10. Fejezet

Joseph Smith próféta isteni elhívása

Maradandó bizonyságom van arról, hogy az Atya és a Fiú megjelent Joseph Smith prófétának, és kinyilatkoztatták általa Jézus Krisztus evangéliumát, amely valóban „Istennek hatalma … minden hívőnek idvességére” [Rómabeliek 1:16].¹

Bevezetés

David O. McKay elnök azt mondta: „Gyermekkoromtól fogva nagyon könnyű volt hinnem Joseph Smith próféta látomásainak valós voltában.”² Elmondta, hogy a Joseph prófétáról való bizonysága megerősödött, amikor meghallotta édesapja egyik skóciai misszionáriusi élményét:

„Amikor [édesapám] prédikálni kezdett szülőföldjén, és bizonyságot tett Jézus Krisztus evangéliumának visszaállításáról, észrevette, hogy az emberek elfordultak tőle. Keserűség volt szívükben minden [az egyházzal kapcsolatos] dolog iránt, és Joseph Smith neve úgy tűnt, ellenséges érzelmeket ébreszt bennük. Egy nap arra jutott, hogy a legjobb módja annak, hogy eljusson ezekhez az emberekhez, az, ha csak az egyszerű alapelvekről prédikál, az Úr Jézus Krisztus engesztelő áldozatáról, az evangélium alapvető tételeiről, és nem tesz bizonyságot a visszaállításról. Körülbelül egy hónap múlva borongós, lehangolt érzés lett úrrá rajta, és nem tudott elmerülni munkája szellemiségében. Nem igazán tudta, mi a probléma, de elméje összezavarodott, lelke lehangolt lett, ő maga levertté és zavarodottá vált, és ez a levertség érzet egészen addig folytatódott, míg olyan súllyal nehezedett rá, hogy az Úrhoz fordult és azt mondta: ’Ha nem tudok szabadulni ettől az érzéstől, haza kell mennem. Nem tudom folytatni, ha ilyen akadályok gördülnek munkám elé.’

A csüggedés egy ideig még folytatódott, amikor egy reggel, még napfelkelte előtt, az álmatlan éjszaka után elhatározta, hogy elvonul egy barlangba az óceán közelében, ahol tudta, hogy teljességgel el lesz zárva a külvilágtól, és ott kiönti a lelkét Istennek, és megkérdezi, miért támadtak ilyen nyomasztó érzései, mit tett, és mit tehet, hogy lerázhassa magáról és folytathassa munkáját. Még sötét volt, amikor elindult a barlangba. Olyannyira oda akart érni, hogy futásnak eredt. A városból kifelé tartva megállította egy csendőr, aki tudni szerette volna, mi a baj. Semmitmondó, ám kielégítő választ adott, mire tovább mehetett. Úgy tűnt, mintha valami hajtaná; egyszerűen muszáj volt enyhülést kapnia. Belépett a barlang vagy rejtett üreg bejáratán, és így szólt: ’Ó, Atyám, mit tegyek, hogy elmúljon ez az érzésem? El kell múlnia, különben nem tudom folytatni ezt a munkát!’ Ekkor egy hangot hallott, olyan világosan, mint az a hang, amelyen most beszélek, így szólván: ’Tedd tanúságodat arról, hogy Joseph Smith Isten prófétája!’ Ekkor eszébe jutott, mit határozott hallgatólagosan hat vagy több héttel azelőtt, és mikor teljesen hatalmába kerítette a gondolat, egyszeriben ráébredt, hogy különleges küldetés teljesítésére van ott, amelyre nem fordított annyi figyelmet, mint amennyit az megérdemelt volna. Akkor így kiáltott fel szívében: ’Uram, ennyi elég!’, majd kiment a barlangból.”

