18. Fejezet

Bátorság az igazlelkű élethez

A világon ma leginkább arra van szükség, hogy az emberek higgyenek Istenben és meglegyen a bátorságuk, hogy megtegyék, amit Ő kíván.¹

Bevezetés

Egy általános konferenciai beszédben David O. McKay elnök elmondott egy történetet, amit egy James L. Gordon nevű férfi mesélt:

„Egy fiatal fiú … elhatározta, hogy inasnak áll az egyik ácstársaságban. Gyors eszű tizenéves fiúcska volt, így a férfiak örömmel befogadták. Aztán így szóltak: ’Gyertek hát, igyunk arra, hogy ez a fiatalember belépett a csoportunkba!’ Kitöltötték a sört, [és] odanyújtották neki a poharat.

A fiú így szólt: ’Nem, köszönöm, én nem iszom.’

’Na már pedig – mondta az egyik mogorva idős ács –, ebben a csapatban nem lesznek vízivók!’

’Nos – felelte a fiú –, egy lesz, ha befogadnak!’

Egy másik férfi a gallérjánál fogva megragadta a fiút, és így szólt: ’Fiacskám, legyűröd ezt a sört kívül vagy bévül!’

’Nos, jó. Tiszta kabáttal és tiszta lelkiismerettel jöttem. Beszennyezheti a kabátomat, ha úgy tetszik, a jellememet azonban nem fogja bemocskolni!’”

A történetben szereplő fiatalemberre utalva McKay elnök ezt a megfigyelést tette:

„Arra nevelték – megfelelő értelmében használva ezt a szót –, nemcsak tanították, hanem arra nevelték, hogy kerülje a dohánytermékek használatát és az erős italokat, a bódító szeszesitalokat. Ezt értem én erkölcsi bátorság alatt. A világon ma leginkább arra van szükség, hogy az emberek higgyenek Istenben és meglegyen a bátorságuk, hogy megtegyék, amit Ő kíván.”²

David O. McKay tanításai

Az Üdvözítő a bátorság legkiemelkedőbb példája

Ő, aki életünk útmutatója, vagy akinek annak kellene lennie, Ő volt a legbátrabb minden ember közt. „Jézusban látjuk a legmagasabb fokú bátorságot, a legkiemelkedőbb rettenthetetlenséget, a betetőzött hősiességet.” A valódi hősiesség meghunyászkodás nélkül védelmezi meg az igazságot és néz szembe a csapásokkal. E tekintetben az Üdvözítő volt az igaz bátorság és hősiesség megtestesítője. Ennek szemléltetéseként nem kell mást megemlítenem, mint a templom megtisztítását [lásd Máté 21:12–13], vagy azt, amikor minden félelem nélkül igazat szólt, mire földijei kiűzték Názáretből [lásd Lukács 4:16–32, 43–44], illetve azt, amikor Kapernaumban az ötezer … [megfogyatkozott, majd Jézus] odafordult a [Tizenkettőhöz], és azt kérdezte: „Vajjon ti is el akartok-é menni?” [lásd János 6:66–67]. A Mester azonban egyszer sem hagyott fel minden reménnyel, vagy tért le kijelölt útjáról. Ez az a fajta bátorság, amire szükségünk van a világon ma!³

Amikor a katonák elmentek, hogy kezet emeljenek Jézusra, Péter … felugrott Mestere kiszabadítására, „kivonta kardját, lesújtott a főpap egyik szolgájára, és levágta a fülét”. [Lásd János 18:10.] (…) „Tedd hüvelyébe a te szablyádat – parancsolta az Üdvözítő –; avagy nem kell-é kiinnom a pohárt, a melyet az Atya adott nékem?” [János 18:11] Mily lecke volt ez Péternek! Bár a kötelesség szenvedéshez és halálhoz vezetett, az Úr mégsem ingott meg erejében. (…)

