4. fejezet

A Szentlélek erejétől megerősítve

„Határozzátok el, hogy alázatosan és olyan módon éltek, hogy az Úr Lelke mindig barátotok lehessen.”

Lorenzo Snow életéből

Az egyház elnökeként mondott első általános konferenciai beszédében Lorenzo Snow ezt tanította: „Az Úr Lelkétől függünk, hogy segítsen nekünk és időről időre megnyilvánítsa nekünk, mit szükséges megtennünk a minket körülvevő különös körülmények közepette.”¹ Snow elnök talán nem élte volna meg, hogy megtehesse ezt a kijelentést, ha két barátja nem támaszkodott volna az Úr Lelkére egy 34 évvel azelőtti különös esemény alkalmával.

1864-ben Lorenzo Snow elder és Ezra T. Benson elder, a Tizenkét Apostol Kvórumának tagjai, misszióba mentek a Hawaii-szigetekre. Három további misszionárius kísérte őket: Joseph F. Smith, William Cluff és Alma L. Smith elderek. Amikor hajójuk lehorgonyzott Maui szigetének partjainál, Joseph F. Smith kivételével mindannyian csónakba szálltak, hogy kijussanak a szárazföldre. A szigethez közeledve magas hullámok támadtak. A kormányosok elveszítették uralmukat a csónak felett, amely aztán felborult, és minden utasa a vízbe esett. Hamarosan mindenki a felszínre emelkedett, kivéve Snow eldert. Egy csoportnyi szigetlakó a segítségükre sietett. William Clufft és Alma L. Smitht a mentőcsónakjukba emelve barátjuk keresésére indultak. Cluff elder így emlékezett vissza:

„Snow testvérnek először a haját pillantottam meg, amint a felborult csónak egyik végénél a vízen lebegett. Amint beemeltük a csónakunkba, utasítottuk segítőinket, hogy a lehető leggyorsabban evezzenek a partra. Teste mozdulatlan és merev volt, élete szemmel láthatóan kihunyt.

A. L. Smith testvér és én egymás mellett ültünk. Snow testvért az ölünkbe fektettük és a part felé tartva csendben szolgáltunk neki, arra kérve az Urat, hogy tartsa meg életét, hogy vissza tudjon térni családjához és otthonához.

Amikor partot értünk, egy kicsit odébb vittük, pár nagy hordóhoz, amelyek a napsütötte tengerparton feküdtek. Arccal lefelé az egyik hordóra fektettük, és ide-oda hintáztattuk, míg sikerült kiürítenünk belőle a vizet, amit lenyelt…

Miután már egy ideje így munkálkodtunk, az élet visszatértének bármi jele nélkül, a körülöttünk állók azt mondták, hogy már semmit nem tehetünk érte. Mi azonban nem voltunk hajlandók feladni, és tovább imádkoztunk és munkálkodtunk, azzal a biztos tudattal, hogy az Úr meghallja és megválaszolja az imáinkat.

Végezetül az a benyomásunk támadt, hogy szánkat az övére helyezve meg kell próbálnunk felfújni a tüdejét, felváltva befújva és kiengedve a levegőt, a lélegzés természetes folyamatát utánozva, amennyire csak lehetséges. Ezt mindaddig folytattuk, míg sikerült telefújnunk a tüdejét. Kis idő múltán észrevettük a visszatérő élet halovány jeleit. A mindaddig halálszerűen fennakadt szem erőtelen pislantása és a torok alig hallgató hörgése voltak a visszatérő élet első tünetei. Ezek egyre inkább erősödtek, míg [Snow elder] teljes mértékben visszanyerte az eszméletét.”

Erre az eseményre visszatekintve William Cluff elder tudta, hogy neki és Alma L. Smith eldernek miért sikerült megmenteniük Snow elder életét. „Nem csupán azt tettük, ami szokásos volt ilyen esetekben – mondta –, hanem azt is, amit a Lélek súgott nekünk.”² [Lásd az 1. javaslatot a 82. oldalon.]

