24. Fejezet

„Úgy fényljék a ti világosságtok!”

Az Úr lelke lakozzék a szívetekben és az otthonotokban, hogy az emberek a becsületességet, feddhetetlenséget, egyenességet és az Úr Jézus Krisztusba vetett hitet sugárzó ragyogásotokat látván arra indíttassanak, hogy dicsőítsék Mennyei Atyánkat!¹

Bevezetés

David O. McKay elnök a következő levelet kapta Harold L. Gregorytól, aki az 1950-es évek első felében a Kelet-Német Misszió elnökeként szolgált:

„Kedves McKay elnök!

Bizonyára érdekelni fogja egy élményem, amiben ezen a héten volt részem. Két rosszul öltözött, negyven év körüli férfi jött el hozzám a hét folyamán. Elmondták, hogy elveszítették a hitüket, ám mégsem tudnak semelyik általuk ismert egyéb felekezethez vagy vallási szervezethez fordulni. Braun úr (ahogy egyiküket hívták) sokat győzködte barátját, Fascher urat, hogy jöjjön el hozzám, és beszéljen velem. Elmondta Fascher úrnak, hogy hallott már az egyházunkról, és tudja, hogy segíteni fogunk nekik. Fa- scher két napig hevesen ellenkezett, aztán végül is eljöttek.

Braun úr azzal kezdte, hogy elmesélte: egy nap egy utcasarkon álldogált, amikor látta, hogy több száz ember siet valahova. Megkérdezte, hova mennek, mire így feleltek neki: ’Látni a prófétát.’ Braun úr velük tartott. A Berlin-Charlottenburgban lévő gyülekezeti ház felszentelésére került sor, a próféta pedig McKay testvér volt.

Azt mondta (nagyjából e szavakkal): ’Soha nem éreztem még a szeretet és jóakarat ilyen lelkiségét, mint aznap azok között az emberek között. Akkor aztán a Próféta, egy nyolcvanas éveiben járó, magas, sűrű – teljességgel ősz – hajú férfi felállt, és szólt a tömeghez. Soha nem láttam még ilyen fiatal arcot egy ilyen idős emberen. Amikor beszélt, valami átjárt. Később, amikor beszállni készült az autójába, észrevettem, hogy kezet ráz az egyháztagokkal, és bár én nem tartoztam közéjük, előre nyomakodtam, és én is kezet fogtam vele. Valamiféle melegség és szépség áradt végig a testemen, és újra elámultam fiatalos, tiszta arcvonásain. A világi gondok és a rendkívüli gazdasági nehézségek révén az emlék némiképp elhomályosult, de tudtam, hogy vissza kell jönnöm, hogy még többet megtudjak.’

Fascher úr elmondta, hogy Braun ámulatnál és csodálatnál egyebet nem tudott mondani arról az emberről, akit látott. Ők ketten ott ültek hát az irodámban, és figyelmesen hallgatták a visszaállítás üzenetét, amit átadtam nekik. Szinte csüngtek minden szavamon. Nincstelenek és szerencsétlenek voltak, ám alázat élt bennük, és elégedetlenek voltak az emberek egyházaival. Kölcsönadtam nekik a Mormon könyve egy példányát, ők pedig megígérték, hogy vasárnap eljönnek istentiszteletre. Hiszem, hogy ez a két férfi (mindketten egykori orosz hadifoglyok) készen állnak az evangéliumra.

Az Úr áldja meg, McKay testvér! Ön és az egyház élén álló minden testvérünk ragyogó példái mindannak, ami igazlelkű és helyes.”²

Sokan látták David O. McKay-ben ugyanazt, amit ez a két ember is látott: Krisztus igaz tanítványának példáját. A következő történetet egy tudósítóról mesélték, aki első alkalommal látta McKay elnököt:

„Előkészületeket tettek arra, hogy képeket készítsenek róla, de a szokásos fényképész nem tudott elmenni, s így a United Press kétségbeesésében bűnügyi fotósát bízta meg – egy olyan férfit, aki a legkeményebb New York-i esetekhez volt szokva. Ki is ment a repülőtérre, ott állt két órán át, és később a sötétkamrából hatalmas köteg fényképpel lépett ki. Csak kettőt kellett volna készítenie. Főnöke azonnal megfeddte: ’Mégis miért pazarolja erre az időt és az anyagot?’

