12. fejezet

Tized: törvény a védelmünk és a fejlődésünk érdekében

„A tized törvénye az egyik legfontosabb, amelyet valaha is kinyilatkoztattak az embernek. […] Az e törvénynek való engedelmesség által megadatnak a szenteknek a jólét és a boldogulás áldásai.”

Lorenzo Snow életéből

Lorenzo Snow elnök 1899 májusának elején késztetést érzett arra, hogy ellátogasson St. George városába és más dél-utahi településekre. Gyorsan elkezdett összegyűjteni egy csoportot – köztük általános felhatalmazottakat –, hogy elkísérjék hosszú útjára.

Amikor Snow elnök előkészületeket tett az utazásra, senkinek sem mondta el látogatásuk okát – valójában ő maga sem tudta. Később ezt mondta: „Amikor elhagytuk Salt Lake-et, nem tudtuk, pontosan miért is látogatjuk meg ezeket a déli településeket.”¹ Május 17-én azonban, nem sokkal azt követően, hogy az utazók megérkeztek St. George-ba, az Úr akarata „világosan megnyilvánult” prófétája előtt.² Egy 1899. május 18-án tartott gyűlésen Snow elnök ezt a kijelentést tette:

„Az az Úr szava hozzátok, fivéreim és nőtestvéreim, hogy tegyetek eleget annak, amit megkívánnak tőletek olyan népként, akiknek megadattak a felmagasztosulás és dicsőség e ragyogó kilátásai. És mi ez a kívánalom? Nos, olyasvalami, amit időről időre a fületekbe dörgedeztek, míg talán már bele is fáradtatok, hogy folyton ezt halljátok. […] Az Úr hozzátok intézett szava nem újdonság; egyszerűen ez: ELJÖTT AZ IDŐ MINDEN UTOLSÓ NAPI SZENT SZÁMÁRA, AKI ARRA SZÁMÍT, HOGY FELKÉSZÜLT LESZ A JÖVŐRE ÉS LÁBÁVAL ERŐSEN MEGÁLL A HELYES ALAPON, HOGY MEGTEGYE AZ ÚR AKARATÁT, ÉS TELJES MÉRTÉKBEN MEGFIZESSE TIZEDÉT. Ez az Úr hozzátok szóló szava, és ez lesz az Úr szava minden település számára szerte Sion földjén. Miután elmegyek tőletek és ti belegondoltok ebbe, ti magatok is látni fogjátok, hogy eljött az idő, amikor minden embernek fel kell állnia, és teljes mértékben meg kell fizetnie tizedét. Az Úr megáldott minket és irgalommal volt irántunk a múltban; de olyan idők jönnek, amikor az Úr azt kívánja tőlünk, hogy felálljunk és megtegyük, amit parancsolt, és ne hanyagoljuk el tovább. Amit nektek mondok Sion e cövekében, el fogom mondani Sion minden cövekének, amelyet mindezidáig megszerveztek. Nincs olyan férfi vagy nő, aki most hallja, amit mondok, aki elégedettséget érezne, ha elmulasztana teljes tizedet fizetni.”³

Az apostolként töltött addigi 50 esztendő során Snow elnök ritkán említette a tized törvényét prédikálásaiban. A kapott kinyilatkoztatás miatt mindez megváltozott a utahi St. George-ban. Később ezt mondta: „Soha nem volt részem tökéletesebb kinyilatkoztatásban, mint abban [a kinyilatkoztatásban], melyet a tized e tárgyát illetően kaptam.”⁴ St. George-ból útitársaival együtt városról városra jártak Dél-Utahban és hazafelé, Salt Lake Citybe vivő útjuk során; 24 gyűlést tartottak. Snow elnök 26 prédikációt tartott. Minden alkalommal, amikor beszélt, azt tanácsolta a szenteknek, hogy engedelmeskedjenek a tized törvényének.