Péter ereje és hűsége azonban ingadozott, mégsem tudta rávenni magát, hogy elmeneküljön a többiekkel. Arra az elhatározásra sem jutott azonban, hogy az a legjobb, ha Jézussal tart, így hát egyiket sem tette, hanem „távolról követé őt, be egészen a főpap udvaráig” [Márk 14:54]. Eleinte kint maradt, később azonban bemerészkedett oda, ahol a szolgák ültek. (…)

[Miután Péter háromszor megtagadta, hogy ismeri az Urat], az Üdvözítő … „hátra fordulván …, tekinte Péterre”. Ekkor eszébe jutottak Urának szavai: „Mielőtt a kakas szól, háromszor megtagadsz engem.” „És kimenvén Péter, keservesen síra.” [Lásd Lukács 22:54–62.]

Azt mondják, hogy amikor Péter „szótlanul kiment mindannyiuk elől …, és keservesen sírva megtöltötte a csendet”, fájdalma olyan heves volt, hogy egyedül maradt egész pénteken és szombaton az Üdvözítő keresztre feszítését követően. Ha ez így volt, tettei feletti fájdalma még inkább elmélyült, amikor felidézte a sok kedves szót, amit az Üdvözítő hozzá intézett, és a sok-sok boldog pillanatot, amit az Úr társaságában töltött. A Mesteréhez kapcsolódó minden szó, minden tett és minden pillantás új értelmet nyerve villant át elméjén. (…) Keserű könnyei közepette meglátta az emberi mivolt összes igaz jellemvonását, ahogy azok testet öltöttek Jézusban: a tiszteletet, a testvéri szeretetet, a türelmet, az őszinteséget, a bátorságot.⁴

A világ reménysége és sorsa a galileai Férfiban, Urunkban és Üdvözítőnkben, Jézus Krisztusban összpontosul. A ti pillanatotokban, amikor az adott nap csatáját vívjátok, magatokba fogtok tekinteni, hogy meglássátok, valóban hiszitek-e ezt? [Egy író] egy alkalommal ezt a kérdést tette fel: „Jézus vajon csak egy legendás történelmi alak, egy szent, akit a templomok ablakainak üvegfestményein meg kell örökíteni, … akihez nem szabad közeledni és akit alig szabad név szerint említeni, vagy pedig még mindig ugyanaz, aki volt, amikor a testben járt, valós lény, a mieinkéhez hasonló érzésekkel, egy idősebb fivér, útmutató, tanácsadó, vigasztaló, egy nagyszerű hang, mely a múltból kiált hozzánk, hogy éljünk nemesebben, rettenthetetlenül mutassunk utat és mindvégig őrizzük meg bátorságunkat?” Mit jelent Jézus számodra, drága társam a munkában?⁵

A bátorság a hitből és a reménységből sarjad

Minden eddiginél nagyobb felelősségünk, hogy megismerjük Jézus Krisztus evangéliumát és a szerint éljünk. Nagyobb feladatok állnak előttünk. A végső munka még nincs teljességgel elvégezve. (…) Bátorságra van szükségünk, hogy belépjünk ezekre az új helyekre; bátorságra van szükségünk, hogy megfelelhessünk jelenlegi helyzeteinknek és körülményeinknek, ezért választottam ezt az idézetet: „Legyetek erősek és bátorodjék a ti szívetek mindnyájan, a kik várjátok az Urat!” [Zsoltárok 31:25]

Ebben az ígéretben két alapelv van, melyeket minden valóban vallásos embernek ápolnia kell – ezek pedig a hit és a bátorság. Mert mit sugall ez a vers? Bizonyossággal tudjuk, hogy az Úr megtartja népének tett ígéretét, így hát ne csüggedjen senki, hanem merítsetek bátorságot, és reménységetek nem lesz hiábavaló! Az Istenbe vetett hit, a reménység, az embertársainkban való bizalom, a meggyőződéseinkből fakadó bátorság idővel lehetővé teszi számunkra, hogy bármilyen igazlelkű ügyben sikerrel járjunk.⁶

