23. fejezet

Joseph Smith próféta

„Joseph Smitht becsületes emberként ismertem, igaz, tiszteletreméltó és hű férfiként, aki kész feláldozni mindenét, akár az életét is, bizonyságul a mennyeknek és a világnak, hogy az igazságot mondta az emberiségnek.”

Lorenzo Snow életéből

„Talán nagyon kevesen élnek már, akik olyan jól ismerték Joseph Smitht, a Prófétát, mint én – mondta Lorenzo Snow elnök 1900-ban. – Én gyakran voltam vele. Ellátogattam hozzá családja körében, az asztalánál étkeztem, mellette álltam különböző körülmények között, és részem volt bizalmas beszélgetésekben is vele, amikor tanácsot kértem tőle.”¹

E személyes kapcsolaton kívül Lorenzo Snow tanúja volt Joseph Smith nyilvános szereplésének is – a szentek barátjaként és a visszaállítás Prófétájaként végzett szolgálatában. Egyszer mesélt egy gyűlésről, amelyen részt vett Joseph Smith a még nem teljesen befejezett Nauvoo templomban. A Próféta odasétált az emelvényhez egy más vallású lelkész társaságában. A lelkész „mérhetetlenül ünnepélyes volt. Amikor bármi olyasmi hangzott el, ami derültségre vagy nevetésre adott okot, [ő] teljességgel csendben maradt, és még az arcizma se rándult.” Ezzel szemben Joseph Smith „igencsak jól érezte magát azon a délelőttön”, és a gyűlés kezdete előtt mondott valamit, ami „megnevettette az embereket”. Lorenzo így emlékezett vissza: „A gyűlés megnyitása után Smith elnök felállt, és még soha azelőtt nem hallottam őt nagyobb erővel beszélni, mint ez alkalommal. Az emberek el voltak ragadtatva, őt pedig betöltötte Isten Lelke, és nagy erővel és ékesszólóan beszélt.”²

Noha Snow elnökre nagy hatást tettek a Joseph Smithszel átélt élményei, a Próféta küldetéséről való bizonysága nem azokon alapult. Több alkalommal is kijelentette, hogy bizonyságát a Szentlélektől kapta. Ezt mondta: „Hogy [Joseph Smith] igaz és becsületes férfi volt, sem nekem, sem senki másnak, aki ismerte, egy pillanatra sem volt okunk kétségbe vonni. De az is igaz, hogy soha nem úgy kezdtem neki ezen evangélium tantételeinek hirdetésébe, hogy teljes mértékben a tőle vagy bárki mástól kapott információkra támaszkodtam, azonban hittem szavaiban, melyek az igazság szavaiként hatoltak belém, Isten sugalmazott emberétől jőve. […] Isten Lelke, a Szentlélek, amelyet minden ember megkaphat és élvezhet…, megerősítette mindannak az igazságát, amit ő elmondott nekem, ami aztán olyan természetű tudássá vált számomra, amelyet ember se nem adhat, se el nem vehet.”³ [Lásd az 1. javaslatot a 286. oldalon.]

Lorenzo Snow tanításai

Amikor Joseph Smith megkapta isteni elhívását, tiszta, őszinte, becsületes fiatalember volt.