A csoport május 27-én tért vissza Salt Lake Citybe. Egy újságíró ezt a megfigyelést tette: „Az Elnök erősebbnek és tevékenyebbnek látszik, mint azon a napon, hogy elindult Salt Lake-ből.” Arra a megjegyzésre reagálva, hogy „szerfelett jól bírta az utazást”, a 85 esztendős próféta ezt felelte: „Igen, mindenki ezt mondja. […] Az utazás jót tett. Életemben soha nem éreztem magam ilyen jól. Érzem, hogy az Úr támogat engem, a szentek imáira válaszolva.”⁵

Amellett, hogy reagált a saját jólétére vonatkozó megjegyzésekre, megosztotta érzéseit a dél-utahi szentek hitéről és igazlelkűségéről is. Elmondta, hogy őt és társait „az öröm és nagyrabecsülés leghőbb megnyilvánulásaival” fogadták.⁶ Elmondta, hogy amikor azt tanácsolta a szenteknek, hogy engedelmeskedjenek a tized törvényének, „az Úr Lelke leszállott az emberekre, ők pedig felettébb örvendeztek, és szívükben megfogadták, hogy megtartják ezt a tantételt az utolsó betűig, a megfelelő lélekben.”⁷ Az emberek általános helyzetéről érdeklődő kérdésekre így felelt: „Kényelmes otthonokban élnek, különösen jól öltözöttek, és úgy tűnik, bőségesen megvannak nekik a föld enni- és innivaló javai. A St. George cövekben az emberek súlyos szárazságtól szenvednek, a legsúlyosabbtól, mely valaha is tarolt a vidéken, de hiszik, hogy hamarosan csapadékot kapnak.”⁸

Május 29-én és 30-án Snow elnök két prédikációt tartott a tized törvényéről; az elsőt az Ifjú Hölgyek Kölcsönös Fejlődési Társasága tisztségviselőinek, a másodikat pedig a Fiatal Férfiak Kölcsönös Fejlődési Társasága tisztségviselőinek.⁹ A második beszéd végeztével B. H. Roberts elder a Hetvenektől a következő határozatot tette közzé, melyet a jelenlévők egyhangúlag támogattak: „Határozat: Miszerint az Úr ránk vonatkozó jelen szavaként és akarataként elfogadjuk a tized tanát – amint azt Snow elnök az imént elénk tárta –, mégpedig teljes szívünkkel. Mi magunk be fogjuk tartani, és mindent meg fogunk tenni, ami csak hatalmunkban áll, hogy az utolsó napi szenteknél elérjük, hogy ők is hasonlóképp tegyenek.”¹⁰ Július 2-án az összes általános felhatalmazott, valamint az egyház minden cövekének és egyházközségének képviselője ünnepélyes összejövetelen vett részt a Salt Lake templomban, miután a találkozót megelőzően böjtöltek és imádkoztak, hogy felkészültek legyenek. A gyűlésen egyhangúlag elfogadták ugyanezt a határozatot.¹¹ Snow elnök maga is hű volt ehhez a határozathoz, és sok cövekben tanította a tized törvényét, felügyelve más egyházi vezetők ugyanezen erőfeszítését.

A Snow elnök dél-utahi utazását követő hónapok során hírt kapott az utolsó napi szentek megújult elkötelezettségéről, hogy engedelmeskedjenek a tized törvényének. Ez a hír „a legnagyobb örömet és megelégedést” nyújtotta neki,¹² mert tudta, hogy az e törvény iránti további engedelmesség révén „a Mindenható áldásai ki fognak áradni erre a népre, az egyház pedig olyan erővel és iramban fog előrehaladni, amilyet eddig még soha nem tapasztaltunk”.¹³

Snow elnök újra és újra biztosította a szenteket afelől, hogy egyénileg is áldottak lesznek, mind fizikailag, mind lelkileg, amikor engedelmeskednek a tized törvényének.¹⁴ Ez az ígéret részben beteljesedett 1899 augusztusában, amikor a St. George-ban élők átmeneti enyhülést kaptak a szárazságban; hitüket körülbelül 7,5 centiméternyi eső jutalmazta, ami több volt, mint amennyi az elmúlt 13 hónap során összesen esett.¹⁵ Snow elnök azt is megígérte, hogy a tized törvényének való engedelmesség az egyház egészére is áldásokat hoz majd. Bizonyosan érezte, hogy a hithűek tizedei lehetővé fogják tenni az egyház számára, hogy megszabaduljon adósságától, melybe javarészt az üldöztetés miatt került.¹⁶ Ez az ígéret 1906-ban teljesedett be, öt évvel halála után. Az 1907. áprilisi általános konferencián Joseph F. Smith elnök ezt a bejelentést tette:

„Úgy hiszem, még sohasem volt olyan időszak az egyház történelme során, amikor a tized törvényét általánosabban és becsületesebben megtartották volna, mint ahogyan mostanában az utolsó napi szentek teszik. Az 1906-os esztendő során a nép tizede meghaladta bármely másik év tizedét. Ez jól mutatja, hogy az utolsó napi szentek eleget tesznek kötelességüknek, hisznek az evangéliumban, hajlandóak betartani Isten parancsolatait és talán még hűségesebben küzdenek, mint azelőtt bármikor. Egy másik dolgot is szeretnék elmondani nektek, miközben gratulációmat fejezem ki azért, hogy az Úr áldásával és a szentek tizedfizetésben tanúsított hűségének köszönhetően képesek voltunk kifizetni adósságainkat. Most Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza nem tartozik egyetlen olyan dollárral sem, amit ne tudna egyszerre kifizetni. [Végre] abban a helyzetben vagyunk, hogy képesek vagyunk rögtön fizetni. Nem kell többet kölcsönvennünk, és nem is fogunk, ha az utolsó napi szentek továbbra is vallásuk szerint élnek és megtartják a tized [eme] törvényét.”¹⁷ [Lásd az 1. javaslatot a 171. oldalon.]

Lorenzo Snow tanításai

A tized törvénye könnyen érthető, és mindenki be tudja tartani.

Könyörgök nektek az Úr nevében, és imádkozom azért, hogy minden férfi, nő és gyermek… fizesse be tizedként bevételének egytizedét.¹⁸

[A tized] nem bonyolult törvény. […] Ha valaki kap tíz dollárt, akkor tizede egy dollár; ha százat kap, akkor tizede tíz dollár. […] Nagyon könnyen meg lehet érteni.¹⁹

[Az ember felteheti magának a kérdést:] Mennyit adjak oda ebből a tizedből? Nem tarthatnám meg egy részét magamnak? Az Úr nagyon gazdag, és kétlem, hogy egy cseppet is aggódna amiatt, ha egy kicsit visszatartanék magamnak – így aztán az ember visszatart magának egy keveset. De az a visszatartott csekély rész aggasztani fogja azt az embert, ha lelkiismerete olyan, mint a legtöbb utolsó napi szent lelkiismerete. Többé-kevésbé aggasztani fogja nappal, és akkor is, amikor éjjelente eszébe jut. Nincs meg az a boldogsága, melyet kiváltsága lenne élvezni – elillant tőle.²⁰

A részleges tized egyáltalán nem tized, csakúgy, mint ahogy az ember testének félig alámerítése sem jelent keresztelkedést.²¹

Nem létezik egyetlen olyan férfi vagy nő sem, aki ne tudná befizetni az egytizedét annak, amit kap.²²

Fivérek és nőtestvérek, szeretnénk, ha ima tárgyává tennétek e kérdést. […] Ahelyett, hogy lealacsonyító elképzeléseink lennének a pénzt illetően, mint néhányaknak, fizetnünk kell a tizedünket. […] Az Úr azt kívánja tőlünk, hogy fizessük meg tizedünket most. És elvárja, hogy a jövőben is minden ember fizesse meg tizedét. Tudjuk, mi az egytized, fizessük hát meg az Úrnak! Akkor aztán nyílt tekintettel mehetünk a püspökhöz, arra kérve, hogy állítsa ki ajánlásunkat a templomba való belépéshez.²³

Azt mondom nektek Izráel Úristenének nevében, hogy ha mostantól fizetni fogjátok a tizedet, az Úr meg fog bocsátani nektek minden múltbéli [mulasztást a tizedfizetésben], és a Mindenható áldásai ki fognak áradni erre a népre.²⁴

Szeretném annyira a szívünkbe vésni ezt a tantételt, hogy soha ne feledjük el. Ahogy már többször is mondtam: tudom, hogy az Úr meg fogja bocsátani az utolsó napi szenteknek a tizedfizetés terén tanúsított múltbéli mulasztásukat, ha most bűnbánatot gyakorolnak és mostantól fogva lelkiismeretes tizedet fognak fizetni.²⁵ [Lásd a 2. javaslatot a 171. oldalon.]