Lorenzo Snow tanításai

A Szentlélek ajándéka által elvezettetünk minden igazsághoz és megerősíttetünk a hitünkben.

Van egy bizonyos áldás, amely egyedül az evangélium iránti engedelmességhez kapcsolódik, ez pedig nem más, mint a Szentlélek ajándéka. […] A Szabadító, aki kétségtelenül a legjobban ismerte eme ajándék természetét és jellegét, azt mondta, hogy azokat, akik befogadják azt, elvezérli majd minden igazságra, és megmutatja nekik az eljövendő dolgokat [lásd János 16:13]. Ennek többnek kell lennie annál a léleknél, amely Istentől jő, betöltve az űr végtelenségét és megvilágosítva minden embert, aki a világra jön [lásd T&Sz 84:46]; a Szentlélek ajándékának el kell vezetnie minden igazságra és meg kell mutatnia az eljövendő dolgokat.

A hatásairól szólva [Pál] apostol ezt mondta továbbá: „Mindenkinek azonban haszonra adatik a Léleknek kijelentése. Egynek hit [adatik]”. [Lásd 1 Korinthusbeliekhez 12:7, 9.] Nem közönséges, mindennapos hit, melyet néhányan színlelnek napjainkban, hanem olyan hit, amely képessé tette tulajdonosát, hogy szétfűrészeljék, oroszlánok vermébe vagy tüzes kemencébe vessék, és mindenféle kínzásokat álljon ki. Olyan hit volt ez, amelyet a Szentlélek ruházott azokra, akik birtokába kerültek, lehetővé téve számukra, hogy megálljanak minden nehézség közepette, szembeszálljanak minden ellenkezéssel és – ha szükséges – életüket adják azért az ügyért, amelyet magukévá tettek. Hatalmas sugalmazó erő rejlett ebben a hitben, melyet az Úr adott a Szentlélek által, olyan erő, melyet semmiféle más lételem nem tud közvetíteni. Valakinek hit adatott, másnak bölcsesség [lásd 1 Korinthusbeliek 12:8], nem afféle bölcsesség, amelyet csupán könyvek olvasásából szerzünk, hanem a Mindenhatótól jövő tudás. Megpihent rajtuk egy kézzelfogható lét-elem, tudást adva nekik arról az ügyről, melyet magukévá tettek. Istentől érkező kinyilatkoztatás által tudták, hogy az ügy, melynek engedelmeskedtek, igaz; oly módon nyilatkoztatott ez ki számukra, melyet nem tudtak kétségbe vonni, és saját maguk tudták. Ekkor aztán megalapoztattak… a kinyilatkoztatás szikláján.³

Péter ezt mondta prédikálása során: „Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatjára; és veszitek a Szent Lélek ajándékát. Mert néktek lett az ígéret és a ti gyermekeiteknek, és mindazoknak, kik messze vannak, valakiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk” [Cselekedetek 2:38–39]. A Szentlélek eme ajándéka egyedülálló lételem, nincs semmi ehhez hasonló megnyilvánulás a szektás világban. Ez az intelligencia lételeme és a kinyilatkoztatás. Olyan lételem, amely kinyilatkoztatja a múltat, a jelent és a jövendőt, és a Szentlélek eme ajándékait az evangélium követelményeinek való engedelmesség révén lehet elnyerni, az evangéliumnak, ahogyan azt azokban az időkben prédikálták és ahogyan napjainkban Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza elderei prédikálják. Ez volt az a kőszikla, amelyre hitüket építeniük kellett; innen fognak tudást kapni a tanról, melyet befogadtak, és a Szabadító azt mondta, hogy „a pokol kapui nem fognak diadalmaskodni felett[ük]”. [Lásd 3 Nefi 11:39.]