A fényképész nagyon kurtán válaszolt, és azt mondta, boldogan kifizeti a többlet anyagot, és levonhatják fizetéséből az elhasznált többlet időt. (…) Néhány órával később az alelnök az irodájába hívatta; tudni szerette volna, mi történt. A bűnügyi fényképész azt mondta: ’Kisfiú koromban édesanyám gyakorta felolvasott nekem az Ószövetségből, és egész életemben kíváncsi voltam arra, hogy is néz ki valójában Isten egy prófétája. Nos, ma megláttam.’”³

David O. McKay tanításai

Hatással vagyunk másokra azzal, amit mondunk, amit teszünk és akik vagyunk

Minden ember, aki ezen a világon él, hatással van másokra, akár jó, akár rossz irányban. Nem az számít egyedül, amit mond, és nemcsak az számít, hogy mit tesz, hanem az, hogy ki is ő. Minden emberből, minden személyből sugárzik, hogy ki is ő. Minden ember ennek a kisugárzásnak befogadója is. Az Üdvözítő tudatában volt ennek. Amikor csak valaki a közelébe került, érezte ezt a kisugárzást – legyen az akár a samáriai asszony a múltbéli életével, akár az asszony, akit megkövezni készültek, vagy azok a férfiak, akik azt tenni készültek, akár Nikodémus, az államférfi, vagy az egyik leprás. Ő tudatában volt az egyén kisugárzásának. És bizonyos mértékben tudatában vagytok ti is és én is. Amik vagyunk és amit sugárzunk kifelé, az hatással van a körülöttünk lévő emberekre.

(…) Egyénenként nemesebb gondolatokat kell ápolnunk! Nem szabad bátorítanunk a hitvány gondolatokat vagy az alantas törekvéseket! Azokat fogjuk kifelé sugározni, ha mégis megtesszük! Ha azonban nemes gondolatokat táplálunk, ha bátorítjuk és ápoljuk a nemes törekvéseket, ott lesz az a pozitív kisugárzás, amikor találkozunk az emberekkel, különösen amikor kapcsolatba kerülünk velük.⁴

Hatalmas a szavaink és tetteink hatása ebben a világban! Az élet minden pillanatában bizonyos mértékben megváltoztatjuk az egész világon élő emberek életét. (…) Így tehát nem a környezet, nem a pozíció, hanem a személyiség az a dolog az életben, ami hatással lesz [másokra] ezen a világon. Nem számít, mik vagytok, az emberek megérzik és felismerik. Sugároztok a világ felé, és nem tudjátok elrejteni! Színlelhettek valami mást, ám az nem lesz hatással az emberekre.⁵

Fontos, … hogy mind az életben, mind a könyvekben a legjobb és legnemesebb férfiak és nők társaságát keressük. [Thomas] Carlyle, egy nagyszerű angol író, azt mondja: „A nagyszerű emberek társasága a leghasznosabb társaság. Nem tudunk mégoly tökéletlenül sem tekinteni egy nagyszerű emberre anélkül, hogy ne nyernénk valamit tőle. Ő az élő ’fényforrás’, aminek a közelében lenni jó és kellemes.”

Ha tanulmányozzátok a világ e nagyszerű „fényforrásainak” életét, megláttok majd legalább egy dolgot, ami miatt nevük fennmaradt. Az pedig a következő: mindegyikük adott egy részt az életéből, hogy jobbá tegye a világot. Nem azzal töltötték minden idejüket, hogy csupán élvezeteket, könnyed életet és szórakozást hajhásztak önmaguk számára, hanem abban lelték legnagyobb örömüket, hogy mások életét boldogabbá és kényelmesebbé tegyék. Az ilyesfajta jó cselekedetek mind örökké élnek, bár a világ talán soha nem hall róluk.⁶

Nincs jótett, nincs kimondott kedves szó, aminek ne érezné mindenki a jóravaló hatását. Időnként ez a jó végtelenül csekély lehet, de ahogy a vízbe hajított kő is hullámot kelt, ami aztán addig növekszik, míg a part minden részét el nem éri, úgy tetteitek is – melyek közül sok csendes, nem ismert, ki nem mondott, ki nem hirdetett – tovább ragyognak és sok szívet megérintenek.⁷

Isten áldjon benneteket, drága társaim e munkában, ti általános felhatalmazottak, cövekelnökségek, püspökségek, minden tisztségviselő és tanító országszerte, minden egyháztag! Az Úr lelke lakozzék a szívetekben és az otthonotokban, hogy az emberek a becsületességet, feddhetetlenséget, egyenességet és az Úr Jézus Krisztusba vetett hitet sugárzó ragyogásotokat látván arra indíttassanak, hogy dicsőítsék Mennyei Atyánkat!⁸

