Szent helyeken állni
Buzdítom a szenteket az egész világon, hogy ahol csak lehet, próbáljanak meg gyakrabban szent helyeken állni.
Kedves fivéreim, nővéreim és barátaim világszerte, öröm és nagy felelősség számomra, hogy hozzátok szóljak. Szeretetemet, tiszteletemet és megbecsülésemet fejezem ki mindegyikőtöknek.
Minden oldalról olyan üzenetekkel bombáznak minket, amelyeket nem akarunk, vagy nincs szükségünk rájuk. Több információ keletkezik egyetlen nap alatt, mint amit egy élet alatt befogadhatunk. Az élet teljes élvezetéhez mindünknek meg kell találni a lélegzetvételt és lelki nyugalmunkat.1 Hogyan tehetjük ezt meg? Egyetlen válasz létezik. Fölé kell emelkednünk a gonosznak, ami átterjed ránk. Az Úr tanácsát kell követnünk, aki ezt mondta: „Íme, én azt akarom, hogy mindazok, akik segítségül hívják az én nevemet, és örök evangéliumom szerint imádnak engem, összegyűljenek, és szent helyeken erősen álljanak.”2
Elkerülhetetlenül oly sok szentségtelen helyen állunk, és oly sok durva, világi és az Úr Lelkére nézve romboló dolognak vagyunk kitéve, hogy arra buzdítom a szenteket az egész világon, hogy ahol csak lehet, próbáljanak meg gyakrabban szent helyeken állni. Legszentebb helyeink a szent templomaink. Szent vigasz érezhető bennük. Törekednünk kell érdemesnek lenni arra, hogy családunkat elvigyük a templomba, és összepecsételjenek minket az örökkévalóságra. Halott őseink feljegyzéseit is fel kell kutatnunk, hogy ők is hozzánk pecsételtethessenek valamelyik templomban. Szentségre kell törekednünk azáltal, hogy példák vagyunk „a hívőknek a beszédben, a magaviseletben, a szeretetben, a lélekben, a hitben, a tisztaságban”3. Ily módon megőrizhetjük és megerősíthetjük Istenhez fűződő személyes kapcsolatunkat.
A szentségben rejlik a lélek ereje. Hit, valamint az Isten törvényeinek és szertartásainak való engedelmesség által jön létre. Ezután Isten megtisztítja a szívet a hit által, és a szívből kiürülnek a világi és érdemtelen dolgok. Amikor Isten akaratának eleget téve elérjük a szentséget, az ember ösztönösen tudja, hogy mi a jó és mi a rossz az Úr előtt. A szentség a csendben szól, bátorítva a jót, avagy megfeddve a rosszat.
A szentség emellett az igazlelkűség mércéje. Brigham Young elnök a Salt Lake Tabernákulumban 1862. február 16-án elmondott beszédében használta a „Szentség az Úrnak” kifejezést. Majd pedig elmagyarázta, hogy számára mit jelent a „Szentség az Úrnak”. Idézem: „Harminc évnyi tapasztalat megtanította nekem, hogy életem minden pillanata szentséges kell hogy legyen az Úr számára, amely minden tettben az egyenlőségből, az igazságszolgáltatásból, az irgalomból és egyenességből ered, amely pedig az egyetlen járható út, mely által megtarthatom a Mindenható Lelkét.”4
Tavaly az egyik unokám elvitte a feleségét New Yorkba a szüleikkel, hogy megnézzék a csodás új Manhattan Templomot. Az ezernyi ember kinti tolongása, nyüzsgése és zaja fülsiketítő volt. Amint a taxi félreállt a templom előtt, Kathrine, az unokám felesége, elkezdett sírni. Már a templom külsejénél érezte annak szent mivoltát. Beléptek, hátrahagyva a zajos világot, és hódoltak az Úr Házában. Szent és felejthetetlen élmény volt számukra.
