11. fejezet

Kinyilatkoztatás Istentől az Ő gyermekei számára

Mennyei Atyánk a Szentlelken keresztül irányít minket egyénenként és az egyház egészét tekintve is.

George Albert Smith életéből

A kinyilatkoztatásnak az egyház irányításában betöltött fontos szerepéről tanítva George Albert Smith elmesélte egy élményét, melyet a kaliforniai Los Angelesből a Utah állambeli Salt Lake Citybe tartó repülőúton élt át:

„A utahi Milford közelében egyszer csak a legnagyobb ködben találtuk magunkat, amit valaha láttam. Megpróbáltam kinézni a repülő ablakán, de semmit sem láttam a ködtől. Egyik irányban sem lehetett látni semmit.

Tudtam, hogy körülbelül percenként öt kilométeres sebességgel közeledünk a hegyek felé, amelyek fölött el kellett repülnünk, hogy a Sóstó-völgybe jussunk. Aggódva kérdeztem magamtól: »Hogyan tud tájékozódni a pilóta, ha nem lát semmit?« Volt ugyan iránytűje, de mi van, ha a repülő letér a kijelölt pályáról? Voltak olyan műszerei, amelyek jelezték, hogy milyen magasan repülünk a tengerszinttől, de nem tudhatta, mennyire vagyunk a talajtól. Arra gondoltam, valószínűleg jó magasra felemelkedik majd, hogy elkerülje a köztünk és a Sóstó-völgy között húzódó hegyeket, majd pedig a kifutó fényeit követve próbál meg leszállni, de beleborzongtam, amikor eszembe jutott annak veszélye, hogy letérhetünk a repülési pályáról, és nem találjuk a repülőtér fényjelzéseit.

Izgalmamban odamentem a pilótafülkéhez, hogy megkérdezzem a pilótát és a másodpilótát, hogy honnan tudják, merre kell mennünk. Nem tudtam volna megmondani, hogy harminc méterre, háromszáz méterre vagy háromezer méterre vagyunk a földtől, és el sem tudtam képzelni, ők vajon honnan tudják ezt pontosan. Észrevettem a pilóta fülén egy szerkezetet, ami a telefonközpontosok által használt eszközhöz hasonlított, amellyel a hívásokat fogadták. Megkérdeztem a másodpilótától, honnan tudják, hogy jó irányban repülünk-e vagy letértünk-e a kijelölt pályáról. Így válaszolt: »Amikor nem látunk, akkor rádiójelek segítségével tájékozódunk.«

»Az mit jelent?« – kérdeztem. Elmagyarázta, hogy a rádiójel két pont közötti elektromos útvonalhoz hasonlítható, melyek a mi esetünkben Milford és Salt Lake City voltak. Elmondta, hogy a pilóta fülén lévő szerkezet úgy működik, hogy amikor a repülő a rádiójel mentén halad, akkor folyamatos mély, búgó hangot hallat, amikor azonban a repülő eltér a megadott iránytól jobbra vagy balra, a hangjelzés megváltozik, és a pilótát egy távíró kattogásához hasonló jellel figyelmezteti erre. Amennyiben a pilóta… visszatér a rádiójel által megadott pályára, a biztonságos útvonalra, a kattogás megszűnik, és újra felváltja a búgó hang. Ha a rádiójelet követjük, biztonságban megérkezünk a célállomásra.

Óriási megnyugvással tértem vissza a helyemre, tudván, hogy annak ellenére, hogy a ködtől és a sötétségtől se nem láttuk, se nem éreztük, merre vagyunk, a pilóta folyamatosan információt kapott arról, hogy jó pályán vagyunk, és tudta, hogy hamarosan megérkezünk a célállomásunkra. Néhány perccel később éreztem, ahogy a repülő ereszkedni kezd. Elhagytuk a hegycsúcsokat, és közeledtünk a repülőtér felé. Amikor már majdnem földet értünk, megláttuk a leszállópálya erős fényeit, és az értékes áruját szállító repülőgép oly könnyedén ért földet, ahogyan egy sirály leereszkedik a vízre. A repülőgép lassan megállt, mi pedig boldogan szálltunk ki, örülve, hogy újra otthon lehetünk. […]

Sokszor elgondolkodtam azon a leckén, melyet a repülőgépen tanultam, és Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházában tapasztalt élményeimre vonatkoztattam. […]

Az Úr nem csupán a már szentírásokban feljegyzett tanácsokat adta nekünk, hogy irányítsanak bennünket, hanem egy vezetőt is helyezett az egyház élére, az egyik fiát, akit kiválasztottak, elrendeltek és elválasztottak az egyház elnökének. Ő a mi pilótánk, és egy olyan hang vezeti, amely képessé teszi őt arra, hogy oda vezessen bennünket, ahová mennünk kell. Ha bölcsek vagyunk, nem fogunk ítélkezni felette, hanem boldogan tiszteljük őt az elhívásában, amíg az Úr támogatja abban.”

