A kortól meghajlottak tanácsainak megbecsülése

Stephen B. Oveson elder

a hetvenektől

Legyen jobb bepillantásunk a bizonyság erejébe és jobban becsüljük meg azt, különösen akkor, ha olyanok osztják meg, akik már [kortól meghajlottak]!

Kedves testvéreim, amint e csodás konferencia végének közeledtével Gordon B. Hinckley elnök zárógondolatainak meghallgatására készülünk, nagyon remélem, mindannyian érezzük, milyen áldottak vagyunk, amiért az Úr prófétáitól és apostolaitól megkaptuk azt a közös bölcsességet és buzdítást, amelyet ha megszívlelünk és követünk, segíteni fog nekünk utunkon a Szabadító felé kormányozni életünket. Különösen hálásnak kell lennünk, hogy olyan időben élünk, amikor egyházi vezetőink – bár sokan nagyon idősek – továbbra is kapnak kinyilatkoztatásokat és sugalmazást, amely napról napra előrébb viszi a királyságot.

Fiatal koromban egy nagyon erős írott intést kaptam, hogy hithű és engedelmes fiú legyek, hogy amikor idősebbé válok, és tanácsra lesz szükségem, forduljak a szüleimhez, legyenek bár „a kortól meghajlottak”, hogy bölcsességet, vigaszt és útmutatást kapjak tőlük. Édesapám több mint húsz éve elhunyt, és a bölcsesség mély és példás forrása volt számomra egész életemben, és csupán múlt hétfőn helyeztük 101 éves édesanyámat végső nyughelyére örökkévaló társa mellé. Századik évében egy életen át tartó bizonyságát e szavakkal erősítette meg: „Az evangélium egy életforma; része a tervnek, hogy segítsen elkerülni a keserűséget. Egyre inkább hiszem, hogy ez az élet jó, de a következő még jobb lesz.” („Growing Old Graciously: Lessons from a Centenarian”, The Religious Educator 5, 1. sz., 2004, 11. o.)

Édesanyám gyakran mondta nekem, hogy mindennap imádkozik értem és a családunkért. Ahogy egyre közeledett a fátyolhoz, imái egyre erősebbek és jelentőségteljesebbek voltak számomra. Mindkét szülőm, és a feleségem szülei is, igazlelkű módon kitartottak vagy kitartanak mindvégig, a hithű odaadás örökségét hagyva hátra az őket követő utódaiknak.

Ezra Taft Benson elnök az 1989-es novemberi Ensign-ban ezt írta: „Az Úr ismeri és szereti népében az időseket. Ez mindig így volt, és sok felelősséget ruházott rájuk. Az egyes sáfárságokban olyan próféták által vezette népét, akik már idősek voltak. Szüksége volt a korral járó bölcsességre és tapasztalatra, azok sugalmazott irányítására, akik hosszú évek során hithűnek bizonyultak evangéliumához.” („To the Elderly in the Church”, 4. o.)

E gondolatok arra indítottak, hogy eltöprengjek a nagyszerű beszédeken, áldásokon, bizonyságokon és intelmeken, amelyeket próféták és apostolok hagytak ránk a különböző korokból, különösen akkor, amikor úgy érezték, hogy megöregedtek, vagy készültek visszatérni a porba. E búcsúüzenetek között sok figyelemre méltó és idézett szentírás található. Például: Mózes 6:57-ben Énók világosan kijelenti: „Tanítsd tehát gyermekeidet arra, hogy minden embernek mindenütt bűnbánatot kell tartani, mert különben nem örökölhetik Isten országát, mert ott nem lakhat … az ő jelenlétében semmi tisztátalan.” Az evangélium eme alapelveit Ádám és Éva idejétől fogva tanították, továbbadták nemzedékről nemzedékre, amint a szentírások is tanúsítják, újra meg újra.

József, akit eladtak Egyiptomba, e tanácsot hagyta Izráel népének: „Én meghalok, de Isten bizonynyal meglátogat titeket és felvisz titeket e földről arra a földre, melyet esküvel ígért meg Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak.” (1 Mózes 50:24)

Nemzedékekkel később, amint József próféciája kezdett beteljesedni, Mózes áldását adta Izráel minden törzsére, és a vezetés köntösét Józsuéra bízta, aki visszavezette a népet az ígéret földjére. Utolsó napjaihoz közeledvén Józsué e halhatatlan szavakat mondta: „válaszszatok magatoknak még ma, a kit szolgáljatok; … én azonban és az én házam az Úrnak szolgálunk.” (Józsué 24:15)

A későbbi próféták – például Jeremiás, Ésaiás és Malakiás – ugyanilyen kitörölhetetlen bizonyságot tettek szolgálatuk során, prófétálva a Messiás eljöveteléről és végtelen engeszteléséről.