Amint Gordon B. Hinckley elnök tanította: „Időnként szükség van arra, hogy magunk mögött hagyjuk a világ zaját és viharait, és belépjünk Isten egyik szent házának falai közé, ahol szentséges és békés környezetben érezhetjük az Ő Szellemét.”5 Joseph Smith-nek a Kirtland Templom felszentelésekor mondott imája valóban válaszra lelt: „És hogy mindenki, aki e ház küszöbét átlépi, érezze hatalmadat és kénytelen legyen elismerni, … hogy ez a te házad, a te szentélyed.”6
Id. Joseph Smith pátriárka temetésén így jellemezték a templommal kapcsolatos érzéseit: „Mindennap örömét lelte abban, hogy az Úr házában elidőzött, és kérdezett az ő templomában. Ettől pedig sok áldást kapott, és sok órát töltött Mennyei Atyjával társalogva. Lépdelt annak szent folyosóin, magányosan és az emberiségtől félrevonultan, jóval azelőtt, hogy a reggel fényei felragyogtak a keleti égaljon; elmondta vágyódásait e falakon belül, amikor a természet még aludt. E szent helyen a menny látomásai nyíltak meg elméje számára, és lelke az örökkévalóság kincseiből lakomázott.”7
Hálás vagyok, hogy minden templomunkon e szavak állnak: „Az Úr Háza, Szentség az Úrnak”. A szent helyekre való ezen emlékeztetés az Ószövetségig nyúlik vissza. Zakariás arra emlékeztet minket, hogy eljön majd a nap, amikor „a lovak csengettyűin is ez lesz: Az Úrnak szenteltetett. … És Jeruzsálemben és Júdában minden fazék a Seregek Urának szenteltetik.”8 Nagyra becsülöm a kilincseket a Salt Lake Templomban. Oly művészien készítették őket, e felirattal mindegyiken: „Szentség az Úrnak”.
65 évvel ezelőtt kisfiúként Dél-Utahban egyfajta borzongást éreztem, amikor a „Szentség az Úrnak” szavak megjelentek a kis városkák egyes épületein. Ezek az aranyozott szavak gyakran fő ékességei voltak a legfontosabb épületeknek, mint például a szolgáltató ház vagy a püspök tárháza. Birtokomban van pár részvényjegy a ZCMI-tól, ami egy pionír kereskedelmi intézmény volt. Rajtuk áll John Taylor, Brigham Young, Wilford Woodruff, Jospeh F. Smith, Lorenzo Snow, Heber J. Grant, George Albert Smith és David O. McKay aláírása. Kíváncsi vagyok, mi lett a szentség eme mottóival. Vajon letűntek a hit és ragaszkodás sok más emlékeztetőivel együtt?
Életünk napjai nagyban áldottak lesznek, ha gyakran eljárunk a templomokba, hogy megismerjük az Istenséggel való kiemelkedő lelki kapcsolatunkat. Keményebben kell próbálnunk szent helyeken állni. Az ünnepélyes templomi szövetségek és szokások segítenek a jellem szentségét biztosítani. Miközben szeretnénk népünkben több kötelezettséget kialakítani a templomok szent munkája iránt, buzdítanunk kell őket, hogy kutassanak mélyebben az ott található komoly lelki igazságok után. Amint Pál emlékeztetett minket: „Mert a betű megöl, a lélek pedig megelevenít.”9
Napjainkban Gordon B. Hinckley elnök ezt mondta: „Ha ebben az egyházban minden olyan férfi, akit felszenteltek a melkisédeki papságba, fontosnak tartaná, hogy rendelkezzen templomi ajánlással, és elmenjen az Úr házába, hogy Isten és tanúk előtt ünnepélyes komolysággal megújítsa szövetségeit, akkor jobb nép lehetnénk. Kicsiny vagy semmilyen hűtlenség nem volna közöttünk. A válás szinte teljesen megszűnne. Oly sok szívfájdalomtól menekülnénk meg! Nagyobb mértékű békesség, szeretet és boldogság lenne az otthonunkban. Kevesebb zokogó feleség és gyermek volna. Nagyobb mértékű megbecsülés és kölcsönös tisztelet lenne közöttünk. És meg vagyok győződve arról, hogy az Úr kegyelme nagyobb mértékben mosolyogna ránk.”10
A szentek azért kutassák családfájukat és járjanak a templomba, mert a Szent Lélek erre indítja őket. Többek között azért kell a templomba mennünk, hogy megőrizzük saját magunk és családunk szentségét.