Amikor tizedet fizetünk, hozzájárulunk az egyház munkájához.

Ez az egyház nem tudna fennmaradni, ha nem lenne bevétele, Isten pedig gondoskodott e bevételről [a tized törvényén keresztül]. Templomaink, ahol a legmagasztosabb áldásokban részesülünk, melyeket halandó emberre valaha is ráruháztak, e bevételből épülnek fel. Nem tudnánk elküldeni… az eldereket a világba, hogy hirdessék az evangéliumot, ahogy most elküldjük őket, ha nem lenne rá anyagi fedezet. […] Ezernyi más dolog történik folyamatosan, amelyekhez anyagi forrásokra van szükség. […]

Ha néhány utolsó napi szent nem fizetett volna tizedet, négy templomunk itt [1899-ben] soha nem épült volna fel, és soha nem tudtuk volna betartani Istennek a felmagasztosulással és dicsőséggel kapcsolatos ítéleteit és előírásait. Az utolsó napi szentek számára a cselekvés első tantétele az, hogy megszenteljék a földet a tized e törvényének betartása által, valamint azzal, hogy olyan helyzetbe hozzák magukat, ahol elnyerhetik a halottaink felmagasztosulását és dicsőségét illető szertartásokat.²⁶ [Lásd a 3. javaslatot a 171. oldalon.]

Az Úr meg fog minket áldani fizikailag és lelkileg, amikor engedelmeskedünk a tized törvényének.

A tized törvénye az egyik legfontosabb, amelyet valaha is kinyilatkoztattak az embernek. […] Az e törvénynek való engedelmesség által megadatnak a szenteknek a jólét és a boldogulás áldásai.²⁷

Ha betartjuk ezt a törvényt…, a föld megszentelődik, mi pedig érdemesnek találtatunk arra, hogy elnyerjük az Úr áldásait, valamint hogy megtartassunk és támaszt kapjunk anyagi ügyeinkben és mindenben, amit teszünk, lelkileg és fizikailag egyaránt.²⁸

Ezen egyház fizikai szabadulása… az e törvénynek való engedelmességtől függ.²⁹

A szegénység létezik az utolsó napi szentek között, és mindig is létezni fog, amíg legalább mi nem engedelmeskedünk a tized törvényének.³⁰

Igazán hiszem, hogy ha az utolsó napi szentek eleget tesznek ennek a törvénynek, akkor szabadulást remélhetünk minden gonosztól, amely minket sújthat.³¹

Itt van egy törvény, mely kimondottan védelmünkre és biztonságunkra lett kinyilatkoztatva, valamint azért, hogy előre tudjunk haladni az igazlelkűség és a szentség ösvényén; olyan törvény ez, mely által a föld, ahol élünk, megszentelődhet; olyan törvény, mely által Sion felépülhet és újra megalapíttathatik, hogy soha többé ne döntsék le vagy mozdítsák el helyéről gonosz és istentelen emberek.³²

Vannak templomaink, és vannak hozzájuk kapcsolódó áldásaink, méghozzá a legmagasztosabb szertartások, melyeket valaha is kiszolgáltak az embernek a földön – mindez pedig az e törvény iránti engedelmességünknek köszönhető.³³

Soha nem lehetünk felkészültek arra, hogy meglássuk Isten orcáját, amíg lelkiismeretessé nem válunk a tizedek fizetésében és más kötelezettségekben.³⁴

Világosan szóltam, és azt mondom: az Úrtól jő mindaz, amit elmondtam nektek a tizeddel kapcsolatosan. Most cselekedjetek az Úr Lelke szerint, és szemeitek meg fognak nyílani.³⁵ [Lásd a 4. javaslatot a 171. oldalon.]

A szülőknek és tanítóknak felelőssége, hogy fizessék tizedüket, majd pedig ugyanennek a megtételét megtanítsák a gyermekeknek is.

