Az Úr gondoskodó kegyelme
Tanúsíthatom, hogy az Úr gondoskodó kegyelme mindannyiunk számára elérhető, és hogy Izráel Megváltója készségesen megadja nekünk ezt az áldást.
Hat hónappal ezelőtt először álltam e pulpitusnál a Tizenkét Apostol Kvórumának legújabb tagjaként. Akkor is, és most még inkább érzem a szolgálat elhívásának és a tisztán tanítás felelősségének, valamint a felhatalmazással való bizonyságtételnek a súlyát. A Szentlélek segítségét hívom és azért imádkozom, miközben most hozzátok szólok.
Ma délután szeretnék elmesélni és megtárgyalni egy lelki élményt, amelyben a tavaly októberi általános konferencia vasárnap reggeli ülésén volt részem, pár pillanattal azelőtt, hogy e pulpitushoz léptem volna. Dieter F. Uchtdorf elder épp befejezte a beszédét, és erőteljes bizonyságot tett a Szabadítóról. Ekkor mind felálltunk, és elénekeltük a közbenső éneket, amit korábban Gordon B. Hinckley elnök bejelentett. Azon a reggelen a közbenső ének az „Egyetlen örömünk” volt. (Egyházi énekek, 2. o.)
A különböző konferenciai ülésekre már jóval korábban meghatározták a zenét, valószínűleg jóval az én új elhívásom előtt. Ha viszont engem kértek volna meg, hogy válasszak egy éneket a konferenciának azon a bizonyos ülésén – egy olyan himnuszt, mely építő és lelkileg megnyugtató is lett volna számomra és a gyülekezet számára első beszédem előtt e konferenciaközpontban –, én a kedvenc himnuszomat, az „Egyetlen örömünk”-et választottam volna. Könnyes lett a szemem, miközben veletek együtt állva énekeltem a visszaállítás e megindító himnuszát.
Az éneklés vége felé ez a vers jutott eszembe a Mormon könyvéből: „De íme, én, Nefi megmutatom nektek, hogy az Úr gondoskodó kegyelme mindazokra kiterjed, akiket hitükért kiválaszt, és hatalmat és erőt ad nekik, hogy megmeneküljenek.” (1 Nefi 1:20)
Figyelmem Nefinek egyből arra a kifejezésére terelődött, hogy „az Úr gondoskodó kegyelme”, és abban a pillanatban tudtam, hogy épp ebben a gondoskodó kegyelemben volt részem. A szeretetteljes Szabadító egy rendkívül személyes és időszerű üzenetet küldött nekem a vigaszról és megnyugtatásról, egy hetekkel korábban kiválasztott énekben. Egyesek számára ez talán csak egy kellemes véletlen, én azonban bizonyságomat teszem, hogy az Úr gondoskodó kegyelme valóságos, és nem véletlenszerűen vagy csak úgy magától megy végbe. Az Úr gondoskodó kegyelmének időzítése gyakran segít felismerni és elismerni azt.
Mi is az Úr gondoskodó kegyelme?
Tavaly október óta sokat tűnődtem az „Úr gondoskodó kegyelme” kifejezésen. Személyes tanulás, vizsgálódás, elmélkedés és ima által azt hiszem, jobban megértettem, hogy az Úr gondoskodó kegyelme mindaz a rendkívül személyes és egyénekre szabott áldás, erő, védelem, megnyugtatás, irányítás, szeretetteljes kedvesség, vigasztalás, támogatás és lelki ajándék, amelyeket az Úr Jézus Krisztustól, miatta és neki köszönhetően kapunk. Az Úr valóban az emberek fiainak állapotához szabja kegyelmét. (Lásd T&Sz 46:15.)
