20. fejezet

Isten királysága előrehalad

„Azoknak, akik azt vallják, hogy [Isten] munkájában foglalatoskodnak, kötelességük tovább menni, előrehaladni. […] Mindaddig, amíg marad megtennivaló lépés, meg kell tenni.”

Lorenzo Snow életéből

1844-ben, miközben Lorenzo Snow egy megbízást teljesített az Egyesült Államok keleti részén, tudomására jutott, hogy Joseph Smith próféta és fivére, Hyrum, mártírhalált halt. Ezt mondta: „E gyászos esemény híre természetesen teljességgel váratlanul ért, és olyan mély megdöbbenéssel és fájdalommal sújtott, amelyet nyelv nem tud kifejezni.” A Tizenkét Apostol Kvóruma utasításainak engedelmeskedve előkészületeket tett, hogy hazatérjen az Illinois állambeli Nauvooba.¹

Később így emlékezett vissza: „Joseph napjaiban néhányan úgy gondolták, hogy ez az egyház nem tud boldogulni, csak akkor, ha Joseph irányítja a sorsát, és amikor eljött az idő, hogy mártírként eltávozzon ebből a világból a lélekvilágba, ez nagyon felzaklatta a szenteket szerte Isten királyságában. Váratlan esemény volt ez. Nemigen tudták, hogyan lesz tovább. Az [egyház vezetésének] felelőssége ekkor a Tizenkét Apostol Kvórumára szállt, és Isten rajtuk megpihenő áldásain és a kebelükben lakozó sugalmazás lelkén keresztül, valamint a Mindenható irányítása alatt a királyság előrehaladt.”²

Az egyház második elnöke, Brigham Young, 1877-ben hunyt el, miután 33 esztendőn át vezette az egyházat. Lorenzo Snow elder, aki akkor a Tizenkettek Kvórumának tagja volt, ismét szemtanúja volt az egyház földi vezetésében beálló változásnak. Később elmondta, hogy Young elnök „csaknem váratlanul hunyt el. A szentek aligha voltak felkészülve [halálára]. És Isten királysága mégis előrehaladt.”³

Amikor John Taylor, az egyház harmadik elnöke 1887-ben elhalálozott, Snow elder e szavakkal bátorította a szenteket: „Az Úr helyénvalónak látta most, hogy elhívja szeretett testvérünket, Taylor elnököt, a szenvedés és a mártírhalál e színteréről; az egyház azonban továbbra is előrehalad.”⁴

1898-ban, körülbelül 11 évvel azután, hogy Lorenzo Snow Taylor elnök temetésén bátorította a szenteket, úgy érezte, most magának van szüksége hasonló bátorításra. Akkoriban a Tizenkettek Kvórumának elnökeként szolgált. Wilford Woodruff elnök szolgált az egyház elnöki tisztségében, akinek fizikai állapota egyre romlott. Snow elnök tudta, hogy az utódlás kialakult rendje szerint ő fog az egyház felett elnökölni, ha tovább él, mint Woodruff elnök. Egy este különösen nyomasztotta ez a lehetőség. Mivel alkalmatlannak vélte magát az egyház vezetésének átvételére, magányosan elvonult imádkozni a Salt Lake templom egyik szobájába. Arra kérte Istent, hogy kímélje meg Woodruff elnök életét, ugyanakkor azonban ígéretet tett arra, hogy eleget fog tenni bármilyen kötelességnek, melyet Isten megkíván tőle.

Woodruff elnök 1898. szeptember 2-án elhunyt, nem sokkal Snow elnök a templomban mondott buzgó imája után. Snow elnök épp Brigham Cityben tartózkodott, körülbelül 60 mérföldre (100 kilométerre) Salt Lake Citytől északra, amikor elérte a hír. Intézkedett, hogy még az aznap esti vonattal visszatérjen Salt Lake Citybe. Amint megérkezett, ismét elvonult a templom egy félreeső szobájába, hogy imádkozzon. Hangot adott alkalmatlansága érzésének, de kifejezésre juttatta hajlandóságát, hogy teljesíti az Úr akaratát. Útmutatást kért, majd pedig várta a választ, de nem történt semmi. Így aztán elhagyta a szobát.

