3. fejezet

Bizonyságunk Jézus Krisztusról

A visszaállított evangélium további tanúbizonyságokat szolgáltat az utolsó napi szenteknek arról, hogy Jézus Krisztus Isten Fia.

George Albert Smith életéből

Általános felhatalmazottként tett utazásai során George Albert Smith gyakran találkozott olyan emberekkel, akik azt gondolták, hogy az utolsó napi szentek nem hisznek Jézus Krisztusban. E téves nézet meghökkentette és aggasztotta Smith elnököt, ezért megpróbált helyesbíteni rajta azáltal, hogy megosztotta a saját személyes tanúbizonyságát a Szabadítóról.

Egy alkalommal a kanadai Cardstonban beszélt Krisztus életéről és küldetéséről egy egyházi gyűlés keretében. Másnap reggel elment a vasútállomásra, hogy vonatjegyet vegyen. Miközben sorban állt, meghallotta a jegypénztáros és a vele szemben álló nő közötti beszélgetést. Az asszony megemlítette, hogy előző este úgy döntött, részt vesz egy utolsó napi szent egyházi gyűlésen.

A jegypénztáros elámult. „Te jó ég! – mondta. – Csak nem oda mentél istentiszteletre?”

„De igen – válaszolta a nő. – Miért ne?”

„Ők még Jézus Krisztusban sem hisznek!” – felelte a jegypénztáros.

„Nos – mondta az asszony –, én tegnap este hallottam az egyház egyik elderét a Názáreti Jézus életéről beszélni, és még soha nem hallottam senkit, akit mélyebben átjárt volna annak ismerete, hogy Jézus valóban a Krisztus, mint azt a szónokot.”¹ [Lásd 1. javaslat, 30. oldal.]

George Albert Smith erőt merített a Jézus Krisztusról való bizonyságából, és örömét lelte abban, ha megoszthatta másokkal. 44 évesen, mikor már 11 éve szolgált apostoli elhívásában, ezt mondta:

„Megerősítést kaptam, túlnőttem magamon, és erőmön felüli hatalmat kaptam ahhoz, hogy a világ Megváltója által hirdetett dicsőséges igazságokat tanítsam. Nem láttam Őt szemtől szembe, de oly mértékben élveztem az Ő lelkének társaságát, és éreztem az Ő jelenlétét, hogy nem tévedhetek. Tudom, hogy a Megváltóm él, és hálásan vetem alá alázatos erőfeszítéseimet az Ő tanításai megalapításának. […] Lényem minden sejtjét átjárja annak ismerete, hogy Ő él, és egy nap minden ember tudni fogja ezt.

A Szabadító azért halt meg, hogy mi élhessünk. Legyőzte a halált és a sírt, és mindazoknak megadja a dicsőséges feltámadás reményét, akik engedelmeskednek az Ő tanításainak. […] Tudom, hogy ez az Úr munkája, és hogy Jézus valóban a Szabadítónk.”²

Smith elnök 1951. április 4-én, a 81. születésnapján hunyt el. Élete utolsó perceiben, miközben családja körbevette, a fia a következőt kérdezte tőle: „Apám, szeretnél mondani valamit a családnak? Valami különlegeset?”

Ő ekkor mosolyogva megerősítette azon bizonyságát, melyet számtalan alkalomal megosztott az élete során: „Igen, csupán ennyit: tudom, hogy a Megváltóm él; tudom, hogy a Megváltóm él.”³

George Albert Smith tanításai

Jézus Krisztus Isten Fia, és a mi feltámadott Szabadítónkként ma is él.