Emlékezzetek csak, a Szabadító hogyan oktatta apostolait, hogy nem hagyja vigasz nélkül őket! A Szabadító azt mondta, nemcsak egy „más vígasztalót” (János 14:16), vagyis a Szentlelket küldi el, hanem hogy Ő maga is eljön hozzájuk. (Lásd János 14:18.) Hadd idézzem fel, hogy a Szabadító egyrészt az Ő bőséges, gondoskodó kegyelme által jön el mindegyikünkhöz! Például, miközben ti is és én is kihívásokkal és próbatételekkel nézünk szembe, a hit ajándéka és a kellő magabiztosság, amely túlmutat saját képességeinken, két példája lehet az Úr gondoskodó kegyelmének. A bűnbánat és a bűnök bocsánata, vagy a lelki béke példái az Úr gondoskodó kegyelmének. A kitartás és a lelkierő, melyek segítenek vidáman továbblépni a fizikai korlátokon és lelki nehézségeken, szintén példái az Úr gondoskodó kegyelmének.
Nemrég egy cövekkonferencián megnyilvánult az Úr gondoskodó kegyelme egy fiatal feleség és négygyermekes anya megható bizonyságában, akinek férjét 2003 decemberében megölték Irakban. Ez a derék nőtestvér felidézte, hogy miután értesítették férje haláláról, megkapta hitvese, még életében feladott karácsonyi képeslapját és üzenetét. A drámaian megváltozott élet nyers valósága közepette egy gyengéd és időszerű emlékeztető érkezett e nőtestvérhez, vagyis hogy a családok valóban örökre együtt lehetnek. Engedélyével idézek a karácsonyi képeslapról:
„A világ legjobb családjának! Érezzétek jól magatokat, és emlékezzetek a karácsony igaz jelentésére! Az Úr lehetővé tette számunkra, hogy örökre együtt legyünk. Így, ha távol is vagyunk egymástól, családként mégis együtt leszünk.
Isten áldjon és vigyázzon mindegyikőtökre, és legyen ez a karácsony a magasságos Istennek adott szeretetünk ajándéka!!!
Szívem minden szeretetével, apa és szerető hitvesed!”
Nyilván a férj arra utalt karácsonyi üdvözletében a távolléttel kapcsolatban, hogy a katonai feladatai választják el őket egymástól. Ám e nőtestvér számára egy eltávozott örökkévaló társ és apa hangján a porból a legszükségesebb lelki megnyugtatás és bizonyság érkezett. Amint korábban jeleztem, az Úr gondoskodó kegyelme nem véletlenszerűen vagy csak úgy magától érkezik. Hithűség, engedelmesség és alázatosság hívja meg azt az életünkbe, és gyakran az Úr időzítése segítségével ismerjük fel és becsüljük meg ezeket a fontos áldásokat.
Korábban beszéltem egy papsági vezetővel, aki azt a sugalmazást kapta, hogy jegyezze meg az összes 13–21 év közötti fiatal nevét a cövekben. A fiatal férfiakról és nőkről készült arcképek segítségével kis kártyákat készített, amit üzleti utak közben és máskor is átnézett. Ez a papsági vezető gyorsan megtanulta az összes fiatal nevét.
Egy éjjel az egyik fiatal férfiról álmodott, akit csak képről ismert. Álmában látta a fiatal férfit fehér ingben misszionáriusi névtáblával. A társa mellette ült, ő pedig egy családot tanított. A fiatal férfi a Mormon könyvét tartotta a kezében, és úgy látszott, hogy a könyv igaz voltáról tesz bizonyságot. Ekkor a papsági vezető felébredt álmából.
Egy soron következő papsági gyűlésen a vezető odament az álmában látott fiatalemberhez, és kérte, hogy beszélgessenek pár percre. Rövid bemutatkozás után a vezető nevén szólította a fiatal férfit, és így szólt: „Nem vagyok álmodozó. Soha nem álmodtam a cövek egyetlen tagjáról sem, csak rólad. Elmesélem neked az álmomat, majd pedig kérlek, segíts megértenem a jelentését!”
