„Ez az én evangéliumom”, „ez az én egyházam”
Ez a Szabadító evangéliuma és ez az Ő egyháza (lásd 3 Nefi 27:21; Móziás 26:22; 27:13). E kettő együtt hathatós és átalakító.
Évszázadokon át a lőpor volt a legnagyobb erejű robbanóanyag, ami rendelkezésre állt. Kilőtte az ágyúgolyót, de a legtöbb bányászati és útépítési projekt esetében nem volt eredményes a használata. Egyszerűen túl gyenge volt egy szikla szétrobbantásához.
1846-ban egy Ascanio Sobrero nevű olasz vegyész szintetikus úton előállított egy új robbanóanyagot, a nitroglicerint. Ez az olajszerű folyadék legalább ezerszer erősebb volt a puskapornál. Könnyedén szét tudta robbantani a sziklát. De sajnos a nitroglicerin instabil volt. Ha akár csak kis magasságról is leejtették, felrobbant. Ha túlságosan felhevült, felrobbant. Ha túlságosan lehűlt, felrobbant. Még hűvös, sötét helyiségben hagyva is egy idő után felrobbant. A legtöbb országban betiltották a szállítását, és sok helyen az előállítását is.
1860-ban egy Alfred Nobel nevű svéd tudós hozzálátott, hogy megpróbálja stabilizálni a nitroglicerint. Hétévnyi kísérletezés után azzal érte el a célját, hogy a kovaföld néven ismert, szinte értéktelen anyaggal kötötte meg a nitroglicerint. A kovaföld egy olyan lyukacsos kőzet, amely finom porrá morzsolható. Nitroglicerinnel összekeverve a kovaföld magába szívja a nitroglicerint, és az így kapott anyagból rudakat lehet készíteni. Ebben az alakban a nitroglicerin sokkal stabilabb volt. Biztonságosan lehetett tárolni és szállítani, miközben felhasználáskor nem csökkent a robbanóereje. Nobel a dinamit nevet adta a nitroglicerin és a kovaföld keverékének.
A dinamit megváltoztatta a világot, Nobel pedig meggazdagodott belőle. Amíg nem volt, ami stabilizálja, a nitroglicerin egyszerűen túl kockázatos volt ahhoz, hogy kereskedelmi értékkel bírjon, amint az Ascanio Sobrero számára is kiderült. A kovaföld, mint említettem, önmagában kevéssé volt értékes. Azonban a két alkotóelem együttese oda vezetett, hogy a dinamitnak átalakító ereje lett és értékessé vált.
Hasonlóképpen, Jézus Krisztus evangéliuma és Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza együtt hathatós és átalakító módokon válik a javunkra. Az evangélium tökéletes, ám kell hozzá egy Isten által megbízott egyház is, hogy prédikálja azt, fenntartsa a tisztaságát, és a Szabadító hatalmával és felhatalmazásával szolgáljon annak szent szertartásaival.
Gondoljatok bele, milyen volt együtt a Szabadító evangéliuma, valamint az Ő egyháza, ahogy azt Alma, a Mormon könyve-beli próféta megalapította! Az egyház feladata az volt, „hogy semmit ne prédikáljanak, csak bűnbánatot és hitet az Úrban, aki megvált[ja] népét”. Isten felhatalmazását használva az egyház feladata volt szolgálni a keresztelés szertartásával, „az Úr nevében…, annak bizonyítékául…, hogy szövetségre lépte[k] vele, hogy szolgálni fogjátok és betartjátok parancsolatait”. Akik megkeresztelkedtek, azok magukra vették Jézus Krisztus nevét, csatlakoztak az Ő egyházához, és a Lélek kiáradása által nagy hatalom ígéretét kapták.
Az emberek a Mormon vizéhez sereglettek, hogy hallják, amint Alma az evangéliumot prédikálja. Bár nagyra becsülték ezt a vízfelületet és a környező erdőt, az Úr egyháza nem egy adott hely vagy épület volt, ahogyan ma sem az. Az egyház egyszerűen hétköznapi emberekből áll, Jézus Krisztus tanítványaiból, akik összegyűlnek, és olyan, Isten által kijelölt keretbe szerveződnek, amely segít az Úrnak véghez vinni a céljait. Az egyház az az eszköz, amely által megismerjük Jézus Krisztus központi szerepét Mennyei Atya tervében. Az egyház nyújt felhatalmazott módot az egyéneknek arra, hogy szertartásokban vegyenek részt és maradandó szövetségeket kössenek Istennel. E szövetségek megtartása közelebb visz minket Istenhez, hozzáférést biztosít számunkra az Ő hatalmához, és átalakít bennünket, hogy olyanokká váljunk, amilyeneknek Ő szán minket.