[…] Az alap, amelyre Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza épült, a kinyilatkoztatás kősziklája – az a szikla, melyről Jézus azt mondta, hogy rá építi majd egyházát, és a pokol kapui nem fognak diadalmaskodni felette [lásd Máté 16:17–18]. Ezt a tudást nem hús-vér lénytől kaptuk, nem embertől kaptuk ezt a bizonyságot, nem a Biblia… vagy a Mormon könyve olvasása által kaptuk meg, hanem a Szentlélek működései által, amely Isten dolgait tanítja, a múlt, a jelen és a jövő dolgait, és amely fogja Isten dolgait és világosan megnyilvánítja azokat számunkra. E tudást nem lehet elvenni tőlünk azzal, ha börtönbe vetnek vagy akárhogy üldöznek. Mindhalálig kiállunk mellette.⁴ [Lásd a 2. javaslatot a 82. oldalon.]

Minden utolsó napi szentnek társa lehet a Szentlélek, aki barátként tanácsot ad neki.

Van egy mód, mely által az emberek tisztán tarthatják lelkiismeretüket Isten és ember előtt, ez pedig nem más, mint hogy megőrzik magukban Isten Lelkét, amely a kinyilatkoztatás lelke minden férfi és nő számára. Ki fogja nyilatkoztatni nekik még a legegyszerűbb kérdésekben is, hogy mit tegyenek, méghozzá úgy, hogy javaslatokat tesz nekik. Meg kell kísérelnünk megismerni e Lélek természetét, hogy megérthessük javaslatait, akkor pedig mindig jól tudunk majd cselekedni. Ez minden utolsó napi szent hatalmas kiváltsága. Tudjuk, hogy jogunkban áll részesülni a Lélek megnyilatkozásaiban életünk minden napján.

Néha felkeresnek emberek, akik hőn vágynak tanácsot kapni különféle kérdésekben. Nem mindig kellene hozzám fordulniuk (néhány esetben természetesen igencsak helyénvaló), hiszen megvan bennük a Lélek, hogy jót vigyenek véghez és megvalósítsák Isten szándékait. […] Nem mindig szükséges az egyház elnökéhez vagy a Tizenkettekhez vagy Izráel eldereihez fordulniuk tanácsért; ott rejlik bennük; van egy barát, aki tudja, pontosan mit mondjon nekik. Attól az időtől, hogy befogadjuk az evangéliumot, alámerülünk a keresztelővízben, majd pedig utána kezek tétetnek a fejünkre a Szentlélek ajándékáért, van egy barátunk, ha nem űzzük el magunktól a helytelen cselekvéssel. Ez a barát a Szentlélek, aki részesül Isten dolgaiban és megmutatja nekünk őket. Nagyszerű eszköz ez, melyet az Úr biztosított számunkra, hogy ismerhessük a világosságot, és ne kelljen folyamatosan a sötétben tapogatóznunk.⁵ [Lásd az 5. javaslatot a 83. oldalon.]

A Szentlélek boldogságot és lelki nyugalmat adhat nekünk.

Az Úr bizonyos természetes vágyakat és érzéseket ültetett a keblünkbe; így van ez az egész emberiséggel, az egész emberi családdal. Mindenkiben el vannak ültetve és mindenki lényét áthatják bizonyos vágyak és az élvezetekre való hajlam, az olyan dolgok utáni vágyakozás, melyek természetükből adódóan békességünket és jólétünket hivatottak előidézni, és amelyek megfelelnek érzéseinknek és elősegítik boldogságunkat, azonban hogy miként jussunk el e hajlamok és vágyak kielégítésére, a világ se nem tudja, se nem érti, az Úr azonban jónak látta, hogy hithűségünk által, valamint a Szentlélek világosságában járva és az igazság befogadása révén olyan helyzetbe kerüljünk, hogy megértsük e dolgokat.⁶

