Örömhír a Kumóra hegyéről
Ti és én nem csak túlélhetünk, hanem győzedelmeskedhetünk is, ahogy Moróni tette, erőfeszítéseinkben, hogy kiálljunk az igazság mellett veszedelmes időkben.
Amikor meglátogattam Joseph Smith felújított kicsi és szerény faházát, éreztem, hogy szent helyen vagyok. Azon a helyen voltam, ahol Moróni angyal először megjelent Joseph Smith-nek, hogy megnyissa Jézus Krisztus evangéliuma visszaállításának nagyszerű és csodálatos munkáját. Ahogy elgondolkodtam e két próféta életének egybefonódásán – Moróni, korának utolsó prófétája, valamint Joseph, sáfárságunk első prófétája – számos „hasonlatos” pillanat jutott eszembe. Hadd osszak meg veletek néhány „hasonlító” leckét, amint bizonyságomat teszem e „nagyszerű és csodálatos munkáról”.
Amikor Joseph először találkozott Morónival, mindössze 17 éves volt, ahogyan a legtöbben közületek, fiatal nők. Tudjuk a pontos időt és helyet. 1823. szeptember 21-ének estéjén történt, egy emeleti hálószobában, míg öt fivére aludt. Joseph azért imádkozott, hogy megtudhassa, miként is áll Isten előtt. (Lásd Joseph Smith – Története 1:29.) Joseph alkalmatlannak és érdemtelennek érezte magát Isten előtt. Azt mondta, nem követett el semmilyen „nagy vagy gonosz bűnt”, ám „ostoba hibá[ka]t követ[ett] el, mintegy elárulva az ifjúság gyengeségeit” (Joseph Smith – Története 1:28), így hát megnyugtatásért imádkozott. Át tudom érezni a fiatal Joseph érzéseit, ahogyan, tudom, közületek is sokan. Hányszor borultunk már mi is térdre az alkalmatlanság érzésével, isteni megnyugtatásra vágyva.
Joseph bűnbánó és hithű imájára Moróni, egy mennyei hírnök, jelent meg neki. Joseph azt írja, hogy „nevemen szólított és azt mondta, hogy … Isten[nek] … megbízatása van számomra” (Joseph Smith – Története 1:33). Joseph „mélyen elcsodálkoz[ott] … mindazon, amit ez a rendkívüli hírnök mondott nek[i]” (Joseph Smith – Története 1:44).
Mi ugyancsak kaphatunk lelki megnyugtatást válaszként az imáinkra. Bizonyságot szerezhetünk arról, hogy a mi Atyánk a Mennyben név szerint ismer minket és van egy földi küldetése a számunkra.
Moróni angyal még kétszer jelent meg Joseph-nek azon az éjszakán, majd még egyszer a mezőn és a domboldalon a következő napon, ezután négy éven keresztül minden évben az általunk Kumóra-hegyként ismert helyen. Azon az első napon, Moróni ugyanazt az üzenetet ismételte el újra és újra. Tudjátok ezt hasonlítani bármilyen élményetekhez? Az én gyermekeim néha ugratnak engem, amiért ugyanazt mondom nekik újra meg újra. Ne legyetek túl szigorúak a szüleitekkel és a vezetőitekkel szemben, amikor megismételjük önmagunkat. Az Úr ismétléseken keresztül taníttatta Morónival a fiatal prófétát. Az ismétlés beleülteti az evangéliumi tanokat az elménkbe és a szívünkbe.
Az angyal rendszeres látogatásaival egy csodálatos kapocs alakult ki a lemezeket lepecsételő ősi próféta, és az újkori próféta között, aki kiválasztatott, hogy azokat újra napvilágra hozza. Hiszem, hogy nekünk is szeretetet kell táplálnunk szívünkben mind az ősi, mind pedig az újkori próféták iránt. Mennyire illő, hogy Moróni angyal szobra áll legtöbb újkori templomunk csúcsán. Ezek emlékeztetőül szolgálnak arra, hogy Moróni az a dicsőséges „angyal a magasból, [aki] megtörte a hosszú, hosszú csendet” (Hymns, 13. sz.), akiről kórusunk ma este énekelni fog.
