Most van itt az idő a felkészülésre
Most van itt az idő, hogy felkészüljünk az Istennel való találkozásra. Holnap talán már túl késő.
Kedves testvéreim, a legutóbbi általános konferencia óta az én kedvesem – aki 59 éve volt szeretett feleségem – elhunyt. Miközben az egyik olyan ritka szombatot töltöttem otthon, amikor nem volt feladatom, együtt dolgozgattunk. Ő kimosta a ruháinkat. Segítettem kihozni, összehajtogatni és elrakni azokat. Azután, miközben a díványon ültünk kéz a kézben egy tévéműsort nézve, az én kedves Dantzelem békésen átköltözött az örökkévalóságba. Távozása váratlan és hirtelen volt. Négy nappal előtte az orvosunk egy rutinvizsgálaton azt jelezte, hogy a laboreredményei jók voltak. Miután sikertelenül próbáltam őt újraéleszteni, a megrendülés és szomorúság érzései lettek úrrá rajtam. Legjobb barátom, 10 gyermekünk angyali édesanyja, 56 unokánk nagymamája elvétetett tőlünk.
Dantzel nem csak egy szeretett és szerető társ volt. Tanító volt. Nemes példájával hitre, erényre, engedelmességre és irgalomra tanított. Megtanított meghallgatni és szeretni. Neki köszönhetően ismerem azokat az áldásokat, amelyek egy férjéi, apáéi és nagyapáéi lehetnek.
Mély hálával ismerem el kedves barátok szeretetének óriási áradatát szerte a világból. Számtalan levél, telefon, képeslap és egyéb üzenet érkezett. Minden szó szeretetteljes csodálattal adózott neki, és együttérzéssel nekünk, akiket hátrahagyott. Annyira sok ilyen üzenet érkezett, hogy mi, sajnos, nem tudtunk mindre egyesével válaszolni. Hadd mondjak köszönetet mindenkinek az irántunk való kedvességért. Nagyon, nagyon köszönjük! Szavaitok nagy vigaszt jelentettek a családunk számára a szívfájdalom ezen időszakában. Mi nagyon szeretjük kedves Dantzelünket! Hiányzik!
Hirtelen távozásából egy nagyon fontos leckét tanulhatunk: most van itt az idő, hogy felkészüljünk az Istennel való találkozásra. Holnap talán már túl késő. A próféták egészen napjainkig kijelentették: „Az ember ebben az életben készüljön fel az Istennel való találkozásra … Ne halogassátok bűnbánatotok napját!”1
Szükséges, hogy most készüljünk
Sokan mégis halogatják.2 Egy próféta így intett bennünket: „Akkor már nem mondhatjátok, … hogy megbánom bűnömet, vagy megtérek Istenemhez. Nem bizony, nem mondhatjátok, mert testeteket az örökkévalóságban is ugyanaz a lélek fogja uralni, amelyik földi életetekből való távozásotokkor uralta.”3 Egy másik próféta hozzáteszi: „aki tisztátalan volt, az továbbra is tisztátalan marad, aki igaz volt, az továbbra is igaz marad.”4
Nagyszerű a tudás, hogy „amilyen intelligenciaszintet érünk el ebben az életben, úgy ébred az velünk a feltámadáskor”.5 Joseph Smith prófétától azt is megtudjuk, hogy „Isten … kijelölt egy időt, amikor minden alattvalóját, akik engedelmeskedtek hangjának és megtartották parancsolatait, elviszi az Ő celesztiális nyugalmába. Az ilyen tökéletes és dicsőséges nyugalom6, amire az embernek készülnie kell, mielőtt a királyság törvényei értelmében beléphetne abba, és áldásait élvezhetné, Isten bizonyos törvényeket adott az emberiségnek, amelyek – ha megtartják – elegendőek arra, hogy felkészítsék őket belépni ebbe a nyugalomba.”7 Nelson nővér oly jól felkészült!
