9. fejezet

Szent családi kapcsolatok

„Ha hithűek vagyunk, kapcsolatunk lesz majd egymással egy halhatatlan és dicsőséges állapotban. […] Az itt kialakított kapcsolatok, melyek a legmaradandóbb jellegűek, létezni fognak az örökkévalóságban.”

Lorenzo Snow életéből

70. születésnapja közeledtével Lorenzo Snow meghívta minden gyermekét és családjukat, hogy jöjjenek össze a Utah állambeli Brigham Cityben „egy nagyszerű találkozóra és évfordulós ünnepségre”. Intézkedett szállásukat, étkezésüket és olyan programokat illetően, melyeket mindenki, a kisgyermekek is élvezhetnek. Így írt erről: „Minél többet gondolok [a családi találkozó] e tárgyára, annál nagyobb sóvárgást és vágyat érzek a családi összejövetelre, hogy életemben egyszer láthassalak mindannyiótokat, és atyai áldást adhassak nektek.” Arra biztatta őket, hogy ne hagyják, hogy bármi is meggátolja a részvételüket, „kivéve a legsúlyosabb és leküzdhetetlen akadályok”.¹

A Snow család 1884. május 7. és 9. között gyűlt össze, és részük volt zenében, színielőadásokban, beszédekben, költészetben, játékokban, étkezésekben és barátságos beszélgetésben.² Snow elnök nővére, Eliza feljegyezte, hogy az esemény során Snow elnök részt vett „a család különféle összejövetelein, és pátriárkai mivoltában… áldásokat adott a családtagoknak”, valamint „sok atyai tanácsban, utasításban és intésben” részesítette őket. Amikor a találkozó a végéhez közeledett, az egész család egybegyűlt, hogy meghallgassák beszédét. Eliza feljegyzése szerint hangot adott „örömének és Isten iránti hálájának, hogy része lehetett a boldogságban, hogy népes családja kedves és mosolygó arcaiba tekinthetett, és mindannak a jónak, melyet e találkozó eredményeként vár”. Családján végigtekintve Snow elnök így kiáltott fel: „Szívem csordultig telt a Mennyei Atyám iránti hála legforróbb érzéseivel. […] A nyelvnek nincsen ereje kifejezni szívem legmélyebb érzéseit ezért a szent lehetőségért hetvenedik születésnapom eme ünneplésén, hogy itt állhatok és láthatom ezt a ragyogó és mennyeien inspiráló látványt.”

Majd így folytatta: „Ez az utolsó családi találkozó, melyet ésszerűen remélhetünk a lélekvilág ezen oldalán. Atyáink Istene segítsen nékünk, hogy megtartsuk az Ő törvényeit, tiszteletre méltó életet éljünk, erényünket és feddhetetlenségünket sértetlenül megőrizzük, hallgassunk a Szent Lélek suttogásaira, és szorgalmasan törekedjünk megtisztítani önmagunkat, hogy e család egyetlen tagja se vesszen el azért, mert eltér a szoros és keskeny ösvénytől, hanem bizonyuljunk mindannyian érdemesnek arra, hogy előjöjjünk az első feltámadás reggelén, dicsőséggel megkoronázva, a halhatatlanságban folytatva tovább a családi egységet, és folytassuk a gyarapodást az örökkévalóság végtelen időin át.”³ [Lásd az 1. javaslatot a 139. oldalon.]

Lorenzo Snow tanításai

A családi kapcsolatok szentek, és erősebbé válhatnak az örökkévalóság folyamán.

Biztassatok házasságra, …és ültessétek el [mindenkiben] e kapcsolat szentségét és azt, hogy kötelezettség alatt állnak, hogy betartsák azt a nagy parancsolatot, melyet Isten első szüleinknek adott, miszerint sokasodjanak és töltsék be a földet [lásd 1 Mózes 1:28]. Ez mindegyre fontosabb, tekintetbe véve azt a jelenlegi tendenciát a világban, hogy figyelmen kívül hagyják e törvényt, és nem tisztelik a házassági szövetséget. Elszomorító megfigyelni a válások gyakoriságát hazánkban, illetve azt az egyre terjedő hajlamot, hogy a gyerekekre teherként tekintenek, nem pedig az Úrtól adott becses örökségként.⁴

[Az Úr] megmutatta nekünk, hogy ha hithűek vagyunk, akkor halhatatlan és dicső állapotban is fennmaradnak a kapcsolataink; hogy az itt kialakított e kapcsolatok, melyek a legmaradandóbb természetűek, fennállnak majd az örökkévalóságban is.⁵

