19. fejezet

A Bölcsesség szavának fizikai és lelki áldásai

Mennyei Atyánk azért adta számunkra a Bölcsesség szavát, hogy megáldjon minket fizikai egészséggel, és felkészítsen bennünket az örök életre.

George Albert Smith életéből

George Albert Smith gyermekkorában elkapta a tífuszt. Az orvos, aki diagnosztizálta, azt mondta az édesanyjának, hogy a fiúnak három hétig ágyban kell maradnia, nem ehet szilárd ételt, és rendszeresen innia kell egy kis kávét. Smith elnök később így emlékezett vissza:

„Amikor elment az orvos, azt mondtam anyámnak, hogy nem akarok kávét inni. Azt tanultam, hogy a Bölcsesség szava, melyet az Úr adott nekünk Joseph Smithen keresztül, azt tanácsolja, hogy ne igyunk kávét.

Édesanyám három gyermeket hozott a világra, akik közül kettő meghalt. Különösen aggódott hát miattam.”

A fiatal George Albert Smith kávé helyett inkább papsági áldást kért, melyet a házitanítóitól meg is kapott.

„Amikor az orvos visszajött másnap reggel, én már kinn játszottam a többi gyerekkel. Nagyon meglepődött ezen. Megvizsgált és megállapította, hogy elmúlt a lázam, és úgy tűnik, meggyógyultam.

Hálás voltam az Úrnak a felépülésemért. Biztos voltam benne, hogy Ő gyógyított meg.”¹

Smith elnök azt akarta, hogy a szentek megértsék, hogy a Bölcsesség szava iránti engedelmesség nem csupán fizikai egészséget, hanem lelki áldásokat is von maga után. Egy általános konferencia papsági ülésén elmondta az ószövetségi Dániel próféta történetét, akit fogságba hurcoltak Babilonba, és elvárták tőle, hogy a király ételét egye és a király borát igya:

„Dániel Isten prófétája volt, és ő azért volt próféta, mert betartotta Isten parancsolatait. Szeretném…, ha magatokkal vinnétek ezt az üzenetet. Dániel és a társai megtartották Isten tanításait, melyeket arra vonatkozóan adott, hogy mit egyenek és igyanak, és nem fogadták el a király asztaláról felszolgált ételt. [Lásd Dániel 1:3–16.]”

Smith elnök tovább magyarázta, hogy mivel Dániel engedelmeskedett az Úr egészségre vonatkozó törvényének az ő korában, nem csupán az életét mentette meg, hanem Dániel nagyszerű lelki áldásban is részesült: „a Mindenható sugalmazásában.”² [Lásd 1. javaslat, 207. oldal.]

George Albert Smith tanításai

A Bölcsesség szava szeretettel teli tanács Atyánktól, aki minden dolgot tud.

Felolvasok nektek egy részt abból, amit az Úr mondott az egyháznak 1833. február 27-én.

„A Bölcsesség szava, a Kirtlandben összegyűlt főpapok tanácsának, az egyháznak, valamint Sion szentjeinek javára –

Üdvözlésként küldve; nem parancsolatként vagy korlátozásként, hanem kinyilatkoztatásként és a bölcsesség szavaként, amely megmutatja Isten rendjét és akaratát a szentek összességének időleges szabadulásáért az utolsó napokban.”

Gondolkozzatok el ezen egy pillanatra: „a szentek összességének időleges szabadulásáért az utolsó napokban”.

„Ígérettel járó tantételként adva, amely a gyengéknek, és a szentek összessége leggyengébbjeinek képességéhez van szabva, akiket szenteknek neveznek vagy nevezhetnek.” [Lásd T&Sz 89:1–3.]

Ezután az Úr felsorolja nekünk azokat a dolgokat, amelyek jók a számunkra, elmagyarázza, milyen ételeket hasznos magunkhoz vennünk, majd pedig óva int bennünket azoktól a dolgoktól, amelyek ártalmasak és károsak [lásd T&Sz 89:5–17].