Sok olyan emberrel találkoztam világszerte, akik nem tudták, hogy mi hiszünk Urunk isteni küldetésében, és többször el kellett mondanom, hogy nincs még egy olyan nép a világon, akik oly jól értenék Jézus Krisztus isteni küldetését, akik oly mélyen hinnék, hogy Ő volt az Isten Fia, akik oly biztosak lennének abban, hogy Ő jelenleg dicsőséggel megkoronázva foglal helyet az Atya jobbján, mint az utolsó napi szentek.⁴

Úgy tudom, ahogyan azt is tudom, hogy élek, hogy Ő volt az Isten Fia, hogy rajta keresztül, és csakis rajta keresztül nyerhetünk felmagasztosulást a celesztiális királyságban, és mindazok, akik az Ő nyomdokaiba lépnek, és az általa adott tanítások szerint élnek, boldogok lesznek ebben az életben, és lakhelyet készítenek maguk számára a celesztiális királyságban, ahol Vele élhetnek örökre.⁵

Az emberiség Megváltója több volt, mint egyszerű jó ember, aki eljött a világra, hogy erkölcsi normákat tanítson nekünk. Az emberiség Megváltójának intelligenciája meghaladta az átlag emberét. Ő valóban Isten Fia volt, Isten Egyszülötte a testben. […] Azért jött, hogy az embereket bűnbánatra szólítsa, hogy visszafordítsa őket a rossz útról. Istent, az Örökkévaló Atyát képviselte közöttük, azt hirdetve, hogy az Atya képmása volt Ő, és azok, akik látták Őt, látták az Atyát. Elmondta nekik, hogy azért küldték, hogy megtegye az Atya akaratát, és felszólította az embereket, hogy forduljanak el attól a tévhittől, mely beférkőzött közéjük, továbbá bánják meg a bűneiket, és merüljenek el a keresztelés vizében.⁶

A Szabadító idejében az ellenség azt suttogta [az] embereknek, hogy Ő nem Isten Fia. Csak nem fogják elfogadni ezt a férfit, hiszen ő egy átlagember, csupán Mária és József fia, és legalább annyira nem Isten Fia, ahogyan a többiek sem! Az emberek pedig hallgattak erre az alattomos gonoszra, és keresztre feszítették az emberiség Megváltóját.⁷

Ő valóban Isten Fia volt. Szeretettel és kedvességgel munkálkodott [a nép] között; ők azonban gonosznak kiáltották ki a nevét. […] Ő volt Isten Fia, és valóban jogában állt az Atya nevében szólni. Azok az igazságok, melyeket a földre hozott, az Atyától jöttek; és bár a kereszthez szögezték, bár fejére fonott töviskoszorút helyeztek, és nád-jogart adtak a kezébe, bár kegyetlen lándzsával ontották a vérét, az ige, melyet elvitt közéjük, az Úr igéje volt, és Ő valóban Isten Fia volt.⁸

Nem csupán abban hiszünk, hogy a Názáreti Jézus a földön élt, hanem abban is, hogy Ő még mindig él. Nem valami eszmeként, sem testetlen, kézzel meg nem fogható anyagként, hanem hisszük, hogy feltámadott emberként; mert ugyanazzal a testtel támadt fel, mint amellyel az arimathiai József sírjába fektették, ugyanazzal a testtel, melyet megkentek azok, akik szerették Őt. Ugyanaz a Jézus Krisztus, aki előjött a sírból, magával hozta azt a testet, melyet megtisztítottak…, és magával vitte azt, amikor eltűnt az emberiség tekintete elől Jeruzsálemben, mikor is két, fehér ruhába öltözött férfi ezt mondta: „…akképen jő el, a miképen láttátok őt felmenni a mennybe.” [Lásd Cselekedetek 1:10–11.]

Ez az a Názáreti Jézus, akiben az utolsó napi szentek hisznek. Hisszük továbbá, hogy az emberiségre vonatkozó ígéretek be fognak teljesedni, hogy idővel, amikor az evangéliumot az egész világon, minden nemzetnek, nemzetségnek, nyelvnek és népnek prédikálták, amikor ennek köszönhetően minden ember kifogás nélkül marad, hisszük, hogy Mennyei Atyánk hatalma által az emberiség elnyeri majd a halálból való feltámadás ama csodálatos áldását, és az emberiség Megváltója hatalommal és dicsőséggel jön majd el a menny felhőiben, hogy e földön éljen. Hisszük, hogy a Názáreti Jézus azokkal fog együtt lakozni, akik érdemesek a celesztiális dicsőségre.⁹ [Lásd 2. javaslat, 30. oldal.]