McKay elnök így emlékezett vissza: „Fiatal fiúként ott ültem, és hallgattam annak az embernek a bizonyságát, akit olyan becsben tartottam és úgy tiszteltem, ahogy tudjátok, hogy senki mást nem becsültem széles e világon, és az a bizonyosság beivódott ifjú lelkembe.”³

David O. McKay tanításai

Joseph Smith első látomása dicső igazságokat nyilatkoztatott ki az Atyaistenről és Jézus Krisztusról

Olyan messzemenőek és jelentősek voltak a [tizenkilencedik] század második felének csodálatos felfedezései és találmányai, hogy teljességgel ámulatba ejtenek minket. (…) Ám egyikük sem adott választ az ember legnagyobb szükségletére és leghőbb vágyára. Eleddig senki sem tárta fel azt, amit az ember oly hosszú ideje keres. Ez a szükséglet pedig – az emberi szív folyton jelenlévő vágyódása – Isten megismerése, valamint az ember vele való kapcsolatának ismerete. (…) A tizenkilencedik századnak csupán egyetlen eseménye vallja, hogy képes megadni a választ az emberi léleknek. Ha az ember abban az eseményben megtalálja az igazságot, amelyet mindig is keresett az emberiség, akkor az valóban kiérdemli a tizenkilencedik század legnagyszerűbb eseményének kijáró megkülönböztető címet!

Ez az esemény pedig nem más, mint két mennyei Lény megjelenése az ifjú Joseph Smith prófétának, feltárván Isten, az Örökkévaló Atya, valamint Fia, Jézus Krisztus személyes kilétét.⁴

Ezernyolcszáz évvel azután, hogy Jézus meghalt a kereszten, Joseph Smith próféta kijelentette, hogy a feltámadt Úr megjelent neki. [Ezt mondta]: „… két alakot láttam felettem a levegőben állni, akiknek fényessége és dicsősége leírhatatlan volt. Az egyik nevemen szólított, és a másikra mutatva ezt mondta: Ez az én Szeretett Fiam, őt hallgasd!” [Joseph Smith története 1:17]⁵

Kijelentése egyszerű, de pozitív volt, és igen meglepődött, amikor az emberek kétségbe vonták annak igazát. Számára állítása nem volt más, mint egy egyszerű tény kijelentése; a keresztény világ számára viszont olyan villámnak bizonyult, amely mihelyt lesújtott, meggyengítette vallási rendszerüket a csúcstól egészen az alapokig.

Első üzenetének két fontos eleme a következő volt: először is, hogy Isten személyes Lény, aki közli akaratát az emberrel; másodszor pedig, hogy nem volt a keresztény világban olyan vallás, amely rendelkezett volna az üdvözülés igaz tervével.⁶

Az Atya és a Fiú Joseph Smith-nek való megjelenése ezen egyház alapja. Ebben rejlik erejének és életképességének a titka. Mindez igaz, és én tanúságot teszek róla. Ez az egyetlen kinyilatkoztatás megválaszolja a tudomány összes kérdését Istennel és az Ő isteni személyiségével kapcsolatosan. Hát nem látjátok, mit is jelent ez? Válasz adatott arra, mi Isten. Világos a gyermekeihez fűződő kapcsolata. Nyilvánvaló, hogy érdeklődik az emberiség iránt, hiszen felhatalmazást adott az embernek. Bizonyos a munka jövője. Ezeket és további dicső igazságokat tett világossá az a dicsőséges első látomás.⁷

A világ még mindig nem érti jelentőségét, ám olyan tényezőként, amely hozzájárul az ember arról való ismeretéhez, hogy milyen kapcsolatban áll az Istenséggel és hol a helye a világegyetemben, olyan eszközként, mely megfelelő kapcsolatot alakít ki az egyes emberek közt, valamint az emberek csoportjai, a nemzetek között, olyan kinyilatkoztatásként, amely az ember boldogsága felé, a földi lét és az eljövendő örökkévalóság békessége felé mutat, az Atya és a Fiú Joseph Smith-nek való megjelenését, majd azt követően a papság visszaállítását és Jézus Krisztus egyházának a maga teljességében történő megalapítását nemcsak a tizenkilencedik század legnagyszerűbb eseményeként fogják elismerni, hanem minden kor egyik legnagyszerűbb eseményeként.⁸

Az Úr evangéliumi igazságokat állított vissza Joseph Smith próféta által

Joseph Smith-ről szeretnék beszélni, de nemcsak a nagyszerű emberről, hanem az Úr sugalmazott szolgájáról is. (…) Sőt, mondhatnám, hogy Joseph Smith nagysága az isteni sugalmazásban rejlik. (…)

