6. Fejezet

„Minden egyháztag misszionárius”

A világ … éhezik az igazságra… Az igazság pedig nálunk van. Felérünk-e a feladattal – felérünk-e a felelősséghez, amit Isten ránk helyezett?¹

Bevezetés

David O. McKay elnök mindkét szülője megtért volt az egyházban, olyan misszionáriusok térítésének eredményeként, akiket arra hívtak el, hogy Nagy-Britanniában munkálkodjanak. Édesapja, David McKay családja 1850-ben csatlakozott az egyházhoz Skóciában. Az egyház első megtértjei között voltak azon a területen. Édesanyja, Jennette Evans családja körülbelül ugyanabban az időben Walesben csatlakozott az egyházhoz, néhány közeli rokonuk heves ellenzése ellenére.

A szüleitől kapott igazlelkű örökség miatt McKay elnöknek nagy bizonysága volt a misszionáriusi munka jelentőségéről és messzemenő hatásairól. McKay elnök 1953-ban egy európai körúton ellátogatott édesapja gyermekkorának szerény otthonába Skóciában. McKay elnök fia, Llewelyn, aki elkísérte az útján, a következőképp jegyezte fel ezt az élményt:

„[Amikor közelebb értünk a házhoz], a nap áttört a felhőkön, és ránk mosolygott, mintha csak az apa szívében lévő örömet és boldogságot tükrözné. Amikor mind odaértünk a ház elé, könnyek szöktek apa szemébe, amikor benézett az ajtón. ’Ha 1850-ben nem kopogott volna be ezen az ajtón két misszionárius, most nem lennék itt!’”²

David O. McKay tanításai

Az egyháztagoknak feladatul adatott a misszionáriusi munka

„Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében,

Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok a világ végezetéig.” (Máté 28:19–20)

Ez az intés adatott a korai tizenkettőnek. Ez az intés adatik az embereknek ebben a korban is a Tanok és szövetségekben, hogy legyenek fény a világ számára. „És ugyancsak elküldtem a világba örök szövetségemet, hogy az legyen fénye a világnak és zászlaja népemnek, és hogy a nemzsidók ahhoz igazodjanak, és hogy hírnököm legyen, és egyengesse az utat előttem.” [T&Sz 45:9]

Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza még alig volt egy éves, amikor ez a kijelentés megadatott Joseph Smith prófétának sugalmazás által. Ő maga a huszonhatodik évében járt. Csodálatos ilyen kijelentést tenni, mely hatalmas lehetőségeket rejt és hatóköre ilyen átfogó! (…)

Az úgynevezett mormonizmus zászlót tűzött ki a nemzetek elé, és olyan, mindent felölelő szavakkal, mint amit felolvastam a kinyilatkoztatásból, békére, megnyugvásra és megelégedettségre ösztönzi a világot.³

A „menjetek tehát széles e világba” felszólítás valóban a feltámadt Krisztus apostolainak adott misszionáriusi rendelkezése. Lényegében ezt mondja:

Tekintsétek befejezetlennek ezt a munkát mindaddig, míg minden nemzet el nem fogadja az evangéliumot, és tanítványaim sorába nem áll! (…)

E közvetlen megbízás mellett, mely a feltámadt Úrtól adatott, aki az Atyával együtt személyesen megjelent a tizenkilencedik század kezdetén, Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza is felszólít az evangélium hirdetésére „minden népnek, törzsnek, nyelvnek és nemzetnek”, amilyen gyorsan csak a tárgyi és emberi eszközök lehetővé teszik.⁴

Minden utolsó napi szentnek részt kell vennie a misszionáriusi munkában

Ha konkrét meghatározásokkal kellene szavakba öntenem az utolsó napi szentek szívében élő két leghathatósabb meggyőződést, akkor a következőt mondanám: Először is maradandó bizonyosság arról, hogy az evangélium, ahogy azt a Megváltó tanította, amikor az emberek között élt, és amit később az emberek átalakítottak, megváltoztattak és megrontottak, most visszaállíttatott a maga tisztaságában és teljességében; másodszor pedig, természetesen követve az elsőt, meggyőződés ezen egyház minden tagjának szívében arról, hogy az egyház tagságára hárul az a feladat, hogy a visszaállított evangéliumot hirdessék minden népnek, törzsnek, nyelvnek és nemzetnek.⁵