Ez a dicső cél nagyon messzinek tűnhet, ha valakit elcsüggeszt a világi gond és homály. Emlékszem, egy nehéz napján így kiáltott fel egy barátom: „Ó, minek is születtem meg?” Isten terve megválaszolja a kérdését. Azért jöttünk ebbe az életbe, hogy fizikai testet nyerjünk. Szerelmesek lehetünk, és megházasodhatunk. Lehetnek gyermekeink, és megtapasztalhatjuk a halandó élet próbáit. (Kérlek, nézzétek el nekem, hogy a gyermekeket és az élet próbáit egy kalap alá veszem. Úgy érzem, mindkettő része a fejlődésünknek.) Az egyház visszaállíttatott – a föld megteremtetett, hogy azokat a családokat összepecsételhessék. Máskülönben az egész föld „teljesen elpusztulna”.8
Azért jöttünk, hogy próbára tétessünk, és válasszunk.9 Döntéseink meghatározzák sorsunkat. „A nagy Közbenjáró által szabadon választhatj[uk] a szabadságot és örök életet, vagy … a rabságot és a halált.”10 Akik az Úr útját választják, valószínűleg kibírják majd az üldöztetést.11 Jutalmuk azonban biztos. Akik hithűnek bizonyulnak, „Isten országát fogják örökölni … És teljes lesz az ő örö-mük mindörökre”.12 Nelson nővér kiérdemelte ezt a jutalmat. Mily nagy vigasz ez számomra és családunk számára!
A megpróbáltatások és próbatételek szegényekre és gazdagokra egyaránt vonatkoznak. Évekkel ezelőtt felkértek, hogy végezzek el egy műtétet egy nagyon vagyonos emberen. A szövettani vizsgálat megerősítette, hogy előrehaladott rákja van, ami az egész testére átterjedt. Amint e hírrel szolgáltam, egyből azzal felelt, hogy sok pénze van. Bárhova hajlandó elmenni, vagy bármit képes megtenni azért, hogy állapota javuljon. Azt hitte, visszavásárolhatja az egészségét. Azonban hamarosan elhunyt. Valaki megkérdezte: „Mennyi vagyont hagyott hátra?” A válasz persze ez volt: „Az egészet!”
Számára a világ dolgai voltak a fontosabbak. Sikerének létráját a rossz falnak támasztotta. Rá gondolok, amikor e szentírást olvasom: „De a próbatétel ideje elmúlt, mert addig halogattátok üdvösségetek napját, amikor már … késő lett.”13
Ezzel fényes ellentétben, Nelson nővér életében felkészült arra az időre, amikor majd visszatér Istenhez. Úgy élt minden napot, mintha az utolsó lenne. Megbecsült minden órát, tudva, hogy a földi idő értékes.
Egyesek úgy élnek, mintha nem jönne el a számadás napja. Mások a ma idejét a holnap gyengítő félelmével, vagy a múlt hibái miatti bénító rágódással vesztegetik el. Mindegyikünk igencsak megszívlelheti a költő szavait, amint egy napórára kerültek:
Ujjam vetette árnyékában
kettéválik múlt s jelen:
előtte új idő alszik mélyen
sötétben és erőd felett.
Vissza nem térő mutatója,
nem tiéd az elmúlt óra:
Egy, csak egy óra lesz kezedben –
Melyre MOST az árnyék vetül.14
Hogyan készüljünk fel?