Elfogadjuk a Biblia bizonyságát Jézus Krisztus isteni küldetéséről.

A Názáreti Jézus lement a folyóhoz, és János megkeresztelte Őt. Amikor kijött a vízből, a Szentlélek galamb formájában leereszkedett és reá szállt. Egy hang a mennyből pedig így szólt: „Ez amaz én szerelmes fiam, a kiben én gyönyörködöm.” [Lásd Máté 3:13–17.]

Lehet bármi is ennél konkrétabb? A csodálatos Bibliánkban megtalálható mindez az információ, és természetesen ennél sokkal több is. Amikor az emberek azt mondják vagy gondolják, hogy nem hiszünk Jézus Krisztus isteni küldetésében, mondjátok el nekik, hogy hiszünk mindabban, amit a Biblia tanít Őróla. Hisszük az arról szóló elbeszélést, hogy megszervezte a népét, tanította őket, és végül… keresztre feszítették.¹⁰

Minden fenntartás nélkül elfogadjuk az Újszövetségben lévő összes evangélista bizonyságát az emberiség Megváltójának feltámadásáról. Oly világosan le van írva, hogy úgy tűnik, minden gondolkodó embernek fel kellene tudni fognia. Tény, hogy miután a Szabadítót keresztre feszítették és a sírba helyezték, előjött, és negyven napig a tanítványaival volt. Velük együtt evett a halból és a mézből, megérintették a szögek nyomait a kezein, és a lándzsa által ütött sebet az oldalán. Míg velük volt, kijelentette nekik: „Lássátok meg az én kezeimet és lábaimat, hogy én magam vagyok: tapogassatok meg engem, és lássatok; mert a léleknek nincs húsa és csontja, a mint látjátok, hogy nékem van!” [Lásd Lukács 24:39–43.] Ez egyértelműen megcáfolhatatlan bizonyíték, mégis Atyánk számos gyermeke nem érti.¹¹ [Lásd 3. javaslat, 30. oldal.]

A Mormon könyve és Joseph Smith tanúbizonysága további bizonyítékkal szolgál Krisztus isteni természetéről.

Az óvilágban megkérdőjelezték Jézus isteni eredetét, hiszen csecsemőként született, jászolban ringatták, édesanyja Mária volt, vélelmezett apja pedig József, az ács. Sokan elismerték, hogy nagyszerű és jó ember volt, ám arra vágytak, hogy megfosszák Őt születésének isteni természetétől.

Szerencsére azonban, mi, utolsó napi szentek, tanúbizonyságot kaptunk arról, hogy ezek a dolgok igazak; mindemellett bizonyságot kaptunk arról, hogy Ő eljött [a] nyugati féltekére is, ahogyan az feljegyzésre került a Mormon könyvében, és szolgált a nefitáknak ezen a kontinensen. Ekkor már nem kisgyermekként jött el, hanem a menny felhőiben; jövetelét pedig egy hang nyilatkoztatta ki, mely minden ember teljes bensőjét átjárta, aki akkor azon a földön élt. Ez alkalommal a mennyből szállt alá, az emberek pedig látták az eljövetelét. Tudták, hogy Ő a Krisztus, hiszen eljövetelét megjövendölték a prófétáik. Megalapította közöttük ugyanazt a szervezetet, mely a jeruzsálemi egyházban is létezett. Megtanította nekik, hogy meg kell keresztelkedniük, ahogyan Ő is tette, egy, a szertartás elvégzésére felhatalmazott ember által. [Lásd 3 Nefi 11:1–27.] Ez nem egy átlagember igéje volt; ez Isten Fiának igéje volt, aki felemelkedett az Atyjához, és aki újra eljött, hogy az emberek gyermekei újabb tanúbizonyságot kaphassanak mindazok mellé, melyek már megadattak nekik.¹²