Joseph Smith, akit Isten e munka megalapítására választott, szegény és tanulatlan volt, és nem tartozott a keresztények egyik népszerű felekezetéhez sem. Egy fiú volt csupán, aki becsületes, telve feddhetetlenséggel, és nem ismeri azon politikusok és vallási képmutatók csalásait, fortélyait és álokoskodásait, melyekkel céljaikat elérni kívánták. Az ősi Mózeshez hasonlóan alkalmatlannak és felkészületlennek érezte magát a feladatra, hogy vallásújítóként, eme felettébb népszerűtlen pozícióban lépjen elő – hogy évszázadok óta fennálló nézetekkel és vallási tanokkal szálljon szembe, melyek az emberek szentesítését és támogatását élvezik, és amelyek a leglényegibbek a vallási teóriák között; de Isten elhívta, hogy megszabadítsa minden nemzetből a szegényeket és tisztaszívűeket lelki és fizikai szolgaságukból [fogságukból]. És Isten megígérte neki, hogy aki csak befogadja és követi üzenetét – vagyis igaz szándékkal megkeresztelkedik a bűnök bocsánatára –, annak isteni megnyilvánulásokban lehet része és elnyerheti a Szentlelket, vagyis ugyanazokat az evangéliumi áldásokat, melyeket az evangélium révén ígértek és nyertek el akkor, amikor azt ősi próféták hirdették. Ez az üzenet, ez az ígéret pedig érvényben lesz, akárhová és akárkinek viszik el az elderek, Isten felhatalmazott szolgái. Így szólt Joseph Smith, ez a tanulatlan, csiszolatlan, egyszerű, alacsony sorból való, becsületes fiú.⁴

Körülbelül tizennyolc esztendős lehettem, amikor először láttam Joseph Smith prófétát. Talán az 1832-es évben jártunk; ősz volt. Az a szóbeszéd járta, hogy a Próféta gyűlést fog tartani Hiramben, az Ohio állambeli Portage megyében, amely mintegy két mérföldnyire volt atyám házától. Mivel már sokfélét hallottam róla, kellőképpen felkeltette a kíváncsiságomat, és azt gondoltam, kihasználom ezt az alkalmat, hogy megnézzem és meghallgassam. Ennek megfelelően atyám családjának néhány tagjával együtt elmentem Hirambe. Amikor odaértünk, az emberek már összegyűltek egy kerti pavilonban; körülbelül százötven-kétszáz ember lehetett jelen. A gyűlés már megkezdődött, Joseph Smith pedig [John] Johnson házának ajtajában állva fordult a pavilon felé, úgy szólt az emberekhez. Kritikusan fürkésztem megjelenését, ruházatát és a beszédmódját. Szavai alapvetően saját élményeire korlátozódtak, különösen az angyal látogatására, erőteljes és hathatós bizonyságot téve e csodálatos megnyilvánulásokról. Eleinte kissé bátortalannak [habozónak] tűnt, és meglehetősen halk hangon beszélt, de ahogy folytatta, igen erőteljessé és határozottá vált, és azt az érzést keltette az egész hallgatóságban, hogy őszinte és becsületes. Rám kétségtelenül ilyen hatással volt, és olyan benyomást gyakorolt rám, amely a mai napig megmaradt.⁵

Amikor [eme első alkalommal] reá tekintettem, azt gondoltam magamban, hogy egy ember, aki olyan csodálatos bizonyságot tesz, mint ő, és akinek olyan a tekintete, mint neki, aligha lehet hamis próféta.⁶ [Lásd a 2. javaslatot a 286. oldalon.]

Joseph Próféta egész életén át megőrizte becsületességét és erkölcsös jellemét.

Joseph Smith, a Próféta, akivel éveken át olyan bensőséges kapcsolatban álltam, mint a saját fivéremmel, tudom, hogy feddhetetlen férfi volt, olyan ember, aki élete minden napján elkötelezett volt az emberiség érdekei és Isten kívánalmai iránt. Soha nem élt még egy olyan ember, aki feddhetetlenebbül és odaadóbban viseltetett volna az emberiség iránt, mint Joseph Smith próféta.⁷

Joseph Smitht becsületes emberként ismertem, igaz, tiszteletreméltó és hű férfiként, aki kész feláldozni mindenét, akár az életét is, bizonyságul a mennyeknek és a világnak, hogy az igazságot mondta az emberiségnek.⁸

Isten férfiújaként ismertem őt, akit eltöltött elhívása lelke – olyan férfiként, akinek a feddhetetlenségét nem lehetett kétségbe vonni, és aki minden törekvésében becsületes volt. Senki, aki olyan közeli kapcsolatban állt vele, mint én, semmiféle kivetnivalót sem tudott találni benne erkölcsi jellemét illetően. […] Bizonyságot teszek Joseph Smith testvér igaz jelleméről, a becsületességéről, hűségéről, nagylelkűségéről és jóindulatáról, mind emberként, mind pedig Isten szolgájaként.⁹ [Lásd a 2. javaslatot a 286. oldalon.]