Most van itt az idő. De hogyan készüljünk? Kezdjük a bűnbánattal! „Ha tehát megpróbáltatásotok napjaiban gonoszságra törekedtetek, akkor Isten ítélőszéke előtt majd tisztátalanoknak találtattok. … Istennél nem lakhat semmi tisztátalan.”15 Ezt az egysze- rű szabályt adta: „Ezt a dicsőséget csak akkor érheted el, ha betartod törvényemet.”16
Most van itt az idő, hogy tiszteletet mutassunk fizikai testünk iránt. A lélek hajlékaként szolgál az egész örökkévalóságon át. A testi vágyakat a lélek akaratának kell alávetni. Meg kell tagadnunk minden istentelenséget.17 Fel kell hagynunk minden rosszal, a jóhoz kell ragaszkodnunk, és minden szóval élnünk kell, ami Isten szájából elhangzik.18
A földön lévő gyakori és ijesztő csapások miatt egyesek kételked- nek Isten létezésében. Valójában Ő próbál nekünk segíteni. E szavakat nyilatkoztatta ki: „Mily gyakran szólítottalak szolgáim szavával, angyalok közbenjárásával, saját hangommal és a mennydörgés …, jégesők …, viharok …, földrengés hangján és éhínséggel, mindenféle fertőző ragállyal, … és örökre szóló megváltással váltottalak volna meg, de ti nem akartátok!”19
Számunkra az örök élet reményét adja. Azzal érdemeljük ki, hogy engedelmeskedünk a templomi szövetségeknek és szertartásoknak – a magunk, családjaink és őseink érdekében. Nélkülük nem lehetünk tökéletesek.20 Nem kívánhatjuk be magunkat Isten színe elé. Engedelmeskednünk kell a törvényeknek, amelyeken azok az áldások alapszanak.21
Isten terve igazságos. Még azok is, „akik ennek az evangéliumnak az ismerete nélkül haltak meg, de elfogadták volna, ha tovább maradhattak volna, Isten celesztiális országát öröklik”.22 Az Ő terve irgalmas. Ő „mindenkit cselekedetei és szíve vágyakozása szerint [fog] megítélni.”23
Most van itt az idő, hogy Isten népe közé számláltassunk. Ezt a tized fizetésével tesszük. Tizedet kér népétől, hogy megáldja őket.24 Nelson nővér újra meg újra tanította ezt a leckét a családunknak.25
Most van itt az idő, hogy céljainkat egyeztessük Isten céljaival. Az Ő műve és dicsősége – hogy létrehozza az ember halhatatlanságát és örök életét26 – a miénk is lehet. A templomi házasságról a Szabadító kijelentette: „Ha valaki feleséget vesz az én igém, vagyis az én törvényem szerint, az új, örök szövetség szerint, … [vegye] át örökség[ét]: trónusokat, királyságokat, fejedelemségeket, hatalmakat és birodalmakat.”27 Az Úr példáját kell követnünk; úgy szeretni, ahogyan Ő, úgy imádkozni, ahogyan Ő, és úgy kitartani végig, ahogyan Ő.28
A halál fontossága Isten tervében
A halál szükséges része örök létünknek. Senki nem tudja, mikor jön el, de lényeges Isten boldogságról szóló nagy tervében.29 Az Úr engesztelésének köszönhetően a végső feltámadás valóság, és az örök élet az egész emberiség számára lehetséges.30 Ez a lehetőség valósággá válik, amint engedelmeskedünk Isten törvényeinek. Ezt mondta: „ha nem tartjátok be parancsolataimat, … semmiképpen sem juthattok be a mennyek országába”.31 Az Úr egy napon majd megítél bennünket32, és Atyánk mennybéli otthonában készült lakhelyünkre megyünk.33 Celesztiális dicsőség várja azokat, akik hűek voltak Isten gyengéd parancsolataihoz.34
Testvérek, azért élünk, hogy meghaljunk; és meghalunk, hogy egy másik helyen éljünk tovább. Ha eléggé felkészültek vagyunk, a halál nem ijesztő számunkra. Az örökkévalóság szempontjából a halál csak azokat éri korán, akik nem készültek fel Istennel találkozni.
Most van itt az idő felkészülni. És akkor, ha majd a halál eljön, a celesztiális dicsőség felé haladhatunk tovább, melyet Mennyei Atyánk hithű gyermekeinek készített. Eközben a hátrahagyott szomorkodó szeretteink számára – mint amilyen a családunk és jómagam – a halál fullánkját enyhíti a Krisztusba vetett erős hit, a remény tökéletes ragyogása, Isten és minden ember iránti szeretet, és a szolgálatuk mélyről jövő vágya.35 Az a hit, az a remény, az a szeretet méltóvá tesz bennünket arra, hogy Isten szent színe elé járuljunk, és örökkévaló társunkkal és családjainkkal Vele éljünk mindörökké. Erről teszem bizonyságomat Jézus Krisztus nevében, ámen.