Smith elnök arra is felhasználta a repüléssel kapcsolatos élményét, hogy megtanítsa nekünk, mi is kaphatunk személyes kinyilatkoztatásokat az életünkre, amennyiben érdemesek vagyunk arra:

„Ha úgy élünk, ahogyan tudjuk, hogy élnünk kell, akkor érdemesek vagyunk a szelíd, halk hang suttogására, amely felhívja a figyelmünket a veszélyre, és azt mondja: »ez a biztonságos út, ezen járj«. […] Amennyiben viselkedésünkben hibát követtünk el, a hang ezt suttogja nekünk: »fordulj vissza, hibáztál! Figyelmen kívül hagytad Mennyei Atyád tanácsát«. Térjetek le a rossz útról, amíg még nem késő, mert ha túl messzire tévedtek a helyes ösvénytől, nem halljátok meg a hangot, és talán örökre elvesztek! […]

A tanácsom számotokra a következő: legyen veletek Isten Lelke, és tartsátok mindig magatoknál. Ennek pedig az egyetlen módja az, ha az Úr közelében éltek azáltal, hogy betartjátok a parancsolatait. […] Figyeljetek a szelíd, halk hangra, amely mindig az örök boldogsághoz vezető ösvényen fog vezetni benneteket, ha érdemesek vagytok rá.”¹ [Lásd 1. javaslat, 118. oldal.]

George Albert Smith tanításai

Isten kinyilvánítja magát napjainkban a gyermekeinek, ahogyan azt a korábbi időkben is tette.

Micsoda kiváltság a világ azon korszakában élni, amikor tudhatjuk, hogy Isten él, amikor tudhatjuk, hogy Jézus Krisztus a világ Szabadítója és a mi Megváltónk, és amikor tudhatjuk, hogy az Úr továbbra is kinyilvánítja magát azon gyermekeinek, akik felkészítették magukat arra, hogy befogadják az áldásait! Nagyszerű hallgatóság szemébe nézhetek ma reggel [az általános konferencia ülésén], akik közül sokan élvezik a Mindenható sugalmazását, és akik, amikor imádkoznak, Mennyei Atyjukhoz imádkoznak tudván, hogy imáik áldással válaszoltatnak meg a fejükön. […] Tudjuk, hogy van egy Isten a mennyben, aki a mi Atyánk. Tudjuk, hogy Őt érdeklik a mi ügyeink, és ez a világ kezdete óta így van, azóta, hogy első gyermekeit a földre helyezte.²

E nagyszerű egyház és a többi egyház közötti különbség már a kezdetek óta az, hogy mi hiszünk az isteni kinyilatkoztatásban; hisszük, hogy Atyánk ma is beszél az emberhez, ahogyan Ádám napjai óta tette. Hisszük és tudjuk – ami többet jelent puszta hitnél –, hogy Atyánk az emberek gyermekeinek szabadulása érdekében helyezte kezeit e világra.³

Nem csupán azért tartanak minket különös népnek, mert hiszünk ezekben a könyvekben (a Mormon könyvében, a Tan és a szövetségekben és a Nagyértékű gyöngyben), hanem mert határozottan hisszük, hogy Mennyei Atyánk a mai korban és időkben is szól hozzánk. Sőt mi több, tudjuk, hogy folyamatos kommunikáció zajlik a föld és a menny között. Hisszük, hogy Jehova ugyanúgy érez irántunk, és ugyanolyan hatással van ránk, mint azon gyermekeire, akik a múltban éltek e földön.