Az utolsó napi szent otthonok a harmónia és a szeretet példái lehetnek

Otthonaink azt sugározzák, amik vagyunk, ez a sugárzás pedig abból fakad, mit mondunk és hogyan cselekszünk otthon. (…) Jellemetekkel, szenvedélyeitek és vérmérsékletetek megfékezésével, beszédetek kordában tartásával hozzá kell járulnotok az ideális otthonhoz, mivel ezek a dolgok teszik azzá otthonotokat, ami valójában, és ami tükröződni fog a szomszédság felé. (…)

Egy apa ellátogatott fia új otthonába. A fiú büszkén mutatta meg neki az új hálószobát és a konyha új berendezéseit. A látogatás végén az apa így szólt: „Igen, minden nagyon szép, de jelét sem látom Istennek a házadban.” A fiú azt mondta: „Visszamentem a házba, és ahogy végignéztem a szobákon, láttam, hogy nincs semmi, ami a Megváltó és Üdvözítő jelenlétére utalna.”

Azt mondom ezzel, hogy a papság férfijaiként és az egyház nőtestvéreiként minden eddiginél nagyobb felelősségünk olyanná tenni otthonunkat, hogy az harmóniát, szeretetet, a közösség iránti kötelességet és hűséget sugározzon a szomszédainknak! Lássák és hallják azt a szomszédaink! Egy utolsó napi szent otthonban soha nem szabad elhangzania egyetlen káromkodásnak, elítélő szónak, a düh, a féltékenység vagy a gyűlölet egyetlen kifejezésének sem! Fékezzétek meg ezeket! Ne adjatok hangot nekik! (…)

Az Üdvözítő példát mutatott nekünk: mindig nyugodt, mindig mérsékelt volt, valami olyat sugározva, amit az emberek megéreztek, ahogy elhaladtak mellette. (…) Isten segítsen nekünk erőt, önmérsékletet, szeretetet, jószívűséget – ami a szeretet másik elnevezése –, figyelmességet és a lehető legjobb kívánságokat sugározni minden ember felé!⁹

Isten áldjon meg benneteket, drága társaim e munkában! Áldjon meg titeket az otthonotokban! Mutassátok meg hiteteket az otthonotokban végzett tetteitek által! Férjek, legyetek hűek feleségetekhez, nemcsak tettekben, hanem gondolatban is; feleségek, legyetek hűek férjetekhez! Gyerekek, legyetek hűek szüleitekhez! Ne [gondoljátok], hogy divatjamúlt dolgokban hisznek, és ti többet tudtok, mint ők! Lányok, kövessétek drága édesanyátokat és az ő tanításait! Fiúk, legyetek hűek édesapátokhoz, aki boldogságotokat és sikereteket kívánja, ami csak akkor adatik meg, ha az evangélium alapelvei szerint éltek! Az ilyen otthonokat látó idegenek így szólnak majd: „Nos, ha ez a mormonizmus eredménye, akkor azt hiszem, az jó.” Hitetekkel és mindennapos életetek cselekedeteivel mutatjátok meg, kik is vagytok valójában.¹⁰

Tegyétek lehetővé, hogy az őszinte érdeklődők, akik inkább annak hisznek, amit látnak, semmint annak, amit hallanak, vizsgálódásaik során arra a felismerésre jussanak, hogy a „mormonok” az otthonban mutatott példájukkal, odaadásukkal és Istennek nyújtott szolgálatukkal bizonyítják, hogy hiszik és tudják, hogy Isten az Atyjuk!¹¹

Ha hitelveinknek megfelelően élünk, jó példánk horgonyt jelent majd az egyháznak, és világosságot nyújt a világnak

Isten segítsen nekünk előre haladnunk … az Úr Lelkével áthatva, hogy minden férfi és nő, akinek lehetősége van az egyházban munkálkodni – ez pedig mindenkit jelent –, eltökélt legyen az erényes és tiszta élet mellett, ami uralja a világ erejét és kivívja a világ csodálatát! Röviden szólva: tárjunk becsületes dolgokat az emberek szeme elé! Amennyiben lehetséges, amennyire tőlünk telik, éljünk békességben minden emberrel – ne gonoszsággal győzzük le a gonoszságot, és ne hagyjuk, hogy a gonoszság legyőzzön minket, hanem győzzük le a gonoszságot a jóval! Akkor áll majd az egyház a világ világosságaként. Ez a küldetése.¹²

Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek között, hogy jó cselekedeteiteket látva arra indíttassanak, hogy dicsőítsék Mennyei Atyánkat [lásd Máté 5:16; 3 Nefi 12:16]! Valószínűleg nincs hatékonyabb módja az igazság tanúsításának az emberek előtt, mint az, ha minden utolsó napi szent megtartja és meg- erősíti külső barátaink Krisztus egyházának egy hithű tagjába vetett bizalmát.