Úgy tűnik számomra, hogy a népünk csodálatos módon meg lett áldva. […] Az Úr irgalmas volt hozzánk, amiért oly sok dologgal kapcsolatban intett, figyelmeztetett bennünket, és tanácsokat adott nekünk.³

Úgy tekintek a Bölcsesség szavára mint Mennyei Atyánk jóindulatú tanácsára, aki azt szeretné látni, hogy gyermekei mindinkább olyanná válnak, mint Ő. […] Úgy veszem ezt mint atyai tanácsot attól, aki tudván, mire van szükségem, ezt mondja nekem: „Fiam, ezek a dolgok nem jók a számodra, és ha elkerülöd őket, megadom neked a Szent Lélek társaságát, valamint örömöt ebben az életben, és végül elnyered az örök életet.” Mily ostoba lennék, ha mégis vennék eme tiltott dolgokból, azon bizonyosság ellenére, hogy az Úr tanácsa az, hogy tartózkodjak tőlük. Ítélet alá kerülnék, ha vennék belőlük annak ellenére, hogy Ő, aki mindenkinél jobban tud mindent, azt mondta, hogy azok károsak, és óva intett engem tőlük. […]

Oly nagy jelentőséget tulajdonított ennek a dolognak, hogy megtanította nekünk, figyelmeztetett bennünket, és ha Ő, aki minden dolgot tud, szükségesnek látta, hogy e fizikia dolgokban tanácsot és javaslatot adjon nekünk, akkor mennyivel pontosabban be kellene tartanunk ama isteni tanácsot nekünk, akik nem tudjuk, mit hoz a holnap. Úgy érzem, hogy az utolsó napi szenteknek a Bölcsesség szavával olyan törvény adatott, amely feljebb magasztalja és emeli őket azoknál, akik nem tartják be azt.⁴

Jézus Krisztus evangéliuma azért adatott, hogy megmentse a lelkeket, melyeknek a test a hajléka, és örök boldogságot szerezzen nekik. Mily ostobák vagyunk, ha engedünk a világ szokásainak és hagyományainak! […] Mennyei Atyánk az Ő jóságában és szeretetével [így figyelmeztetett bennünket]: „Olyan gonoszságok és tervek miatt, amelyek ármánykodó emberek szívében vannak és lesznek az utolsó napokban, figyelmeztetlek titeket, és előre figyelmeztetlek titeket azzal, hogy kinyilatkoztatás által megadom nektek a bölcsesség e szavát” (T&Sz 89:4). […] Jézus Krisztus evangéliumának célja, hogy felkészítsen bennünket az élet szépségének megértésére – ahogyan az Úr kijelölte, miként éljük azt – azáltal, hogy megtanítja nekünk, miként kerülhetjük el azokat a dolgokat, amelyek elpusztítják a világot.⁵

Hiszitek, hogy az Úr adta nekünk a Bölcsesség szavát? Valóban úgy gondoljátok, hogy Ő tudja, mi jó nekünk? Szerintetek kedvére való lenne, ha megtartanánk ezt a törvényt? Ő azt mondja, igen. Szerintetek komolyan gondolta?⁶

Fivéreim és nőtestvéreim! Nem vehetjük könnyelműen a Bölcsesség szavát büntetlenül. Tanácsként és javaslatként adatott, nem parancsolatként vagy korlátozásként, hanem a bölcsesség szavaként Atyánktól, testünk időleges szabadulásáért, valamint azért, hogy felkészítse lelkünket az örök életre.⁷ [Lásd 2. javaslat, 208. oldal.]

Az Úr szellemi és fizikai egészséget ígér azoknak, akik engedelmeskednek a Bölcsesség szavának.

Hálás vagyok ama csodálatos Bölcsesség szaváért, akármilyen egyszerű is, amely, ahogy az Úr mondja, „a gyengéknek, és a szentek összessége leggyengébbjeinek képességéhez van szabva”. Egy pillanatra megállnék, hogy feltegyem a kérdést…: érdemesek vagyunk rá, hogy szenteknek hívjanak bennünket? Mindazoknak, akik reménykednek benne, hogy szenteknek hívják őket, mindenképpen be kell tartaniuk a Bölcsesség szavát. És mit jelent ez számunkra? Megédesíti az életünket, eloszlatja körülöttünk azt a füstöt, melyet mások a dohányzás következtében szívnak. Segít elkerülnünk a dohány rágásából származó émelyítő állapotot. Ha megtartjuk, segít elkerülnünk azokat a betegségeket, amelyeket a teában és a kávéban található [drogok] okoznak, ha a szervezetünkbe kerülnek, valamint a szeszes ital végzetes hatásait. […]

