Az Úr mellett ki áll? Ki?
Az Úrnak tudnia kell, hogy kire számíthat.
Ma esti beszédemet egyik kedvelt himnuszunk szolgálatra való felkérésére szeretném összpontosítani: „Az Úr mellett ki áll? Ki? /Most mutassátok meg!” (Hymns, 260. sz.)
Az idők teljességének sáfárságában, amint felkészülünk a végső sátáni harcra, várva Krisztus visszatérését a földre, nagyon fontos megtudni, hogy ki van az Úr oldalán. Az Úrnak tudnia kell, hogy kire számíthat.
Azt remélnéd, hogy minden papságviselőre lehet számítani, hogy beáll katonának az Úr seregében való szolgálatra. Ma az egyházban körülbelül 3 millió papságviselő van hasonló arányban megosztva az ároni és a melkisédeki papság között.
Sajnos ezek közül a férfiak közül – beleértve fiatalt és kevésbé fiatalt egyaránt – túl sokan hiányoznak, mondhatni, engedély nélkül.
Valamikor mindegyikük alázatosan ült, miközben felhatalmazott emberek kezeiket a fejükre helyezték, és a papságot rájuk ruházták. Valamikor mindegyikük szövetséget kötött az Úrral, hogy engedelmeskednek és szolgálnak neki.
E szövetségek fontosságának megértéséhez fel kell tennünk magunkban a kérdést: „Mi is a papság?” Minden éber diakónus tudja a választ erre a kérdésre: A papság felhatalmazás arra, hogy Isten nevében cselekedhessünk.
Mit jelent ez nektek diakónusoknak, tanítóknak és papoknak? Először is ez azt jelenti, hogy fel vagytok hatalmazva arra, hogy kiosszátok, előkészítsétek és megáldjátok az úrvacsorát. Ez nagy dolog? De még mennyire!
Ki végezte az első úrvacsorai szolgálatot, amelyről valamiféle feljegyzésünk van? Természetesen a válasz az, hogy az Úr Jézus Krisztus. Krisztus, a Gecsemáné kertjében való szenvedése előtti estén előkészítette, megáldotta és kiosztotta az úrvacsorát a tanítványainak. Tehát, amikor ezt a szent szertartást végezzük, tulajdonképpen a Szabadító helyében állunk. Ez különleges!
Keresztelő János Joseph Smith és Oliver Cowdery fejére helyezte kezét, és rájuk ruházván Áron papságát, kijelentette: „rátok ruházom az Ároni Papságot, amely az angyalok szolgálatának, a bűnbánat evangéliumának és az alámerítéssel történő bűnbocsánatra való keresztelésnek kulcsait foglalja magába.” (T&Sz 13:1) Ez egy jelentős felelősség bármely korban élőknek. E miatt a kötelezettség miatt egyértelműen az Úr oldalán állunk.
Mit tudunk a melkisédeki papságról? A Tanok és szövetségek 84. részében ez olvasható: „Ez a magasabb papság irányítja az evangéliumi szolgálatot, és őrzi a mennyország titkainak kulcsát, sőt Isten ismeretének kulcsát.” (19. v.) Ez a papság ad hatalmat arra, hogy viselője irányítson és vezessen, megáldjon és gyógyítson, tanítson és elpecsételjen. Ezek a papsági szolgálatok egyértelműen az Úr oldalára állítják az abban résztvevő papsági tisztviselőt.
Az egyik legnagyszerűbb példa a papság elpecsételő hatalmára Nefinek, Hélamán fiának a története. Mivel oly buzgón hirdette Isten igéjét, az Úr elpecsételő hatalmat adott neki, hogy: „amit megpecsételsz a földön az meg lesz pecsételve a mennyben is, és amit feloldasz a földön, az fel lesz oldva a mennyben is.” (Hélamán 10:7) Nefi bármelyik sáfárságban hatalmas vezető lehetett volna az Úr seregében.
Mily nagy bizalom ez Mennyei Atyánk részéről, hogy megosztja velünk hatalmának egy részét, hogy segíthessünk Neki hatalmas munkájában, amint az előre halad, hogy betöltse a földet.