A hitetlenek a világtörténelem minden korszakában különös népnek tartották Jézus Krisztus egyházának a tagjait. Amikor a különböző korszakokban az Úr az Ő szolgáin keresztül szólt, sok olyan ember volt a földön, aki ezt mondta: „Nem hiszek a kinyilatkoztatásban.” Ez a korszak sem kivétel. Atyánk földön élő gyermekeinek ezrei, igen, milliói ismétlik meg a történelmet, amikor megtagadják, hogy Isten újra kinyilatkoztatta akaratát az emberek gyermekeinek, és azt mondják, nincs szükségük további kinyilatkoztatásra.⁴

Nem hiszünk abban, hogy a mennyek bezárultak a fejünk fölött. Abban hiszünk, hogy ugyanaz az Atya, aki szerette és gondját viselte Izráel gyermekeinek, nekünk is gondunkat viseli. Hisszük, hogy nekünk legalább annyira szükségünk van Mennyei Atyánk segítségére életünk irányításában, mint nekik volt. Tudjuk, hogy ebben az időben és korban, melyben élünk, újra megnyíltak az egek, és Isten ismét szól hozzánk a mennyből.⁵ [Lásd 2. javaslat, 118. oldal.]

Az Úr az egyház elnökének adott kinyilatkoztatáson keresztül vezeti a népét.

Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza Mennyei Atyánk közvetlen parancsára lett megszervezve. Az egyház a kinyilatkoztatás kősziklájára épült, és kinyilatkoztatás által irányítják.⁶

Napjainkban páratlan dolog olyan egyházhoz tartozni, ahol az egyháztagok hiszik, hogy vezetőiken keresztül az Úr szól hozzájuk. Amikor az egyház elnökétől utasításokat kapunk, hisszük, hogy azt mondja el nekünk, amit az Úr szeretne, ha megtennénk. Számunkra ez többet jelent puszta emberi tanácsnál. Hiszünk benne. Ez pedig arra ösztönöz bennünket, hogy megvizsgáljuk a lelkünket, és megújítsuk azon elhatározásunkat, hogy olyanokká váljunk, amilyenné Isten szeretné.⁷

Volt néhány megtévedt lélek az egyházban, aki tudatlansága következtében ellenszegült [az egyház elnökének], nem sejtvén, hogy ezáltal az Úrnak szegült ellen, hogy sötétségbe és szerencsétlenségbe esett, és ha nem tart bűnbánatot, nem lesz helye a celesztiális királyságban.

Ne feledjük, hogy az egyház elnökét hivatalosan nevezték ki az egyház vezetőjének a halandóságban, hogy a menny és a föld Mesterét képviselje.⁸

Amikor néhány ember megpróbál ilyen vagy olyan módon népszerűségre szert tenni, ahogyan az korábban már többször előfordult, és azt mondja egy vagy több egyénnek, hogy „álmot láttam, és ez az, amit az Úr elvár tőlünk”, akkor tudhatjátok, hogy ezek az emberek nem az Úr oldalán állnak. Az Istentől érkező álmok, látomások és kinyilatkoztatások mindig az Ő hivatalosan kijelölt szolgája által érkeznek a gyermekei számára. Részesülhettek álmokban vagy kinyilatkoztatásokban saját magatok vigasztalására vagy megnyugtatására, ám az egyházra vonatkozóan nem. […] Ne legyünk félrevezetve ez ügyben!⁹

Szívem hálával van tele a mai napon, mert tudhatom, hogy miközben tovább haladunk az egyház tagjaiként, van egy vezetőnk, aki ismeri az utat, és ha követjük őt…, akkor elkerülhetjük azt a lelki katasztrófát, amely a világot sújtja, és továbbra is jót tehetünk, megáldhatjuk az emberiséget, és örömünket lelhetjük szeretteink társaságában.¹⁰ [Lásd 3. javaslat, 118. oldal.]

Mindannyian kaphatunk személyes sugalmazást a Szentlélektől, ha betartjuk a parancsolatokat.