Eszembe jut, hogy amikor Krisztus a földön járt, azt mondta néhány embernek, akik szintén ismerték isteni mivoltát, hogy felelősség hárul mindenkire, akiben megvan az Isten létezéséről való tudás és a Krisztus evangéliuma igazságainak ismerete. „A ki pedig nem tudta, és büntetésre méltó dolgokat cselekedett, kevesebbel büntettetik. És valakinek sokat adtak, sokat követelnek tőle; és a kire sokat bíztak, többet kívánnak tőle.” [Lukács 12:48] Így tehát hatalmas felelősség jár azzal a tudással, mely az utolsó napi szentek birtokában van. Isten népéről mind az ősi, mind a modern szentírások választott népként beszélnek, királyi papságként, különös népként, fényként, ami a hegyre tétetett. „Ti vagytok a világ világossága. Nem rejtethetik el a hegyen épített város. Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá, hanem hogy a gyertyatartóba tegyék és fényljék mindazoknak, a kik a házban vannak. Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” [Máté 5:14–16]⁶

Mily felelősség … a jólelkű férfiakat és jólelkű nőket szerte a világon elvezetni oda, hogy megismerjék Istent és megtudják, mi a küldetésük a földön! Apák és anyák, munkatársak, felismeritek-e teljességgel e napon, mit jelent magatokra venni a felelősséget, és a békesség és minden ember iránti jóakarat üzenetét hirdetni?⁷

A világ úgy éhezik az igazságra, mint még soha a történelmének folyamán. Az igazság pedig nálunk van. Felérünk-e a feladattal – felérünk-e a felelősséghez, amit Isten ránk helyezett?⁸

Az egyház minden tagjának meg kell térnie, és birtokolnia kell az evangélium ismeretét, ideértve a szentírások ismeretét is. Mily csodálatos is lenne, ha az ősi Péterhez hasonlatosan az egyház minden tagja eleget tudna tenni e szavaknak: „az Úr Istent pedig szenteljétek meg a ti szívetekben. Mindig készek legyetek megfelelni mindenkinek, a ki számot kér tőletek a bennetek levő reménységről” (1 Péter 3:15). (…)

Az egyház felelőssége, hogy hirdesse Jézus Krisztus evangéliumát, ahogy az visszaállíttatott Joseph Smith prófétának, és nemcsak hogy szóval és ismeretterjesztő kiadványok szétosztásával prédikálja és hirdesse, hanem mindennél inkább azáltal, hogy otthonainkban és üzleti kapcsolatainkban az evangélium szerint éljünk, hittel és bizonysággal a szívünkben, amit mindenfelé sugárzunk, amerre csak járunk. (…) Nincs semmi, ami megállíthatja az igazság előre jutását, kivéve saját gyengeségünket és kötelességünk elvégzésének elmulasztását.⁹

Minden egyháztag misszionárius. Minden ember felelősséggel bír, hogy valakit: egy anyát, apát, szomszédot, munkatársat, ismerőst, bárkit kapcsolatba hozzon az evangélium hírnökeivel. Ha minden egyháztag magára veszi ezt a felelősséget, és erőfeszítései révén az az anya, apa vagy valaki találkozik az egyház felhatalmazott képviselőivel, akkor nincs földi hatalom, mely megállíthatná ennek az egyháznak a növekedését! És a személyes kapcsolat lesz az, ami hatni fog azokra az érdeklődőkre. Az a személyes kapcsolat pedig, valamint annak természete és hatása rajtatok múlik. Ez az egyik dolog, amit hangsúlyozni szeretnék. Olyan felelősség ez, mely alól senki sem bújhat ki: a személyes hatás felelőssége. (…) Az fogja az embereket az érdeklődésre indítani, amik vagytok, és nem az, aminek tettetitek magatokat.¹⁰

Az egyház minden tagjának misszionáriusnak kell lennie. Valószínűleg nem kapott felhatalmazást arra, hogy házról-házra járjon, egyháztagságánál fogva azonban mégis felhatalmazott arra, hogy jó szomszédként helyes példát mutasson. Hiszen a szomszédok figyelik őt. Figyelik a gyermekeit is. Világosság ő, és kötelessége, hogy e világosságot ne rejtse véka alá, hanem állítsa fel a hegyre, hogy általa mindenki láthassa az utat. (…)

Ha összhangban éltek azokkal a szerény alapelvekkel, azoknak a szövetségeknek megfelelően, amiket a vízben kötöttetek, és azóta is az úrvacsorai gyűléseken, sokatok pedig Isten házában is, akkor nemes küldetést töltötök be, és Isten meg fog jutalmazni benneteket.