Az utolsó napi szentek kiváltsága oly módon élni az evangélium szerint, hogy érezzék magukon Isten jóváhagyását. Természetesen néha megteszünk bizonyos dolgokat, melyek miatt szégyenkezünk, amikor visszagondolunk rájuk, de szívünkben megbánjuk ezeket és eltökéljük, hogy többé nem teszünk így. Ennyi, amit az Úr kér tőlünk; és a férfiak és a nők, akik így élnek, nincsenek elítélve. Igazlelkűségre és örömre lelnek a Szentlélekben.⁷

Ha megőrizzük magunkban a Lélek világosságát, akkor képesek leszünk úgy járni az evangéliumban, hogy jelentős mértékben élvezhetünk békességet és boldogságot e világon; és miközben előrehaladunk, az utunkat szegélyező és a távolban feltűnő békére és boldogságra törekedve, akkor miénk lesz az a lelki békesség, amelyet senki más nem élvezhet, csak azok, akiket eltölt a Szent Lélek.⁸ [Lásd a 3. javaslatot a 82. oldalon.]

Szükségünk van a Szentlélek segítségére, miközben megpróbáltatásokon megyünk keresztül, eleget teszünk kötelességeinknek, és felkészülünk a celesztiális dicsőségre.

Sok fontos dolog kívántatik meg tőlünk, és sok dolgot tudunk megtenni, amikor az Úr Lelke segít nekünk, amelyek elvégzése időnként szinte lehetetlennek tűnik.⁹

Emlékeztetni kívánom fivéreimet és nőtestvéreimet…, hogy tudásunk és intelligenciánk tekintetében Isten Lelkétől függünk, amely – amennyiben megfelelő módon ápoljuk – a sugalmazás és a kinyilatkoztatás lelke lehet bennünk, hogy világosan megnyilvánítsa értelmünknek Isten szándékát és akaratát, megtanítva nekünk feladatainkat, kötelességeinket és mindazt, ami megkívántatik tőlünk. […] Szükségünk van segítségre. Hajlamosak vagyunk olyan dolgokat cselekedni, amelyek bajba és sötétségbe vezetnének minket, olyan dolgokat, amelyek nem a javunkat szolgálnák, annak a vigasztalónak a segítségével azonban, akit az Úr a szentjeinek ígért, ha gondosan odafigyelünk suttogására, és megértjük nyelvének természetét, akkor sok gondot és komoly nehézséget el tudunk kerülni.¹⁰

Teljes mértékben a sugalmazás lelkétől függünk, és ha bármikor volt olyan időszak attól fogva, hogy Ádám az Éden kertjében lakozott, amikor nagyobb szükség volt Isten Lelkére, mint e jelen korban, arról nincs tudomásom. Az idők jelei és azon események gyors közeledése, melyek próbára teszik majd az utolsó napi szentek szívét és feddhetetlenségét, megkövetelik, hogy mi most buzgón törekedjünk Isten Lelkére és isteni segítségére, hiszen minden bizonnyal szükségünk lesz rá a sebesen elközelgő események során. Tudjuk, hogy a múltban szükségünk volt rá. Nem nehéz meglátni, hogy ha nem lett volna birtokunkban Isten Lelke, hogy átvezessen minket sok olyan helyzeten, melyen már általhaladtunk, akkor nem élvezhetnénk a felmagasztosulás és a dicsőség jelen kilátásait, körülményeink pedig sokkal kevésbé lettek volna kedvezőek. És ha a múltban szükségünk volt a Szent Lélekre, akkor igazán megérthetjük, hogy szükségünk lesz rá a jövőben is.¹¹

Meg kell értenünk – és feltételezésem, hogy általában véve értjük is –, hogy a munka, melynek elvégzésére eme életbe léptünk, nem kerülhet elvégzésre Isten dicsőségére vagy önmagunk megelégedésére pusztán saját természetes intelligenciánk révén. Az Úr Lelkétől függünk, hogy segítséget nyújtson nekünk és időről időre megnyilvánítsa nekünk, mit kell tennünk a minket övező sajátos körülmények közepette.¹²