Éppen úgy, ahogyan a nitroglicerin nélkül a dinamit jelentéktelen, a Szabadító egyháza is csak akkor különleges, ha az Ő evangéliumára épül. A Szabadító evangéliuma és a szertartásaival való szolgálat felhatalmazása nélkül az egyház nem rendkívüli.
A kovaföld stabilizáló hatása nélkül a nitroglicerin nem volt annyira értékes robbanóanyag. A történelem pedig megmutatta, hogy az Úr egyháza nélkül az emberiség sem bizonyult stabilnak az Ő evangéliuma értelmezésében – hajlamos volt a tanbéli sodródásra, és ki volt téve a különböző vallások, kultúrák és filozófiák hatásainak. E hatások keveredése nyilvánult meg mindegyik adományozási korszakban, egészen eddig a legutolsóig. Bár az evangélium eredetileg a maga tisztaságában lett kinyilatkoztatva, ezen evangélium értelmezése és alkalmazása fokozatosan az isteniség látszatát öltötte magára, azonban hiányzott belőle a hatalom, mert nem volt jelen az Isten felhatalmazásával bíró keret.
Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza azért teszi lehetővé a hozzáférést Isten hatalmához, mert Tőle kapott felhatalmazást arra is, hogy tanítsa Krisztus tanát, és arra is, hogy felkínálja az evangélium szabadító és felmagasztosító szertartásait. A Szabadító hőn vágyik arra, hogy megbocsássa a bűneinket, segítsen nekünk hozzáférni az Ő hatalmához, és átalakítson minket. Szenvedett a bűneinkért, és az a vágya, hogy elengedje nekünk az egyébként megérdemelt büntetést. Azt szeretné, hogy szentté és Őbenne tökéletessé váljunk.
Jézus Krisztusnak hatalmában áll megtenni ezt. A tökéletlenségeinkkel nem egyszerűen csak együttérzett, a bűn miatti örök kárhozatunkon pedig nem csupán kesergett. Nem, ezen túlment, a végtelenségig túlment, és visszaállította az egyházát, hogy lehetővé tegye az Ő hatalmához való hozzáférést.
Az evangélium veleje az egyház azon tanítása, mely szerint Jézus Krisztus viselte „betegségeinket…, és fájdalmainkat hordozá”. Ő „mindnyájunk vétkét ő reá veté”. „[K]eresztet szenvedett”, széttörte „a halál kötelékeit”, „felment a mennybe és leült Isten jobb keze felől, hogy igényt tartson az Atyánál jogaira az irgalom tekintetében”. A Szabadító azért tette mindezt, mert szereti az Ő Atyját és szeret bennünket. Ő már megfizette a végtelen árat, ezért „jogot formál[hat] mindazokra, akik hisznek benne [és] szót emel” értük – értünk. Jézus Krisztus mindennél inkább azt szeretné, hogy bűnbánatot tartsunk és Őhozzá jöjjünk, hogy igazolhasson és megszentelhessen minket. Ezen óhajában Ő hajthatatlan és megingathatatlan.
Az Ő szövetséges hatalmához és szövetséges szeretetéhez történő hozzáférés az Ő egyházán keresztül valósul meg. A Szabadító evangéliuma és az Ő egyháza együttesen átalakítja az életünket. Az anyai nagyszüleim életét átalakította. A nagyapám, Oskar Andersson, egy hajójavító műhelyben dolgozott a Stockholmot övező szigetvilág Högmarsö nevű szigetén. Felesége, Albertina, és a gyermekeik Svédország szárazföldi részén éltek. Oskar minden második szombaton hazaevezett a csónakjában hétvégére, majd vasárnap este visszatért Högmarsőre. Egy nap Högmarsőn hallotta, amint két amerikai misszionárius Jézus Krisztus visszaállított evangéliumát prédikálja. Oskar érezte, hogy a tiszta igazságot hallja, és kimondhatatlan öröm töltötte el.
Amikor legközelebb hazament, Oskar izgatottan mindent elmesélt Albertinának a misszionáriusokról. Elmondta neki, hogy hisz abban, amit tanítanak. Megkérte, hogy olvassa el a tőlük kapott röpiratokat, és azt mondta, hogy szerinte a jövendőbeli gyermekeik egyikét sem kellene csecsemőként megkeresztelni. Albertina dühbe gurult, és a szemétdombra hajította a röpiratokat. Ezután nemigen szóltak egymáshoz, Oskar pedig vasárnap este visszament dolgozni.