Tapasztalja meg az egyház minden tagja ezt a fajta átváltozást ebben az életben, és éljen úgy, hogy mások, akik látják jó cselekedeteit, arra indíttassanak, hogy dicsőítsék Mennyei Atyánkat!¹¹

Az evangélium a mi horgonyunk. Mi tudjuk, mit jelent. Ha a szerint élünk, ha érezzük azt, és kedvesen beszélünk az evangéliumról, a papságról és a benne lévő felhatalmazottakról, sőt még az ellenségeinkről is kedvesen szólunk, akkor mi magunk is boldogabbak leszünk, és Jézus Krisztus evangéliumát fogjuk hirdetni. Ezt mindenki meg tudja tenni. Nem lehetetlen. Isten nem úgy kért erre minket, hogy közben aztán meg is fosztott volna minket a véghezvitelhez szükséges erőtől.¹²

A teljes idejű misszionáriusoknak érdemesnek kell lenniük a szolgálatra

A Tanok és szövetségek 4. részében Joseph Smith próféta a következő kinyilatkoztatást kapta: „Íme, csodálatos dolog van készülőben az emberek fiai között!

Ezért ügyeljetek, hogy ti, akik Isten szolgálatára készültök, teljes szívetekkel, lelketekkel, elmétekkel és erőtökkel szolgáljátok őt, hogy feddhetetlenül állhassatok majd Isten előtt az utolsó napon.” (T&Sz 4:1–2) (…)

Ennek és az ezzel közel azonos időben adatott több kinyilatkoztatásnak az az egyik lényeges jellemzője, hogy azoknak az alapvető tulajdonságait sorolja fel, akiknek részt kell venniük e csodálatos dolog előhozásában. E tulajdonságok pedig nem a vagyon birtoklása, nem a társadalmi megkülönböztetés, nem a politikai beállítottság, nem a katonai eredmények, nem a nemes születés, hanem a vágy, hogy az ember Istent szolgálja teljes szívével, lelkével, elméjével és erejével – lelki tulajdonságok tehát, melyek mind hozzájárulnak a lélek nemességéhez. Ismétlem: szó sem esett népszerűségről, vagyonról, az egyházi irányításban kapott teológiai képzésről – és mégis „csodálatos dolog [volt] készülőben az emberek fiai között”!¹³

Vannak bizonyos normák, melyeknek [a püspököket és cövekelnököket] vezérelniük kell, amikor elhívják misszionáriusainkat. Először is ne hívjatok el [misszionáriust] a célból, hogy megmentsétek! Egy fiatalember letéved az ösvényről, ti pedig úgy gondoljátok, a misszió jót tenne neki. Talán. De nem ez az, amiért kikülditek. Olyan [misszionáriusokat] válasszatok, akik érdemesek az egyház képviseletére! Győződjetek meg arról, hogy megfelelően érettek, és mindenek felett arról, hogy jellemesek!¹⁴

Jól tesszük, ha nem annyira azt tartjuk szem előtt, milyen előnnyel járna a szolgálat a képviselők számára, hanem inkább azt, hogy vajon megfelelően felkészültek és alkalmasak-e arra, hogy eleget tegyenek a misszionáriusi elhívással járó feladatoknak. A misszionárius kiválasztásakor jó, ha szem előtt tartjuk a következő kérdéseket:

Érdemes-e arra, hogy az egyházat képviselje?

Van-e elegendő akaratereje ahhoz, hogy ellenálljon a kísértésnek?