Az itt kialakított kapcsolatok a [birtokunkban] lesznek majd az örök világokban. Az atyák, anyák, nővérek, fivérek – igen, az anyák, akik látják szeretteiket eltávozni mellőlük, tudhatják, hogy szeretteik az övéik lesznek a lélekvilágban, és úgy fogják viszontlátni őket, ahogyan a [sírba] fektették őket. A feleség, amikor látja haldokló férjét, amikor férjéből elillan az élet, tudja, hogy újra az övé lesz majd, és meglátja a vigaszt, enyhülést és örömet, melyet a Mindenható kinyilatkoztatásai nyújtanak, miszerint az örök világokban férje ismét az övé lesz majd. A kapcsolatok ugyanazon formái, melyek itt fennállnak, létezni fognak a fátyolon túl is; a kialakított kötelékek erősebbé válnak a másik, eljövendő életben. Az utolsó napi szentek pedig bizonyosságot fognak érezni, mivel Isten megadta nekik.⁶ [Lásd a 2. javaslatot a 139. oldalon.]

A hithű utolsó napi szentek, akik nem tudnak megházasodni vagy gyermekeket nevelni ebben az életben, el tudják majd nyerni a felmagasztosulás összes áldását az eljövendő létben.

A minap egy hölgy látogatott el irodánkba, és magánügyben látni kívánt engem. Elmondta, hogy nagyon rosszul érzi magát, mert a férjhezmenetel lehetőségei nem voltak kedvezőek számára. […] Szerette volna tudni, milyen lesz a helyzete a másik létben, ha ebben az életben nem sikerül férjhez mennie. Úgy vélem, ez a kérdés gyakorta felmerül fiataljaink szívében. […] Szeretnék egy kis magyarázatot adni az ilyen helyzetben lévő felek vigaszára és megnyugtatására. Nincs olyan utolsó napi szent, aki hithű élete végén úgy hal meg, hogy bármit is elveszítene majd azért, mert nem tett meg bizonyos dolgokat, amikor nem adattak meg neki a lehetőségek. Más szavakkal: ha egy fiatal férfinak vagy fiatal nőnek nincs lehetősége a házasságkötésre, és haláluk idejéig hithű életet élnek, akkor megadatik nekik az összes áldás, felmagasztosulás és dicsőség, melyben része lesz bármely olyan férfinak vagy nőnek, akinek megadatott ez a lehetőség és élt vele. Ez biztos és valós…

Akiknek nem adatik meg a házasságkötés lehetősége ebben az életben, akkor ha az Úrban halnak meg, rendelkezésükre fognak állni mindazok az eszközök, melyekkel bebiztosíthatják a házasságban élők számára szükséges összes áldást. Az Úr irgalmas és kegyes, és nem igazságtalan. Őbenne nincsen igazságtalanság; ám aligha tekinthetnénk igazságosnak, hogy amikor egy férfi vagy nő anélkül hal meg, hogy lehetősége lett volna megházasodni, azt nem lehetne valamiképpen orvosolni a következő életben. Ebben igazságtalanság rejlene, és tudjuk, hogy az Úr nem igazságtalan lény. Úgy vélem, a nővérem, Eliza R. Snow, épp olyan jó asszony volt, mint bármely másik utolsó napi szent asszony, aki valaha is élt, mégis hajadon maradt, míg végül már nem volt lehetősége családot alapítani. […] Egy pillanatra sem tudom elképzelni, hogy egyetlen dolgot is el fog veszíteni emiatt. A másvilágon kárpótolva lesz ezért, és pontosan olyan nagyszerű királysága lesz, mint akkor lett volna, ha megadatott volna neki ebben az életben, hogy családot alapítson.⁷

Amikor a férj és feleség egységes érzéseket táplálnak, azzal szeretetre és kedvességre biztatnak az otthonban.

Ügyeljetek rá, hogy a családi ügyekben felmerülő apró, jelentéktelen félreértések ne mérgezzék meg a boldogságotokat!⁸

Feleségek, legyetek hűek férjetekhez! Tudom, hogy sok kellemetlenséget kell elviselnetek, és férjeiteknek is el kell viselniük néhány dolgot. Férjetek minden bizonnyal néha próbára teszi türelmeteket, talán tudatlanságából fakadóan, vagy esetlegesen néha a ti tudatlanságotok miatt…

[…] Nem mondom, hogy férjeitek rossz emberek – csak annyira rosszak, mint ti magatok, néhányuk talán rosszabb, de ne is törődjetek vele: próbáljátok meg elviselni a néha felmerülő kellemetlenségeket, és amikor a következő életben találkoztok egymással, boldogak lesztek, hogy elviseltétek e dolgokat.