A templomokon kívül egy másik fontos hely az otthonunk kell, hogy legyen. Az otthonomban érzett szentség érzése felkészített a templomban lévő szentségre. Mielőtt első missziómra indultam volna Brazíliába, édesanyám szeretettel és két kezével készített számomra egy templomi ruhát, hogy azt viseljem a templomban. Már elöregedett és elkopott, de különleges és szent jelképe annak, hogy Anya szerette a szent dolgokat.
Hála kedves feleségemnek, Ruth-nak, elmondhatom, hogy otthonunk olyan hely volt, ahol az Úr iránti szentség lelkületére törekedtünk. Nem jártunk mindig sikerrel. Természetesen nem. De megpróbáltuk. Amikor fiatal apaként fölém kerekedett a felelősség, hogy fizikailag gondoskodjam a családomról, ellássam egyházi elhívásaimat, illetve sok egyéb polgári kötelességemet, Ruth szeretettel és gyengéden visszavezetett szülői felelősségeimhez az otthonunkban.
Például emlékeztetett arra, ha itt volt a családi est ideje, és gyengéden azt javasolta, hogy megfelelően tanuljunk a családi esteken. Emellett segített szem előtt tartani a fontos családi eseményeket, például születésnapokat és a gyerekek tevékenységeit, amikor az időmre és támogatásomra volt szükségük. Még ma is végzi ezt a fontos és megbecsült szolgálatot. Ha tényleg szeretnénk, hogy otthonunk a szentség helye legyen, keményebben kell próbálnunk az Úr Lelkét megidéző dolgokat tenni.
Kápolnáinkat szent helyekként az Úrnak szentelik. Azt halljuk, hogy menjünk el az imádság házába és ajánljuk fel szentségeinket az Ő szent napján.11 Az úrvacsorából való vétel komoly és szent kiváltság. Kápolnáinkban az evangélium alapelveiről tanulunk, gyermekeket áldunk meg, egyháztagokat konfirmálunk és adjuk meg nekik a Szentlélek ajándékát, valamint bizonyságot teszünk az evangélium igaz voltáról. Egy megtért Texasban azt mondta, hogy amikor átlépett a kápolna ajtaján, olyan szentséget érzett, amit életében addig soha nem tapasztalt.
Keményebben kell próbálnunk szent népnek lenni. Az idők teljességében élünk. Oly sok dolog lett visszaállítva Joseph Smith próféta által. Ez különleges kapcsolatot jelent számunkra az Úrral. Mi vagyunk a haszonélvezői, őrizői és gondviselői e felelősségeknek Hinckley elnök vezetése, felhatalmazása és irányítása alatt, aki az összes kulccsal rendelkezik. Az Úr gyermekeiként mindennap törekednünk kell egy kicsit feljebb emelkedni személyes igazlelkűségünkben minden tettünkben. Folyamatosan őrizkednünk kell Sátán hatásától.
Amint Brigham Young elnök tanította: „[Életünk] minden pillanatának szentségesnek kell lenni az Úr előtt, … ami az egyetlen út, mely által megtarthat[juk] a Mindenható Lelkét a [magunk számára].” Az Úr áldja meg mindegyikünket különleges feladatunkban, hogy megleljük az Úr iránti szentséget szent helyeken állva. Ott fogjuk meglelni a lelki védelmet, amire nekünk és családunknak szüksége van. Ez a segítségforrás ahhoz, hogy továbbvigyük az Úr munkáját napjainkban. Ha szent helyeken állunk, napjaink gonosz hatásai fölé emelkedhetünk, és közelebb kerülhetünk a Szabadítóhoz. Bizonyságomat teszem, hogy ezt téve az Úr megáld minket mindörökre, és hatalmassá tesz „hitben és cselekedetben”.12 Jézus Krisztus nevében, ámen.