Az első látomás gyümölcsei
Joseph Smith-t is azok közé sorolom, akiknek Krisztusról való bizonysága segített saját bizonyságom kifejlesztésében a Szabadítóról.
Hat hónappal ezelőtt ti, Jézus Krisztus egyházának hithű tagjai, támogattatok engem a Tizenkét Apostol Kvórumának tagjaként. Soknak nagy meglepetést okozott ez az elhívás, de különösen az unokáinknak, akik azt mondták: „De ő a mi nagypapink! Ő csak egy hétköznapi ember. Játszik velünk és ő szokta levágni a hajunkat.”
Az októberi általános konferencia után a feleségem és én telefonon beszélgettünk a gyerekeinkkel, mikor az egyik unokánk azt mondta: „Mivel olyan messze vagyunk tőled és nem tudunk ott lenni Salt Lake Cityben, legalább integethettél volna, mikor a beszédedet mondtad.” A mostani konferenciáig nem lehettünk a gyerekeinkkel és az unokáinkkal, úgyhogy ma integetek, azt remélve, hogy egy unokát boldoggá tehetek. Csodálatos egyháztagok, akiknek imáit és szeretetét oly nagyra értékeljük feleségemmel, nektek is integetünk.
Fiatal koromban Németországban sok helyre és sokféle körülmény között jártam istentiszteletre – szerény melléképületekbe, lenyűgöző villákba, és nagyon modern kápolnákba. Egy nagyon fontos dologban azon-ban mindegyik megegyezett: Az Isten Lelke jelen volt; érezhettük a Szabadító szeretetét, miközben gyülekezeti vagy egyházközségi családként összegyűltünk.
A zwickaui kápolnában volt egy öreg, levegővel működtetett orgona. Fiatal férfiként minden vasárnap az volt a feladatom, hogy a fújtató robosztus karját fel-le pumpáljam, hogy az orgona működhessen. Még mielőtt viseltem volna az ároni papságot, néha abban a kiváltságban volt részem, hogy segédkezzek ebben a fontos feladatban.
Amíg a gyülekezet a visszaállítás szeretett himnuszait énekelte, én minden erőmmel pumpáltam, hogy az orgonában legyen elég levegő. Az orgonista szeméből mindig láttam, hogy jól csináltam-e, vagy nagyobb erőfeszítéssel kellett-e végezni a feladatom. Mindig is megtisztelve éreztem magam a feladat fontossága és az orgonista belém vetett bizalma miatt. A beteljesítés nagyszerű érzése volt ez, hogy felelősséggel tartozom érte és részese lehetek ennek a nagyszerű munkának.
Volt egy másik előnye is ennek a feladatnak: A fújtatót működtető egy olyan helyen ült, ahonnan a kápolna elejét díszítő ólomüveg ablak nagyszerű látványt nyújtott. Az ablakon az első látomás volt látható, ahogy Joseph Smith a szent ligetben a mennyek felé nézve, egy fényoszlopba tekintve térdel.
Amíg a gyülekezet énekelt, de még az egyháztagok beszédei és bizonyságtételei alatt is gyakran néztem ezt, a világtörténelem legfontosabb eseményét ábrázoló szent pillanatot. Lelki szemeimmel láttam, ahogy Joseph tudást, bizonyságot és mennyei irányítást kap, mikor áldott eszközzé vált Mennyei Atyánk kezében.
Különleges lelkületet éreztem, mikor ezt a gyönyörű jelenetet néztem az ablakon, melyen egy hívő fiatal fiú egy szent ligetben, bátor döntést hozva őszintén imádkozott Mennyei Atyánkhoz, aki meghallgatta és szeretően válaszolt imájára.
Itt voltam én, egy fiatal fiú a második világháború utáni Németországban, egy romokban álló városban, több ezer mérföldre az észak-amerikai Palmyrától és több mint száz évvel az említett esemény után. A Szentlélek mindent átható ereje által éreztem a szívemben és az elmémben, hogy igaz volt az, hogy Joseph Smith látta Istent és Jézus Krisztust és hallotta hangjukat. Az Úr Lelke megnyugtatta fiatal lelkemet, és biztosított annak a szent pillanatnak valóságáról, ami egy olyan világméretű megmozdulást eredményezett, ami addig fog gördülni, amíg az egész földet betölti. (Lásd T&Sz 65:2.) Hittem Joseph Smith bizonyságában, mely a szent ligetben történt dicsőséges élményéről szól, és most is tudom, hogy ez így volt. Isten újra szólt az emberiséghez.