Mi lehetett volna konkrétabb bizonyítéka a halálból való feltámadásnak, mint az, hogy Ő, az Ő feltámadott testében, eljött [a nefiták közé], és ugyanazt az evangéliumot tanította nekik, mint amit Jeruzsálemben tanított? Ezzel betöltötte a Jeruzsálemben tett ígéretét, mely szerint: „Más juhaim is vannak nékem, a melyek nem ebből az akolból valók: azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy akol és egy pásztor” [János 10:16]. Eljött feltámadt testében, hogy elhozza nekik azt a tudást, melyről megjövendölte, hogy meg kell kapniuk azoknak, akiket éppen szolgált.

Csodálatos élmény volt ez azoknak az embereknek. Miután egész nap tanította őket…, meggyógyította a betegeiket, megáldotta a gyermekeiket, és folytatta tanításukat evangéliuma szépségében. Kételkedés nélkül tudták, hogy Ő a világ Szabadítója. Látták a mennyből alászállni, és tanúi voltak az Ő csodálatos hatalmának. […] Dicsőséggel jött el közéjük. Angyalok szálltak le a mennyből, mintha tűz közepén lettek volna, és körbevették a kisgyermekeket, akiket szintén tűz vett körül. És az angyalok szolgáltak nekik. [Lásd 3 Nefi 17:6–24.]

Ezek nem holmi érzékcsalódások voltak, hanem olyan csodálatos élmények, melyekre örökké emlékezni fognak azok, akik átélték őket. Utolsó napi szentekként elismerjük e feljegyzést mint Urunk, Jézus Krisztus feltámadásának bizonyítékát.¹³

Majd abban az időben és korban, melyben élünk, feltűnt egy másik ember. […] [Joseph Smithnek] nem csupán a Biblia tanúbizonysága adatott meg arról, hogy Jézus a Krisztus, hanem látta Istent, az Atyát a menny felhőiben állva, dicsőséggel körülövezvén, valamint Jézus Krisztust, a világ Megváltóját, felmgasztosulva az Atya jobbján, és hallotta az Úr hangját, ki ezt mondta: „Ez az én Szeretett Fiam. Őt hallgasd!” [Lásd Joseph Smith története 1:16–17.] Bizonyságát tette ismerőseinek e dicsőséges látomásról. Mások is kaptak tanúbizonyságot a magasból. Növekedett és megerősödött bizonyságuk a Szabadító küldetésének isteni természetéről, így többé már nem csupán egy ősi történet volt az, hogy Isten él, és hogy Jézus a Krisztus; személyesen tudták ennek igazát, mert saját maguk is bizonyságot szereztek róla.¹⁴

Számomra a Szabadítónk életének isteni természetéről szóló egyik legerősebb bizonyság Joseph Smith bizonysága, aki Jézus Krisztus evangéliuma igazságának tanújaként az életét adta ezért.¹⁵ [Lásd 3. javaslat, 30. oldal.]

Mindannyian személyes bizonyságot szerezhetünk arról, hogy Jézus a Krisztus.

Létezik egy másik bizonyság, egy másik bizonyíték, amely még tökéletesebb és még meggyőzőbb, mint a többi, mert ezt a bizonyságot akkor kapja az ember, amikor eleget tesz Mennyei Atyánk követelményeinek. Ez az a bizonyság, melyet a Szentlélek hatalma éget a lelkünkbe, amikor elvégezzük azt a munkát, melyről az Úr azt mondta, hogy el kell végeznünk ahhoz, hogy tudjuk, a tan Istentől vagy embertől való-e.¹⁶

Ő maga ezt mondta: „Az én tudományom nem az enyém, hanem azé, a ki küldött engem. Ha valaki cselekedni akarja az ő akaratát, megismerheti e tudományról, vajjon Istentől van-é, vagy én magamtól szólok” (János 7:16–17). Ez volt az Ő saját ígérete. Keresztényekként világszerte elfogadjuk ezt az ígéretet, és próbára kellene tennünk, hogy lássuk, működik-e. Sokan megtették már. Tudatában vagyok annak, hogy… sokan vannak, akik próbára tették az ígéretet, és akik tudják, hogy Isten él, hogy Jézus a Krisztus, és hogy Ő a világ Szabadítója.¹⁷