Figyeljétek meg, milyen körültekintően tanít minket a papság ráruházásával kapcsolatban! Amikor 12 éves lettem, édesapám Charles Oaks és püspököm, George Collard a fejem- re tették a kezüket, rám ruházták az ároni papságot, és felszenteltek diakónusnak.
Sok évvel később, Gordon B. Hinckley elder ugyanezt a mennyek által irányított folyamatot használta, amikor hetvenessé szentelt fel. Mindegyik felszentelés további isteni bizalmat tükröz és egy újabb lehetőséget az Úr oldalán való szolgálatra.
Amikor hadseregek állnak fel, az ütközetek általában hatalmas csatatéren zajlanak. De ez, a lelkekért folyó csata eléggé más. Mindennap zajlik a küzdelem az egyéni életekben, és az Úr katonái harcba szállnak Sátán pénzsóvár, önző és buja erői ellen.
Hélamán 2 060 izmos ifjú harcosa, egymás mellett felsorakozva utal a nagy fizikai erőre, mely szükségeltetik ahhoz, hogy valaki hozzájuk csatlakozzon. De van még hely minden bátor szívű léleknek ebben a törekvésben.
Van egy 11 éves unokánk, Andrew, aki tolószékbe kényszerült talán életének egész hátralevő részére. Ősszel diakónussá szentelik, és csatlakozni fog Isten papasági seregéhez. Testi fogyatékossága nem fogja korlátozni őt ebben a harcban, mert a választható fegyverek nem hadonászó lándzsák és kardok egy fejetlen csatamezőn,
hanem inkább az örökkévaló érték fegyverei, tükrözvén Isten teljes fegyverzetét, melyek az igazság, igazlelkűség, hit, ima és Isten szava. (Lásd Efézusbeliek 6:13–18.) Ezeket a fegyvereket az elménkben, szavainkban és cselekedeteinkben forgatjuk. Minden igaz gondolat, szó és cselekedet diadal Sátán térfelén.
Ezért nincs Andrew hátrányban ebben a csatában. A szülei jól tanították. Készen áll arra, hogy csatlakozzon a papság seregéhez.
A tétek nagyon magasak. A díj Isten fiainak és leányinak valóságos lelke, az ő örökkévaló megszabadításuk. És ezek a lelkek győzni vagy veszíteni fognak az alapján, hogy mennyire voltak erkölcsösek és tiszták, jószívűek és szolgálatkészek, hithűek és reményteljesek.
Andrew csatlakozni fog a diakónusok kvórumához a saját gyülekezetében. Meg fogják tanítani neki, hogyan ossza ki az úrvacsorát és gyűjtse be a böjti felajánlásokat. Törődni fognak vele, mert erről szól az egész papsági kvórum – az egymásról való gondoskodásról. Valójában ez az, ahogyan az Úr papsági serege meg lett szervezve, vagyis kvórumokba.
Életem nagy részét pilótaként töltöttem az Egyesült Államok Légierejénél. A századomhoz tartozó emberek a mai napig egy szorosan összetartó csoport, akik közeli kapcsolatban állnak immáron 40 éve.
Vadászpilótaként a gyakorlatainkon az egyik első és legalapvetőbb szabály az volt, hogy: „Óvd a szélső gép pilótáját! Állandóan ellenőrizd a »hat órai irányt«, hogy biztos légy abban, az ellenség nem lopódzik mögé!”
Ha jó tanács, hogy megvédjük a bajtársunkat egy harci alakulatban, akkor az egy kiváló tanács, hogy maradjunk közel és védjük meg a kvórumtagokat, amint arra törekszünk, hogy szilárdan helyt álljunk az Úr oldalán. Buzgón utánuk kell mennünk és meg kell találnunk őket, ha elkalandoznak.
Az Úr oldalán állni különösen értékelendő korunkban. Prófétánk rendszeresen kihangsúlyozza, hogy ezek az utolsó napok. Az idők jeleiből tudjuk, hogy közeleg a vég. És Sátán is pontosan tudja ezt. Ő és az ő csapatai úgy tűnik, hogy sohasem alszanak.