Egyszerűen bolondság volna elvárni napjaink utolsó napi szentjeitől, hogy eleget tegyenek a celesztiális törvénynek, annak a törvénynek, mely Istentől adatik, illetve az Ő arra irányuló terveinek, hogy az embereket a színe elé emelje, hacsak nem támogatja őket egy természetfeletti [mennyei] hatalom. Az evangélium ígéretet tesz erre. Ígéretet tesz a Szentlélek ajándékára, mely isteni a jellegében, és amelyet semmilyen más népcsoport nem élvezhet, illetve amelyről azt mondja a Szabadító, hogy elvezet minden igazságra és sugalmazást ad mindazoknak, akik birtokában vannak, valamint tudást ad nekik Jézusról, tudást ad az Atyáról és a celesztiális világhoz kapcsolódó minden dologról; mindazoknak, akik birtokában vannak, sugalmazást ad az eljövendő dolgok és az elmúlt dolgok ismeretére, és oly mértékben inspirálja őket, hogy természetfeletti ajándékokat élvezhessenek: a nyelvek és a jövendölés ajándékát, a kézrátételt a betegekre, akik ezáltal meggyógyulnak.

Azoknak, akik befogadták ezt az evangéliumot, megadatott e természetfeletti erő[k] és ajándékok ígérete, valamint az, hogy saját tudásuk lehet, hogy ne kelljen egyetlen embertől vagy emberek egyetlen csoportjától sem függeniük, hanem tudást kapjanak az Atyától arra vonatkozóan, hogy a vallás Tőle adatott, hogy az evangélium Tőle adatott, és hogy szolgájának jogában és felhatalmazásában állt elvégezni a szertartásokat, hogy ne sodorja el őket vagy térítse le őket az általuk járt ösvényről a tanításnak akármi szele; hogy felkészülhessenek a kinyilatkoztatandó dicsőségre, és részesei lehessenek annak; hogy kiállhassanak bármiféle megpróbáltatást vagy csapást, melyet Isten akarata rájuk mérhet, hogy még teljesebb mértékben felkészültek lehessenek a celesztiális dicsőségre; hogy ne kelljen sötétségben járniuk, hanem Isten világosságában és hatalmában járhassanak, és felülemelkedhessenek a világ dolgain, és feljebbvalók lehessenek a körülöttük lévő dolgoknál, hogy függetlenül járhassanak a celesztiális világ alatt, szabad emberekként Isten és a menny szemében, azt az utat követve, melyet a Szentlélek kijelöl számukra, azt az utat, amely által felemelkedhetnek a tudáshoz és hatalomhoz, ezáltal felkészítve magukat arra, hogy elnyerjék azt a dicsőséget, melyet Isten rájuk szándékozik ruházni, és elnyerjék azt a felmagasztosult helyzetet, melybe Isten fel kívánja emelni őket.¹³

Úgy kell élnünk, hogy tudjuk: életünk útján Isten jóváhagyása van. Meg kell értenünk a Szent Lélek hangját és suttogásait. Azokon a napokon, amikor az eget nem sötétítik felhők, látjuk a környező tárgyakat, a szépségüket és céljukat. Így függünk Isten Lelkétől is, hogy megvilágítsa az igazság és szabadulás tantételeit. Egyetlen meggyőződéses utolsó napi szent sem élvezheti vajmi nagy mértékben a boldogságot, hacsak nem él így, és nem helyezi így magát isteni útmutatás alá.¹⁴ [Lásd a 4. javaslatot a 83. oldalon.]

Amikor alázatosan élünk, a Szentlélek segít előre vezető ösvényünkön.