Amikor kilépett egy tágas folyosóra, megkapta a választ – és a bizonyosságot –, amelyet áhított. Ott állt előtte a feltámadt Szabadító, aki elmondta neki, mit kell tennie. Snow elnök később mesélt erről az élményéről unokájának, Alice Pondnak. Alice feljegyezte a nagyapjával a Salt Lake templomban folytatott beszélgetését:

„A celesztiális szobához vezető tágas folyosón több lépéssel nagyapa előtt mentem, amikor megállított és így szólt: »Állj csak meg egy pillanatra, Allie. Mondani szeretnék neked valamit. Itt történt, hogy az Úr Jézus Krisztus megjelent előttem Woodruff elnök halála idején. Azt az utasítást adta, hogy késlekedés nélkül szervezzem újra az egyház Első Elnökségét, és ne várjak, ahogyan az a korábbi elnökök halála után történt, és hogy én fogom követni Woodruff elnököt.«

Azután nagyapa egy lépéssel közelebb jött, kinyújtotta bal kezét és ezt mondta: »Éppen itt állt, körülbelül [egy méterrel] a föld felett. Olybá tűnt, mintha egy színarany padozaton állna.«

Nagyapa elmondta nekem, mily dicsőséges a Szabadító személye, és leírta kezeit, lábait, orcáját és gyönyörű fehér köntösét, mely mind olyan ragyogó fehérségű és tündöklő volt, hogy alig tudott Reá tekinteni.

Ekkor [nagyapa] még egy lépéssel közelebb jött, jobb kezét a fejemre tette, és így szólt: »Nos, kisunokám, szeretném, ha emlékeznél, hogy ez nagyapád bizonysága, és hogy ő a saját szájával mesélte el neked, hogy valóban látta a Szabadítót, itt a templomban, és szemtől szembe beszélt Vele.«”⁵

Snow elnöknek a Szabadítóval való társalgása szent megerősítése volt annak az igazságnak, melyet már évek óta tudott: hogy Jézus Krisztus az egyház feje. Ettől az igazságtól sugalmazva Snow elnök gyakorta tett bizonyságot arról, hogy az egyház továbbra is előre fog haladni, az ellene irányuló támadások dacára is. Háláját fejezte ki azért a kiváltságért, hogy részt vehet az Úr utolsó napi munkájának előmozdításában. Az 1898. októberi általános konferencián, amely során az egyház elnökeként támogatták, ezt mondta: „Fogadjuk meg szívünkben, tegyünk tanúságot a bensőnkben az Úrnak, hogy jobb emberek leszünk, egységesebb nép leszünk a következő konferenciánk idejére, mint amilyenek most vagyunk. Ez az érzés és elhatározás uraljon minden férfit és nőt, aki jelen van ezen az ünnepélyes összejövetelen. Úgy érzem szívemben, hogy meg fogok próbálni elkötelezettebb lenni Isten királyságának érdekei és az Úr céljainak véghezvitele iránt, mint amilyen a múltban voltam.”⁶ [Lásd az 1. javaslatot a 258. oldalon.]

Lorenzo Snow tanításai

Jövendölés beteljesedéseként az Úr visszaállította egyházát a földön.

