Még egy

M. Russell Ballard elder

a Tizenkét Apostol Kvórumából

Több dolgos, gazdag bizonysággal rendelkező misszionárius kell ahhoz, hogy többet megszólíthassunk Mennyei Atyánk gyermekei közül.

Fivéreim és nővéreim! Pár héttel ezelőtt Ballard nővérrel nagy örömünkre misszionáriusokhoz szólhattunk a Provo Misszionáriusképző Központban. Csodás volt látni ragyogó, lelkes arcukat, és érezni az Úr Lelkének jelenlétét. E nagyszerű misszionáriusok jó úton járnak Jézus Krisztus evangéliuma visszaállításáról szóló üzenet eljuttatásában a világhoz. Köszönjük a szülőknek, püspököknek, cövekelnököknek és különösen fiataljainknak, hogy reagálnak a próféta hívására, és gondosabban készülnek lelkileg az Úr szolgálatára.

Amikor „emeltünk a lécen” a misszionáriusi szolgálatban, Gordon B. Hinckley elnök ezt mondta: „Ez a munka viszontagságos. Erőt és kitartást igényel. Éleslátást és nagyfokú szellemi képességet követel. Hitet, vágyat és áldozatot igényel. Ártatlan kezet és tiszta szívet követel.”

Így folytatta: „Eljött az idő, amikor emelnünk kell azok normáit, akiket elhívnak az Úr Jézus Krisztus követeiként. (…) Egyszerűen nem engedhetjük meg, hogy azok, akik nem felelnek meg az érdemesség követelményének, a világba menjenek, és hirdessék az evangélium örömhírét!” („Misszionáriusi szolgálat”, Világméretű vezetőképző gyűlés, 2003. jan. 11., 17. o.)

Ma alkalmasabb misszionáriusokat hívunk el, fiatal férfiakat, akik felkészültek a szolgálatra, elfogadva prófétánk kihívását: „önfegyelmet fognak gyakorolni, és a világ alacsony mércéi fölé fognak emelkedni, elkerülik a bűnt, és minden tettükben erényesebbek lesznek.” („Misszionáriusi szolgálat”, 17. o.)

339 missziónkban egyre bővül az Úr munkája, ezért több erőfeszítést kell tennünk arra, hogy minden 12 éves fiatal férfit érdemesen szentelnek diakónussá; minden 14 évest tanítóvá; minden 16 évest pappá, és minden 18–19 éves érdemesen kapja meg a melkisédeki papságot. Ezt az által tehetjük meg, hogy fiataljaink szívébe ültetjük az Úr szeretetét, az Ő engesztelésének megértését és megbecsülését, és a visszaállítás csodájának világos képét.

Amikor a fiatalok megértik az evangélium visszaállításának jelentőségét, és tudják, hogy Isten a mi Mennyei Atyánk, aki minden gyermekét szere-ti, hogy Jézus a Krisztus, és hogy ők együtt személyesen látogatták meg Joseph Smith-t, hogy megnyissák az idők utolsó sáfárságát – akkor majd el akarják vinni ezt az üzenetet a világba. Amikor a fiatalok úgy látják a Mormon könyvét mint a visszaállítás üzenete igaz voltának kézzelfogható bizonyítékát, telve lesznek a vággyal, hogy megtanítsák ezeket az igazságokat Mennyei Atyánk gyermekeinek.

A Misszionáriusképző Központban megtudtuk a misszionáriusoktól, hogy mi segített volna nekik leginkább a misszióra való felkészülésben. Mindenekelőtt az alábbiakra vágytak:

• Bárcsak jobban megtanulták volna a tanokat koncentrált szentírás- tanulmányozás által.

• Megtanultak volna tanulni és őszintén imádkozni.

• Fegyelmezettebbek lettek volna, és szorgalmasabban dolgoztak volna.

• Jobban megértették volna az elvárásokat.

• Lett volna több alkalmuk a tanításra.

• Komolyabb interjúik lettek volna a püspökkel és a szülőkkel.

Testvérek, együtt megtaníthatjuk Jézus Krisztus evangéliumát, annak egyszerűségét és erejét minden fiatalnak az egyházban. A szülőkkel közösen segíthetünk nekik felkészülni a missziós és az életük végéig tartó szolgálatra. Keressük tehát meg mindegyik értékes fiatalunkat, attól függetlenül, hogy mennyire tevékenyek, és gyújtsuk meg Krisztus bennük rejtőző világosságát. Boyd K. Packer elnök ezt mondta: „Krisztus világossága olyan egyetemes, mint maga a napfény. Ahol csak jelen van emberi élet, ott lesz Krisztus Lelke is. Minden élő lelket átjár … Mindannak sugalmazója, ami megáldja az emberiséget, és a javára van annak. Önmaga táplálja a jóságot.” („Krisztus világossága”, Liahóna, 2005. ápr., 13. o.)