A férjeknek azt mondom: sokatok nem értékeli a feleségét annyira, amennyire kellene. […] Legyetek kedvesek hozzájuk! Amikor gyűlésre mennek, legalább fele alkalommal vállaljátok magatokra a kisded gondozását. Ha ringatni kell, és nincsen sok dolgotok, akkor ringassátok. Legyetek kedvesek akkor is, ha néha egy kis áldozatot kell hoznotok ezért; mindenesetre érezzetek kedvességet, nem számít, mi legyen az áldozat.⁹

A férfiak legyenek apához illőbbek otthonukban, legyenek birtokukban kifinomultabb érzések feleségüket, gyermekeiket, felebarátaikat és barátaikat illetően, legyenek gyengédebbek és Istenhez hasonlatosabbak. Amikor belépek egy családhoz, csodálattal tölt el, amikor azt látom, hogy a családfő Isten embereként szolgálja őket, kedvesen és gyengéden, eltelve a Szentlélekkel, valamint a menny bölcsességével és ismeretével.¹⁰

Ha valaha is létrehoztok egy családi egységet Sionban, ha valaha is bebiztosítjátok azt a mennyei egységet, amelynek meg kell lennie ott, akkor össze kell kötnötök azt a családot, eggyé, az Úr Lelkének pedig jelen kell lennie annak a családnak a fejében, akinek birtokolnia kell azt a világosságot és azt az intelligenciát, amely – ha megmutatkozik azon egyének mindennapos életében és magaviseletében – szabadulást fog jelenteni annak a családnak, mert az ő kezében van családja szabadulása.

A családfő munkához lát, és érzéseit és szeretetét összhangba állítja az övékével, amennyire csak erejéből telik, és megkísérli biztosítani számukra mindazokat a dolgokat, melyek szükségesek kényelmükhöz és jólétükhöz; nekik pedig cserébe viszonozniuk kell ezt, és ugyanazt az érzést, ugyanazt a kedvességet és ugyanazt a beállítottságot kell kinyilvánítaniuk, továbbá képességük legvégső határáig kifejezésre kell juttatniuk hálájukat a kapott áldásokért.

Mindez szükséges ahhoz, hogy meglegyen az érzések egysége, vagyis az érzelmek egysége és a hozzájuk társuló szeretet, hogy egyként össze lehessenek kötve e módon.¹¹

Amikor [a férfiak] letérdelnek feleségük és gyermekeik jelenlétében, akkor a Szentlélek ajándéka és hatalma által sugalmazva kell lenniük azt illetően, hogy a férj olyan férfi lehessen, akit a jó feleség tisztelni fog, és hogy Isten ajándéka és hatalma folyamatosan rajtuk nyugodhasson. Egynek kell lenniük családjukban, hogy a Szentlélek rájuk szállhasson, és úgy kell élniük, hogy a feleség az ima által megszentelődhessen, hogy megláthassa önmaga megszentelésének szükségességét férje jelenlétében és gyermekei jelenlétében, hogy egyek lehessenek annak érdekében, hogy a férj és a feleség olyan tiszta alkotóelem lehessen, akik megfelelően be tudják tölteni helyüket Isten királyságának megalapozásában és kialakításában, továbbá hogy tiszta lelket tudjanak lélegezni, és tiszta tanítást tudjanak adni gyermekeiknek és gyermekeik gyermekeinek.¹² [Lásd a 3. javaslatot a 139. oldalon.]

A gyermekek akkor tanulják leginkább az evangéliumot, amikor szüleik sugalmazásra törekednek és jó példát mutatnak.

Nem a mi munkánk ez, amiben foglalatoskodunk, hanem Isten munkája. Minden mozdulatunkat egy felsőbb intelligencia irányítja. […] E királyság jövője az utódainkon nyugszik, hatalma és végső diadala pedig az ő oktatásukon és megfelelő képzésükön. Ha megfelelő hatással kívánunk lenni a családunkra, akkor jó példát kell mutatnunk nekik, amellett, hogy jó tanításokat biztosítunk számukra. A „tegyétek, amit mondok” mellett azt is képesnek kell lennünk kimondani, hogy „tegyétek, amit én teszek”.¹³

Törekedjetek oly módon tanítani gyermekeiteket – mind példátok, mind tanításotok által –, hogy ne habozzanak a nyomdokaitokban járni, és olyan bátran kiállni az igazságért, ahogyan ti tettétek.¹⁴

Azoknak a férfiaknak, akik szeretnék megtartani helyzetüket Isten előtt a szent papságban, rendelkezniük kell a jövendölés lelkével, és alkalmasnak kell lenniük életet és szabadulást közvetíteni az emberek felé; és [még] ha nem is tudnak így tenni a világ előtt, így kell tenniük otthon, a családjukban, az üzletükben és az utcákon, hogy szívüket inspirálhassák az élet szavai kandallóik mellett tanítván gyermekeiket és szomszédaikat, épp annyira, mint amikor fivéreikhez szólnak erről az emelvényről. Ez, hogy egy kicsit velük van a Lélek, amikor az emberek előtt állnak, majd pedig félreteszik, nem lesz jó. Vannak olyan férfiak, akik szólnak az emberekhez, aztán hazamennek…, és ahelyett, hogy az élet szavai bennük élnének, teljességgel kiszáradnak és elhalnak, ez azonban nem mehet így tovább.