Nos, ennek érdekében minden dologban becsületesnek kell lennünk! Ha építési vállalkozóként dolgozunk, és megegyezünk, hogy ilyen és olyan anyagokat építünk egy épületbe, akkor építsük is bele! Ha elfogadjuk a megbízás feltételeit, miszerint ötven méternyi [fűtéscsövet] szerelünk be az épületbe, akkor szereljük is be az ötven méternyi anyagot! Ezek részletkérdések, valóban, de ezek azok a részletek, melyeken keresztül az emberek, akikkel kapcsolatban álltok, megítélik a tetteiteket. Ha egy bizonyos minőségű burgonyát viszünk árulni a piacra, és olyan minőségűnek hirdetjük, akkor biztosnak kell lennünk abban, hogy egy esetleges vizsgálat igazolja állításunkat. Elszomorított, amikor azt hallottam egy nagykereskedőtől, hogy előfordult vele, hogy a gazdaságról kapott termék zsákját kinyitva idegen anyagokat talált benne – például követ és földet –, hogy meglegyen a kívánt súly. Nem kérdeztem meg, milyen vallású embertől kapta; nem kértem nevet, de az ilyen dolgok tisztességtelenek, és Krisztus egyházának egyetlen igaz tagja sem alacsonyodhat le ilyen csaláshoz! Ragyogjon fényetek az emberek előtt! A mai világban lennie kell egy zászlónak, egy népnek, akik dombormű módjára emelkednek ki a világ előtt a becsületesség és igazságos bánásmód példaképeként!¹³

Ó, ha fenn tudnánk tartani Jézus Krisztus evangéliumának normáit, akkor az egyház jövője biztonságban lenne! Igen, a férfiak és nők olyan világosságot fognak látni, ami nincs véka alá rejtve, hanem a hegyre van állítva, és ami vonzani fogja őket, arra indítva őket, hogy az igazságot inkább tetteink és cselekedeteink által, valamint az által keressék, amit erényesen és feddhetetlenül sugárzunk, nem annyira az alapján, amit mondunk.¹⁴

Állítsuk a harmónia és békesség példáját a világ elé! Bizonyítsuk be, hogy legyünk akár Afrikában, Dél-Amerikában, Új-Zélandon vagy Ausztráliában, mindannyian egyek vagyunk Krisztusban! Csupán egyetlen cél lebeg a szemünk előtt: kijelenteni a világnak, hogy Jézus Krisztus evangéliuma visszaállíttatott a maga teljességében, és hogy Jézus Krisztus evangéliuma az egyetlen terv, ami megadatott az embernek, mely által a városok békessége és a nemzetek békessége végül elérkezhet.¹⁵

Jöjjön el mindenki szívébe és mindannyiunk otthonába Krisztus, a mi Megváltónk igaz Szelleme, akinek a valósága és sugalmazó útmutatása tudom, hogy valós!

Az evangélium a mi horgonyunk. Tudjuk, mit jelent. Ha a szerint élünk, ha érezzük azt, és ha életünkkel bizonyságot teszünk róla a világnak, akkor hozzájárulunk a növekedéséhez és felépítéséhez. Beszéljetek elismeréssel róla, a papságról, a felhatalmazottakról! Sugározzanak életünkben az evangélium normái!¹⁶

Javaslatok a tanulmányozáshoz és a beszélgetéshez

Miért fontos észben tartani, hogy „hatalmas a szavaink és tetteink hatása ebben a világban”? (Lásd 245. oldal.) Milyen példát láttatok arra, hogy az apró igazlelkű tetteknek messze ható hatása lehet?
Milyen hatással vannak gondolataink és tetteink arra, hogy mit sugárzunk másoknak?
Mit tehetünk a házasságunkban és családunkban annak megmutatására, hogy Krisztus tanítványai vagyunk? (Lásd 246–248. oldal.)
Mondj néhány példát olyan emberekre, akiknek a példája hatással volt rád! Miért voltak ilyen nagy hatással életedre ezek az emberek?
Miként idézhet elő változást példánk az otthonunkban, a munkahelyünkön és közösségünkben? (Lásd 249–250. oldal.) Mit tehetsz ma annak érdekében, hogy Krisztus világosságát sugározd az életedben?
Miért fontos része a misszionáriusi munkának a példamutatás? Milyen tapasztalataid vannak azzal kapcsolatban, hogy utolsó napi szentek jó példája az egyház iránti érdeklődésre indított másokat?

Kapcsolódó szentírások: Máté 5:14–16; Alma 5:14; 17:11; 3 Nefi 12:14–16; 18:16, 24