Visszatekintve, hálás vagyok annak a rengeteg barátnak, akik segítettek fiatalkoromban, hogy bizonyságot nyerjek Jézus Krisztus visszaállított evangéliumáról. Először egyszerűen hittem az ő bizonyságaikban, majd a Szentlélek isteni tanúbizonyságot tett a szívemben és az elmémben. Joseph Smith-t is azok közé sorolom, akiknek Krisztusról való bizonysága segített saját bizonyságom kifejlesztésében a Szabadítóról. Mielőtt felismertem volna a Szentlélek tanítását, mely bizonyságot tett nekem arról, hogy Joseph Smith Isten prófétája volt, fiatal szívem érezte, hogy Isten barátja volt, és éppen ezért természetesen az enyém is. Tudtam, hogy bízhatok Joseph Smith-ben.
A szentírások arra tanítanak, hogy a lelki ajándékok azoknak adatnak, akik Istentől kérik, akik szeretik Őt és akik betartják az Ő parancsolatait. (Lásd T&Sz 46:9.) „Mert mindenkinek nem adatik meg minden adomány; mert sok adomány van; és mindenkinek adatik egy ajándék Isten Szelleme által.
Egyeseknek ez, másoknak amaz adatik, hogy mindenkinek hasznára legyen.” (T&Sz 46:11–12)
Ma már tudom, hogy fiatal bizonyságomra milyen nagy hatással volt Joseph Smith próféta és az egyházban lévő sok barátom bizonysága, akik tudták „a Szentlélek által, hogy Jézus Krisztus Istennek a Fia, és hogy ő keresztre feszíttetett a világ bűneiért”. (T&Sz 46:13) Több fény és igazság után áhítozva az ő jó példájuk, gondoskodó szeretetük és segítő kezük áldásaként ismerhettem meg a Lélek egy másik különleges ajándékát, amelyről a szentírásokban is olvashatunk: „Másoknak megadatik, hogy higgyenek az ő szavaikban, és így elnyerhessék az örök életet, ha kitartanak a hitben.” (T&Sz 46:14) Micsoda csodálatos és drága ajándék ez!
Miközben igazán megalázkodunk, megáldatunk ezzel az ajándékkal, hogy legyen hitünk, és reményük olyan dolgokban, amiket még nem láttunk, de tudjuk, hogy igaz. (Lásd Alma 32:21.) Ha kísérletezünk a szentírások és az élő próféták nekünk szóló szavaival – még akkor is, ha csak vágyunk van arra, hogy higgyünk –, és nem szegülünk ellen az Úr Lelkének, a lelkünk gyarapodni fog, elménk pedig megvilágosodik. (Lásd Alma 32:26–28.)
Maga a Szabadító magyarázta el ezt a könyörületes alapelvet az egész világnak nagy közbenjáró imájában, melyet nemcsak az apostolaiért mondott, hanem az összes szentért. Még értünk is ma, bárhol is éljünk. Ezt mondta:
„De nemcsak ő érettök könyörgök, hanem azokért is, a kik az ő beszédökre hisznek majd én bennem;
Hogy mindnyájan egyek legyenek; a mint te én bennem, Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhigyje a világ, hogy te küldtél engem.” (János 17:20–21; kiemelés hozzáadva)
Joseph Smith látomása így áldja meg személyes életünket, a családok életét és majd az emberiség egész családjának életét; Joseph Smith próféta bizonysága által hinni kezdünk Jézus Krisztusban. Az emberiség történelme során próféták és apostolok részesültek hasonló megnyilatkozásokban, mint Joseph. Mózes szemtől szembe látta Istent és megtudta, hogy ő is Isten fia, és az Ő Egyszülöttjének hasonmása. (Lásd Mózes 1:1–6.) Pál apostol bizonyságot tett arról, hogy a feltámadt Jézus Krisztus megjelent neki a Damaszkuszba vezető úton, és Pált egyik legnagyszerűbb misszionáriusává tette. (Lásd Ap. csel. 26:9–23.) Pál mennyei látomásáról szóló bizonyságát hallva a hatalmas Agrippa király a czézáriai tárgyaláson beismerte, hogy [Pál] majdnem rávette arra, hogy kereszténnyé legyen. (Lásd Ap. csel. 26:28.)