Joseph Smith olyan sokat tanult Morónitól! Ezután, annak a faháznak a biztonságában és szentségében, ahol Moróni megjelent, Joseph sok mindent megosztott a tanultakból, arra fogékony családjával. Édesanyja ezt mondta:
„Ettől az időtől kezdve Joseph további útmutatásokat kapott az Úrtól, és mi továbbra is minden este összehívtuk a gyerekeket abból a célból, hogy meghallgassuk, amíg ugyanerről előadást tart nekünk … Gyanítom, családunk olyan szokatlan képet mutatott, mint semmilyen más család a föld színén – mindannyian egy körben ültünk, … legmélyebb figyelemmel fordulva egy tizennyolc éves fiú felé.” („A bizonyság, amit én adok, igaz”, Liahóna, 2002. december)
Ezeknek a napi családi esteknek az eredményeképpen állította Lucy Mack Smith, hogy ez az édes egység, a boldogság és a nyugalom időszaka volt az otthonukban. Micsoda példa számunkra a fiatal Joseph az otthon és a család megerősítésében! Nem tartotta meg magának a bizonyságát és a lelki élményeit, hanem gyakran megosztotta azt szüleivel és testvéreivel. Mi is ugyanezt tehetjük otthonainkban.
A Smith családnak össze kellett tartania, hiszen állandóak voltak a Joseph-et és a családot érő külső üldöztetések. Talán Moróni tanításai és példája segítettek Joseph prófétának megtanulni, hogyan álljon tanúként egy gonosz világban. Moróni egy olyan világban élt, amiről úgy gondolta, a modern időkben is létezni fog – „amikor az egész földet elborítja a … gyilkosság és rablás és hazudozás és csalás és paráználkodás és mindenféle aljasság” (Mormon 8:31).
Moróni ugyancsak első kézből ismerte a magányt és a csüggedést. Egy, a nefiták és a lámániták közötti, nagy és rettenetes csata után, mely során egész népe elpusztult, így siránkozott: „Egyedül vagyok. Atyámat és minden rokonomat megölték a csatában, és nincs egyetlen barátom, nincs hova mennem, és azt sem tudom, hogy az Úr meddig tart még életben engem.” (Mormon 8:5) Érzitek Moróni magányát és csüggedését?
Tudatában vagyok, hogy mi is sokszor érezzük magunkat egyedül és barátok nélkül egy gonosz világban. Néhányan úgy érezzük, hogy „nincs hova men[nünk]”, ahogy megpróbáltatásainkkal szembenézünk. De ti és én nem csak túlélhetünk, hanem győzedelmeskedhetünk is, ahogy Moróni tette, erőfeszítéseinkben, hogy kiálljunk az igazság mellett veszedelmes időkben. Mit tett, amikor egy elhagyatott és ellenséges világgal kellett szembenéznie? Apja utasításait híven követve, befejezte az aranylemezek feljegyzéseit. Megismerkedett a próféták írásaival. Mindenekfelett, az Úr jövőre vonatkozó ígéreteire támaszkodva, kiküzdötte magát a csüggedésből. Istennek Izráel házával kötött szövetségére támaszkodott, mely szerint örökre megáldja őket.
Moróni hitet gyakorolt a jövendő nemzedékek számára megígért áldásokban. Jeffrey R. Holland elder elmagyarázta, hogy a múltbeli próféták, köztük Moróni örömteli várakozása azért volt, mert látomásban látták napjainkat. Erős, szövetségüket megtartó fiatalokat láttak, mint amilyenek ti vagytok, akik tovább viszik majd az Úr munkáját ebben az utolsó sáfárságban. Holland elder ezt mondta: „Az elmúlt korok vezetői képesek voltak tovább haladni, nem azért, mert majd ők sikerrel járnak, hanem azért, mert tudták, hogy ti sikerrel fogtok járni – fiatal [nők] csodálatos serege vagytok … azzal az eltökéltséggel, hogy tanúi lesztek az evangélium diadalának.” („Terror, diadal és egy menyegzői lakoma”, Egyházi Oktatási Szervezeti Esti beszélgetés, 2004. szeptember 12.) A mi óriási felelősségünk, hogy betöltsük Moróni „örömteli várakozását”.
Minket, akik Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházához tartozunk, szövetség köt az Úrhoz. Ő megmondta: „Én te rólad el nem feledkezem … az én markaimba metszettelek fel téged.” (Ésaiás 49:15–16; lásd még 1 Nefi 21:15–16.)
