Krisztus szavai és a Szentlélek elvezetnek minket az igazsághoz
Ennek a csodálatos tervnek a megértése segíteni fog tudnunk, hogy Isten gyermekei vagyunk, valamint azt, hogy olyanná válhatunk, mint Ő.
Isten a mi Mennyei Atyánk. Az Ő lélekgyermekei vagyunk, és az Ő képmására teremtettünk. Isten gyermekeként tehát mindegyikünkben isteni lehetőség rejlik arra, hogy olyanná váljunk, mint Ő.
Mielőtt a földre jöttünk, lélekként Ővele éltünk. Mennyei Atya lélekszülőnkként szeret minket, a legjobbat akarja nekünk, és tervet készített számunkra, hogy részesüljünk az Ő legnagyobb áldásaiban: a halhatatlanságban és az örök életben. A terv magában foglalta, hogy lélekgyermekekként önrendelkezést kapunk, hogy az Ő tervét válasszuk. Azáltal, hogy majd a földre jövünk, távozni fogunk Isten színe elől, elfeledjük a halandóság előtti életünket, húsból és csontból való testet kapunk, saját tapasztalatokat szerzünk, és hitet fejlesztünk ki. Húsból és csontból való testünkkel, természetes emberekként engedni fogunk a kísértésnek, tisztátalanná válunk, eltávolodunk Istentől, és nem tudunk visszatérni az Ő szent színe elé. Mivel Mennyei Atya végtelen szeretettel van irántunk, elküldte az Ő Elsőszülött Fiát, Jézus Krisztust, hogy a Szabadítónk legyen. Áldozata, az engesztelés által Jézus Krisztus lehetővé tette számunkra, hogy megváltassunk a bűneinktől, feltámadjunk és örök életet nyerjünk.
Rendkívül hálás vagyok ezekért a dicsőséges igazságokért, amelyeket az Atya szabadítástervének, az Ő irgalmas tervének vagy az Ő nagyszerű boldogságtervének nevezünk. E fontos igazságok megismerése segített megtudnom, ki is vagyok valójában, és tudnom a felmagasztosulás és az örök élet nagyszerű áldásairól, melyeket az Úr előkészített számunkra. Nefi próféta megtanította nekünk a módját: „Lakmározzatok Krisztus szavain; mert íme, Krisztus szavai minden olyan dolgot meg fognak mondani nektek, amelyet meg kell tennetek.” Majd hozzátette: „[H]a ezen az úton léptek be, és elnyeritek a Szentlelket, az minden olyan dolgot meg fog mutatni nektek, amelyet meg kell tennetek.” Ma azt szeretném megosztani, hogyan segítettek nekem Krisztus szavai és a Szentlélek megtalálni ezeket a fontos, békességet nyújtó igazságokat tizenéves koromban.
Krisztus szavai minden olyan dolgot meg fognak mondani nektek, amelyet meg kell tennetek
Nefihez hasonlóan – amint azt Nefi az első könyve nyitóversében kijelentette – én is „jó szülőktől születtem”. Japánban, Naganóban nőttem fel, egy olyan otthonban, ahol erőteljesen ösztönözték a becsületességet, a szorgalmat és az alázatot, és szigorúan követték a régi szokásokat. Édesapám nagyon vallásos ember volt. Figyeltem őt, ahogy sintoista és buddhista oltárok előtt imádkozik minden egyes reggel és este. Habár fogalmam sem volt arról, hogy kihez imádkozik és miért imádkozik, hittem, hogy valamiféle láthatatlan erőnek vagy Istennek „hatalmában áll megszabadítani” vagy segíteni nekünk, ha őszintén imádkozunk.
Más tizenévesekhez hasonlóan én is sok nehézséget tapasztaltam meg. Küszködtem, azt gondolva, hogy az élet igazságtalan, és sok benne a hullámhegy és -völgy. Elveszettnek éreztem magam, nem tudva, hogy milyen irányt vegyen az életem. Az élet oly mulandónak tűnt, hisz úgy gondoltam, véget ér, amikor meghalok. A szabadítás tervének az ismerete nélkül az élet zavaros volt.
Nem sokkal azután, hogy felső tagozatosként elkezdtem angolul tanulni, az iskolánkban minden tanuló kapott egy példányt az Újszövetségből. Bár még éppen csak elkezdtük az angoltanulást, a tanárunk azt javasolta, hogy a könyv olvasása által tanuljuk a nyelvet. Kinyitottam hát, és átnéztem a tartalmát. Az Újszövetség szavainak a megértése rendkívül nehéz volt számomra. Japánul ugyanolyan nehezen értettem. Vonzott azonban azoknak a lélekhez szóló kijelentéseknek és kérdéseknek a listája, amely közvetlenül a bibliai szöveg előtt szerepelt ebben a Gedeon-féle Bibliában – kérdések a magányosság érzéséről, az önbizalomhiányról, a zavarodottságról, az élet megpróbáltatásaival való szembenézésről és így tovább. A felsorolás minden elemét az Újszövetség verseire és oldalaira mutató hivatkozások követték. Engem különösen a kimerültségre vonatkozó bejegyzés érdekelt. A hivatkozás a Máté 11:28–30 elolvasásához vezetett, amelyben Jézus ezt mondta a tanítványainak:
„Jőjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket.
Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelid és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek.
Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.”
Emlékezetem szerint ez volt az első alkalom, hogy Jézus Krisztus szavait olvastam. Bár nem értettem minden szót, amelyet mondott, a szavai megvigasztaltak, felemelték a lelkemet, és reményt adtak nekem. Minél többet olvastam a szavait, annál inkább úgy éreztem, hogy ki kellene próbálnom azok hatását. Korábban még soha nem éreztem azt, amit aznap tapasztaltam. Szeretve éreztem magam. Úgy éreztem, mintha Jézus Krisztus az ismerősöm lenne.