Volt még sok másik ősi próféta is, akik szintén erőteljes bizonyságot tettek Krisztusról. Minden ilyen megnyilatkozás, legyen az ősi, vagy mai, azokat vezeti, akik hisznek a minden remény és igazlelkűség forrásában: Istenben, a mi Mennyei Atyánkban és Fiában, Jézus Krisztusban.
Még a bizonytalanság, a háborúk, a háborús hírek, a személyes és természeti katasztrófák idején is, Isten azért szólt Joseph Smith-hez, hogy általa megáldhassa gyermekeit az összes kegyelmével és szeretetével. A Szabadító ezt mondta: „Íme, ki van tárva felétek az irgalom karja, és aki hozzám jön, azt befogadom.” (3 Nefi 9:14) Akik pedig elfogadják ezt a hívást, azokat az Ő végtelen szeretete veszi majd körül. (Lásd Alma 26:15.)
Joseph Smith személyes tanúságába és az első látomás valódiságába vetett hitünk által, mély és őszinte tanulás és ima által mi is erős hittel áldatunk meg a világ Szabadítójáról, aki egy „gyönyörű tiszta reggel[en] … ezernyolcszázhúsz kora tavaszán” szólt Joseph-hez. (Lásd Joseph Smith története 1:14.)
A Jézus Krisztusba vetett hit, valamint a róla és az Ő egyetemes engesztelő áldozatáról való bizonyság nem csak egy nagyszerű teológiai értékkel bíró tan. Az ilyen hit egyetemes ajándék, mely a föld minden kulturális régiója számára dicsőséggel teli, nyelvtől, fajtól, színtől, nemzetiségtől vagy társadalmi-gazdasági körülménytől függetlenül. Megpróbálhatjuk az értelem erejével megérteni ezt az ajándékot, de valójában azok fogják a legmélyebben érezni a hatásait, akik hajlandóak elfogadni áldásait, melyek a tiszta életvitelből fakadnak, azáltal, hogy követik az igaz bűnbánat ösvényét és Isten parancsolatai szerint élnek.
Miközben tiszteletteljesen megemlékezünk Joseph Smith prófétáról, szívből hálás vagyok érte. Ő jó, becsületes, alázatos, intelligens és bátor fiatalember volt, akinek szíve aranyból volt, Istenbe vetett hite pedig megingathatatlan volt. Feddhetetlen volt. Alázatos imájának hatására a mennyek újra megnyíltak. Joseph Smith-nek tényleg volt látomása. Ezt ő is tudta, és azt is, hogy Isten is tudta, és nem tagadhatta le. (Lásd Joseph Smith – Története 1:25.)
Munkája és áldozata által most már én is igazán ismerem Mennyei Atyánkat, az Ő Fiát, a mi Megváltónkat és Szabadítónkat, Jézus Krisztust. Érzem a Szentlélek erejét és ismerem Mennyei Atyánk számunkra, az Ő gyermekei számára, készített tervét. Számomra ezek valóban az első látomás gyümölcsei.
Hálás vagyok azért, hogy életem korai szakaszában megáldattam azzal az egyszerű hittel, hogy Joseph Smith Isten prófétája volt, és hogy látomásban látta az Atyaistent és Fiát, Jézus Krisztust. Isten adománya és hatalma által fordította le a Mormon könyvét. Ez a bizonyság újra és újra megerősödik bennem.
Bár az egyik legkisebb vagyok köztetek, elhívásomnál fogva azonban Jézus Krisztus egyik apostolaként bizonyságomat teszem arról, hogy Ő valóban él, és hogy Ő a Messiás. Személyes bizonyságom van Jézus Krisztusról, aki az egész emberiség Megváltója és Szabadítója. Ezt a tudást Isten Lelkének kimondhatatlan ereje és békessége által kaptam. Az szívem és elmém vágya, hogy tisztán és hithűen tudjam szolgálni Őt most és mindörökké.
Erről teszek bizonyságot, Jézus Krisztus nevében, ámen.