22. fejezet

Jót cselekedni másokkal

„Műveljétek ki magatokban a jószívűség lelkét. Legyetek készek többet tenni másokért, mint amennyit fordított körülmények között tőlük elvárnátok.”

Lorenzo Snow életéből

Lorenzo Snow és családja tagja volt az utolsó napi szentek első csoportjának, amely kivándorolt az Illinois állambeli Nauvooból. További családokból álló csoportjukkal 1846 februárjában indultak nyugatra Iowa államba. Az időjárási viszonyok megnehezítették a haladást: nap mint nap esőn, havazáson és sáron kellett átvergődniük.

Utazásuk során egy nap a társaság egyik tagja segítségért fordult hozzájuk. Lorenzo Snow lejegyezte naplójában, hogy egy férfi „azt kérte, engedjem meg, hogy utazóládáját feltegye a szekeremre, mondván, hogy sehol máshol nem tudja szállíttatni”. A szekér „teljességgel meg volt pakolva, annyi mindennel, amennyiről úgy gondoltuk, talán még elbírja”, idézte fel Lorenzo, ennek ellenére „azt mondtam neki, hogy tegye fel, és jöjjön, tartson velünk”.

Másnap este a családdal olyasvalami történt, amit Lorenzo „felettébb kellemetlen ügy[nek]” nevezett: szekerük egyik tengelye eltört. Így emlékezett vissza: „Szakadt az eső és igen hideg volt. Azon nyomban felvertük a sátrunkat [és] jó tüzet raktunk hikorifából. […] A víz és a sár igen mély volt, és nem tudtunk eljutni a szekérhez anélkül, hogy bele ne gázoltunk volna. […] Körülbelül tizenöt mérföldre [majdnem 25 kilométerre] voltunk a tábortól, és kilenc-tíz mérföldre [kb. 15 kilométerre] az első háztól, és mivel egyikünk sem volt szerelő, szekerünk megjavításának kilátásai nem voltak túl biztatóak.”

Váratlanul segítséget kaptak attól a férfitól, akinek előző nap segítséget nyújtottak. Lorenzo ezt mondta: „Balszerencsém felett keseregtem, amikor odajött hozzám, és elmondta, hogy mestersége szerint szekérkészítő, és nagyon könnyen meg tudja javítani a szekeremet. […] Amint az időjárás lehetővé tette, Wilson testvér (mivel ez volt az imént említett férfi neve) munkához látott, és sokkal jobb tengelyfát készített, mint amit eltörtem. Szekerünket ily módon megjavítva tovább mentünk, miután több napig ott vesztegeltünk az eső és a sár miatt.”

Ez a tapasztalat elmélyítette Lorenzo Snow-ban a szolgálatról és bajtársiasságról tanult értékes leckét. Ezt írta naplójában: „Ha szívességet teszünk, az gyakran ahhoz vezet, hogy mi is szívességben részesülünk.”¹ [Lásd az 1. javaslatot a 276. oldalon.]

Lorenzo Snow tanításai

Ugyanazon Mennyei Atya gyermekei vagyunk, és azért küldettünk a földre, hogy jót cselekedjünk egymással.

Ugyanazon Atyától származunk a celesztiális világokban. […] Ha annyira ismernénk egymást, amennyire kellene, …rokonszenvünk élénkebben élne, mint jelenleg, és minden emberben vágy ébredne az iránt, hogy elméjében fontolóra vegye, miként tehetne jót a testvéreivel, miként enyhíthetne bánatukon és miként építhetné fel őket az igazságban, hogy kiűzhessék elméjükből a sötétséget. Ha megértjük egymást és az egymással való tényleges kapcsolatunkat, akkor másképp kellene éreznünk, mint ahogyan érzünk; erre az ismeretre viszont egyedül akkor tehetünk szert, amikor elnyerjük az élet Lelkét, és amikor vágyunk egymás felépítésére az igazlelkűségben.²

Azért küldettünk a világra, hogy jót cselekedjünk másokkal; amikor pedig jót cselekszünk másokkal, saját magunkkal is jót teszünk. Ezt mindig szem előtt kellene tartanunk: a férj a feleségére vonatkozóan, a feleség a férjére vonatkozóan, a gyermekek a szüleikre vonatkozóan, és a szülők a gyermekeikre vonatkozóan. Mindig van lehetőség jót cselekedni egymással.³