Mivel nyoma sem volt benne a képmutatásnak, Joseph Smith éppúgy részt tudott venni az ártatlan szórakozásban, mint amennyire képes volt Isten hatalmával tanítani is.

Rendszeresen… részt vettem gyűléseken a templomban, és hallottam, amint a Próféta a legfennköltebb témákról beszélt. Amikor eltelt a Szentlélekkel, arkangyal hangján szólva, eltelvén Isten hatalmával, akkor egész lénye ragyogott, és orcája sugárzott. […]

Időnként könnyedebben beszélt, másszor a királyság rejtélyeit taglalta. A változás olyan szembeszökő volt, hogy úgy tűnt, mintha felemelkedne a mennybe, miközben a földön lévő emberekhez szólt, aztán ismét visszatért az ismerősebb témákhoz. […]

Joseph Smith mindig természetesen és rendkívül higgadtan viselkedett; soha nem zavarta meg vagy ingerelte fel senki vagy semmi maga körül. Sok lelkész kereste fel, megkísérelve megfogni őt, amikor esetleg lankad a figyelme és olyasvalamit tesz, amiben kifogást találhatnak, de amikor nem társaságban volt, tettei akkor is ugyanazok voltak. Soha nem esett a képmutatás vétkébe. Szívesen vett részt mindenféle egészséges testedzésben, és nem vélte úgy, hogy méltatlan lenne hozzá labdajátékot játszani, futóversenyen indulni vagy bármilyen más szabadtéri sportot űzni. Egy lelkész, miközben a Próféta otthonában vendégeskedett, épp kitekintett az ablakon, amikor azt látta, hogy a Próféta egy barátjával birkózik a kertben. Ez és más ártatlan szórakozásban való részvétele meggyőzte a lelkészt a Próféta őszinteségéről és arról, hogy teljességgel híján van minden képmutatásnak. […]

Egy másik alkalommal Joseph Smith labdajátékot játszott néhány nauvooi fiatalemberrel. Bátyja, Hyrum ezt látván helyre akarta igazítani a Prófétát, sőt, meg is feddte, mondván, hogy az efféle viselkedés nem illendő az Úr Prófétája számára. A Próféta szelíd hangon így felelt: „Hyrum testvérem, az, hogy ilyen ártatlan testedzést végzek ezekkel a fiúkkal, semmiképp nem válik a káromra, sőt, boldoggá teszi őket és közelebb hozza szívüket az enyémhez.”¹⁰ [Lásd a 3. javaslatot a 286. oldalon.]

Erőt kapva a Szentlélektől, Joseph Smith gyarapodott lelki erejében és befolyásában.

Joseph Smith, a nagyszerű próféta, nem volt iskolázott, mikor Isten kiválasztotta és feltárta előtte küldetését. Az Úr lelki ajándékokat és tudást ruház a tanulatlanra, majd a Szentlélek ereje által feltárul előtte a királyság nagysága, és [az ember] fokozatosan naggyá válik Isten dolgainak ismeretében.¹¹

Élete második felében Joseph Smith mesteri módon tudott hatást gyakorolni embertársaira. Ez a tény igen élénken megragadott, miután visszatértem európai missziómból. Észrevettem, és neki is megjegyeztem, hogy milyen sokat változott, amióta legutóbb találkoztunk – erősebb és erőteljesebb lett. Igazat adott szavaimnak, és elmondta, hogy az Úr a Lelkének további részeivel ruházta fel.

