedeken át megmaradt, amíg fel nem fedezték naprendszerünk egy másik távoli területét. Bár a rendelkezésükre álló tudás korlátozott volt, a tudósok a közbeeső évek alatt jelentős technikai haladást értek el, ami lehetővé tette a további tanulmányozást és felfedezést. Az általuk elért áttörés végül átrendezte bolygóövünket, és azt eredményezte, hogy a Plútó visszakerült az űr ezen új tartományába, naprendszerünk pedig így nyolc bolygóból áll.
Az egyik vezető bolygótudós, aki fő kutatója a New Horizons űrmissziónak, melynek a feladata a Plútó mélyreható vizsgálata volt, a következőket mondta erről az élményről: „Azt hittük, hogy értjük a naprendszerünk elrendezését. De nem így volt. Úgy gondoltuk, ismerjük a naprendszerünk bolygóinak a számát. Azonban tévedtünk.”
Szembetűnőek számomra az űrkutatás történetének ezen időszakában azok a párhuzamok és kulcsfontosságú különbségek, melyek a tudományos távlatok bővítésére való törekvés és azon utazás között állnak fenn, mely során mi, Isten gyermekei, válaszokat keresünk lelki kérdéseinkre. Konkrétabban arra, hogy mi módon tudunk reagálni lelki ismereteink korlátaira és felkészíteni magunkat a személyes fejlődés következő szakaszára, illetve hogy hová fordulhatunk segítségért.
Sort sorra
A kérdések feltevése és az, hogy keressük a dolgok értelmét, halandó tapasztalatunk természetes és hétköznapi része. Időnként a maradéktalan válaszok hiánya a felfogóképességünk határára sodorhat bennünket, és azok a korlátok elkeserítőnek vagy nyomasztónak tűnhetnek. Csodálatos módon, az a boldogságterv, melyet Mennyei Atyánk mindannyiunk számára elkészített, úgy lett kialakítva, hogy segítsen nekünk a korlátaink ellenére is fejlődni, és elérni mindazt, amit magunktól nem tudunk megvalósítani, még minden dolog maradéktalan ismerete nélkül is. Isten terve irgalmas az emberi létünk korlátaival szemben: biztosítja számunkra a Szabadítónkat, Jézus Krisztust, hogy a Jó Pásztorunk legyen, és arra ösztönöz minket, hogy az önrendelkezésünk használatával Őt válasszuk.
Dieter F. Uchtdorf elder azt tanította, hogy „a kérdezés nem a gyengeség jele, hanem a fejlődés előfutára”. Az igazság keresőiként tett személyes erőfeszítésünkről szólva prófétánk, Russell M. Nelson elnök azt tanította, hogy „mély vágyra” van szükségünk, és „őszinte szívvel, igaz szándékkal kell kérdeznünk, Jézus Krisztusba vetett hittel”. Azt is tanította, hogy az „»igaz szándék« azt jelenti, hogy az embernek valóban szándékában áll követni a kapott isteni útmutatást”.
A bölcsességben való növekedésre irányuló személyes erőfeszítésünk oda vezethet, hogy összetett vagy egyéb kérdéseinket az ok-okozati összefüggések szemszögéből vizsgáljuk meg, keresve és felismerve a mintákat, majd magyarázatot fogalmazva meg, így megértésünk alakot ölt, és az ismereteinkben észlelt hiányosságok kiegészülnek. Ám amikor a lelki tudás megszerzéséről van szó, ezek a gondolati folyamatok időnként hasznosak lehetnek, de önmagukban hiányosak is, amint Mennyei Atyára és Szabadítónkra, Jézus Krisztusra, az Ő evangéliumukra, az Ő egyházukra és az Ő mindannyiunk számára készített tervükre vonatkozó dolgokat igyekszünk felfogni.
Az Atyaisten és az Ő Fia elsősorban oly módon adják át nekünk a bölcsességüket, hogy a Szentlélek hatalmát hívják meg személyes tanítónknak, miközben Jézus Krisztust állítjuk a középpontba életünkben és válaszaik és szándékaik hithű keresésében. Arra kérnek minket, hogy a szentírások tanulmányozásának szentelt idő során fedezzük fel az igazságot, és keressük az utolsó napi kinyilatkoztatott igazságot a mi napjainkra és korunkra vonatkozóan, amelyet az újkori próféták és apostolok adnak át. Azért esedeznek, hogy rendszeresen töltsünk hódolattal teli időt az Úr házában, és térdeljünk le imában, hogy hozzájussunk a mennyei tudáshoz. Jézus ígérete, mely azokhoz szólt, akik jelenlévőkként hallották a hegyi beszédét, éppen olyan igaz ránk is a mi napjainkban, mint földi szolgálata idején: „Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek.” Szabadítónk biztosít minket arról, hogy „a ti mennyei Atyátok jókat [ad] azoknak, a kik kérnek tőle”.