Jézus nevében azért imádkozom Istenhez, hogy ti és én meg tudjunk próbálni egy kicsit hithűbben élni mindennap, hogy megpróbáljunk egy kicsit jobbak lenni ma, mint tegnap, hogy megpróbáljunk kicsit több szeretettel és jóindulattal lenni felebarátaink iránt, hiszen megmondatott, hogy ettől függ a törvény és a próféták: hogy „szeressük az Urat, a mi Istenünket teljes szívünkből, teljes lelkünkből és teljes elménkből, és szeressük felebarátainkat, mint magunkat”. [Lásd Máté 22:37–40.] „Úgy cselekedjünk másokkal, ahogyan szeretnénk, hogy mások velünk cselekedjenek.” Ez a törvény és a próféták szerint való. [Lásd Máté 7:12.] Olyan tantételek ezek, melyeket meg kellene és meg kell tanulnunk. […] Barátoknak kell lennünk mindenhol és mindenkivel szemben. Nincsen egyetlen utolsó napi szent sem, aki gyűlöli a világot: a világ barátai vagyunk – kötelességünk is annak lenni –, ami őket illeti. Meg kell tanulnunk kiterjeszteni jószívűségünket és az egész emberiség hasznára munkálkodni. Ez az utolsó napi szentek küldetése: nem szabad egyszerűen megtartanunk magunknak, hanem ki kell terjesztenünk mindenütt, mivel szükségszerű, hogy az egész emberiségre ki legyen terjesztve.⁴

Legyetek becsületesek, igazságosak és könyörületesek, nemes és isteni lelket gyakorolva minden szándékotokban és elhatározásotokban – minden tettetekben és viselkedésetekben. Műveljétek ki magatokban a jószívűség lelkét. Legyetek készek többet tenni másokért, mint amennyit fordított körülmények között tőlük elvárnátok. Vágyjatok nagynak lenni – nem a világias gondolkodásúak megítélése szerint, hanem Isten szemében; legyetek nagyok ebben az értelemben: „Szeressétek az Urat, a mi Istenünket, teljes lelketekkel, elmétekkel és erőtökkel, és felebarátaitokat, mint magatokat.” Szeretnetek kell az emberiséget, mivel ők a ti testvéreitek, Isten gyermekei. Szorgalmasan imádkozzatok az emberbaráti szeretet e lelkületéért, a gondolatok és érzések ily módon való kiterjesztéséért, valamint erőért és képességért, hogy buzgón tudjatok munkálkodni a Messiás királyságának javára.⁵ [Lásd a 2. javaslatot a 276. oldalon.]

Boldogságunk elmélyül, amikor segítünk másoknak boldogságra lelni.

Erős vágy éljen bennünk arra, hogy jót cselekedjünk másokkal. Ne foglalkozzunk olyan sokat önmagunkkal. Nem fogunk lemaradni a jóról, ha magunkon kívül bizonyos mértékig másokra is gondolunk, ha megpróbálunk boldogabbá tenni másokat és egy kicsit közelebb vinni őket az Úrhoz. […] Amikor kissé levertnek érzitek magatokat, nézzetek körül és keressetek valakit, aki nehezebb helyzetben van, mint ti; menjetek oda hozzá, tudjátok meg, mi a baj, és próbáljátok meg megszüntetni a gondot azzal a bölcsességgel, amelyet az Úr rátok ruház; és egyszerre azt veszitek észre, hogy elszállt a rosszkedvetek, könnyűnek érzitek magatokat, veletek van az Úr Lelke, és minden ragyogónak látszik.⁶ [Lásd a 3. javaslatot a 276. oldalon.]

Amikor először mások javát nézzük, mi magunk is gyorsabban fejlődünk.