Senki sem tudja kritikus szemmel és intelligensen tanulmányozni Jézus Krisztus visszaállított evangéliumát anélkül, hogy mély benyomást ne tenne rá az, milyen összhangban vannak a tanítások azokkal, amiket maga az Úr és Üdvözítő tanított, amikor a földön járt a tanítványaival. Nézzétek meg például a próféta kinyilatkoztatását a Teremtő kapcsán – hogy Isten intelligens Lény, aki, amint azt Jézus is tanította, a mi Atyánk, aki a mennyekben van [lásd Máté 6:9]. (…)

Joseph Smith tana, miszerint Jézus Krisztus az Atya Egyszülöttje, a világ Üdvözítője, egybevág magának Jézusnak és apostolainak tanításaival.

Így van ez azzal a tanával is, miszerint a személyiség továbbra is fennáll a halál után. (…)

Ugyanez az összhang található az evangélium más tanainak tanításában is, úgymint a hitnek, a bűnbánatnak, a keresztelkedésnek, a Szentlélek ajándéka kézrátétellel való elnyerésének, a papságba történő felszentelésnek tanításában, valamint minden tanításában a tudásról, mértékletességről, türelemről, testvéri szeretetről, jószívűségről stb. [lásd T&Sz 4:6; 2 Péter 1:5–7]. (…)

A csecsemőkeresztelés hívei ezt tanították a kisgyermekekkel kapcsolatban: „A világra jövő csecsemők nemcsak hogy híján vannak a tudásnak, az igazlelkűségnek és a szentségnek, hanem természetes hajlamuk is van a gonoszra, és csakis a gonoszra.”

(…) Joseph próféta merészen és félelem nélkül, az olyan ember bizonyosságával szólva, aki tudja, hogy igaza van, ezt mondta: „A kisgyermekek szentek, mert Jézus Krisztus engesztelő áldozata által megszenteltettek.” [T&Sz 74:7]⁹

Isteni sugalmazás nyilvánul meg … [Joseph Smith] dicső kijelentésében a szövetségek és ceremóniák örök természetéről, valamint minden egyes emberi lény üdvözülésének lehetőségéről. Az egyház nem kizáró, hanem mindent magában foglaló minden olyan lélek számára, aki elfogadja alapelveit. (…) Az egész emberiség megváltást nyerhet az evangélium törvényeinek és szertartásainak való engedelmesség révén. Azok azonban, akik törvény nélkül haltak meg, törvény nélkül lesznek megítélve. E végre nyilatkoztatott ki a halottak megváltásának szertartása.

A házassági szövetség örök volta dicső kinyilatkoztatás, mely bizonyosságot ad a szeretet aranykapcsával összekötött és a szent papság felhatalmazásával összepecsételt szíveknek arról, hogy egységük örökkévaló.

Más szövetségek szintén tovább folytatódnak örök fejlődéssel az egész örökkévalóságon keresztül.

Joseph Smith nem tudta volna elérni mindezt saját bölcsessége, intellektusa és befolyása révén. Egyszerűen nem lett volna képes rá.¹⁰

Az Úr kinyilatkoztatta e napokban az üdvözülés tervét, amely nem több és nem kevesebb, mint a lelki szférába vezető út, olyan jellem építése által, mely méltó arra, hogy belépjen az Ő királyságába. A terv Jézus Krisztus evangéliuma, ahogy azt Joseph Smith próféta visszaállította, és az eszményi és átfogó.¹¹

Jézus Krisztus visszaállított egyháza bizonyítja Joseph próféta isteni sugalmazottságát

1820 körül a vallási izgatottság a helyes egyház, az imádat megfelelő módja, a helyes élet keresésére indította Joseph Smith-t. A tudás iránti vágy arra ösztökélte az ifjút, hogy buzgó imában az Úrhoz forduljon. Az imájára kapott válasz egyik eredménye az egyház megszervezése volt Peter Whitmer otthonában … 1830. április 6-án. Ebben a szervezetben megtalálható az ember üdvözülésére adott teljes terv értelmezése.