Mennyei Atyánk nem csak azt mondja meg, mit kell elkerülnünk, hanem azt is, mely dolgok válnak a hasznunkra. Elmondta, hogy minden gabona, minden gyógynövény, a hajtás gyümölcse stb. jó az embernek. Az állatoknak és a lég madarainak húsát, azt tanácsolja, mértékkel és hálaadással használjuk; és szeretném kihangsúlyozni, hogy hálaadással használjuk.⁸

Megfigyeltük, hogy az egészségre vonatkozó törvény megtartása szellemi és fizkai erőt eredményez, továbbá felfedeztük, hogy a törvény iránti engedetlenséget szellemi és fizikai leépülés követi. A Teremtőnk, lelkünk Atyja az, aki lehetőséget adott nekünk, hogy e földön éljünk, és aki azt mondta, hogy a kinyilatkoztatásban jelzett dolgok nem jók számunkra. Értékes ígéreteket adott számunkra, ha engedelmeskedünk e törvénynek – a bölcsesség, egészség és erő ígéretét, valamint azt, hogy a pusztító angyal elhalad mellettünk, miként Izráel gyermekei mellett, és nem árt nekünk [lásd T&Sz 89:18–21].⁹ [Lásd 3. javaslat, 208. oldal.]

A Bölcsesség szava iránti engedelmesség megerősíti a hitünket és a lelkiségünket.

Őszinte meggyőződésem, hogy amikor az Úr az Ő irgalmában megadta nekünk a Bölcsesség szavát, nem csupán azért adta, hogy egészségesek legyünk, míg a földön élünk, hanem hogy a hitünk is megerősödjön, hogy az Urunk és Mesterünk küldetésének isteni természetéről való bizonyságunk növekedjen, és ezáltal felkészültebbek legyünk arra, hogy visszatérjünk az Ő jelenlétébe, amikor az itteni munkánk befejeződik. Attól tartok, Sion fiaiként és leányaiként olykor nem ismerjük fel a világnak szóló e nagyszerű üzenet jelentőségét.¹⁰

Hadd mondjam el nektek, hogy megítélésem szerint a dohány használata volt az, akármilyen kis dolognak is tűnik néhány férfi számára, ami elpusztította a lelki életüket, ami elűzte mellőlük Atyánk Lelkének társaságát, ami elidegenítette őket a jóravaló férfiak és nők közösségétől, és ami kivívta a családjukba született gyermekek nemtörődömségét és szemrehányását; mégis az ördög ezt mondja az embernek: ó, ez csak egy apró dolog!¹¹

Olyan korban élünk, amikor az Úr újra szólt az Ő népéhez. Mi, az egyház tajgai, akik eleget teszünk Mennyei Atyánk követelményeinek, tökéletesen tudatában vagyunk annak, hogy Isten él, és hogy Ő megjutalmazza mindazokat, akik szorgalmasan szolgálják Őt. Értjük, hogy bizonyos szabályokat és előírásokat adott azért, hogy irányítsa az életünket, és a követelményei iránti engedelmesség biztosítja számunkra az elismerését, az engedelmességünket pedig követik majd a megígért áldások; ha azonban nem engedelmeskedünk a tanításainak, ha figyelmen kívül hagyjuk bölcs tanácsait, akkor nincs ígérete számunkra, és olyan lehetőségeket szalasztunk el, melyekben többször nem lesz részünk. Érzem, mekkora jelentősége van annak, hogy az utolsó napi szentek megtartsák ezt a bizonyos törvényt [a Bölcsesség szavát]. Hiszem, hogy ha engedelmeskedünk neki, sokkal több hittel rendelkeznek majd az utolsó napi szentek. Mormon tanításaiban azt olvashatjuk, hogy ha nem lennének csodák az emberek között, az azért lenne, mert nincs hitük; később pedig azt mondta nekik, hogy hit nélkül „rettenetes… az ember helyzete”. [Lásd Moróni 7:37–38.] Ha megsértjük az Úr ismert akaratát, természetes, hogy a hitünk gyengülni fog, hiszen a Lélek nem fog mindig bajlódni velünk. […]

Szilárdan hiszem, hogy eme egyszerű követelmény figyelmen kívül hagyása következtében csökkent a hit népünk néhány tagjának szívében – és ha többen engedelmeskedünk a Bölcsesség szavának, növekedni fog a hit az utolsó napi szentek között, és nagyobb tudás árad ki ránk ennek következtében; mert ha engedelmeskedünk ennek a törvénynek, hajlandóak leszünk Atyánk többi törvényének is engedelmeskedni, és minden törvény megtartása áldást von maga után.¹² [Lásd 3. és 4. javaslat, 208. oldal.]

