A pornográfia
Javítsunk személyes viselkedésünkön, és fokozzuk erőfeszítéseinket abban, hogy megvédjük szeretteinket és környezetünket a pornográfia támadásától!
Tavaly nyáron, Oaks nőtestvér és én visszatértünk a Fülöp-szigetekről két éves ott tartózkodásunk után. Szerettünk ott szolgálni, és örültünk a hazajövetelnek. Távollétünk után környezetünket új fényben látjuk, fokozott megbecsüléssel, és néha új aggodalmakkal.
Aggódva láttuk, mennyire megrohanta a pornográfia az Egyesült Államokat, amíg oda voltunk. Sok éven át figyelmeztettek minket egyházi vezetőink azoknak a képeknek és szavaknak a veszélyeire, melyeknek az a céljuk, hogy szexuális vágyainkat felkorbácsolják. És most, a pornográfia züllesztő hatása – melyet kereskedelmi nyereség céljából hoznak létre és terjesztenek – a gonoszság lavinájaként söpör végig társadalmunkon.
Legutóbbi konferenciánkon, Gordon B. Hinckley elnök egy egész beszédet szentelt ennek a témának, a legvilágosabb kifejezésekkel figyelmeztetve minket arra, hogy „igen komoly ez a probléma már közöttünk is”. („A köztünk lévő tragikus gonoszság”, Liahóna, 2004. nov., 61. o.) A legtöbb püspök, akivel találkozunk cövek konferenciákon, most már komoly gondokról számol be ezzel a témával kapcsolatban.
Melkisédeki papságot viselő társaim, valamint fiatal férfiaink, nektek szeretnék ma beszélni a pornográfiáról. Tudom, sokan ki vagytok téve ennek és sokatokon foltot hagyott.
Erre a témára összpontosítva beszédemet, úgy érzem magam, mint Jákób próféta, aki a napjaiban élő férfiaknak megmondta, hogy elszomorítja, hogy érzékenyszívű feleségeik és gyermekeik jelenlétében kell olyan nyíltan hozzájuk szólnia. Ám a feladat nehézsége ellenére, azt mondta, beszélnie kellett a férfiakhoz erről a témáról, mert Isten parancsot adott rá. (Lásd Jákób 2:7–11.) Én is ugyanezen okból teszem.
A nevét viselő könyv második fejezetében, Jákób elítéli a férfiakat „paráználkodásuk” miatt. (23, 28 v.) Elmondta nekik, hogy „összetört[ék] gyengéd felesége[ik] szívét, eljátszot[ták] gyermeke[ik] bizalmát, mert rossz példával járt[ak] előttük”. (35 v.)
Mik voltak ezek a visszataszítóan gonosz „paráználkodások”? Semmi kétség, néhányan már bűnösek voltak gonosz cselekedetek miatt. De Jákób nagyszerű prédikációja nem a már megtett gonosz cselekedetekre, hanem a fontolgatott gonosz cselekedetekre koncentrált.
Jákób azzal kezdte beszédét, hogy elmondta a férfiaknak, „eddig még engedelmesked[tek] az Úr szavának”. (Jákób 2:4) Ezután, azonban, elmondta, hogy ismeri gondolataikat, és „bűnös dolgokat művelnek. És ez a bűn utálatos… Isten szemében”. (5 v.) „Gonoszlelkűségetekről kell tanúskodnom” (6 v.) - tette hozzá. Jákób úgy szólt, mint Jézus, amikor ezt mondta: „valaki asszonyra tekint gonosz kívánságnak okáért, immár paráználkodott azzal az ő szívében.” (Máté 5:28; lásd még 3 Nefi 12:28; T&Sz 59:6; 63:16)
Több mint 30 évvel ezelőtt, arra buzdítottam a BYU hallgatókat, hogy kerüljék el a „nem megengedett szexuális kapcsolatokat előtérbe helyező irodalom” olvasását és megtekintését. Ezt a példát hoztam fel:
„A pornográf vagy erotikus történetek és képek rosszabbak a piszkos vagy szennyezett ételnél. A test képes megszabadulni az egészségtelen ételtől. Néhány végzetes kivételtől eltekintve, a rossz étel csupán beteggé tesz, de nem okoz maradandó károsodást. Ezzel ellentétben, az az ember, aki mocskos történetekben, vagy pornográf, vagy erotikus képekben és irodalmakban gyönyörködik, rögzíti azokat ebben a csodálatos visszakereső rendszerben, melyet agynak hívunk. Az agy nem fogja magából kihányni a mocskot. Ha egyszer rögzítették, mindig felidézhető anyag marad, erkölcstelen képeket villant be az agyadba, és elvon téged az élet egészséges dolgaitól.”1
Itt, férfitestvérek, el kell mondanom, hogy püspökeink és hivatásos tanácsadóink azt látják, hogy egyre több férfi foglalkozik pornográfiával, és sokan közülük aktív egyháztagok. Néhányan, akik pornográfiával foglalkoznak, szemmel láthatólag lekicsinylik annak súlyosságát, és továbbra is gyakorolják Isten papságát, mert úgy gondolják, senki nem fog tudni tettükről. De a használója tudja, testvérek, és az Úr is.