Szeretném most megvizsgálni ezt a szervezetet az ő sugalmazottságának bizonyítékaként. (…) [Az egyház] átvészelt már pénzügyi válságokat, társadalmi zavargásokat és vallási nyugtalanságot, ma pedig az emberiség legmagasztosabb szükségleteinek kielégítőjeként áll. (…)

„Jézus Krisztus egyháza az egyháznak az Újszövetségben lejegyzett rendjével összhangban került megszervezésre”, mondta Joseph Smith [lásd History of the Church, 1:79. o.]. E szervezet gyakorlati és jótékony tettei bizonyítják isteni eredetét.¹²

Sok éve Joseph Smith, pusztán tizennégy-tizenöt éves ifjúként kijelentette, hogy imájára válaszul kinyilatkoztatást kapott Istentől. (…) E kijelentés a vallásos világból való azonnali kiközösítését eredményezte. Igen rövid idő alatt egyedül találta magát.

Egyedül – és nem ismerve korának ismereteit és filozófiáit!

Egyedül – és tanulatlanul minden művészet és tudomány terén!

Egyedül – és nem volt filozófus, aki tanította volna, nem volt lelkész, aki utat mutatott volna neki! Egyszerűen és kedvesen hozzájuk sietett dicsőséges üzenetével, ők pedig megvetéssel és gúnyolódva elfordultak tőle, azt mondva, hogy mindaz az ördögtől való; hogy e napokban már nincs olyasmi, hogy látomás vagy kinyilatkoztatás; hogy minden ilyesmi megszűnt az apostolokkal; valamint hogy soha nem is lesznek már ilyen dolgok [lásd Joseph Smith története 1:21].

Így hát magára maradt, hogy vitorlát bontson a vallásos gondolkodás óceánján, miután elutasított minden általa ismert hajót, mellyel vitorlázhatott volna; és miután még soha nem épített vagy látott ilyet, hát maga épített egyet. Bizonyára ha szélhámos lett volna, a hajó, melyet építeni tudott, valóban kezdetleges lett volna.

Másrészről viszont ha az általa épített hajó kiválóbb és felsőbbrendű, mint amit a tanult professzorok és filozófusok adtak a világnak az azt megelőző évszázadok során, akkor az emberek legalábbis arra kényszerülnek, hogy meglepetten azt találgassák, honnan volt ennek az embernek ilyen bölcsessége!

Úgy tűnik tehát, hogy bár látszólag egyedül volt, csupán annyira volt egyedül, mint Mózes a Sínai hegyen, vagy mint Jézus az Olajfák hegyén. Úgy volt ez a próféta esetében is, mint a Mester esetében: utasításai nem ember-alkotta csatornákon át, hanem közvetlenül Istentől, minden intelligencia forrásától adattak. Azt mondta: „Nyers kő vagyok. A véső és kalapács hangja soha nem hallatszott rajtam, míg az Úr a kezébe nem vett. Egyedül mennyei tudásra és bölcsességre vágyom!” [History of the Church, 5:423. o.] (…)

Amennyiben igaz az állítása, miszerint kinyilatkoztatást kapott Istentől, semmi kételyt nem hagy az arra való felhatalmazása felől, hogy megalapítsa a földön Jézus Krisztus egyházát, és hogy jogosan kezelje annak alapelveit és szertartásait. Így e nagyszerű utolsó napi munkának pontosan a kezdetekor lett lefektetve Krisztus egyházának rendíthetetlen szegletköve, [nevezetesen] a felhatalmazás, mellyel az ember Jézus Krisztus nevében járhat el az Ő egyházának ügyei kapcsán.¹³

Ha figyelembe vesszük, milyen kiemelkedő eredményeket ért el [Joseph Smith] az egyház megalapítása és az ő mártírhalála között eltelt rövid tizennégy év során; ha figyelembe vesszük, milyen tökéletes összhangban áll a visszaállított evangélium a Jézus és apostolai által alapított korai egyház tanításaival; ha megfigyeljük átható bepillantásait az alapelvekbe és szertartásokba; valamint ha megfigyeljük a Krisztus sugalmazása által megalapított egyház semmihez sem fogható tervét és hatékonyságát, akinek a nevét is viseli – erre a kérdésre: honnan származik ennek az embernek a bölcsessége? ebben a megkapó versben adatik meg a válasz:

Dicsérd a férfit, aki szólt Jehovával,
És Jézus felkente prófétájává,
Hogy megnyissa az utolsó sáfárságot!
Tisztelje őt minden nemzet és király!
[Himnuszok]14

Joseph próféta a neki kinyilatkoztatott igazságokat védelmezve élt és halt meg

A nagyszerű emberek képesek tisztán belelátni a szív dolgaiba. Meglátják az igazságot. Önállóan gondolkodnak. Nemesen cselekszenek. Hatásuk miatt az erősek követik őket. A kisemberek csúfondárosan kinevetik, kigúnyolják és üldözik őket, ám a kritikusok meghalnak és elfeledik őket, a nagyszerű ember pedig örökké él.

Joseph Smith néhány kortársa kigúnyolta őt, míg mások csodálták, követői pedig mélységesen tisztelték. (…)

Az ítéletében nem elfogult ember nem tanulmányozhatja e vallási vezető életét anélkül, hogy ne ébredne rá arra a tényre, miszerint [Joseph Smith] igen bőségesen birtokolta az igazi nagyság jellemvonásait, melynek forrása abban a vágyban rejlik, hogy megismerje Isten akaratát, valamint abban az eltökéltségben, hogy kövesse azt, amikor rátalál.¹⁵

Minden koron át az igazságot néhány hősies vezető látta meg először, akik gyakran fel is áldozták életüket annak védelmében. Az emberiség fejlődése az emberek e rettenthetetlen vezetői életlátásának és bátorságának köszönhető. Valamikor meg kellett hozniuk a döntést, hogy megtagadják, átalakítják vagy megvédik az igazságot – dönteniük kellett a személyes kényelem és kiváltságok, illetve a kiközösítés, a büntetés, sőt, a halál között. Ilyen választás elé állt Péter és János, amikor fogolyként álltak Annás, a főpap előtt. Nagy bátorságot kívánt tőlük az, hogy tanúságot tegyenek Krisztusról pontosan azon férfiak előtt, akik halálra ítélték. [Lásd Ap. csel. 4.]

Bátorságot kívánt Páltól, az Agrippa király és fenséges kísérete előtt láncra verten álló rabtól az, hogy tanúságot tegyen arról: Krisztus valóban szenvedett, és ő volt az első, aki feltámadt a halottaiból, majd világosságot hirdetett népének és a pogányoknak. [Lásd Ap. csel. 26.]

Bátorságot kívánt Joseph Smith-től az, hogy tanúságot tegyen a hitetlen és keserű világnak arról, hogy Isten és Szeretett Fia látomásban valóban megjelent neki.¹⁶

Mindazok az emberek, akik előremozdították a világot, olyan emberek voltak, akik kiálltak lelkiismeretük mellett – olyan emberek, mint Péter, Jakab és Pál, valamint az ősi apostolok közül való testvéreik, és mások is. Amikor a New York állambeli Palmyra vallási vezetői az ifjú Joseph Smith ellen fordultak azért, amit a szent ligetben látott és hallott, ő így szólt, szívében az Úr Jézusról való bizonysággal: „Tudom, hogy volt látomásom, és azt is tudom, hogy Isten is tudja; ezt nem tagadhatom le, de nem is merném azt tenni…” [Joseph Smith története 1:25]

Joseph Smith mindvégig hű maradt bizonyságához.¹⁷

[Joseph Smith] isteni útmutatása bizonyosságot eredményezett annak igazáról, amit tanított, és bátorságot annak hirdetéséhez. Amikor Joseph Smith egy tant tanított, azt határozottan tette. Nem tette fel a kérdést, hogy az vajon egyezik-e az emberek gondolataival vagy sem, hogy vajon a hagyományos egyházak tanításaival összhangban vagy pedig azokkal szöges ellentétben áll-e. Mindazt, ami neki adatott, átadta a világnak, függetlenül attól, hogy az egyezik-e vagy sem, összhangban vagy ellentétben áll-e az egyházak hitvallásával vagy az emberiség uralkodó normáival. Ma pedig, amikor több mint száz év távlatából szemlélődünk, jó lehetőségünk van megítélni tanításainak értékét, és meglátni, mi volt tanításának forrása. (…)