Hasonló mintára lelünk a Mormon könyvében Nefi, Jákób és Benjámin király utolsó üzenetének fő hangsúlyában is, mert az ő beszédeik megváltoztatták egy egész nemzet szívét, Abinádi mesteri szavairól nem is szólva, aki bátran beszélt, jól tudva, hogy napjai meg vannak számlálva: „Tanítsátok, hogy megváltás csak az Úrban, Krisztusban, a valóságos Örökkévaló Atyában van.” (Móziás 16:15) A felsorolás Almával és fiával, Almával, valamint Hélamánnal, Hélamán fiával folytatódik, akik ilyen felbecsülhetetlen tanácsot adtak fiaiknak: „És emlékezzetek rá fiaim, hogy a sziklára, Megváltó Krisztusunkra, az Isten Fiára építsetek! (…) mert az a szikla, amelyre ti építettetek, olyan biztos alap, hogy arról az ember soha le nem bukhat.” (Hélamán 5:12)

Ők és a Mormon könyve más prófétái, köztük Mormon is, a napjainkban élőkhöz szóltak, tudva, hogy szükségünk lesz bölcsességükre és tudásukra, amellyel segítenek nekünk e vészterhes időkben. „Jöjjetek Krisztushoz, legyetek benne tökéletesek, vessetek el magatoktól minden istentelenséget, és ha elvetettetek magatoktól minden istentelenséget, és Istent teljes szívetekből, teljes lelketekkel és minden erőtökkel szeretitek, akkor kegyelme elegendő lesz nektek.” (Moróni 10:32)

Hasonló „utolsó bizonyságokat” találunk az Újszövetségben is, például Pál nagyszerű kijelentését: „Ama nemes harczot megharczoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam” (2 Timótheus 4:7), tanúsítva, hogy mindvégig kitartott.

Nagyszerű bepillantást nyerhe-tünk a rangidős apostol, Péter fejlődésébe e kijelentéséből: „az alázatosságot öltsétek fel, mert az Isten a kevélyeknek ellene áll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ád. Alázzátok meg tehát magatokat Istennek hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején.” (1 Péter 5:5–6)

És minden idők legnagyszerűbb alakja, akitől tanulhatunk, maga a feltámadt Úr, amint erre szólítja apostolait és követőit: „Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében, Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Máté 28:19–20)

Mily gazdag meggyőződés és tudás rejlik e szentírás-együttesben számunkra! Megleljük-e a bennük átfutó közös sugalmazások szálait? Azt hiszem, könnyen felismerhetők:

Krisztus, az Isten Fia él, és Ő a mi Megváltónk és Szabadítónk.
Követnünk kell Őt, és szeretetünket azzal mutathatjuk ki neki, ha emlékezünk Rá, és alázatosan betartjuk parancsolatait.
Az Ő engesztelése által megbánhatjuk bűneinket és megtisztulhatunk.
Mi az Ő szövetséges népe vagyunk, és mindig meg kell tartanunk megkötött szövetségeinket.
Terjesztenünk kell evangéliumát szerte a világon.
Hinnünk kell, bűnbánatot kell gyakorolnunk, meg kell keresztelkednünk, el kell nyernünk a Szentlelket, és ki kell tartanunk mindvégig.

Sáfárságunkban a visszaállítás újkori prófétái ismételten megfogalmazzák ugyanezen alapelveket. John Taylor tanításaiból megtudjuk, hogy „az ember Fiaként minden lehetséges dolgot elviselt, amit a hús és a vér csak elviselhet; Isten Fiaként legyőzött mindent, és mindörökre felemelkedett Isten jobbjához.” (Az egyház elnökeinek tanításai: John Taylor [2001], 43. o.)

Az egyik kedvenc idézetem Spencer W. Kimball elnöktől származik:

„Hozzáteszem saját bizonyságomat ezeknek a testvéreknek a bizonyságához, akik a régi idők nagyszerű emberei és apostolai voltak – ugyanannak a Mesternek a szolgálatában. Tudom, hogy Jézus Krisztus az élő Isten Fia, és hogy keresztre feszítették a világ bűnei miatt.

Ő az én barátom, Szabadítóm, Uram és Istenem.

Teljes szívemből azért imádkozom, hogy a szentek … örökké tartó örökséget nyerjenek el a celesztiális dicsőségben.” („An Eternal Hope in Christ”, Ensign, 1978. nov., 73. o.)

Mai prófétánk, Gordon B. Hinckley elnök továbbra is erőteljes meggyőződéssel vezet bennünket, amelynek legutóbb egy cövekkonferencián adott hangot: „Van bizonyságom, valódi, égető és létfontosságú bizonyságom e munka igaz voltáról. Tudom, hogy Isten, a mi Örökkévaló Atyánk él, hogy Jézus a Krisztus, az én Üdvözítőm és Megváltóm. Ő az, aki ennek az egyháznak az élén áll. Minden vágyam az, hogy úgy haladjak ezzel a munkával, ahogy azt Ő szeretné.” („Lelkesítő gondolatok,” Liahóna, 2003. okt., 5. o.)

Az összes régi és újkori apostol és próféta bizonyságának összegzéseként olvashatjuk Joseph Smith próféta halhatatlan szavait, aki kijelentette:

„Most pedig, a sok tanúbizony- ság után, amit őróla tettek, íme az utolsó, a mi tanúbizonyságunk az, hogy ő él!

Mert láttuk őt az Atya jobbján, és hallottuk a hangot, amely tanúsította, hogy ő az Atya Egyszülöttje.” (T&Sz 76:22–23)

Szeretném hozzátenni saját alázatos megerősítésemet a korábban említett bizonyságok valódiságához. Tudom, hogy a Mennyei Atya szó szerint lelkünk Atyja, és hogy Jézus Krisztus a mi Szabadítónk, Megváltónk, Urunk, és ha engedelmeskedünk parancsolatainak, a Barátunk. (Lásd János 15:14.) Miközben a szentírásokat tanulmányozzuk, legyen jobb bepillantásunk a bizonyság erejében és jobban becsüljük meg azt, különösen akkor, amikor a nagy bölcsességgel és korral rendelkezők teszik bizonyságukat. Ez az én imám, Jézus Krisztus nevében, ámen.