Egy világméretű papsági továbbképző gyűlésen Hinckley elnök így szólt a világ erkölcsi züllöttségével kapcsolatban: „Nem tudom, hogy Szodoma és Gomora napjaiban rosszabb volt-e a helyzet.”
Így folytatta: „Ők és az ő megromlott követői meg lettek semmisítve. Hasonló állapotokat látunk a mai világban is. Elhatalmasodtak szerte a világon. Azt hiszem, Atyánk bizonyosan könnyezik, amikor letekint eltévelyedett fiaira és lányaira.” („Erősen és rendíthetetlenül állni”, Világméretű vezetőképző gyűlés, 2004. jan. 10., 20. o.)
Nem tudom, mennyivel többet kell a prófétánknak még mondania ahhoz, hogy érezzük a figyelmeztetést.
Egy nemrégen elhangzott konferencia beszédben Dallin H. Oaks elder megállapította: „A második eljövetel jelei mind körülöttünk vannak, és egyre gyakoribbnak és erőteljesebbnek tűnnek. (…) Habár nem vagyunk képesek a második eljövetel tényén változtatni, és pontos idejét sem ismerjük, saját felkészülésünket előremozdíthatjuk, és megpróbálhatunk a körülöttünk levőknek is segíteni a felkészülésben. Testileg és lelkileg is fel kell készülnünk a második eljövetel idejére megjövendölt eseményekre.” („Felkészülés a második eljövetelre”, Liahóna, 2004. máj., 7–9. o.)
És ezek a figyelmeztető bejelentések jóval a Karib-térségben tomboló hurrikánok minden eddigit felülmúló pusztítása és a cunami kelet-ázsiai rombolása előtt jöttek.
„Az Úr mellett ki áll?” című énekünk arra utasít minket, hogy „mutassuk meg most”. Itt az ideje, hogy erősen álljunk a hitünkben és az alapelveinkben, ahogyan azt Moróni kapitány tette! Most van ránk szükség, diakónusok, tanítók, papok, püspökök, elderek, főpapok és pátriárkák! Most van itt az ideje, hogy megmutassuk az Urunk, Jézus Krisztus engesztelő áldozata iránti megbecsülésünket! Most van itt az ideje annak, hogy megmutassuk a hitünket azon keresztül, hogy engedelmeskedünk az olyan alapvető parancsolatoknak, mint az erkölcsi tisztaság törvénye, a tizedfizetés, a Bölcsesség szava és a sabbat megszentelése!
Most van itt az ideje annak, hogy figyelmeztessük a szomszédainkat azáltal, hogy megosztjuk velük az evangélium üzenetét! Most van itt az ideje annak, hogy a világ számára példát mutassunk a tisztesség és a mértékletesség, az erény és a tisztaság terén! Soha nem szabad eltékozolnunk papsági felhatalmazásunkat a pornográfia megrontó, bomlasztó és piszkos mocsarában dagonyázva!
Most van itt az ideje, hogy áttekintsük azokat a szövetségeket, amiket az Úrral kötöttünk a keresztelés vizében; a szövetségeket, amiket akkor kötöttünk, amikor elfogadtuk a papság esküjét és szövetségét, továbbá a szövetségeket, amelyeket az Úr szent templomaiban kötöttünk!
Most van itt az idő, hogy megmutassuk, hogy az Úr oldalán állunk!
Férfitestvérek, ez Isten munkája! Jézus Krisztus evangéliuma vissza lett állítva a maga teljességében ezekben az utolsó napokban Joseph Smith prófétán keresztül. Krisztus a feje ennek az egyháznak, aki élő prófétáján, Gordon B. Hinckley elnökön keresztül vezeti azt. Krisztus vissza fog térni a földre, hogy uralkodjon és kormányozzon, és egy nap mi mindannyian elébe járulunk majd, hogy megítéltessünk a gondolataink, cselekedeteink és szívünk vágyai szerint. Ő a mi Szabadítónk és Megváltónk, és erről teszem bizonyságomat az Ő szent nevében, ámen.