Hiszek bennetek, fivéreim és nőtestvéreim. […] Ti is jogosultak vagytok ugyanarra a tudásra, mint ő, aki az egyház felett elnököl. Jogosultak vagytok ugyanarra a sugalmazásra, amely azokhoz áramlik, akiket Isten elrendelt az Ő vezetőiként. Jogosultak vagytok a Lélek sugalmazására, valamint arra a tudásra, hogy Ő a ti Atyátok, és amikor azt mondom, „ti”, akkor mindazokról beszélek, akik betartották Atyánk parancsolatait, és részesültek az Úr Lelkének édes hatásában Krisztus egyházában. […] Mindannyian olyan arányban vagyunk jogosultak az Úr sugalmazására, amennyire istenfélő életet élünk.¹¹

Bárhová is menjetek, nem fogtok még egy olyan csoportot találni, amelynek minden tagja hisz Istenben; és ha megkérdeznék tőletek, közületek hány embernek van bizonysága – ami nem azt jelenti, hogy elhiszi, amit valaki más mond –, hanem közületek hány ember bizonyos abban, hogy ez Isten munkája, hogy Jézus a Krisztus, hogy mi örök életet élünk, hogy Joseph Smith az Élő Isten prófétája volt, akkor vajon hányan válaszolnátok, hogy olyan bizonyságotok van ezekről, amely felemel és megerősít titeket, és megelégedettséggel tölt el benneteket, miközben tovább élitek életeteket a világban? […]

Már kisfiúként megtanultam, hogy ez az Úr munkája. Megtanultam, hogy próféták élnek a földön. Megtanultam, hogy a Mindenható sugalmazása mindazokra hatással van, akik érdemesen élnek arra, és nem függünk egy vagy kettő vagy akár fél tucat embertől sem. Eme egyház tagjainak ezrei tudják – és ez egyáltalán nem képzelgés –, hogy Isten él, hogy Jézus a Krisztus, és hogy mi Isten gyermekei vagyunk.¹²

Nem kell a történelemre vagy az emberek tanításaira támaszkodnotok ahhoz, hogy tudhassátok, ez az Úr munkája, mert a Szentlélek ajándéka által beleégették ezt a tudást a lelketekbe. Nincs bennetek semmi kétség az eredeteteket vagy azt illetően, hogy hová kerültök ez után az élet után, ha érdemesek maradtok a belétek vetett bizalomra.¹³

Senki nem tud bizonyságot adni egy másik embernek. E meggyőződés Mennyei Atyánktól érkezik.¹⁴

Mély hálával telve állok ma előttetek azért a tudásért, amellyel rendelkezem. Hálás vagyok, hogy nem kell senkire sem támaszkodnom abban a bizonyságban, melynek birtokában vagyok. Természetesen hálás vagyok azért a bátorításért, melyet olyan emberektől kaptam, akik rendelkeznek a világossággal és az igazsággal, és akik igazlelkű életük által bátorítanak másokat, de egyikükre sem kell támaszkodnom abban a tudásban, hogy Isten él, hogy Jézus Krisztus az emberiség Megváltója, és hogy Joseph Smith az Úr prófétája. Mindezen dolgokat én magam is tudom.

[…] Boldogan teszem bizonyságomat arról, hogy tudom, az evangélium igaz, és teljes szívemmel köszönöm meg Mennyei Atyámnak, hogy ezt kinyilatkoztatta nekem.¹⁵

Az életem során kapott valamennyi áldás közül az a legértékesebb számomra, hogy tudhatom, Isten él és ez az Ő munkája, mert ez magában foglalja az összes többi áldást, melyben ebben vagy az elkövetkezendő életben reménykedhetek.¹⁶ [Lásd 4. javaslat, 118. oldal.]

A Szentlélek megbízható kalauz a halandó élet ösvényén.

[Isten] Lelkének társasága… megbízható útmutatást jelent számunkra a halandó élet ösvényén, és alapos felkészülést biztosít arra, hogy otthonra leljünk a celesztiális királyságban.¹⁷

Azt olvassuk Jób könyvében, hogy van egy lélek az emberben, és a Mindenható sugalmazása ad neki értelmet [lásd Jób 32:8]. Ha betartjuk Isten parancsolatait, jogosultak leszünk erre a sugalmazásra, és ha Isten fiaihoz méltó életet élünk, meg fogjuk kapni ezt a sugalmazást, senki nem gátolhat meg minket ebben, és fizikailag, szellemileg és erkölcsileg is növekedni fogunk a halandóságban, e fejlődés pedig az egész örökkévalóságon át folytatódni fog.¹⁸

Az Úr Lelkének társasága a kimerültség…, a félelem és mindazon dolgok ellenszere, melyek olykor sújtanak bennünket az életben.¹⁹

Amikor a tanítványok a Szabadítóval voltak, csodálták Őt, nem ismervén az Ő valódi nagyságát, ám egészen addig nem voltak képesek szembenézni a problémákkal és elviselni azokat az üldöztetéseket, melyek majdhogynem elviselhetetlenné tették az életet, amíg a Szentlélek hatalma reájuk nem szállt, és nem részesültek a tűz általi keresztségben. Amikor a Mindenható sugalmazása értelmet adott nekik, megtudták, hogy örök életet élnek, és tudták, ha hithűek maradnak, akkor a halál után testük dicsőségre és halhatatlanságra támad fel a sírból.