Egy nap összehívta a tizenkét apostolt alkotó fivéreket és az egyház más kiemelkedő eldereit, hogy kiadja nekik különféle feladataikra és missziókra szólító megbízásaikat. Mindenki sóvárogva várta, hogy meghallja a Próféta szavát jövőbeli kötelességeit illetően. Úgy érezték, hogy egy felsőbbrendű lény színe előtt állnak. Míg Kirtland-ben voltunk, a Prótéta nem látszott birtokában ennek az erőnek és hatalomnak, …de a későbbi években olyan erőssé vált az Úr erejében, hogy az emberek érezték ezt. Így volt ez ez alkalommal is. Az elderek felismerték magasabb rendű erejét. „Brigham testvér – mondta –, azt akarom, hogy keletre menj, és ellásd az egyház ügyeit a keleti államokban; Kimball testvér pedig elkísérhet.” Egy másikhoz fordulva így szólt: „Te folyóiratunk kiadásának szenteld figyelmedet”, és ekképpen bízott meg mindenkit különleges küldetésével; és mindannyian az Úr akarataként fogadták szavát. […]

A prófétának megvolt a hatalma ahhoz, hogy rendkívüli benyomást tegyen mindenkire, aki felkereste. Volt benne valami, ami a szívükbe hatolt. Ez különösen így volt a testvérekkel, amikor megkapták tőle megbízatásukat, hogy menjenek és hirdessék az evangéliumot. A belőle kiáradó sugalmazás hatalmába kerítette a lelküket, szavai pedig lényük legbensőbb zugaiba hatoltak. Szerették őt, hittek benne, és készen álltak megtenni bármit, amire utasítást adott Isten munkájának előmozdítása értekében. Eltöltötte őket jelenlétének erejével, és felvillanyozta őket prófétai küldetésének bizonyságával. Sokan vannak a világon, akikben megvan a barátság és melegség különleges lelkülete, amelyet mindenki érez, aki csak találkozik velük. Én sok ilyen emberrel találkoztam, de soha nem találkoztam még egy olyan emberrel, akinek a jelenlétében úgy éreztem volna azt a különös és erőteljes hatást, ahogyan azt Joseph Smith próféta jelenlétében éreztem. Mivel oly nagy mértékben lakozott benne Isten Lelke, ha az ember pusztán kezet rázott vele, már akkor is eltöltötte ez a befolyás, és minden érzékeny lény tudhatta, hogy egy rendkívüli emberrel ráz kezet.¹² [Lásd a 4. javaslatot a 286. oldalon.]

Mindannyian bizonyságot kaphatunk arról, hogy Joseph Smith próféta volt, valamint hogy az evangélium rajta keresztül visszaállíttatott.

Szívem feddhetetlenségében, az igazság megismerésére irányuló tiszta szándékkal fogadtam be [Joseph Smith] üzenetét – engedelmeskedtem a tan e formájának, és a legkézzelfoghatóbb, legkielégítőbb isteni megnyilatkozást kaptam – az ígért áldást – tudást erről a munkáról. Én lennék tán az egyedüli tanú? Mi a helyzet azon ezrek élményével, akikhez most szólok? Ti is tanúk vagytok-e?¹³

Milyen természetű a bizonyságunk? Ilyen: hogy ez az idők teljességének adományozási korszaka; hogy az angyal, akit Kinyilatkoztató János látott az ég közepén repülni, akinél ott volt az örökkévaló evangélium, hogy a föld lakosainak hirdesse, és minden nemzetségnek, nemzetnek, nyelvnek és népnek – hogy ez az angyal megjelent és visszaállította az evangéliumot a földre, Joseph Smith lévén az eszköz, mely által sor került erre a visszaállításra [lásd Jelenések 14:6].¹⁴

Joseph Smith tanúságát tette, hogy Péter, Jakab és János meglátogatta, és felhatalmazást ruházott rá az evangélium szent szertartásaiban való szolgálatra, melyek révén minden tisztaszívű férfi és nő ígéretet kap a Szentlélekre és a tan tökéletes ismeretére.¹⁵