Izráel édesapáinak kötelességei szerint való, hogy felébredjenek és az emberek szabadítóivá váljanak, hogy a hit azon erejével és azzal az eltökélt energiával járhassanak az Úr előtt, amely biztosítani fogja számukra a Mindenhatótól jövő sugalmazást, mellyel az élet szavait taníthatják családjuknak…

Látni fogjuk ebben az eltökéltség lelkét, amely lehetővé teszi számunkra, hogy eggyé váljunk, hogy megtanuljuk szeretni egymást. Imádkozom az Úrhoz, hogy mindannyiunk szívébe beléhelyezze azt a szeretetet, melyet beléhelyezett Fiába, Jézusba, valamint hogy továbbra is belénk helyezze annak tudását, ami jó.¹⁵

Az apa dolga, hogy alkalmas legyen tanítani és oktatni gyermekeit, illetve tantételeket helyezni elébük, hogy az általa adott utasításoknak eleget téve a lehető legnagyobb boldogságot érhessék el, melyre gyermeki állapotukban természetük képes, miközben pedig megtanulják azokat a tantételeket, melyek által elnyerhetik a legnagyobb boldogságot és örömet [felnőtt]kori állapotukban.¹⁶

Ha szorgalmasan ápoljuk önmagunkban az élet és a szabadulás tiszta tantételeit, akkor gyermekeink e dolgok ismeretében fognak felnövekedni, és a miénknél nagyobb jártasságra tesznek szert azt illetően, hogy előmozdítsák a menny rendjét, valamint boldogságot és békességet teremtsenek maguk körül.¹⁷ [Lásd a 4. és az 5. javaslatot a 139. oldalon.]

Javaslatok a tanulmányozáshoz és a tanításhoz

Vedd fontolóra ezeket az ötleteket, miközben a fejezetet tanulmányozod, illetve felkészülsz a tanításra. További segítségért lásd az V–VIII. oldalakat!

Nézd át, milyen érzései voltak Snow elnöknek azzal kapcsolatban, hogy egész családját egybegyűjtse (131,133. oldal). Milyen jó eredményei lehetnek annak, ha családunkat összegyűjtjük? Hogyan segíthetünk családunknak egységesnek maradni?
Milyen tekintetben helytálló napjainkban a 133. oldalon álló második teljes bekezdés? Mit tehetünk, hogy segítsünk az egyház fiataljainak megérteni a házassági szövetség szentségét? Mivel segíthetünk nekik várakozással tekinteni a házasságra és a szülői mivoltra?
Snow elnök azt mondta, hogy az „apró, jelentéktelen félreértések” megmérgezhetik a boldogságunkat (135. oldal). Milyen konkrét ötletek segíthetnek elkerülnünk ezt a „mérget”? (Néhány példát találhatsz a 135–138. oldalon.)
Tanulmányozd a 137. oldalon kezdődő részt. Véleményed szerint miért szükséges, hogy a szülők a „tegyétek, amit mondok” mellett azt is képesek legyenek mondani, hogy „tegyétek, amit én teszek”? Milyen módokon tudnak a szülők példa által tanítani? Milyen tantételeket tanultál szüleid jó példái által?
Snow elnök aggodalmát fejezte ki azon szülőket illetően, akik hatalommal tanítanak az egyházban, otthon viszont nem (137--138. oldal). Gondolkodj el azon, mit tehetnél, hogy megosszad családoddal „az élet szavait”.

Kapcsolódó szentírások: 1 Nefi 8:10–12; Hélamán 5:12; T&Sz 68:25–28; 93:40–50; 132:19–20

Segítség a tanításhoz: „Óvatosnak kell lenned, hogy ne beszélj a szükségesnél többet, vagy hogy ne hangoztasd túl gyakran saját véleményedet. Az ilyen cselekedetek elvehetik a tanulók kedvét. […] A legfőbb gondod az legyen, hogy segíts másoknak az evangéliumot tanulni, ne pedig az, hogy hatásos előadásokat tarts! Ez azt is jelenti, hogy alkalmat adsz a tanulóknak, hogy egymást tanítsák” (Tanítás, nincs nagyobb elhívás. 64.).

A gyermekek „az Úrtól adott becses örökség”

A szülőknek törekedniük kell arra, hogy családjukban „egyként össze lehessenek kötve”