Isten szolgájaként tanúságot teszek az Ő akaratának kinyilatkoztatásáról a tizenkilencedik században. Az Ő saját hangja által adatott a mennyekből, Fiának személyes megnyilvánulása és szent angyalok szolgálata révén. Azt parancsolja minden embernek mindenütt, hogy bánják meg bűneiket, forduljanak el gonosz útjaikról és igaztalan vágyaiktól, keresztelkedjenek meg bűneik bocsánatára, hogy elnyerhessék a Szentlelket és közösségre léphessenek Vele. Megkezdte a megváltás munkáját, amelyről minden szent próféta és az emberiség minden korszakának és minden fajának bölcsei és látnokai szóltak.⁷

A mormonizmus – ami az utolsó napi szentek valódi vallásának ragadványneve –nem állítja, hogy új keletű lenne, csupán e nemzedék számára az. Kijelenti magáról, hogy az eredeti megváltás tervét tartalmazza, amelyet a mennyekben alkottak meg, még mielőtt e világ lett volna, és amelyet Isten kinyilatkoztatott az embernek a különböző korokban. Hogy Ádámnak, Énóknak, Noénak, Ábrahámnak, Mózesnek és más ősi kiválóságoknak sorra birtokában volt ez a vallás, adományozási korszakok egymásutániságában, ebben mi, ez a nép, igazán hiszünk. […] A mormonizmus röviden tehát az eredeti keresztény hit visszaállítása, az ősi evangélium újbóli visszatérése – ez alkalommal azért, hogy bevezesse az utolsó adományozási korszakot, megnyissa a millenniumot, és bevégezze a megváltás munkáját e bolygót illetően.⁸

Láthatjuk a Mindenható kezét egy olyan királyság megalapításában, melyről a régmúlt időkben Dániel próféta szólott – egy olyan királyságét, amely egyre gyarapodik és terjed, mígnem betölti az egész földet [lásd Dániel 2:44], amikor a világosság és az intelligencia olyan általánosan elterjed, hogy többé nem lesz szükséges, hogy az ember így szóljon a társaihoz: „Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismer[ik őt], kicsinytől fogva nagyig” [Jeremiás 31:34], és amikor az Úr Lelke oly mértékben kiárad minden testre, hogy fiaik és lányaik jövendölni fognak, véneik álmokat álmodnak és ifjaik látomásokat látnak [lásd Jóel 2:28], valamint amikor nem lesz semmi, ami árthatna vagy pusztíthatna az Úr szent hegyén [lásd Ésaiás 11:9].⁹ [Lásd a 2. javaslatot a 258. oldalon.]

Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza biztos alapra épült, és továbbra is előre fog haladni, az ellene irányuló támadások dacára is.

Fivéreim és nőtestvéreim, Isten felállította egyházát és királyságát a földön az emberiség családjának javára és áldására, hogy vezesse őket az igazság útján, hogy felkészítse őket a felmagasztosulásra a színe előtt, illetve dicsőséges eljövetelére és királyságára a földön. Céljai meg fognak valósulni, dacára a gonoszok és a sötétség erői minden ellene irányuló támadásának. Minden el lesz távolítva, ami csak e munka útjába állna. Semmi sem fog tudni ellenállni [Isten] hatalmának, hanem minden, amit Ő elrendelt, teljes mértékben és tökéletesen meg fog valósulni. Istennek a népe iránti szeretete tovább fog élni és fenn fog maradni, ők pedig ujjongani fognak az Úr erejében.¹⁰

Nahát, ki beszél e királyság pusztulásáról? […] Hiszen ennyi erővel megpróbálhatnánk leszakajtani a csillagokat az égboltról, vagy elrángatni a holdat vagy a napot a pályájáról! Soha nem fog sikerülni, mivel ez a Mindenható munkája.¹¹

Isten királysága tovább halad erővel és hatalommal, nagyszerű és ragyogó sikerrel.¹²

Ez a mű biztos alapra épült, a korok kősziklájára alapozva. […] Nem számít, ki tévelyeg el útközben vagy ki futtatja zátonyra hitét, az egyház tovább fog haladni.¹³

Ez az egyház meg fog állani, mert szilárd alapra épült. Nem embertől való; nem az Újszövetség vagy az Ószövetség tanulmányozásából fakad, nem az akadémiákon vagy papneveldékben szerzett tudás eredménye, hanem közvetlenül az Úrtól adatott. Az Úr megmutatta nekünk a világosság Szent Lelkének kinyilatkoztató eleme által, és minden ember elnyerheti ugyanezt a lelket.