Tehát nem csak a feljegyzések bizonyítéka van a birtokunkban…, nem csak néhány, napjainkban élt jó ember bizonyságát ismerjük, hanem ha eleget teszünk Mennyei Atyánk követelményeinek, ha hitet gyakorlunk Istenben, ha megbánjuk a bűneinket, ha alámerítéssel megkeresztelkedünk, ha elnyerjük a Szentlelket az Úr felhatalmazott szolgáinak keze által, akkor azt mondom, ha mindezt megtesszük, minden lélek olyan biztos tudást szerez arról, hogy Isten él, és hogy Jézus Krisztus az emberiség Megváltója, melyet nem lehet megcáfolni. […]

Eme egyház alázatos tagjaként bizonyságomat teszem arról, hogy amennyire tudom, hogy én élek, úgy tudom, hogy Ő is él. […] Jézus a Krisztus, és tudom, hogy az emberek gyermekeinek el kell jutniuk ennek ismeretére, el kell nyerniük azt, és annak szavaival élve, aki a mennyben lakozik, „minden térd meghajlik, és minden száj vallomást tesz” majd arról, hogy Jézus a Krisztus. [Lásd T&Sz 88:104.]¹⁸ [Lásd 4. javaslat, 30.oldal.]

Az a küldetésünk, hogy minden emberrel megosszuk, amit Jézus Krisztusról tudunk.

Azt mondom nektek, utolsó napi szentek, nincs még egy olyan nép, akinek annyi ismerete lenne a Szabadító isteni természetére vonatkozóan, mint nekünk; és ha mi nem hinnénk Őbenne, nagyobb kárhoztatás alatt lennénk, mint azok, akik nem rendelkeztek ezzel a tudással. Habozás nélkül elmondhatjuk tehát a világnak, hogy mi elhisszük ezeket a dolgokat. […]

Gratulálok nektek, amiért részesülhettetek ebben a kiváltságban és áldásban. Most pedig fivéretekként azért esedezem, könyörgöm nektek a legnagyobb alázattal, hogy ne rejtsétek véka alá a gyertyátokat. Ne tartsátok titokban felebarátaitok előtt azt a tudást, melyet Isten rátok ruházott.

Ne zaklassátok őket, de ne is legyetek annyira oktalanok, hogy elrejtsétek előlük Jézus Krisztus evangéliumát. Ez az egyetlen isteni hatalom, mely által szabadulást nyerhetünk a celesztiális királyságban.¹⁹

A legboldogabb férfiak és a legboldogabb nők, akiket valaha is megismerhettek azok, akik Jézus Krisztus evangéliumának tanításai szerint élnek. Ők azok, akik biztosak lehetnek az örök életben; ők azok, akik megértik létezésünk célját. […] Miközben utazásaim során világszerte megosztottam ezt az üzenetet, lelkemet öröm töltötte el, arcomat könny áztatta, amikor láttam, mily tökéletes változáson megy keresztül egy emberi élet Jézus Krisztus evangéliumának hatására. Láttam az elcsüggedteket, azokat, akik sötétségben jártak, azokat, akik megkérdőjelezték létük célját, és amikor tanították nekik Jézus Krisztus evangéliumának dicsőséges igazságait, megváltoztak, megtanultak boldogok, elégedettek, lelkesek lenni ama evangéliumba vetett hitükben és annak tanításában, melyet Jézus Krisztus hirdetett, amikor a földön élt és Galilea vidékeit járta.