Az egyik legjobb dolog, amit egy fiatal férfi vagy fiatal nő szem előtt tarthat, amikor megpróbál naggyá válni, az, hogy segít másoknak is naggyá válni. Ne bánja, ha egy kis időt mások jobbá tételére fordít. Önmagunk jobbá tételének legjobb módja az, ha jót cselekszünk másokkal. Ezt állandóan tartsátok elmétekben.⁷

Bármilyen tanulmányt folytat az ember, kitartóan kell dolgoznia, és miután elvégez egy kurzust, el kell végeznie egy másikat; folytatnia kell a munkát annak érdekében, hogy elsajátíthassa [az ismeretet], és soha nem fogja olyan jól elsajátítani, mint amikor átadja tudását, miközben megszerezni törekszik. Lásson hát munkához: gyűjtse egybe a barátait, és próbálja meg átadni nekik ugyanazt az ismeretet, amelyet szerzett, és akkor elkezdi felismerni, hogy megvilágosodik azon dolgokat illetően, melyeket soha nem tudott volna meg, hacsak nem lép a tanítás és a birtokában lévő információ másoknak való átadásának útjára. Bárki, aki valaha is szolgált iskolai tanítóként, pontosan érteni fogja, mire gondolok…

Az ember emlékezzen arra, hogy vannak, akik sötétségben járnak, és nem olyan előrehaladottak a tudásban, bölcsességben és intelligenciában, és adja át barátainak és testvéreinek azt a tudást, intelligenciát és erőt, ha ő előrébb jár, mint ők. Ezáltal hamarosan tapasztalni fogja, hogy elméje kitágul, és az a világosság és tudás, amelyre szert tett, gyorsabban gyarapodik és többszöröződik meg…

Ha szeretnétek elnyerni barátaitok ragaszkodását és barátságát, lássatok munkához: nyújtsatok nekik vigaszt azzal a világossággal, amelyet megkaptatok, szem előtt tartva, hogy ezek az áldások Istentől adattak. Ha így cselekszetek, csupán azt teszitek, amit minden embernek tennie kellene…

Nos, az embernek ahhoz, hogy biztosítsa magának a legmagasztosabb és legnagyszerűbb áldásokat; ahhoz, hogy kiérdemelje a Mindenható elismerését; valamint ahhoz, hogy folyamatosan jobbá váljon az igazlelkűséget illető dolgokban, minden dolgot a lehető legjobb tudása szerint kell tennie. Lásson munkához, és legyen kész áldozatot hozni barátai javára. Ha szeretné felemelni magát, a legjobb alapelv, amely szerint cselekedhet, az, ha felemeli barátait.

[…] Táguljon ki elmétek, hogy megérthessétek és kielégíthessétek a körülöttetek lévő barátaitok igényeit. Ha hatalmatokban áll, hogy előnyöket biztosítsatok barátaitok számára, akkor tegyétek meg. Ha így tesztek, azt fogjátok tapasztalni, hogy mindazon dolgok, amelyekre szükségetek van, hamarabb megadatnak nektek, mintha teljességgel csak azon munkálkodnátok, hogy biztosítsátok azokat saját magatok számára, barátaitok érdekeit figyelmen kívül hagyva. Tudom, hogy ez egy jó és fontos tantétel.⁸ [Lásd a 4. javaslatot a 276. oldalon.]

Amikor áldozatot hozunk mások javára, bennünk fog lakozni a menny.

Egyszerűen éreznünk kell…, hogy vannak más emberek is rajtunk kívül; bele kell tekintenünk mások szívébe és érzéseibe, és hasonlóbbá kell válnunk Istenhez, mint amilyenek most vagyunk.

[…] Önfeláldozásra van szükség azok érdekében, akikkel kapcsolatban állunk. Láthatjuk ezt a Szabadítóban, valamint Joseph testvérben, és látjuk elnökünkben [Brigham Youngban] is. Jézus, Joseph testvér és Brigham testvér mindig kész volt feláldozni mindenét az emberek javára; ez az, ami Isten és ember előtti hatalmat ad Brigham testvérnek, ez az önfeláldozó magatartás, melyet mindenkor tanúsít. Így van ez másokkal is; pontosan amilyen mértékben készek áldozatot hozni másokért, olyan mértékben lakozik bennük Isten, és úgy pihennek meg rajtuk az örök világok áldásai. Ők azok, akik nem csupán e világ jogait fogják elnyerni, hanem az örökkévalóság áldásait is. Pontosan olyan mértékben, ahogy… áldozatot hoztok egymásért, olyan mértékben fogtok előrehaladni Isten dolgaiban. Nos, ha szeretnétek, hogy a menny bennetek lakozzon, és ha ti is szeretnétek a mennyben lakozni, akkor azon az úton kell járnotok, amelyen a mennyei angyalok járnak. Ha tudni szeretnétek, miként gyarapodhattok, megmondom nektek: úgy, ha kialakítjátok magatokban az isteniséget.