A papsági vezető felidézte az álmot, és megkérdezte a fiatal férfit a jelentéséről. Érzelmektől elcsukló hangon ezt az egyszerű választ adta: „Azt, hogy Isten ismer engem.” A fiatal férfi és a papsági vezető között lefolytatott párbeszéd hátralevő része jelentőségteljes volt, és megegyeztek, hogy a következő hónapokban tanácskozni fognak időről időre.
Ez a fiatal férfi egy sugalmazott papsági vezető által részesült az Úr gondoskodó kegyelmében. Megismétlem, az Úr gondoskodó kegyelme nem véletlenszerűen vagy csak úgy magától következik be. A hithűség és az engedelmesség által elnyerhetjük e fontos ajándékot, és gyakran az Úr időzítése segít felismernünk azt.
Nem szabad alábecsülnünk vagy figyelmen kívül hagynunk az Úr gondoskodó kegyelmét. Az Úr gondoskodó jóságának egyszerűsége, finomsága és állandósága jelentősen megerősít és megvéd minket a nehéz időkben, amelyekben élünk és élni fogunk. Amikor szavakban nem lelünk kellő vigaszt, vagy nem fejezhetjük ki örömünket, amikor hiába próbáljuk megmagyarázni a megmagyarázhatatlant, amikor a logika és az ész nem adhat kielégítő választ az élet igazságtalanságaira és egyenlőtlenségeire, amikor a halandó tapasztalat és értékelés nem hozza meg a várt eredményt, és amikor talán teljesen magányosnak érezzük magunkat, akkor valóban megáld bennünket az Úr gondoskodó kegyelme, és a szabaduláshoz is elegendő erőt ad. (Lásd 1 Nefi 1:20.)
Kik azok, akiket az Úr kiválasztott gondoskodó kegyelme elnyerésére?
A „kiválaszt” szó az 1 Nefi 1:20-ban lényeges az Úr gondoskodó kegyelmének megértéséhez. A szótár azt mondja, hogy az a „kiválasztott”, akit kiválogatnak vagy akinek kedveznek. Egyúttal Isten választottaira is utalhat. (Oxford English Dictionary Online, második kiadás, 1989)
Egyesek, akik hibásan hallják vagy olvassák ezt az üzenetet, leértékelhetik vagy kifelejthetik életükből az Úr gondoskodó kegyelmét, azt gondolva, hogy „Én bizonyosan nem vagyok és soha nem is leszek kiválasztott”. Tévesen azt hihetjük, hogy az ilyen áldások és ajándékok másokra várnak, akik igazlelkűbbnek látszanak, vagy akik feltűnő egyházi elhívásokban szolgálnak. Tanúsíthatom, hogy az Úr gondoskodó kegyelme mindannyiunk számára elérhető, és hogy Izráel Megváltója készségesen megadja nekünk ezt az ajándékot.
Választottnak lenni, vagy azzá válni nem egy kizárólagosan ránk ruházott állapot. Inkább mi magunk határozzuk meg, hogy azok vagyunk-e. Most pedig kérem, figyeljétek meg a „választottak” szót a Tanok és szövetségek következő verseiben:
„Íme, sokan vannak az elhívottak, de kevesen a választottak. És miért nincsenek ők választva?
Azért, mert szívük annyira ragaszkodik e világ dolgaihoz, és olyan nagyon törekednek az emberek dicséretére.” (T&Sz 121:34–35; kiemelés hozzáadva.)
Azt hiszem, e versek mondandója eléggé világos. Istennek nincsen listája a kedvencekről, amire reményeink szerint a mi nevünk is felkerül majd egyszer. A „választottakat” nem korlátozza pár emberre. Inkább a mi szívünk, a mi törekvésünk és a mi engedelmességünk határozza meg döntően, hogy Isten választottai közé számláltatunk-e.