[…] Ő tudást ad nekünk arról, hogy mit kell tennünk, amennyiben készek vagyunk inkább feláldozni életünket, semmint szembeszegülni a kapott tudással. Feltárja előttünk a celesztiális királyság titkait, és folyamatosan olyan dolgokat közöl velünk, amelyeket azelőtt soha nem ismertünk. Ez a tudás és intelligencia állandóan gyarapszik bennünk.

[…] Túlságosan sok tudást kaptunk már ahhoz, hogy megtorpanjunk a céljainkban. Azok, akik a mormonizmus üldözésére és ledöntésére törekszenek, folytassák csak és tegyék a dolgukat. […] A mi dolgunk az, hogy gyarapodjunk Isten ismeretében, betartsuk Isten parancsolatait, hithűek legyünk, tovább gyarapodjunk, és éveink előrehaladtával egyre tökéletesebbé váljunk.¹⁴ [Lásd a 3. javaslatot a 258. oldalon.]

Mi Isten népe vagyunk, Ő pedig megvédelmez minket, miközben előrehaladunk és mindent megteszünk, amit csak kíván tőlünk.

Sok esetben…, amikor Isten népének pusztulása elkerülhetetlennek tűnt, és látszólag nem volt menekvés, …hirtelen támadt valami, ami elő volt készítve szabadulásukra, hogy elhárítsa a küszöbön álló pusztulást. Láthatjuk ezt az izráeliták esetében, amikor Mózes vezette őket. Amikor a Vörös-tengerhez értek, az őket utolérő egyiptomi hadsereg pedig pusztulással fenyegette őket, úgy tűnt, nincs menekvés, ám pontosan abban a pillanatban, amikor szabadulásra volt szükség, lám, fel is tűnt, és ők megmenekültek [lásd 2 Mózes 14:10–25].

Így volt ez és mindig is így lesz ez velünk. Annak ellenére, hogy nehézségeink talán igen nagynak tűnnek, mégis mindig megadatik majd szabadulásunk módja, ha mi magunk eleget teszünk a kötelességeknek, melyek Isten gyermekeiként reánk hárulnak. De meglehet, hogy a jövőben szükség lesz arra – és ez mondanivalóm lényege –, hogy néhány szent magára vegye Eszter királyné szerepét, és kész legyen feláldozni bármit és mindent, ami csak megkívántatik kezétől az utolsó napi szentek megszabadításának elősegítése céljából.

Először is tudnunk kell, hogy Isten népe vagyunk. […] Kötelességünk előre lépni, amint Eszter tette, és hajlandónak kell lennünk mindent kockára tenni a nép szabadulásáért. Feladatát magára vállalva Eszter így szólt: „Ha elveszek, hát elveszek” [lásd Eszter 4:3–16]. […] De Isten népe nem fog elveszni. Mindig akad majd a bozótban egy kos a szabadulásukra [lásd 1 Mózes 22:13].

[…] Az Úr ezt mondta: „[S]zívemben elrendeltem, hogy minden dologban próbára teszlek benneteket, vajon megmaradtok-e a szövetségemben, méghozzá mindhalálig, hogy méltónak találtassatok; mert ha nem maradtok meg a szövetségemben, akkor nem vagytok méltók rám” [lásd T&Sz 98:14–15]. Van valami, amiért érdemes élnünk, de megvan mindenünk, amiért érdemes meghalni. De nincs halál e dolgokban. Szabadulás és élet van, ha Isten népe – azok, akik az Úr Jézus Krisztus neve után nevezik magukat – be fogja tartani Isten parancsolatait, és azt teszik, ami elfogadható a szemében. Nem a Mindenható terve szerint való, hogy megengedje népe pusztulását. Ha helyesen cselekszünk és betartjuk a parancsolatait, akkor bizonyos, hogy minden nehézségből ki fog minket szabadítani.¹⁵ [Lásd a 4. javaslatot a 258. oldalon.]