Tisztán tartotta-e magát, míg itthon volt, és ezáltal alkalmasnak bizonyult-e arra, hogy ellenálljon a mezőn adódó lehetséges kísértéseknek?

Aktívan részt vett-e az egyházi szervezetek munkájában otthon?

Van-e legalább halvány képe arról, mit kínál az egyház a világnak?

Van-e fogalma arról, hogy az egyház a legnagyszerűbb dolog a világon, és ez az egyetlen arra felhatalmazott csoport, hogy az Úr Jézus Krisztust képviselje az emberiség üdvözülése érdekében? (…)

Érezte-e ima vagy más tapasztalat révén Isten közelségét, és azt, hogy úgy állhat az Úr elé, mint földi édesapja elé?¹⁵

Minden eldernek tehát, aki távoli földekre megy ezt az evangéliumot hirdetni, először is képességei legjavát nyújtva az evangélium szerint kell élnie, és szívében élnie kell annak a meggyőződésnek, hogy az igazságot prédikálja. Igaz, hogy ez a bizonyság eleinte némileg határozatlan lehet, ám bizonyos mértékig minden gyermekünkben él. (…) Tanulás, szolgálat, alázat és ima által e bizonyság növekedni fog.

Egy másik követelmény a következő: Minden eldernek mindig keresztény úriemberként kell viselkednie. Úriemberként – és hogy ki is az? „Az, aki nyitott” – akinek nincs semmi takargatnivalója, akinek nem kell lehorgasztott fővel járnia a bűntudat miatt; „az, aki hűséges” – hű az igazság, az erény, a Bölcsesség szava iránt –, „aki igaz, emberséges és nyájas modorú, aki maga is tiszteletre méltó, aki igazan ítél meg másokat, aki adott szavának törvényként engedelmeskedik, és aki egyaránt hű Isten és ember iránt – az ilyen férfi igazi úriember”, és az ilyen férfi az egyház eldere, aki elmegy, hogy kereszténnyé tegye a világot.¹⁶

Az egyházban minden diakónus, tanító és pap, minden elder megérti, hogy ahhoz, hogy érdemes legyen Krisztus egyházának képviseletére, szokásaiban visszafogottnak és erkölcsileg tisztának kell lennie. Arra tanították, hogy az erkölcsi tisztaságnak nincs kettős normája, hogy minden fiatalembernek, ahogy minden ifjú hölgynek is, tisztán kell tartania magát a nemi tisztátalanságtól. (…)

Ezeket a fiatalembereket arra tanítják, hogy az egyház képviselőiként állnak ki, és bármely – akár gazdasági, akár vallási – szervezet képviselőjének legalább egy kiemelkedő tulajdonsággal kell bírnia, ami nem más, mint a megbízhatóság. Igaza volt annak, aki azt mondta: „Nagyobb elismerés, ha bíznak benned, mint ha szeretnek.” És kit képviselnek ezek a misszionáriusok? Először is a szüleiket, magukon viselve azt a felelősséget, hogy jó hírnevüket minden szennytől tisztán tartsák. Másodszor az egyházat, különösen azt az egyházközséget, ahol élnek. Harmadszor pedig az Úr Jézus Krisztust, akinek ők a felhatalmazott szolgái.

Ezek a követek – hiszen ők azok – ezt a három csoportot képviselik, és e képviselet révén életük egyik legnagyobb felelősségét viselik.¹⁷

A misszionáriusi szolgálat számtalan áldást eredményez

Ha szeretnétek megerősíteni a bizonyságotokat, ha szeretnétek, ha személy szerint kinyilatkoztatást kapnátok arról, hogy Krisztus segít benneteket a munkátokban, és vezérli ezt az egyházat, annak a legjobb módja az, hogy … megteszitek a kötelességeteket, … és részt vesztek a misszionáriusi munkában.¹⁸

Szolgálatot nyújtani … a missziós mezőn áldás bárki számára. Annak veszi több ezernyi szülő egyházszerte, akik nagyra becsülik, milyen értékes hatással van e munka fiaikra és lányaikra, akikben ez a tapasztalat megbecsülést ébreszt az otthon és az evangélium iránt. A szülők azt is tudják, hogy a misszionáriusi tevékenység a tudatosság síkjára emeli az evangélium igaz voltáról való tudást, melyet a fiatalemberek talán éreztek, de kifejezésre nem juttattak.¹⁹

Sokunk nem ismeri fel, milyen értékkel és hatalmas lehetőségekkel bír az egyházi tevékenységek e nagyszerű ága [a misszionáriusi munka].