Az Úr tanítási módszere a „sort sorra, előírást előírásra”. Előfordulhat, hogy várnunk kell az Úrra a jelenleg megértett sor és a következő, később érkező sor közötti űrben. Ez a szent tér lehet az a hely, ahol bekövetkezhet a legnagyobb lelki felkészülésünk – az a hely, ahol türelemmel viseltethetünk buzgóságos keresésünk közepette, és megújulhat az erőnk ahhoz, hogy továbbra is betartsuk az Istennek szövetség által tett szent ígéreteinket.
A Mennyei Atyával és Jézus Krisztussal való szövetséges kapcsolatunk jelzi az Isten országában meglévő érvényes állampolgárságunkat. Az ottani lakóhelyünk pedig megköveteli, hogy életünket összhangba hozzuk az isteni tantételekkel, és erőfeszítést tegyünk a lelki fejlődés érdekében.
Engedelmesség
A Mormon könyve egészében tanított egyik fő tantétel az, hogy amikor Isten gyermekei úgy döntenek, hogy engedelmességet tanúsítanak és megtartják a szövetségeiket, akkor folyamatos lelki útmutatást és irányítást kapnak. Az Úr megmondta nekünk, hogy engedelmességünk és szorgalmunk által tudásra és intelligenciára tehetünk szert. Isten törvényei és parancsolatai nem arra lettek tervezve, hogy akadályok legyenek az életünkben, hanem hogy hatalommal bíró átjárót biztosítsanak a személyes kinyilatkoztatáshoz és a lelki tanuláshoz. Nelson elnök azt a döntő fontosságú igazságot tanította, miszerint „az Istentől jövő kinyilatkoztatás mindig összhangban áll az Ő örök törvényével”, továbbá, hogy az „soha nem mond ellen az Ő tanának”. Az Isten parancsolatainak való azon készséges engedelmességetek, melyet az indokait maradéktalanul nem ismerve is tanúsítotok, az Ő prófétái társaságába helyez benneteket. Mózes 5. fejezete egy sajátos találkozásról tanít minket, amely Ádám és az Úr angyala között zajlott le.
Miután az Úr parancsolatokat adott Ádámnak és Évának, „hogy az Úrnak, az ő Istenüknek hódoljanak, és ajánlják fel nyájaik zsengéjét felajánlásként az Úrnak”, a szentírás azt mondja, hogy „Ádám engedelmes volt az Úr parancsolatai iránt”. Olvassunk tovább: „És sok nap után az Úr egy angyala jelent meg Ádámnak, mondván: Miért ajánlasz fel áldozatokat az Úrnak? És Ádám azt mondta neki: Nem tudom, csak azt, hogy az Úr parancsolta nekem.”
Ádám engedelmessége megelőzte a megértést, és felkészítette őt arra, hogy elnyerje azt a szent tudást, miszerint Jézus Krisztus engesztelésének az egyik szent jelképében vett részt. Alázatos engedelmességünk hasonlóképpen kikövezi az utat, hogy lelkileg felismerjük Isten útjait és isteni célját mindegyikünk számára. Ha igyekszünk fokozottabban engedelmeskedni, az közelebb visz minket Szabadítónkhoz, Jézus Krisztushoz, mert az Ő törvényeinek és parancsolatainak való engedelmesség valójában azt jelenti, hogy Őfelé nyújtjuk a kezünket.
Továbbá amennyiben hűek vagyunk a már örökölt tudáshoz és bölcsességhez az evangéliumi tantételek és szent szövetségek hithű megtartása révén, az döntő jelentőségű felkészülés arra, hogy készen álljunk befogadni és sáfárává válni a Szentlélektől érkező közléseknek.
Mennyei Atya és Jézus Krisztus minden igazság forrásai, és készségesen osztják meg az Ő bölcsességüket. Továbbá annak a megértése, hogy nem rendelkezünk Istentől független személyes tudással, segíthet felismernünk, kihez forduljunk és hová helyezzük legfőbb bizalmunkat.