Néhányan javasolták, hogy a pornográfiának külön kérdésként kellene szerepelnie a templomi interjúban. Már úgy szerepel. Legalább öt különböző kérdésnek kellene felszínre hoznia egy beismerést és beszélgetést e témában, ha az ember, akivel az interjút készítik, rendelkezik azzal a lelki érzékenységgel és őszinteséggel, amit elvárunk azoktól, akik az Úr Házában szolgálnak.
A Szabadító egyik legemlékezetesebb tanítása azokra vonatkozik, akik titokban néznek pornográfiát:
„Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! mert megtisztítjátok a pohárnak és tálnak külsejét, belől pedig rakvák azok ragadománynyal és mértékletlenséggel.
Vak farizeus, tisztítsd meg előbb a pohár és tál belsejét, hogy külsejük is tiszta legyen.” (Máté 23:25–26; lásd még Alma 60:23)
A Szabadító folytatja intését azoknak, akik a szemmel láthatóval foglalkoznak, de elmulasztják megtisztítani a belső embert:
„Hasonlatosak vagytok a meszelt sírokhoz, a melyek kívülről szépeknek tetszenek, belől pedig holtaknak csontjaival és minden undoksággal rakvák.
Épen így ti is, kívülről igazaknak látszotok ugyan az emberek előtt, de belől rakva vagytok képmutatással és törvénytelenséggel.” (Máté 23:27–28)
Az ilyesfajta képmutatás közvetlen lelki következményei pusztítóak. Azok, akik a pornográfiát kutatják és használják, elveszítik papságuk hatalmát. Az Úr kijelentette: „Ha azonban megkíséreljük bűneinket takargatni… íme, akkor visszahúzódik az ég, elszomorodik az Úr Szelleme, és ha visszahúzódott, akkor ámen az ilyen ember papságának vagy felhatalmazásának.” (T&Sz 121:37)
A pornográfia használói a Lélek társaságát is elveszítik. A pornográfia olyan képzeleteket szül, melyek elpusztítják a lelkiséget. „Mert a testnek gondolata halál” – lelki halál. (Rómabeliek 8:6; lásd még 2 Nefi 9:39)
A szentírások újra meg újra azt tanítják, hogy az Úr Lelke nem lakozik tisztátalan templomban. Amikor érdemesen veszünk az úrvacsorából, azt az ígéretet kapjuk, hogy „Szelleme mindig velünk le[sz]”. Ahhoz, hogy érdemessé váljunk erre az ígéretre, megfogadjuk, hogy mindig megemlékezünk róla. (Lásd T&Sz 20:77.) Azok, akik szexuális ingerlés céljából kutatják és használják a pornográfiát, egyértelműen megszegik ezt a fogadalmat. Ugyancsak megsértenek egy szent szövetséget, miszerint távol kell tartanunk magunkat szentségtelen és tisztátalan szokásoktól. Nem lehet velük az Úr Lelke. Nekik meg kell szívlelniük Péter apostol könyörgését: „Térj meg azért ezen gonoszságodból, és kérjed az Istent, ha talán megbocsáttatik néked szívednek gondolatja.” (Ap. csel. 8:22)
Testvérek, észrevettétek, hogy nem beszéltem a pornográfia mentálhigiéniai vagy büntetőjogi hatásairól. Arról beszélek, hogy milyen hatással van a lelkiségre, vagyis arra a képességünkre, hogy társunk legyen az Úr Lelke és arra a jogunkra, hogy gyakoroljuk a papság hatalmát.
A pornográfia ugyancsak halálos sebeket ejt legdrágább személyes kapcsolatainkon. Tavaly októberben Hinckley elnök a papságot viselő férfiakhoz intézett beszédében egy asszony levelét idézte, aki kérte, hogy figyelmeztesse az egyháztagokat arra, hogy a pornográfia „szíveket és lelkeket tud teljes mértékben lerombolni, kiszorítva az életet a kapcsolatokból”. (Liahóna, 2004. nov., 60. o.)