Tanítsátok meg [a gyerekeknek], hogy fizessék tizedüket, míg még fiatalok. Ti, anyák, tanítsátok meg gyermekeiteknek, hogy amikor bármilyen pénzt kapnak, annak egytizedét be kell fizetniük az Úrnak, bármily kevés legyen is az. Oktassátok őket arra, hogy teljes mértékben fizessék meg tizedüket.³⁶

Helyes és helyénvaló, hogy… [az egyház] tisztségviselői és tanítói befogadják szívükbe és lelkük mélyére e törvény lelkületét, hogy teljes mértékben képesek legyenek továbbadni azt, illetőleg elmélyíteni a felnövekvő nemzedékben ennek fontosságát és szentségét. Nem csupán az kívántatik meg tőletek, fivéreim és nőtestvéreim, hogy ti magatok engedelmeskedjetek a törvénynek, hanem az is, hogy megtanítsátok azt másoknak is, méghozzá a felnövekvő nemzedéknek…, és amilyen mértékben képesek vagytok befogadni annak lelkületét, olyan mértékben lesztek képesek átadni és tanítani is…

[…] Megkívánom kezetektől nemcsak azt, hogy betartsátok, hanem hogy meg is tanítsátok az utolsó napi szentek gyermekeinek, és emlékezetük tábláira véssétek azt, hogy amikor felnövekednek és elérik az érett kort, el lehessen mondani, hogy tanítva lettek rá, és ifjú koruktól fogva engedelmeskedtek neki.³⁷ [Lásd az 5. javaslatot a 172. oldalon.]

Javaslatok a tanulmányozáshoz és a tanításhoz

Vedd fontolóra ezeket az ötleteket, miközben a fejezetet tanulmányozod, illetve felkészülsz a tanításra! További segítségért lásd az V--VIII. oldalakat!

Nézd át Snow elnök beszámolóját a tizedről szóló kinyilatkoztatás elnyeréséről (163–166.oldal)! Gondolj bele abba, milyen készségesen utazott St. George-ba, az emberek pedig milyen készségesen engedelmeskedtek a tized törvényének! Mit tanulhatunk ebből a beszámolóból?
Milyen tekintetben „nem bonyolult törvény” a tized? (Néhány példát találhatsz a 166–167. oldalon.) Miért gondolhatják úgy néhányan, hogy nehéz engedelmeskedni a tized törvényének? Hogyan segíthetnek Snow elnök tanításai bizonyságot kapni a tizedfizetésről?
Tanulmányozd a 168. oldalon kezdődő részt! Milyen áldásokban volt részed neked és szeretteidnek az egyház által finanszírozott épületeknek és programoknak köszönhetően? Miért kiváltság a tizedfizetés?
Snow elnök bizonyságát tette, hogy áldottak leszünk, amikor engedelmeskedünk a tized törvényének (169--170. oldal). Sorolj fel néhány olyan áldást, amelyet a tized törvénye hozott az életedbe, illetve családtagjaid és barátaid életébe!
Gondolkodj el Snow elnök szülőkhöz és tanítókhoz szóló tanácsán (170–171. oldal)! Szerinted miért fontos, hogy a gyerekek befizessék tizedüket, „bármily kevés legyen is az”? Milyen módokon tudjuk megtanítani a gyerekeknek a tized és a felajánlások fizetését?

Kapcsolódó szentírások: Malakiás 3:8–10; T&Sz 64:23; 119:1–7

Segítség a tanításhoz: „[Ügyelj arra], hogy ne fejezd be túl hamar a jó beszélgetéseket annak érdekében, hogy leadd az egész anyagot, amiből felkészültél! Bár fontos, hogy az egész anyagot átvedd, sokkal fontosabb, hogy segíts a tanulóknak megérezni a [Lélek] befolyását, megoldani a kérdéseiket, növelni evangéliumi tudásukat, és elmélyíteni elkötelezettségüket, hogy betartsák a parancsolatokat” (Tanítás, nincs nagyobb elhívás. 64.).

A St. George Tabernákulum. Lorenzo Snow elnök ebben az épületben mondta el első prédikációját a tized törvényéről, melyet sok további prédikáció követett

Snow elnök azt tanácsolta a szülőknek és a tanítóknak, hogy tanítsák meg a gyermekeket a tizedfizetésre

A tizedalapokat többek között a templomok építésére és fenntartására fordítják