Mély bizalom
Nagyon kedvelem az ószövetségi beszámolót Naámánról, a katonai vezetőről, akit Elizeus próféta kigyógyított a leprából. A történet jól szemlélteti, miként változtatta meg egy „kis leány” szilárd hite egy ember életének a menetét, és minden hívőnek megmutatta, hogy Isten irgalma eléri azokat, akik Őbelé és az Ő prófétájába helyezik a bizalmukat. Bár a neve nincs megemlítve, ez a fiatal lány a mi megértésünket is segített előremozdítani. Naámánt a leány bizonyságába vetett hite ösztönözte arra, hogy Isten választott szolgájához forduljon gyógyulásért.
Naámán először kétkedve és felháborodva reagált Elizeus próféta azon utasítására, hogy mosakodjon meg a Jordán folyóban. Ám a felhívás, hogy engedelmeskedjen a próféta tanácsának, utat nyitott a gyógyulásához és annak a látványos megértéséhez, hogy Isten valóságos.
Talán némelyik lelki esedezésünkre észszerűen felismerhető választ kapunk, és nem okoz különösebb kellemetlenséget számunkra. Vagy esetleg Naámánhoz hasonlóan úgy találhatjuk, hogy vannak más, nagyobb kihívást jelentő szükségletek, amelyek nehéz és bonyolult érzéseket kelthetnek bennünk. Vagy hasonlóan a csillagászok naprendszerünkkel kapcsolatos korai következtetéseinek a leírásához, a lelki igazság keresése során kevésbé pontos értelmezésekre juthatunk, ha kizárólag a saját korlátozott értelmünkre hagyatkozunk, aminek a szomorú és akaratlan következménye az lehet, hogy letérünk a szövetség ösvényéről. Továbbá bizonyos kérdések mindaddig megmaradnak, amíg Isten, akié „minden hatalom [és] minden bölcsesség és minden értelem”, aki irgalmában „minden dolgot felfog”, megvilágosodást nem nyújt az Ő nevébe vetett hitünk által.
Naámán beszámolójának az egyik jelentős figyelmeztetése az, hogy az Isten törvényei és parancsolatai iránti engedelmességgel szembeni ellenállás meghosszabbíthatja vagy késleltetheti a fejlődésünket. Áldottak vagyunk, hogy Jézus Krisztus a Gyógyítómesterünk. Az Isten törvényeinek és parancsolatainak való engedelmességünk megnyithatja az utat Szabadítónk számára, hogy az Őáltala előírt kezelési tervnek megfelelően olyan megértést és gyógyulást nyújson, amelyről tudja, hogy szükségünk van rá.
Richard G. Scott elder ezt tanította: „Ez az élet a mélységes bizalom megtapasztalása – a Jézus Krisztusba vetett bizalomé, a tanításaiba vetett bizalomé és az abba vetett bizalomé, hogy a Szentlélek vezetésével képesek vagyunk engedelmeskedni ezeknek a tanításoknak a mostani boldogságért és egy célzott, mindent felülmúló boldogságot hozó örök létért. Bízni annyit jelent, hogy készségesen engedelmeskedünk anélkül, hogy kezdettől fogva tudnánk, mi lesz a dolgok kimenetele (lásd Példabeszédek 3:5–7). Ahhoz, hogy gyümölcsöt teremjetek, az Úrba vetett bizalmatoknak erősebbnek és tartósabbnak kell lennie, mint a saját személyes érzéseitekbe és tapasztalataitokba vetett bizalmatoknak.
A hit gyakorlása azt jelenti – folytatta Scott elder –, hogy bízunk abban, miszerint az Úr tudja, mit tesz velünk, és hogy azt a mi örök javunkra teszi, még akkor is, ha nem értjük, miként képes rá.”
Záró bizonyság
Drága barátaim! Tanúsítom, hogy őszinte evangéliumi kérdéseink lehetőséget adhatnak Mennyei Atyának és Jézus Krisztusnak, hogy segítsenek nekünk növekedni. Azon személyes erőfeszítéseim, amikor válaszokat keresek az Úrtól a saját – múltbeli vagy jelenlegi – lelki kérdéseimre, lehetővé teszik számomra, hogy az én értelmem sorai és az Isten tanításai közötti űrt arra használjam, hogy engedelmességet gyakoroljak Őiránta, és hűséget ahhoz a lelki tudásomhoz, mellyel jelenleg rendelkezem.
Tanúsítom, hogy ha Mennyei Atyába és az Őáltala küldött prófétákba helyezitek a bizalmatokat, az segíteni fog nektek lelkileg felemelkedni, és előre fog mozdítani benneteket Isten tágabb látóhatára felé. A nézőpontotok változni fog, mert ti változni fogtok. Isten tudja, hogy minél magasabban vagytok, annál messzebbre láttok. A Szabadítónk arra kér benneteket, hogy kapaszkodjatok feljebb. Jézus Krisztus nevében, ámen.