Fivéreim és nőtestvéreim! A világ nem érti ezt meg, de a mi küldetésünk, hogy segítsünk nekik megérteni. És ne öntelten, ne arrogánsan osszuk meg ezt az üzenetet, hanem mindenki iránti jószívűséggel és szerető gyengédséggel. […]

Legalázatosabb testvéretekként mondok köszönetet Őneki teljes szívemből azért a bizonyosságért, melyet az életemben kaptam. […] Mindenekfelett, köszönöm Neki azt a tudást, mely a lelkembe égett; tudom, hogy Mennyei Atyám él; tudom, hogy Jézus Krisztus az emberiség Szabadítója, és nincs más név a menny alatt, mely által a férfiak és a nők felmagasztosulhatnak, csakis Urunk, Jézus Krisztus neve. Tudom, hogy eljött a világra ezekben az utolsó napokban, és hogy isteni felhatalmazást ruházott egy alázatos fiúra, aki kereste az igazságot. Ennek eredményeként pedig megszervezték azt az egyházat, melynek tagjai vagyunk; és ez rendelkezik Isten azon hatalmával, mely minden hívőt megszabadíthat.²⁰

Imádkozom, hogy úgy tudjunk élni, hogy ügyének érdemes példaképei lehessünk. Imádkozom, hogy életünk arról tanúskodjon, hogy mi valóban hiszünk az Úr Jézus Krisztusban.²¹ [Lásd 5. javaslat, 30. oldal.]

Javaslatok a tanulmányozáshoz és a tanításhoz

Vedd fontolóra ezeket az ötleteket, miközben a fejezetet tanulmányozod, illetve felkészülsz a tanításra. További segítségért lásd az V–VII. oldalakat!

Olvasd el a 21. oldalon lévő történetet! Hogyan válaszolnál valakinek, aki azt állítja, hogy az utolsó napi szentek nem hisznek Jézus Krisztusban?
Smith elnök azt tanította: „Nem csupán abban hiszünk, hogy a Názáreti Jézus a földön élt, hanem abban is, hogy Ő még mindig él” (23. oldal). Mi okuk van az utolsó napi szenteknek abban hinni, hogy Jézus Krisztus ma is él? Te személyesen miért hiszel ebben?
Röviden nézd át a 24–27. oldalakat! Mondj néhány olyan szentírásbeli történetet vagy szentírásrészt, amely erősítette azon bizonyságodat, hogy Jézus Krisztus Isten Fia! Olvasd el az 1 Nefi 10:17-et, és gondolkozz el, miként mélyíthetnéd a Szabadító küldetéséről való tudásodat!
Miközben a 27. oldalon kezdődő szakaszt olvasod, gondolkozz el, hogy az evangélium tantételeinek és szertartásainak való engedelmességed miként erősítette a bizonyságodat Jézus Krisztusról! Mit tehetnek a szülők azért, hogy segítsenek a gyermekeiknek bizonyságot szerezni?
Milyen gondolataid vagy érzéseid támadnak, miközben Smith elnök bizonyságát olvasod a 29–30. oldalon? Emlékezz vissza, mikor voltál tanúja annak, amikor egy ember élete megváltozott Jézus Krisztus evangéliumának hatására! Hogyan változtatta meg az evangélium a te életedet?

További szentírások: Máté 16:15–17; 17:1–5; 2 Nefi 25:26; Alma 5:45–48; Tan és a szövetségek 76:22–24; 110:1–4

Tanároknak: „[Ne ess] abba a hibába, hogy túl sok anyagot akarsz átvenni. […] Az embereket tanítjuk, nem a tananyagot; és… minden tanítási vázlat, amit eddig láttam, elkerülhetetlenül több anyagot fog tartalmazni, mint ami az órára szánt időbe belefér” (Jeffrey R. Holland, “Teaching and Learning in the Church,” Ensign, June 2007, 91).

„Tudom, hogy a Megváltóm él, és hálásan ajánlom fel erőfeszítéseimet az Ő tanításai bevezetéséhez.”

„Minden fenntartás nélkül elfogadjuk az Újszövetségben lévő… bizonyság[ot] az emberiség Megváltójának feltámadásáról.”

Amikor a feltámadt Szabadító meglátogatta a nefitákat, „angyalok szálltak le a mennyből, mintha tűz közepén lettek volna, és körbevették a kisgyermekeket”.