A Bölcsesség szava iránti engedelmesség által az örök életre készülünk fel.

Néha eltűnődöm, hogy vajon az utolsó napi szentek felismerik-e, hogy [a Bölcsesség szava] azért adatott nekünk, hogy felmagasztosulhassunk; nem csupán fizikai áldásként, hanem azért, hogy felkészítsen bennünket a lelki életre. […]

Azt tanítják nekünk, hogy Isten dicsősége az intelligencia [lásd T&Sz 93:36], és mindannyian nagyra becsüljük az intelligens férfiakat és nőket. Arra kellene vágynunk tehát, hogy lefektessük a megnövekedett szellemi erő alapjait, és semmi olyat ne tegyünk, ami meggyengíthetné azt. Néhány ember életében világosan látszik, hogy megfosztja magát attól a szellemi erőtől, mely az övé lehetne, mert továbbra is használja azokat a dolgokat, melyekről Mennyei Atyánk azt mondta, hogy nem jók a számunkra; ennek következtében kevésbé lesz intelligens, és nem készül fel az örök életre, ami a célja kellene, hogy legyen.¹³

Ha valóban hiszünk abban, amit állítunk, hogy Jézus a Krisztus, és hogy mi Mennyei Atyánk gyermekei vagyunk, akkor mennyivel jobban kellene figyelnünk rá, hogy úgy viselkedjünk, hogy érdemesek legyünk arra a hajlékra, melyben lakozunk, melyet Isten képmására teremtettek. Hányan ismerjük fel, hogy ha olyan dolgokat viszünk be a szervezetünkbe, melyeket Atyánk megtiltott, a lelkünk templomát mocskoljuk be? Hányan állunk meg elgondolkodni azon, hogy amikor engedünk a test gyengeségének, jövőbeli lehetőségeinktől fosztjuk meg magunkat, és megvonjuk magunktól azokat az áldásokat, melyeket az Úr a hithűek számára tartogat?¹⁴

Ha engedelmeskedünk annak a törvénynek, melyet a leggyengébbek képességéhez mérten adtak, akkor az további nagyszerű áldásokat biztosít, melyeket Atyánk szívesen ruház ránk, s melyeket másképpen nem lennénk jogosultak és nem tudnánk elnyerni. Hogyan igazolhatná magát bárki is Isten azon egyszerű törvényének figyelmen kívül hagyásában, melyről Ő maga mondta azt, hogy mindannyian be tudjuk tartani? Valószínűnek tartjuk hát, hogy képesek leszünk egy magasabb törvényt betartani, és elnyerni a nagyszerű felmagasztosulást, ha ennek az egyszerű követelménynek sem tudunk eleget tenni?¹⁵ [Lásd 3. javaslat, 208. oldal.]

A legjobb módja annak, hogy megtanítsuk családunknak a Bölcsesség szavát az, hogy mi magunk is aszerint élünk.

Ha az édesapák és az édesanyák betartják a Bölcsesség szavát, olyan erényt és erőt adnak tovább utódaiknak, melyet semmilyen más módon nem tudnának átadni nekik. Hiszem, hogy Atyánk Lelkének társasága jelen lesz azon emberek szívében és otthonában, akik betartják ezt a törvényt, és az engedelmesség iránti vágyuk átragad a gyermekeikre is. […] Közismert tény, hogy a dohány káros hatással van a gyermeki agyra, elpusztítja az emlékeket, és tompítja az érzékeket; továbbá a szeszes ital is nagyon ártalmas a fiatal elmére: lerombolja a vágyat, hogy tiszteletreméltó és becsületes legyen, valamint erkölcstelenséghez és bűnhöz vezet. […] Az Úr jóindulattal és szeretettel adta ezt a törvényt, konkrét áldásokat ígérve számunkra, ha engedelmeskedünk a tanácsának. Úgy érzem, arra kell buzdítanom benneteket, fivéreim és nőtestvéreim, hogy tanítsátok ezt az otthonotokban. Hívjátok fel rá fejlődésben lévő gyermekeitek figyelmét, valamint a törvény engedelmességével járó jutalomra is.