Nem rég, egy cövekkonferencián, hasonló levelet adott a kezembe egy asszony. Férje szintén fontos egyházi elhívásokban szolgált sok éven át, miközben pornográfiával foglalkozott. Elmesélte, milyen nehéz volt meggyőznie a papsági vezetőket arról, hogy ezt a pornográfiával kapcso- latos problémát komolyan vegyék. „Visszajelzéseikben azt mondták, hogy túlreagálom a helyzetet, vagy hogy ez az én hibám. A mostani püspökünk nagyszerű. És most, 15 évvel később, a férjem megpróbál tenni valamit a függősége ellen, de most 15 évvel nehezebb neki ezt abbahagyni, és a veszteség felbecsülhetetlen.”
A pornográfia csorbítja annak képességét, hogy valaki normális érzelmi, szerelmi és lelki kapcsolatot létesítsen a másik nemmel. Elmossa azon erkölcsi határokat, melyek a helytelen, a természetellenes, vagy a törvénytelen viselkedést ellenzik. Amint a lelkiismeret érzéketlenné válik, a pornográfia használói megteszik azt, aminek tanúi voltak, attól függetlenül, hogy az milyen hatással lesz a saját életükre vagy mások életére.
A pornográfia ezenfelül függőséget okoz. Gyengíti a döntéshozatal képességét, és magához láncolja használóit, kényszerrel visszarántva őket egyre több élvezetért. Egy férfi, aki a pornográfia és a kemény kábítószerek rabja volt, ezt a hasonlatot írta: „Számomra a kokain ezt meg sem közelítette. Mindkettőt csináltam már … Leszokni akár a legkeményebb drogokról is semmi ahhoz képest, mint amikor megpróbálsz a pornográfiáról leszokni”. (2005. márc. 20-i levél)
Néhányan azzal próbálják mentegetni élvhajhászatukat, hogy azt mondják, csupán „gyenge” és nem „kemény” pornót néznek. Egy bölcs püspök ezt úgy hívta, hogy megtagadják a gonoszt gonosznak látni. Idézett olyan férfiaktól, akik a „nem olyan rossz, mint” vagy a „csak egyetlen rossz jelenet” hasonlatokkal próbálják igazolni, hogy mit néznek meg. A gonoszság próbája azonban nem annak mértéke, hanem hatása. Amikor az embereket olyan sokáig foglalkoztatják gonosz gondolatok, hogy a Lélek visszahúzódik, elveszítik lelki védelmüket, és kiteszik magukat a gonosz hatalmának és irányításának. Amikor internetet vagy más pornográfiát használnak – ahogyan ez a püspök mondta – a „vágyak tudatos felkorbácsolására” (2005. márc. 13-i levél), mélységesen bemocskolja őket a bűn.
Benjámin király nagyszerű prédikációja leírja a szörnyű következményeket. Amikor elhúzódunk az Úr Lelkétől, az igazlelkűség ellenségévé válunk, élénk bűntudat gyötör majd, és „el kell majd húzód[nunk] az Úr színe elől”. (Lásd Móziás 2:36–38.) „Az ilyen ember számára nincs irgalom – fejezte be –, és ezért soha meg nem szűnő gyötrelem lesz a sorsa.” (39 v.)
Gondoljatok Dávid király tragikus példájára! Bár Izráel lelki óriása volt, engedte, hogy olyasmire tekintsen, amire nem lett volna szabad. (Lásd 2 Sámuel 11.) A látvány kísértésének hatására, megszegett kettőt a Tízparancsolatból, kezdve azzal, hogy: „Ne paráználkodj!” (2 Mózes 20:14) Ezúton a próféta-király elesett az üdvösségtől. (Lásd T&Sz 132:39.)
A jó hír azonban az, hogy senkinek nem kell a gonoszt a gyötrelem mélységeibe követni. Mindenkinek, akit elkapott ez a borzalmas mozgólépcső, megvan a kulcsa ahhoz, hogy megfordítsa ezt a folyamatot. Megmenekülhet. Megtisztulhat a bűnbánat által.
Az ifjabbik Alma így írta le:
„[Igen,] minden bűnöm és gaztettem eszembe jutott és [ezek miatt] a pokol kínjai gyötörtek.
… [K]imondhatatlan borzalom töltötte el a lelkemet már a puszta gondolatra is, hogy Isten elé kell állnom …
És történt, hogy miközben a kínok így gyötörtek és a bűneimre való emlékezés így mardosta lelkemet, eszembe jutott, hogy hallottam atyámat a népnek jövendölni egy bizonyos Jézus Krisztusnak, Isten Fiának, az eljöveteléről, aki meg fogja váltani a világot bűneitől.