[…] Az emberek mindenütt élvezhetik a mennyet maguk körül. Munkához kell látnunk, és ezt kell tennünk: munkához kell látnunk, és meg kell alapítanunk a mennyet ezen a földön, minden minket körülvevő rossz ellenére, minden ördög ellenére, és a fennálló gonoszság ellenére mégis munkához kell látnunk, és meg kell alapoznunk a mennyet ezen a földön.

Az ember soha nem élvezheti a mennyet, míg meg nem tanulja elnyerni és tantételei szerint cselekedni. Nos, gondoljatok néhány egyénre, és gondoljatok vissza, milyen körülmények között éltek 20 évvel ezelőtt…, amikor bizonyos fokú örömben, békességben, boldogságban volt részük, noha a dolgok nem voltak olyan kellemesek, mint most. Mostanra lehet, hogy kellemes körülményeket biztosítottak maguk számára, és megvannak mindazon fizikai javaik, melyek kielégítik fizikai vágyaikat és szükségleteiket, de ha nem tettek szert barátokra és testvéreik jóindulatára, akkor boldogtalanok, méghozzá nagyobb mértékben, mint 20 éve voltak.

[…] Áldjon meg benneteket az Úr, fivéreim és nőtestvéreim. Gondolkodjatok el ezeken a dolgokon. Szeressük egymást, és éljünk úgy, hogy felmagasztaljuk magunkat olyan mértékben, amilyen mértékben az Úr bölcsességet és képességet ad nekünk, és tegyünk szert egymás iránti bizalomra.⁹ [Lásd az 5. javaslatot a 277. oldalon.]

Javaslatok a tanulmányozáshoz és a tanításhoz

Vedd fontolóra ezeket az ötleteket, miközben a fejezetet tanulmányozod, illetve felkészülsz a tanításra! További segítségért lásd az V–VIII. oldalakat!

Olvasd át újra a 269–271. oldalon álló történetet! Mikor tapasztaltad, hogy „[h]a szívességet teszünk, az gyakran ahhoz vezet, hogy mi is szívességben részesülünk”?
Snow elnök emlékeztetett minket, hogy mindannyian Isten gyermekei vagyunk (271–272. oldal). Milyen hatással kellene lennie e tudatnak arra, ahogyan egymással cselekszünk? Milyen lehetőségeket nyújt a Segítőegylet a nőknek, hogy jót cselekedjenek másokkal? Milyen lehetőségeket nyújtanak a papsági kvórumok a férfiaknak, hogy jót cselekedjenek másokkal?
Gondolkodj el a 272. oldalon kezdődő utolsó bekezdésen! Miért mélyül el boldogságunk, amikor segítünk másoknak boldogságra lelni? Hogyan segíthetnek a szülők a gyermekeiknek abban, hogy megtanulják ezt az igazságot?
Mit gondolsz, miért gyarapodunk a bölcsességben, amikor megosztjuk tudásunkat másokkal? (Néhány példát találhatsz a 273--275. oldalon.) Milyen élményeid voltak, amelyek megmutatták számodra e tantétel igaz voltát?
Tanulmányozd a 275. oldalon kezdődő szakaszt! Mit gondolsz, miért tudnak a szolgálat apró cselekedetei közelebb vinni minket a mennyhez? Miközben elmélkedsz az e fejezetben álló üzeneteken, gondold át, hogyan tehetnéd otthonodat a mennyhez hasonlatosabb hellyé!

Kapcsolódó szentírások: Máté 25:31–45; Lukács 6:36–38; Móziás 2:17; 4:14–27; T&Sz 81:5; 82:3

Segítség a tanításhoz: „Jobban tesszük, ha csak felvetünk néhány jó gondolatot és kialakítunk egy jó beszélgetést – egy jó tanulási alkalmat –, mintha eszeveszetten megpróbálnánk minden szót letanítani a kézikönyvből. […] A nyugodt környezet elengedhetetlen ahhoz, hogy az Úr Lelke jelen legyen az órán” (Jeffrey R. Holland, “Teaching and Learning in the Church,” Ensign, June 2007, 91).

Iowa állam átszelése közben a Snow család olyasvalakitől kapott segítséget, akinek előző nap ők segítettek

„Táguljon ki elmétek, hogy megérthessétek és kielégíthessétek a körülöttetek lévő barátaitok igényeit.”