Ez volt a következménye Isten Lelke azon sugalmazásának, amely reájuk szállt, a Mindenható azon sugalmazásának, amely értelmet adott nekik. […]

Imádkozom, hogy a Lélek, amely az igazság és igazlelkűség útján tart minket, velünk maradjon, és imádkozom, hogy a Mennyei Atyánk sugalmazásából származó vágy vezessen bennünket az élet ösvényén.²⁰

Amikor elvégezzük életünk munkáját, úgy tudjunk visszatekinteni, hogy hallgattunk ama halk, szelíd hang suttogására, amely mindig az igazlelkűség ösvényén vezet bennünket, és tudhassuk, hogy ez nyitotta meg számunkra és szeretteink számára a celesztiális királyság kapuját, hogy tovább élhessünk az eljövendő korokban…, örökké, boldogan.²¹ [Lásd 5. javaslat, 118. oldal.]

Javaslatok a tanulmányozáshoz és a tanításhoz

Vedd fontolóra ezeket az ötleteket, miközben a fejezetet tanulmányozod, illetve felkészülsz a tanításra. További segítségért lásd az V–VII. oldalakat!

Miközben a „George Albert Smith életéből” című szakaszt olvasod (109–112. oldal), gondolkozz el, Smith elnök hasonlata miként vonatkoztatható a halandóságon át tartó utazásunkra! Mit jelképezhet a köd, a rádiójel és a kattogó hang? Az Úr miként figyelmeztetett már téged veszélyre, és segített az örök élet felé vezető ösvényen maradnod?
A 112–113. oldalon Smith elnök kijelenti, hogy a kinyilatkoztatásokra ma legalább akkora szükség van, mint a bibliai időkben. Mit válaszolnál annak az embernek, aki azt mondja, hogy a szentírásokban található kinyilatkoztatások elegendőek napjainkban is? Milyen tapasztalatok által tanultad meg, hogy Mennyei Atyánkat „érdeklik a mi ügyeink”?
Nézd át a 113. oldalon kezdődő szakaszt! Hogyan szereztél biztos tudást arról, hogy a próféta tanácsa az Úrtól jön, és az nem „puszta emberi [tanács]” (114. oldal)? Miként segíthet neked a személyes kinyilatkoztatás abban, hogy elfogadd és alkalmazd a prófétán keresztül kapott kinyilatkoztatásokat?
Miközben a 114. oldalon kezdődő szakaszt tanulmányozod, gondolkozz el azon, hogyan szereztél bizonyságot az evangéliumról! Hogyan segítettek neked mások bizonyságai? Mit tettél azért, hogy te magad is megtudd az igazságot?
A tanítások utolsó szakaszában (116–117. oldal) keress olyan szavakat és kifejezéseket, amelyek leírják, hogy a Szentlélek milyen módokon segíthet nekünk! Gondolkozz el, mit tehetsz azért, hogy gyakrabban legyél érdemes a Szentlélek társaságára az életedben!

További szentírások: János 15:26; 1 Nefi 10:17–19; 2 Nefi 32:5; Moróni 10:3–5; Tan és a szövetségek 1:38; 42:61; 76:5–10; Hittételek 1:9

Tanároknak: „Ne aggódj, ha a tanulók pár pillanatig csendben vannak, miután feltetted a kérdést. Ne válaszold meg a saját kérdésedet; hagyj időt a tanulóknak arra, hogy elgondolkozzanak a válaszon! A túl hosszú csend azonban azt jelezheti, hogy nem értik a kérdést, és újra kell fogalmaznod azt” (lásd Tanítás, nincs nagyobb elhívás, 69. oldal).

George Albert Smith a feleségével, Lucyvel. Smith elnök egy repülőgépen átélt élményének segítségével tanított a kinyilatkoztatás fontosságáról

„Mindannyian olyan arányban vagyunk jogosultak az Úr sugalmazására, amennyire istenfélő életet élünk.”