Miközben folytattam a tanulmányozást, úgy éreztem, mintha közvetlenül hozzám szólna, mikor ezt mondja: „Boldogok, a kik éhezik és szomjúhozzák az igazságot: mert ők megelégíttetnek.”
A szavai eltöltötték a szívemet, bár akkoriban nem tudtam jól leírni az érzéseimet. Habár Jézus Krisztus sok évszázaddal ezelőtt, egy számomra ismeretlen vidéken élt, úgy gondoltam, teljes szívemből bízhatok a szavaiban. Reméltem, hogy egy nap talán majd többet is tanulhatok Jézus Krisztusról.
A Szentlélek minden olyan dolgot meg fog mutatni nektek, amelyet meg kell tennetek
Ez a nap mindössze néhány évvel később el is érkezett. Találkoztam Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza nagyon elkötelezett, fiatal, teljes idejű misszionáriusaival. Hamarosan pedig megismertem egy kis csoport kedves és vidám utolsó napi szentet is, akik igyekeztek Jézus Krisztust követni. Bár időbe telt, mire teljes mértékben megbíztam bennük, a visszaállított evangéliumban felismertem azt, amire az Újszövetség tanulmányozásakor vágytam – Jézus Krisztus szavait, valamint az azokból eredő reményt és békességet.
Különösen szent élmény volt, amikor a misszionáriusok imádkozni tanítottak. Megtanultam, hogy a nevén kell szólítanunk Istent. Amikor imádkozunk, szóljunk a szívünkből, fejezzük ki a hálánkat, és osszuk meg a reményeinket és a vágyainkat. Miután elmondtunk mindent, amit szerettünk volna, e szavakkal zárjuk az imánkat: „Jézus Krisztus nevében, ámen”. Azért tesszük ezt, mert Jézus megparancsolta nekünk, hogy az Ő nevében imádkozzunk. A Mennyei Atyához való imádkozás segített megtudnom, ki Ő, és hogy milyen kapcsolatban állok Vele – hogy én az Ő szeretett lélekfia vagyok. Megtudtam, hogy mivel Mennyei Atya ismer és szeret engem, személyesen, egyedi módon és úgy szól hozzám, hogy megértsem azt a Szentlélek által.
Volt idő, amikor tényleg képtelen voltam felismerni a Szentlelket. Félreértettem, azt gondolva, hogy csupán követnem kell az ima lépéseit, és valami látványos dolog fog történni. Egy nap a misszionáriusokkal folytatott egyik óra során félbeszakítottam a leckét, hogy szünetet tarthassak. Még mindig össze voltam zavarodva azzal kapcsolatban, hogy mihez kezdjek az életemmel, ha Jézus Krisztus visszaállított evangéliuma valóban igaz.
Amint azon voltam, hogy visszatérjek a szobába, ahol a misszionáriusok várakoztak, meghallottam az egyik misszionárius hangját. Hallottam a nevemet. Ahelyett, hogy kinyitottam volna az ajtót, a kiszűrődő hangra figyeltem. Megdöbbentem. Mennyei Atyához imádkoztak. Aki az imát mondta, Istenhez fohászkodott, hogy hallgassa meg az imámat. Bár nem beszélt folyékonyan japánul, őszinte kérése meglágyította a szívemet. Azon tűnődtem, miért törődnek velem ennyire. Aztán rájöttem, hogy az értem elmondott imájuk Mennyei Atya és a Szabadító irántam való szeretetét tükrözi. Ez a szeretet reményt adott nekem, és később valóban hittel és igaz szándékkal kértem Istent. Amikor így tettem, örömöt és békességet éreztem, hogy valóban Isten gyermeke vagyok, és hogy isteni lehetőségem és rendeltetésem van. A szabadítás terve mélyen a szívembe vésődött.
Russell M. Nelson elnök azt mondta: „[A]z életetekben meghozandó… minden döntésre kihatással lesz, hogy miként vélekedtek arról, akik valójában vagytok.” Ez nagyon igaz rám. Az a döntés, miszerint követem a Szabadító Jézus Krisztust azáltal, hogy megkeresztelkedem és részesülök a Szentlélek ajándékában, jobban megáldotta az életemet, mint azt valaha is képzeltem volna. Amikor megkötjük Istennel a keresztelési szövetséget, megígérjük, hogy készek vagyunk magunkra venni Jézus Krisztus nevét, betartani Isten parancsolatait, és Őt szolgálni életünk hátralévő részében. Mennyei Atyánk cserébe azt ígéri nekünk, hogy Lelke mindig velünk lehet, azaz folyamatos útmutatást kaphatunk a Szentlélektől.
Arra kérlek benneteket, hogy legyen hitetek abban az üzenetben, amelyet Nefi tanított, miszerint Krisztus szavai és a Szentlélek minden olyan dologhoz oda fognak irányítani titeket, amelyet meg kell tennetek. Mindent! Bámulatos ajándék ez Istentől.
Fivérek és nővérek! Hálás vagyok Mennyei Atyánk szabadítástervéért. Mivel szeret minket, előkészítette az utat, hogy az Ő Egyszülött Fia, Jézus Krisztus által visszatérjünk a színe elé. Ennek a csodálatos tervnek a megértése segíteni fog tudnunk, hogy Isten gyermekei vagyunk, valamint azt, hogy olyanná válhatunk, mint Ő. Hálás vagyok ezért a fontos igazságért. Tanúságomat teszem nektek arról, hogy Jézus Krisztus szavai és a Szentlélek el fognak vezetni minket oda, hogy örök életet nyerjünk. Tudom, hogy ezek a dolgok igazak. Jézus Krisztus szent nevében, ámen.