[Joseph Smith] nemcsak hogy a mennyei Főtől kapott útmutatást és tanítást, hanem abban részesülvén rendíthetetlen elszántsággal meg is védelmezte azt.¹⁸

A mártírhalálhoz vezető gúnyolódás, sértegetés, a csőcselékek támadásai, letartóztatás, bebörtönzés és üldöztetés közepette Joseph Smith, az előtte járt Péterhez és Pálhoz hasonlóan mindig képességei legjavát nyújtva törekedett arra, hogy kövesse azt a világosságot, mely által az „isteni természet részes[é]vé” lett [2 Péter 1:4].¹⁹

E nemzet legnagyszerűbb emberének vére ártatlanul ontatott ki. [Joseph próféta] tudta, hogy ártatlan. Ismerte a jogait, ahogy fivére, Hyrum, valamint John Taylor és Willard Richards is, akik ott voltak vele. Ám sötét és aljas hazugságok miatt Joseph próféta és bátyja, Hyrum mártírhalált halt.

(…) Mindezek közepette milyen hozzáállást tanúsított a próféta? Nyugodtan, krisztusian viselkedett. Ezt mondta, amikor aznap este Carthage-be ment:

„Úgy megyek, mint a bárány a vágóhídra, mégis olyan nyugodt vagyok, mint egy nyári reggel. Lelkiismeretem tiszta. Nem vétettem sem Isten, sem ember ellen. Ártatlanul fogok meghalni, és még elmondják rólam: hidegvérrel gyilkolták meg.” [T&Sz 135:4]²⁰

A próféta, valamint bátyja, Hyrum, a pátriárka, és még sokszázezernyi ember élete, akik elfogadták az [első látomás] igaz voltát, tanúságot tesz arról, hogy az üdvözülés terve, ahogy azt állításunk szerint Jézus Krisztus kinyilatkoztatta, igen bizonyosan krisztusi jellemhez vezet. A próféta és fivére, Hyrum kinyilatkoztatása olyannyira valóságos volt, hogy vissza nem hőkölve vérükkel pecsételték meg a bizonyságukat.²¹

Javaslatok a tanulmányozáshoz és a beszélgetéshez

McKay elnök elmondott egy élményt, ami édesapjával esett meg a misszióján azzal kapcsolatban, hogy tanúságot kell tennie Joseph Smith-ről (lásd 97–98. oldal). Miért bír jelentőséggel számunkra ma az a válasz, amelyet az édesapja kapott?
Miért volt szükséges az Úrnak, hogy elhívjon egy prófétát az utolsó napokban? (Lásd 98–100. oldal.) Miért elengedhetetlen része az evangéliumnak a Joseph Smith-ről való bizonyság? Miként az egyház alapja az Atya és a Fiú Joseph Smith-nek való megjelenése?
Milyen igazságok kerültek kinyilatkoztatásra az első látomás révén? (Lásd 98–100. oldal.) Miként hatott a Mennyei Atyáról és Jézus Krisztusról való bizonyságodra az első látomásról való tudásod?
Milyen további tanokat nyilatkoztatott ki az Úr Joseph Smith próféta által? (Lásd 100–102. oldal.) Milyen áldásokban részesültél, amikor tanulmányoztad és alkalmaztad ezeket a tanokat?
Miként tanúsítja az egyház és annak tanítása azt, hogy Joseph Smith Isten prófétája volt? (Lásd 102–104. oldal.)
Milyen krisztusi tulajdonságokat tanúsított Joseph Smith próféta? (Lásd 105–107. oldal.) Te hogyan követheted a példáját?
Milyen felelősséggel tartozunk, ha bizonyságot szereztünk Joseph Smith-ről és az evangélium visszaállításáról?

Kapcsolódó szentírások: Ámós 3:7; 2 Nefi 3:6–15; T&Sz 135; Joseph Smith története 1:1–75