Tudjuk tehát, hogy mindenkiben ott van Krisztus világossága. Szülőkként, tanítókként és vezetőkként az a felelősségünk, hogy addig gerjesszük fiataljainkban a világosságot, mígnem a bizonyság mélyen a szívükben és a lelkükben ég, utána pedig bátorítsuk őket, hogy e világosság segítségével gyújtsák meg Krisztus világosságát másokban.

Az ellenség persze tudja ezt, és túlórában próbálja befolyásolni fiataljainkat, hogy vessék el az egyház tanításait. Ezért kell a szülőknek, vezetőknek és tanítóknak tanácskozni, és ismerni minden egyes fiatal férfit és fiatal nőt – mindegyiket! Tevékenyek vagy sem, ismernünk kell őket.

Valóban megemeltük a lécet a misszionáriusok számára. Ez azt jelenti, hogy a léc a szülők és vezetők számára is emelkedett. Növelni kell hitünket és erőfeszítéseinket, hogy megadjuk minden fiatal férfinak a szolgálat lehetőségét.

Hinckley elnök aggodalmának is hangot adott: „Több misszionáriusra van szükségünk! A misszionáriusi követelmények mércéjének megemelése nem azt kívánta sugallni, hogy kevesebb misszionáriust szeretnénk, hanem … felhívást intéztünk a szülőkhöz és a vezetőkhöz, hogy korábban kezdjenek el a fiatal férfiakkal foglalkozni, hogy jobban fel tudják készíteni őket a misszionáriusi szolgálatra, és arra, hogy érdemesek is maradjanak arra! Minden fiatal férfinak, aki érdemes, és aki fizikailag és lelkileg alkalmas a szolgálatra, fel kell készülnie az ebben az igen fontos munkában való szolgálatra!” („Az egyház püspökeihez”, Világméretű vezetőképző gyűlés, 2004. jún. 19., 27. o.)

Ugyanígy, a fiatal nőkre nézve ezt mondta Hinckley elnök: „Némi félreértés támadt az [egyedülálló nővérek misszionáriusi] szolgálatára vonatkozó korábbi tanács kapcsán. Szükség van néhány fiatal nőre is. Jelentős munkát végeznek. Bejutnak azokba az otthonokba, ahova az elderek nem. Azonban észben kell tartani, hogy a fiatal nőtestvérek nem kötelesek misszióba menni! Nem kell úgy érezniük, hogy a fiatal férfiakéhoz hasonló kötelességük van; néhányan persze szeretnének elmenni.” („Az egyház püspökeihez”, 27. o.)

Testvérek, óriási mennyiségű munkát kell elvégeznünk. Az Úr Lelke a világ sok nemzete felett ott lebeg. A számunkra korábban zárt ajtók most megnyílnak. Több dolgos, gazdag bizonysággal rendelkező misszionárius kell ahhoz, hogy többet megszólíthassunk Mennyei Atyánk gyermekei közül, akik most még elérhetetlenek számunkra. Ők a mi testvéreink, és felelősségünk, hogy megtanítsuk nekik a visszaállítás üzenetét.

Tudjuk, hogy nagy dolgok történnek azok életében, akik hithűen szolgálják teljes idejű missziójukat. A misszionáriusi szolgálat nem könnyű, de mindenképpen megéri. Akik szolgálnak és becsülettel hazatérnek, olyan életvitelt és szolgálatot alapoznak meg, ami megáldja az életüket és az őket követő nemzedékek életét is. Felkészültebben térnek vissza, hogy erős vezetők és tanítók legyenek az egyház szervezeteiben. Felkészültebben térnek vissza, hogy igazlelkű apák és anyák legyenek, akik gyermekeiknek meg tudják tanítani az evangéliumot. A teljes idejű misszionáriusi szolgálat áldás úgy azoknak, akiket a misszionáriusok megtalál-nak és tanítanak, mint maguknak a misszionáriusoknak.

Különleges kéréssel fordulunk a püspökökhöz és gyülekezeti elnökökhöz. Tudjuk, hogy már ismerik azokat, akik megütik a mércét, és missziós elhívást várnak az idei évben. Arra kérjük a vezetőket minden egységben, hogy tanácskozzanak a szülőkkel, és imádkozzanak, hogy találjanak legalább még egy fiatal férfit, a már meglevők mellett, akit el lehet hívni szolgálatra. Ha a több mint 26 000 egyházközség és gyülekezet mindazokat elküldi, akiket már terveznek misszióba küldeni – plusz még egyet –, teljes idejű misszionáriusaink állománya felduzzad; ezzel közelebb kerülünk azon isteni megbízatásunkhoz, hogy elvigyük az evangéliumot minden nemzethez, törzshöz, nyelvhez és néphez. Természetesen ezeknek a misszionáriusoknak érdemesnek, hithűnek, egészségesnek és elkötelezettnek kell lenniük. Lehet, hogy ez a még egy most még nincs kész. Ezért arra kérjük a szülőket, cövek- és egyházközségi tanácsok tagjait, hagyatkozzanak a Szent Lélek felismerő hatalmára, hogy tudhassák, kinek segíthetnek felkészülni az elhívásra az idén.