Az Úr Énókot oktatta a tan e pontját illetően. Kérem, figyeljétek meg a válasszák szót e versekben! „Nézd ezeket a testvéreidet; ők az én kezem művei; és én megisme- rést adtam nekik azon a napon, amikor teremtettem őket; és szabad választást adtam az embernek az Édenkertben;
Én azt mondtam testvéreidnek, és azt a parancsot is adtam nekik, hogy szeressék egymást, és hogy engem, az Atyjukat válasszák.” (Mózes 7:32–33; kiemelés hozzáadva.)
Amint e szentírásból megtudjuk, a szabad akarat ajándékának fő célja az, hogy szeressük egymást és válasszuk Istent. Így válunk Isten választottaivá, és hívjuk meg gondoskodó kegyelmét, amint szabad akartunkból Istent választjuk.
Az egyik legismertebb és leggyakrabban idézett szentírásrész a Mózes 1:39-ben található. Ez a vers világosan és tömören jellemzi az Örökkévaló Atya munkáját: „Mert lásd, ez művem és dicsőségem, hogy létrehozzam az ember halhatatlanságát és örök életét” (kiemelés hozzáadva).
Egy másik rész a Tanok és szövetségekben ugyanilyen világosan és velősen leírja, hogy az Örökkévaló Atya fiaiként és lányaiként mi az elsődleges feladatunk. Érdekes módon ez a vers nem annyira közismert, és nem túl gyakran idézzük. „Íme, ez a feladatotok: tartsátok meg az én parancsolataimat, igen, minden képességetekkel, teljes lelketekkel és minden erőtökkel.” (T&Sz 11:20; kiemelés hozzáadva.)
Tehát az Atya munkája az, hogy létrehozza gyermekei halhatatlanságát és örök életét. A mi munkánk, hogy minden képességünkkel, teljes lelkünkkel és minden erőnkkel megtartsuk parancsolatait – ezáltal választottak leszünk, és a Szentlélek által elnyerjük és felismerjük az Úr gondoskodó kegyelmét életünk mindennapjaiban.
Maga a konferencia is, amelyen ezen a hétvégén részt veszünk, egy másik példája az Úr gondoskodó kegyelmének. Áldottak vagyunk, mert sugalmazott tanácsokat kaptunk a Szabadító egyházának vezetőitől – időszerű tanácsot napjainkra, körülményeinkre és kihívásainkra. Okultunk, felemeltettünk, épültünk, bűnbánatra lettünk szólítva és megerősödtünk. A konferencia lelkisége megerősítette hitünket, és szorgalmazta vágyunkat a bűnbánatra, az engedelmességre, a javulásra és a szolgálatra. Akárcsak ti, én is alig várom, hogy kezdjek valamit az emlékeztetőkkel, tanácsokkal és személyes inspirációval, melyekkel a konferencián megáldattunk. És pár perc múlva mindannyian részesülünk az Úr gondoskodó kegyelmében, amikor Gordon B. Hinckley elnök záró gondolatait hallgathatjuk. Való igaz: „Jó az Úr mindenki iránt, és könyörületes minden teremtményéhez.” (Zsoltárok 145:9)
Hálás vagyok, hogy Jézus Krisztus evangéliuma visszaállíttatott Joseph Smith prófétán keresztül és azért, hogy ismerhetem napjainkban is az Úr gondoskodó kegyelmét. A vágyaink, hithűségünk és engedelmességünk hívnak és segítenek minket, hogy felismerjük kegyelmét az életünkben. Egyik szolgájaként tanúságomat teszem, hogy Jézus a Krisztus, a mi Megváltónk és Szabadítónk. Tudom, hogy Ő él és az Ő gondoskodó kegyelme elérhető mindannyiunk számára. Mindegyikünk tisztán láthatja, és jól hallhatja az Úr gondoskodó kegyelmét, amint az megerősít és segít minket ezekben az utolsó napokban. Teljen el szívünk hálával az Ő bőséges és gondoskodó kegyelme iránt! Jézus Krisztus szent nevében, ámen.