Amint elment, Albertina magához vette a röpiratokat. A rajtuk lévő tant gondosan összevetette az agyonolvasott Bibliájában szereplő tanításokkal. Megdöbbenésére azt érezte, hogy amit olvas, az igaz. Amikor Oskar legközelebb hazatért, felesége örömmel fogadta, akárcsak a Mormon könyve azon példányát, amelyet magával hozott. Albertina buzgón olvasta, és megint csak összehasonlította a tant a Bibliájában lévővel. Oskarhoz hasonlóan felismerte a tiszta igazságot, és kimondhatatlan öröm töltötte el.
Oskar, Albertina és a gyermekeik Högmarsőre költöztek, hogy közel legyenek az ott lakó néhány egyháztaghoz. Egy héttel Oskar és Albertina 1916-os keresztelője után Oskar elhívást kapott, hogy csoportvezető legyen Högmarsőn. Számos megtérthez hasonlóan Oskar és Albertina is bírálattal szembesült az új hite miatt. A helyi gazdák nem voltak hajlandóak tejet eladni nekik, ezért Oskar mindennap átevezett a fjordon, hogy egy megértőbb gazdától vásároljon tejet.
A rákövetkező években azonban egyre több egyháztag lett Högmarsőn, részben Albertina erőteljes bizonyságának és izzó misszionáriusi buzgalmának köszönhetően. Amikor a csoportból gyülekezet lett, Oskart hívták el gyülekezeti elnöknek.
A Högmarsö Gyülekezet tagjai nagyra becsülték azt a szigetet. Nekik ez volt a Mormon vize. Ott jutottak el a Megváltójuk megismeréséhez.
Az évek során a keresztelési szövetségük megtartásával Oskart és Albertinát átalakította Jézus Krisztus hatalma. Arra áhítoztak, hogy további szövetségeket kössenek és elnyerjék a templomi áldásaikat. Ezen áldások megszerzése végett 1949-ben kivándoroltak a svédországi otthonukból Salt Lake Citybe. Oskar ezt megelőzően 33 éven át szolgált a Högmarsőn élő egyháztagok vezetőjeként.
A nitroglicerin és a kovaföld együtt értékessé tette a dinamitot; Jézus Krisztus evangéliuma és az Ő egyháza pedig együtt felbecsülhetetlen. Oskar és Albertina azért hallott a visszaállított evangéliumról, mert Isten prófétája elhívott, kijelölt és Svédországba küldött misszionáriusokat. Istentől kapva megbízást a misszionáriusok Krisztus tanát tanították, és papsági felhatalmazás által megkeresztelték Oskart és Albertinát. Egyháztagokként Oskar és Albertina folytatták a tanulást, a fejlődést és mások szolgálatát. Utolsó napi szentekké váltak, mert megtartották az általuk kötött szövetségeket.
A Szabadító „az én egyházam” megnevezéssel utal Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházára, mert Ő adott megbízást az egyháznak az Ő céljai véghez vitelére, melyek az Ő evangéliumának a prédikálása, az Ő szertartásainak és szövetségeinek a felkínálása, és annak lehetővé tétele, hogy az Ő hatalma igazoljon és megszenteljen minket. Az Ő egyháza nélkül nem lenne felhatalmazás, nem prédikálnának kinyilatkoztatott igazságokat az Ő nevében, nem lennének szertartások vagy szövetségek, nem nyilvánulna meg az isteniség hatalma, nem alakulnánk át azzá, akivé Isten szeretné, hogy váljunk, és semmivé lenne Isten gyermekeire vonatkozó terve. Az egyház ebben az adományozási korszakban szerves része az Ő tervének.
Felhívást intézek hozzátok, hogy kötelezzétek el magatokat még teljesebb mértékben a Szabadító, az Ő evangéliuma és az Ő egyháza mellett. Így téve látni fogjátok, hogy a Szabadító evangéliuma és az Ő egyháza együtt hatalmat hoz az életetekbe. Az Ő hatalma sokkal erősebb a dinamitnál. Szétporlasztja az utatokban álló sziklákat, és örökösökké alakít át benneteket Isten királyságában. És olyan öröm fog eltölteni benneteket, „amely kimondhatatlan és dicsőséggel teli”. Jézus Krisztus nevében, ámen.