Amint megkeresitek őket, emlékezzetek egyik barátom élményére! Életében addig nem volt lova, amíg feleségül nem vett egy csodás nőt, aki szereti a lovakat. Újdonsült arájának kedvére akart tenni, amikor bejelentette egy este, hogy kimegy a mezőre, hogy vezetni tanítson egy csikót. Ő nehezebb volt a csikónál. Többet tudott a csikónál. Azt hitte, csak húz- nia kell a gyeplőt, és a ló előbb vagy utóbb követni fogja. Biztosra vette, hogy hamar és egyszerűen végezni fog.

A gyeplőt a hámhoz erősítette, a csikó elé állt, és húzni kezdte. A csikó nem engedett. A barátom erősebben húzta, a csikó pedig még erősebben megvetette a lábait. Még erősebben húzta, mire a csikó eldőlt. Párszor megismétlődött a dolog, mire a barátom erre az eredményre jutott: négy-öt perc alatt sikeresen megtanította a csikót eldőlni. Csak a csikó elé kellett állnia, húznia kellett a gyeplőt, és az már dőlt is.

A felesége, látva a dolgot, végül azt javasolta, hogy ahelyett, hogy a csikó elé állna és húzná, kösse köré a gyeplőt, és simán sétáljon mellette. A barátom bosszúságára ez bevált.

Mintha mindegyikünkben lenne valami, ami nem engedi, hogy toljanak vagy húzzanak bennünket. Ha azonban valaki átölel egy fiatalembert, és mellette sétál, valószínűleg a szolgálat vágyával fogja őt követni. Kérlek, emlékezzetek erre, amikor még egynek a bizonyságát erősítitek, aki szolgálhat.

Hadd javasoljak három dolgot, ami segíthet nektek megalapozni a misszionáriusi szolgálat gazdag hagyományát a családokban, cövekekben, egyházközségekben vagy gyülekezetekben!

Először is, minden fiatalotok értse meg, hogy kik is ők. Korai elemis napjaiktól fogva gyermekeink az „Úr gyermeke vagyok” dalt éneklik. (Egyházi énekek, 96. o.) Segítsetek nekik tudni, mit jelent igazán Isten gyermekének lenni! Emlékeztessétek őket, hogy azért vannak itt a világ történetének ebben az időszakában, az evangélium teljességének ismeretével, mert bátran választottak a halandóság előtti létben. Fiataljainknak szilárdan ki kell állni az igazlelkűség és igazság mellett. Látniuk kell azon áldásokat, amelyek az övéik lehetnek, ha megmutatják a Mennyei Atya és az Úr Jézus Krisztus iránti szeretetüket szolgálatkészségük által.

Másodszor, a tant tanítsátok! Igaz, hogy a tevékenységek és társasági események kellő helyet foglalnak el fiataljaink általános programjában, de a tan téríti meg és kötelezi el őket. Fiataljaink jogosan elvárhatják, hogy szüleik és az egyházi vezetők és tanítók segítenek nekik megismerni és megérteni Jézus Krisztus evangéliumát. A Szentlélek megerősíti szívükben az igazságot, és fellobbantja Krisztus világosságát a lelkükben. És akkor lesz még egy teljesen felkészült misszionáriusotok. Richard G. Scott elder tegnap azt mondta, hogy a Hirdessétek evangéliumomat! című új kalauz, melyet misszionáriusaink most az evangélium tanítására használnak, jó segítségforrás lehet számotokra.

Végül pedig, belátjuk, hogy nem minden fiatal férfi és fiatal nő számára okos dolog szembesülni a teljes idejű misszió keménységével és kihívásaival. Ha a papsági vezetők bármelyikőtöket felmentik a teljes idejű misszionáriusi szolgálat alól, kérjük, ti és családotok fogadjátok el a döntést, és menjetek tovább! Felkészülhettek a templom szabadító szertartásaiban való részvételre, és egyéb szolgálati lehetőségekre. Arra kérünk minden egyháztagot, hogy legyenek segítőkészek, mutassanak nagy szeretetet és megértést hithű fiataljaink megsegítésében a különböző elhívásaikban!

Testvérek, bizonyságomat teszem az Úr Jézus Krisztus isteni küldetéséről, és imádkozom, hogy Ő megáldjon minket, amikor több fiatalt és házaspárt próbálunk sugalmazni és motiválni a teljes idejű missziós szolgálatra. Jézus Krisztus nevében, ámen.