Hadd mondjam el nektek, hogy azzal bizonyítjátok legjobban a törvénybe vetett hiteteket, ha hiszitek, hogy az Istentől jött, és állhatatosan betartjátok azt az életetekben. Prédikálhatunk róla egész nap, ám ha vétkezünk ellene a gyakorlatban, példánk romboló hatással lehet azokra, akiket jobban szeretünk, mint magát az életet, mert úgy fogják gondolni, hogy biztonsággal követhetnek bennünket.¹⁶

Könyörgöm nektek, imádságos lélekkel tanulmányozzátok a Bölcsesség szavát! Ne csupán olvassátok; imádsággal kutassátok! Fedezzétek fel, miért adta azt Mennyei Atyánk! A hosszabb élet és boldogság ígéretével adta számunkra – nem akkor ha megszegjük azt, hanem akkor, ha engedelmeskedünk neki. Olvassátok el családotokkal a Bölcsesség szavát, és mutassatok példát! Ha ezt tesszük, Sion tovább fog növekedni. Ha ezt tesszük, Isten Bárányának egyháza továbbra is a jóság hatalmas ereje lesz a világon.¹⁷ [Lásd 5. javaslat, 208. oldal.]

Javaslatok a tanulmányozáshoz és a tanításhoz

Vedd fontolóra ezeket az ötleteket, miközben a fejezetet tanulmányozod, illetve felkészülsz a tanításra. További segítségért lásd az V–VII. oldalakat!

A 201. oldalon Smith elnök felidézi Dániel történetét, amikor megtagadja, hogy egyen a király ételéből és igyon a borából. Olvasd el Dániel 1. fejezetét, és gondolj vissza egy olyan alkalomra – ha volt ilyen –, amikor azt várták tőled, hogy olyan dolgot vegyél magadhoz, melyet tilt a Bölcsesség szava! Milyen helyénvaló módjai vannak annak, hogy ilyen körülmények között engedelmeskedjünk a Bölcsesség szavának, ugyanakkor tiszteletet is mutassunk mások felé?
Nézd át a tanítások első szakaszát (201–203. oldal)! Hogyan tudod felhasználni ezeket a tanításokat abban, hogy segíts valakinek, akinek nehézségei vannak a Bölcsesség szavának megtartásában?
Fusd át a 203–206. oldalt, melyeken Smith elnök felsorol néhány olyan áldást, amelyet azoknak ígértek, akik engedelmeskedenk a Bölcsesség szavának (lásd még T&Sz 89:18–21)! Miként teljesedtek be ezek az ígéretek az életedben? Milyen további áldásokban részesültél annak köszönhetően, hogy e törvény szerint éltél?
A 205. oldalon Smith elnök ígéretet tesz arra, hogy a Bölcsesség szava iránti engedelmesség más törvényeknek való engedelmesség iránti hajlandóságot szül. Mit jelent számodra ez a kijelentés?
Szerinted, a Bölcsesség szava iránti engedelmességed hogyan segít abban, hogy az egyház „a jóság hatalmas [erejévé váljon] a világon” (207. oldal )? Imádságos lélekkel tanulmányozd át a Tan és a szövetségek 89. szakaszát, amint azt Smith elnök is javasolta, és gondolkodj el azon, miként tudnál még jobban engedelmeskedni a Bölcsesség szavának!

További szentírások: 1 Korinthusbeliek 6:19–20; Alma 34:36; Tan és a szövetségek 29:34; 130:20–21

Tanároknak: „Azzal mutathatsz szeretetet azok iránt, akiket tanítasz, hogy figyelmesen meghallgatod őket, és őszinte érdeklődést tanúsítasz az életük iránt. A krisztusi szeretetnek megvan az ereje ahhoz, hogy szíveket lágyítson meg, és segítsen az embereknek fogékonynak lenni a Lélek sugalmazásaira” (lásd Tanítás, nincs nagyobb elhívás, 46.).

Smith elnök azt tanította, hogy mivel Dániel megtartotta az Úr egészségre vonatkozó törvényét az ő korában, érdemessé vált „a Mindenható sugalmazására”.

„Mennyei Atyánk nem csak azt mondja meg, mit kell elkerülnünk, hanem azt is, mely dolgok válnak a hasznunkra.”