Itt az ideje, hogy megalázkodjunk Isten előtt, és elvégezzük a munkát, amelyet Ő ránk bízott.

Azoknak, akik azt vallják, hogy [Isten] munkájában foglalatoskodnak, kötelességük tovább menni, előrehaladni, …zúgolódás nélkül és anélkül, hogy nógatni kellene őket; mindaddig, amíg marad megtennivaló lépés, meg kell tenni.¹⁶

Eljött az idő, hogy az utolsó napi szentek megalázkodjanak a Mindenható előtt. […] Eljött az idő, hogy az utolsó napi szentek megtudják, mire is kötelezték el magukat; eljött az idő, hogy az utolsó napi szentek megbánják bűneiket és balgaságaikat, és a Mindenhatót szólítsák, hogy megadathassék az Ő segítsége; …hogy előrehaladhassunk, és elvégezhessük azt a nagy munkát, amely a mi gondjainkra lett bízva.¹⁷

Isten munkájában foglalatoskodunk. Ragyogó kilátások tárulnak elénk, de mélyítsük el elménkben, kezünk minden cselekedetében, hogy Isten szolgái vagyunk, és az Ő akaratát cselekedjük. Ne hagyjuk, hogy csorba essen feddhetetlenségünkön, hanem hitünk folyamatosan gyarapodjon, miközben előrehaladunk az életben. Nekem megelégedésemre lenne, hogy ott cselekedjek, ahová a Gondviselés helyezett engem, és megkérdezném az Urat, mit tehetek Isten királyságának felépítéséért azon a helyen, és arra kérném, segítsen biztosítanom családom megélhetését.¹⁸

Gyarapodhatunk tudásban és hatalomban, arra való képességünkben, hogy felépítsük Isten királyságát a földön, méghozzá szorgalmunk, alázatosságunk és a megkötött szövetségek iránti hűségünk által.¹⁹

Úgy tűnhet az abból fakadó tudatlanságunknak köszönhetően, hogy nem értjük teljes mértékben az Úr útjait és céljait, hogy az előttünk álló programterv végrehajtása során előre tett lépéseinkben néha egy időre megállóhelyre érkezünk, mikor a tény az, hogy nem szerepel ilyesmi a programban, és nem is lehet, ha az emberek az Isten ígéreteibe vetett bizalommal tovább folytatják munkájukat.

[…] Legyen minden ember hithű és igen szorgalmas Isten parancsolatainak betartásában, és ápolják magukban a vágyat, hogy jót cselekedjenek a körülöttük lévőkkel; ha pedig a múltra visszatekintve azt találjuk, hogy nem cselekedtünk szigorú összehangban azzal, amit lelkiismeretünk és kötelességünk diktált, akkor állítsuk helyre magunkat Isten és ember előtt, hogy felkészültek lehessünk minden eseményre, amely esetlegesen bekövetkezik. Folytatódjon a templomok és a hódolat házainak építése! Folyta[ssuk] gyermeke[ink] oktatását, és továbbra is nevel[jük] őket az Úr félelmében! És vitessék el továbbra is az evangélium a távoli nemzeteknek! […]

Ez Isten munkája, és Ő irányítja annak menetét és előrehaladtát a földön. Álljon mindig előtérben ez a munka az elménkben! És amíg a kötelesség ösvényén találtatunk, bizonyos, hogy mozdulatlanok, határozottak és eltökéltek maradhatunk célunkban, ezzel mutatva a világnak hitünket és odaadásunkat az igazság tantételei iránt, melyeket Isten kinyilatkoztatott. […]