Joseph Smith felhatalmazást kapott, hogy megnyisson egy csatornát és lefektessen egy olyan tervet, mely által az ember tudást kaphat e dolgokról, hogy ne kelljen a próféták bizonyságára hagyatkoznunk, vagy az ősi apostolok bizonyságára, vagy napjaink apostolainak bizonyságára, vagy a Mormon könyvére, vagy bármi másra, ami a múltban történt vagy elhangzott, hanem hogy mi magunk tudhassuk. Egyéni tudás ez.¹⁶

Tudom, hogy Joseph Smith az élő Isten igaz Prófétája volt. Tanúságomat teszem, hogy ő látta Istent és Fiát, Jézus Krisztust, és beszélt velük. Az Úr adta nekem ezt az élő bizonyságot, és ez egészen azóta lángol a lelkemben, amióta csak megkaptam. Most pedig az egész világ elé tárom. Nemcsak tanúságot teszek az egész emberiségnek arról, hogy Joseph Smitht Isten küldte, és hogy az általa megalapított munka Isten műve, hanem figyelmeztetem is a föld minden nemzetét a Prófétától elhangzott jövendöléseket illetően, és a legünnepélyesebb módon tanúságot teszek arról, hogy tudom, hogy azok igazak.¹⁷ [Lásd az 5. és a 6. javaslatot a 286–287. oldalon.]

Javaslatok a tanulmányozáshoz és a tanításhoz

Vedd fontolóra ezeket az ötleteket, miközben a fejezetet tanulmányozod, illetve felkészülsz a tanításra! További segítségért lásd az V–VIII. oldalakat!

Képzeld el a 279. oldalon leírt eseményt! Mit mond ez a beszámoló nekünk Joseph Smithről?
Tekintsd át, miként jellemezte Snow elnök Joseph Smith jellemét (280–282. oldal)! Szerinted miként segítette Joseph Smitht a jelleme abban, hogy eszköz lehessen az Úr kezében?
Milyen gondolataid vagy érzéseid vannak azzal kapcsolatban, hogy Joseph Próféta időt szakított az „ártatlan szórakozás[ra]”? (282–283. oldal.) Mit tehetünk, hogy szórakozásaink hozzájáruljanak, ne pedig elvegyenek abból a képességünkből, hogy eltelhessünk a Szentlélekkel?
Milyen módokon következett be, hogy Joseph Smith „fokozatosan naggyá vál[t] Isten dolgainak ismeretében”? (Néhány példát találhatsz a 284–285. oldalon.) Mit tehetünk, hogy kövessük a Próféta példáját, amikor lelki gyarapodásra törekszünk?
Olvasd el a 285. oldalon álló első teljes bekezdést úgy, mintha Snow elnök közvetlenül hozzád szólna! Mit felelnél a kérdéseire?
Tanulmányozd a 285. oldalon kezdődő részt! Milyen élményekben volt részed, melyek hatására meg kellett győződnöd arról saját magadnak, hogy az evangélium vissza lett állítva Joseph Smith prófétán keresztül? Milyen tanácsot adnál egy családtagnak vagy barátnak, aki el szeretné nyerni ezt a bizonyságot?

Kapcsolódó szentírások: T&Sz 1:17; 5:9–10; 35:17–18; 135:3; Joseph Smith története 1:1–26

Segítség a tanításhoz: „Amikor valaki… kérdést tesz fel, [megkérheted] a többieket, hogy válaszoljanak rá helyetted. Például mondhatod azt, hogy »Ez egy érdekes kérdés. A többiek mit gondolnak?« vagy »Tud valaki segíteni ebben a kérdésben?«” (Tanítás, nincs nagyobb elhívás. 64.).

Joseph Smith próféta „Isten férfiúj[a volt], akit eltöltött elhívása lelke”

Joseph Smith szívesen vett részt „ártatlan szórakozásban” családtagjaival és barátaival