Határozzátok el elmétekben, hogy alázatosan és olyan módon fogtok élni, hogy mindig veletek lehessen az Úr Lelke, hogy barátotok legyen, hogy időről időre olyan javaslatokat tegyen nektek, ahogyan azok a sajátos körülmények kívánják, melyekbe esetleg helyeztettek…

[…] Hogy meddig élek még, nem tudom, és nem is aggódom emiatt. Amire azonban vágyom, és olyasvalami ez, amire nektek is vágynotok kell, hogy meglegyen bennem az az alázat, az a jámborság és az az egyszerűség, hogy élvezhessem a kinyilatkoztatás lelkét. Kiváltságotokban áll, mindannyiótoknak, hogy eleget kapjatok a kinyilatkoztatás lelkéből ahhoz, hogy pontosan tudhassátok, mit helyes tennetek. Kiváltságotokban áll ez éppen annyira, ahogyan nekem kiváltságomban áll tudnom, mit tegyek holnap, amikor elérkezik a holnap, mi lesz, ami általánosságban véve az egyház érdekeit szolgálja.¹⁵

Amilyen mértékben csak lehetséges, meg kell kísérelnünk megfeledkezni minden világi ügyről, amely elkeserítene vagy bosszantana, és elménket az Úrra kell szegeznünk, magunkénak tudva az Ő Szent Lelkének elegendő részét ahhoz, hogy képesek legyünk olyan tudást és javaslatokat kapni, amelyek segítenek minket előre vezető ösvényünkön.¹⁶ [Lásd az 5. javaslatot a 83. oldalon.]

Javaslatok a tanulmányozáshoz és a tanításhoz

Vedd fontolóra ezeket az ötleteket, miközben a fejezetet tanulmányozod, illetve felkészülsz a tanításra! További segítségért lásd az V–VIII. oldalakat!

Miközben átnézed a 73–75. oldalon található történetet, gondolj olyan alkalmakra, amikor áldásban részesültél, mert valaki más követte a Szentlélek sugalmazásait! Gondolj olyan alkalmakra is, amikor te követtél egy sugalmazást, hogy másnak segíts!
Olvasd el a 75. oldalon kezdődő részt! Szerinted mit jelent az, hogy „megalapoztattak… a kinyilatkoztatás szikláján”? (Néhány példát találhatsz a 75–77. oldalon.) A személyes kinyilatkoztatás miként adhat nekünk erőt ahhoz, hogy „megállj[unk] minden nehézség közepette” és „szembeszállj[unk] minden ellenkezéssel”?
Snow elnök azt mondta, hogy a Szentlélek segíthet nekünk „békességet és boldogságot [élvezni] e világon” (79. oldal). Mikor segített neked a Szentlélek boldognak lenni és békességet érezni? Milyen módokon tud segíteni nekünk a Szentlélek? (Néhány példát találhatsz a 79–82. oldalon.)
Miközben a 79. oldalon kezdődő részt tanulmányozod, gondold át, hogyan tanultad meg felismerni a Szentlélektől jövő sugalmazásokat! Hogyan tudnál segíteni egy családtagodnak vagy barátodnak, hogy megtanulja felismerni a Lélek ösztönzéseit?
Ebben a fejezetben két utalás esik a Szentlélekre a barátunkként (a 78. és a 81. oldalon). Szerinted miért szükséges az alázat és az egyszerűség ahhoz, hogy barátunk lehessen a Szentlélek?

Kapcsolódó szentírások: Lukács 12:12; János 14:26–27; Rómabeliek 14:17; 1 Korinthusbeliek 12:4–11; Galátziabeliek 5:22–25; 1 Nefi 10:17–19; 2 Nefi 32:5

Segítség a tanításhoz: „A beszélgetés ösztönzésére tedd fel a fejezet végén található kérdéseket. […] Készülhetsz saját kérdésekkel is, melyeket kifejezetten az általad tanítottakra szabsz.” (Lásd e könyv VII. oldalát.)

A misszionárius munka korai szakasza a Hawaii-szigeteken

Amikor Lorenzo Snow elder missziót szolgált a Hawaii-szigeteken, életét társai sugalmazott cselekvése mentette meg

„Jogunkban áll részesülni a Lélek megnyilatkozásaiban életünk minden napján.”