Az Úr nagy valószínűséggel olyan nagy nyomás alá helyezhet minket, amely nagy áldozatot fog követelni népe kezétől. Számunkra a kérdés az, hogy meg fogjuk-e hozni azt az áldozatot. Ez a munka a Mindenható munkája, a várt áldások pedig, amelyekre ígéretet kaptunk, azt követően fognak megadatni, hogy igaznak bizonyultunk és átmentünk a próbán. Nem tudom konkrétan megmondani e népnek azt, hogy van-e vagy nincs előttük egy tüzes próba, amelyen át kell haladniuk; a kérdés számomra az, hogy felkészült vagyok-e befogadni, majd pedig helyesen és megfelelően használni bármilyen olyan áldást, amelyet az Úr számomra tartogat a népével egyetemben, illetőleg másfelől felkészült vagyok-e meghozni bármilyen áldozatot, amelyet az Úr esetlegesen megkövetelhet kezemtől. Fabatkát se adnék egy olyan vallásért, amelyért nem érdemes élni és nem érdemes meghalni, és nem sokat adnék az olyan emberért, aki nem hajlandó mindenét feláldozni vallása kedvéért.

Nos hát, azt [mondom] mindenkinek, kivétel nélkül: Menjetek tovább! Menjetek tovább, és lássátok az Úr szabadítását! Ne álljatok meg!²⁰ [Lásd az 5. javaslatot alább.]

Javaslatok a tanulmányozáshoz és a tanításhoz

Vedd fontolóra ezeket az ötleteket, miközben a fejezetet tanulmányozod, illetve felkészülsz a tanításra! További segítségért lásd az V–VIII. oldalakat!

Olvasd át újra a 249–251. oldalon álló beszámolókat! Szerinted mit jelent az, hogy Isten királysága előrehalad? Milyen tapasztalatok segítettek neked meglátni, hogy Isten királysága előrehalad?
A 252. oldal utolsó bekezdésében Snow elnök négy jövendölést említ az Ószövetségből. Mi módon teljesednek be ezek a jövendölések napjainkban?
Tanulmányozd Snow elnök tanításait arról, hogy az egyház előrehalad az ellene irányuló támadások dacára (254--255. oldal)! Hogyan segíthetnek e tanítások nekünk akkor, amikor az emberek üldöznek minket hitünk miatt? Te mit tettél, amikor támadtak a bizonyságod miatt?
Tanulmányozd a 255. oldalon álló harmadik és negyedik bekezdést! Mit tanulhatunk Eszter példájából, amikor az kívántatik tőlünk, hogy áldozatokat hozzunk? Szerinted az ilyen helyzetekben hogyan segíthet minket annak tudata, „hogy Isten népe vagyunk”?
A fejezet utolsó szakaszában Snow elnök azt tanácsolja az egyháztagoknak, hogy ott építsék fel Isten királyságát, ahová az Úr helyezte őket. Miként segítik a szülők otthon tett erőfeszítései Isten királyságának felépítését szerte a világon? Miként segíthetik Isten királyságának felépítését a házi- és látogatótanítók?

Kapcsolódó szentírások: Máté 24:14; Ether 12:27; Moróni 7:33; T&Sz 12:7–9; 65:1–6; 128:19–23

Segítség a tanításhoz: „Gyakran hasznos egyből [a] legutóbb tanított lecke után elkezdeni gondolkozni a következő leckéről. Valószínűleg sokkal inkább tekintettel vagy a tanulóidra és szükségleteikre egyből azután, hogy együtt voltál velük” (Tanítás, nincs nagyobb elhívás. 97.).

Lorenzo Snow elnök tanúságot tett arról, hogy az evangélium vissza lett állítva Joseph Smith prófétán keresztül

„Fivéreim és nőtestvéreim, Isten felállította egyházát és királyságát a földön az emberiség családjának javára és áldására…”