– A Mester ügyében végzett önkéntes szolgálat példájaként páratlan.
– A fiatalok tiszta életre ösztönzésében, a jellem építésének hozzájárulójaként mérhetetlen a hatása.
– A közösségeinkre kifejtett nevelő erőként és felemelő hatásként befolyása tisztán megmutatkozik.
– A nemzetek közti jobb megértés és a nemzetközi barátság elősegítőjeként jelentős befolyást gyakorol.
– És az a Mindenható célja, hogy megváltsa az egyént, … a misszionáriusi szolgálat pedig csodálatos összhangban működik ennek az örökkévaló tervnek a beteljesítésére!

„Emlékezzetek arra, hogy a lelkek értéke nagy Isten szemében! (…)

És ha egész életeteken át bűnbánatot hirdettek ennek a népnek, és ha csak egy lelket vezettek hozzám, milyen nagy lesz az örömötök vele az én Atyám országában!

És ha nagy örömötök lesz már egyetlen lélekben is, akit Atyám országába hozzám vezettek, milyen nagy lesz az örömötök akkor, ha sok lelket vezettek hozzám!” (T&Sz 18:10, 15–16)²⁰

Az emberek szívének meg kell változnia. Krisztus pontosan ebből a célból jött a világra. Az evangélium prédikálásának elsődleges oka az, hogy megváltoztassa az emberek szívét és életét, és ti, férfitestvérek, akik cövekről cövekre jártok, és halljátok a nemrégiben megtértek bizonyítékait és bizonyságát, … tanúsíthatjátok, hogy a megtérés mennyire megváltoztatta az életüket, ahogy bizonyságukban is hallottátok. Az ilyesfajta megtérés által viszálykodás [és] szenvedés helyett békességet és jóakaratot hoznak a világba.²¹

Misszionáriusaink … most kijelentik a nyugtalankodó világnak, hogy a Jézus születésekor hírül adott üzenet – „e földön békesség, és az emberekhez jóakarat” [lásd Lukács 2:14] – valósággá válhat itt és most az evangélium alapelvei iránti engedelmesség révén.²²

Javaslatok a tanulmányozáshoz és a beszélgetéshez

McKay elnök gyakran adott hangot hálájának azon misszionáriusok erőfeszítéseiért, akik szüleit tanították. Milyen áldásban részesültél te vagy egy ismerősöd a misszionáriusi munka révén?
Kin nyugszik ma a misszionáriusi munka felelőssége? (Lásd 54–61. oldal.) Milyen lehetőségeink vannak McKay elnök azon tanításának követésére, miszerint minden egyháztagnak misszionáriusnak kell lennie? Hogyan készülhetünk fel arra, hogy eleget tegyünk ennek a feladatnak?
Milyen forrásokat biztosít számunkra az egyház, hogy segítsen nekünk az evangélium megosztásában? Mit tanítanak nekünk, hogyan lehetünk a területünkön szolgáló teljes idejű és egyházközségi misszionáriusok segítségére?
Milyen követelményei vannak a teljes idejű misszionáriusi szolgálatnak? (Lásd 58–61. oldal.) Miért elengedhetetlen a misszionáriusi szolgálathoz az érdemesség és a megbízhatóság?
Mit tehetnek a fiatalok, hogy felkészüljenek a misszionáriusi szolgálatra? Mit tehetnek a felnőttek, hogy segítsenek a fiataloknak felkészülni a missziós szolgálatra?
Hogyan lendíthetik előre a misszionáriusi munka ügyét a fizikailag illetve mentálisan korlátozott emberek? Az egyházi szolgálat mely alternatívái állnak nyitva előttük?
Miként jelenthetnek jelentős forrást a missziós mezőn az idősebb házaspárok?

Kapcsolódó szentírások: 3 Nefi 12:14–16; T&Sz 4:1–7; 18:15–18; 75:2–5; 88:81; 90:11