És amint elmém ezt a gondolatot felfogta, magamban így kiáltottam fel: Ó Jézus, Isten Fia, irgalmazz nekem! Keserűséggel tele, a halál örök bilincseiben vergődöm.
És ahogy erre gondoltam, íme elfelejtettem kínjaimat, és bűneim emléke sem gyötört többé.
És micsoda boldogságot éreztem, micsoda csodálatos fényt láttam. Lelkemet olyan végtelen boldogság árasztotta el, mint amilyen végtelen volt szenvedésem.” (Alma 36:13–14, 17–20)
Férfitestvéreim, akiket ez a függőség gyötör, vagy ez a kísértés ostromol, van kiút.
Először: ismerjétek el a gonosz létezését! Ne védjétek meg, vagy ne próbáljátok meg igazolni magatokat! Legalább negyed évszázadon át könyörögtek vezetőink a férfiaknak, valamint a nőknek és gyermekeknek, hogy kerüljék el ezt a gonoszságot.2 Jelenlegi egyházi magazinjaink tele vannak figyelmeztetésekkel, információkkal és segítségekkel ezzel a témával kapcsolatban – több mint 20 cikk jelent meg és fog megjelenni az idei és a tavalyi kiadásokban.3
Másodszor: keressétek az Úr és az Ő szolgáinak segítségét! Hallgassátok és szívleljétek meg Hinckley elnök szavait:
„Könyörögj[etek] az Úrhoz lelke[tek] legmélyéből, hogy távoztassa el tőle[tek] a függőséget, ami rabságában [tart]! És kívánom, hogy legyen meg a bátorságotok püspökötök szerető útmutatását kérni, szükség esetén pedig gondoskodó szakemberek segítségét is.” (Liahóna, 2004. nov., 62. o.)
Harmadszor: tegyetek meg mindent, hogy elkerüljétek a pornográfiát! Ha valaha is a jelenlétében találjátok magatokat, ami bárkivel megtörténhet a világban, melyben élünk, kövessétek az egyiptomi József példáját! Amikor kísértés ragadta markába, eltávozott a kísértéstől és „kiméne”. (1 Mózes 39:12)
Ne adjatok helyet a kísértésnek a legkisebb mértékben sem! Előzzétek meg a bűnt, és kerüljétek el, hogy annak végzetes pusztításával kelljen szembenéznetek! Tehát, kapcsoljátok ki! Nézzetek félre! Kerüljétek el bármi áron! Gondolataitokat helyes utakon vezessétek! Emlékezzetek szövetségeitekre, és hithűen látogassátok a templomot! Az a bölcs püspök, akit korábban idéztem, arról számolt be, hogy „egy felruházott papságviselő soha nem akkor esik a pornográfia csapdájába, amikor rendszeresen látogatja a templomot; mindez akkor történik, amikor elhanyagolja a templomi szolgálatot”. (2005. márc. 13-i levél)
Tennünk kell azért is, hogy megvédjük szeretteinket! A szülők riasztókat helyeznek el, hogy azok figyelmeztessék családjukat füst vagy szén-monoxid veszély esetén. Ugyanígy, el kell helyeznünk védelmi rendszereket a lelki veszélyek ellen is. Például alkalmazhatunk internetes szűrőket, és olyan helyen tarthatjuk a számítógépet, ahol mások is látják. Valamint építenünk kell családunk lelki erejét szerető összetartozás, családi imák és a szentírások tanulmányozása által!
Végül: ne támogassátok a pornográfiát! Ne fordítsatok pénzt arra, hogy az erkölcsi hanyatlást támogassátok! Ti pedig fiatal nők, kérlek, értsétek meg, hogy ha kihívóan öltözködtök, megnehezítitek a problémát, és általa ti magatok váltok a pornográfia tárgyává néhány férfi számára, aki lát benneteket!
Kérlek, szívleljétek meg ezeket a figyelmeztetéseket! Javítsunk személyes viselkedésünkön, és fokozzuk erőfeszítéseinket abban, hogy megvédjük szeretteinket és környezetünket a pornográfia támadásától, mely lelkiségünket, házasságunkat és gyermekeinket veszélyezteti.
Bizonyságomat teszem, hogy ez az, amit tennünk kell, hogy annak áldásait élvezhessük, akit imádunk. Bizonyságomat teszem Jézus Krisztusról, a világ világosságáról és életéről, akié ez az egyház, Jézus Krisztus nevében, ámen.