Az életünkben lévő szövetségek összekötő és megerősítő ereje a közelmúltban vált nagyon valóságossá számomra, amikor kedves barátainkat tragikus veszteség érte a családjukban. Miközben Catherine és Kimball Herrod, valamint négy fiatal gyermekük, kilenc hónapostól hét éves korig, egy családi vacsoráról vezettek hazafelé a nagyszülők házától, az autópálya másik oldalán közlekedő hatalmas teherautóról hirtelen leszakadt egy dupla kerék, átrepült a felezővonalon, és rázuhant a családi autó, vezető felöli oldalára. Kimball, a vezető, férj és apa, súlyosan megsérült és elvesztette az eszméletét. Catherine valahogy az út szélére irányította az autót és azonnali segítséget hívott. Miközben figyelte, hogyan látják el a mentőorvosok férjét és két idősebb gyermekét, a két kicsivel az ölében egy rendőrautóban ült és hangosan imádkozott: „Mennyei Atya, tudjuk, hogy hatalmadban áll meggyógyítani Kimballt, ha ez a Te akaratod is, de ha nem, mi hisszük, hogy valahogyan átsegítesz majd bennünket ezen.” Kimballt mentőhelikopterrel szállították a kórházba, de mire odaértek, már nem volt életben.
Miután ellátták a gyermekek vágásait, zúzódásait, és más kisebb sérüléseit, hazaengedték őket a kórházból, és otthon voltak biztonságban az ágyukban, Catherine visszatért a kórházba, hogy végső földi búcsút vegyen a férjétől. Bármilyen nehéz is volt, ezt mondta szüleinek, akik mellette voltak: „Tudom, hogy Kimball és én templomi szövetségeink által össze vagyunk pecsételve, és egy napon örökre együtt leszünk.” Egy fiatal anya életének legszörnyűbb megpróbáltatásában, szövetségei támogatták őt.
A temetésen emlékeztettek minket a szövetségek erejére, mely támogat minket a gyötrelem és bánat pillanataiban. Ahogy együtt énekeltük a záró éneket, mindannyian kihallottuk a tömegből Taylor, az 5 éves fiuk, hangját, amint hangosan énekli: „A családok örökké együtt lehetnek.” (Hymns, 300. sz.) Örömteli volt a gyülekezet számára tudni, hogy egy gyermeket megtanítottak azokra az összepecsételő szövetségekre, melyek az édesapjához és az édesanyjához kötik.
Ugyancsak a szövetségek erejéről tanultunk abban a beszédben, amit Catherine édesapja mondott. Egy szentírást idézett abból az értékes feljegyzésből, amit Moróni pecsételt le, majd hozott elő Joseph prófétának, emlékeztetve minket arra, hogy az evangélium kősziklát ígér nekünk a viharok és forgószelek idejére, nem pedig esernyőt.
„Emlékezzetek rá …, hogy a sziklára, Megváltó Krisztusunkra, az Isten Fiára építsetek! Mert akkor, ha majd az ördög hatalmas szélvészt … szabadít is rátok, … nem lesz rajtatok hatalma. Akkor nem taszíthat le benneteket a szenvedés és a végtelen siralom völgyébe, mert az a szikla, amelyre ti építettetek, … biztos alap.” (Hélamán 5:12)
A család által mutatott mélyről jövő erő abból a tudásból fakad, hogy családként örökre egymáshoz vannak kötve, valamint a Mennyei Atyával is össze vannak kötve, és semmi nem tudja elválasztani őket Tőle.
Morónihoz, Joseph Smith-hez, Catherine-hez és Kimballhoz hasonlóan, mi is győztesként kerülhetünk ki a megpróbáltatások, gonoszság és üldöztetés közül. A papsági szövetségek örökre összekötnek minket a földi és mennyei családunkkal, és felfegyvereznek minket igazlelkűséggel és erővel.
Milyen hálás vagyok, hogy ebben a nagyszerű és csodálatos korban élhetek, amikor az evangélium visszaállíttatott! Bizonyságomat teszem, és hálámat fejezem ki a két nagyszerű próféta, Moróni és Joseph Smith iránt, akik találkoztak abban az emeleti hálószobában, és együtt dolgoztak a Mormon könyve előhozatalán. Hadd fejezzem be azzal, hogy Joseph Smith örömteli kijelentését idézem a visszaállított evangéliumról:
„És íme, mit hallunk, mit hozott nekünk az evangélium? Örömhírt! …
… Örömhírt a Kumóra hegyéről! Moróni, az angyal hirdeti az égből a próféciák beteljesedését: a könyv kinyilatkoztatását! …
És akkor mi ne menjünk tovább egy ilyen nagyszerű cél felé? … Örvendezzetek! Ujjongjatok! …
Vigyünk tehát mi is egy igaz áldozatot az Úrnak mint egyház és mint nép.” (T&Sz 128:19, 20, 22, 24)
Tudom, hogy ez Jézus Krisztus egyháza. Engedjük mindannyian, hogy az evangélium mélyen a szívünkbe vésődjön, hogy ezáltal Istent teljes szívvel szeressük és szolgáljuk, Jézus Krisztus nevében, ámen.