Hittel egy mindenek felett uralkodó hatalomban, Atyánk személyes, bensőséges védelmében – akire így, egy szerető Atyaként szeretünk gondolni – bátran nézzünk szembe nehézségeinkkel!⁷

A fiataloknak bátorsággal kell rendelkezniük a lelki értékek megőrzésére

Eszméink [megőrzése] még egy olyan terület, ahol bátorságot tanúsíthatunk, és kiérdemelhetjük Isten helyeslését, akiben bízunk. Ezek azok az idők, amikor az embereknek nem szabad elveszteni a fejüket, és nem szabad hagyniuk, hogy kisodorja őket a kikötőből bármiféle csalóka elmélet, amit jelen korunk gondjait orvosló csodaszerként nyújtanak feléjük. Az idők bátor ifjakért szólítanak, akik magasra tartják az erkölcsi normákat. Ezen a területen találhatjuk a legigazabb erkölcsi bátorságot. Azt mondják, hogy a hősiesség nem más, mint koncentrált bátorság. Nos, legnagyszerűbb hőseink nem mindig a csatamezőn találhatók. Úgy vélem, fiataljaink között is megtaláljuk őket. Olyan fiatalemberek és ifjú hölgyek ők, akik, ha társas csoportokba kerülnek, félelmet nem ismerve állnak és elítélik azokat a dolgokat, amelyekről tudjuk, hogy kiszipolyozzák a jellemet, a fiatalság életerejét.

„Soha nem volt még olyan időszak a világ történelme során – mondja [egy író] –, amikor nagyobb szükség lett volna erkölcsi példaképekre. Ilyenekre vár a világ. Isten gondoskodása parancsolta munkára a tudományt, hogy előkészítse az utat előttük. Nekik fekteti le vasútjait, feszíti ki kábeleit és hidalja át az óceánokat. De hol vannak ők? Ki fogja belehelni civil és politikai kapcsolatainkba a magasabb rendű lét lélegzetét?” „A legfontosabb dolog a világon – mondja egy nagy tudós – nem Galilei, Faraday és mások felfedezései, hanem az erkölcsi és lelki értékek valóságába vetett hit.” Azért esdeklek a fiatalokhoz, hogy legyenek bátrak és őrizzék meg Jézus Krisztus evangéliumának erkölcsi és lelki értékeit. Hiszen „mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében kárt vall? Avagy micsoda váltságot adhat az ember az ő lelkéért?” [Máté 16:26]⁸

Az oktatás célja az, hogy olyan forrásokat alakítson ki a gyermekben, amelyek majd hozzájárulnak jólétéhez, amíg csak él; továbbá hogy kialakuljon benne az önuralom hatalma, hogy soha ne váljon a szenvedélyek vagy más gyengeségek rabszolgájává; valamint hogy [erős] férfiúi, illetve gyönyörű női mivoltot alakítson ki, hogy minden gyermekben és minden fiatalban megtaláltasson legalább az ígérete a barátnak és a társnak, aki később alkalmas lehet férjnek vagy feleségnek, példás apának vagy szeretetteljes, intelligens anyának, aki bátran néz szembe az élettel, felvértezve száll szembe a csapásokkal, és félelem nélkül áll a halál elébe.⁹

Olvastam Alma ötvenharmadik fejezetéből, ami olyan fiatal férfiakról számol be, akik rendkívül bátrak, erősek és tettre készek voltak – olyan fiatal férfiak, akik a rájuk bízott feladatokat mindig hűségesen teljesítették. De kik voltak ezek a fiatalemberek? Olyan szülők fiai voltak, akik szintén mindig hűségesen teljesítettek minden rájuk bízott dolgot. Szüleik lámánita megtértek voltak, akik – amikor rájuk szállt Isten Szentlelke – életüket embertársaik szolgálatának szentelték, az egyházban végzett szolgálatukban pedig szövetségben fogadták, hogy soha többé nem fognak fegyvert fivéreik ellen, soha többé nem indulnak háborúba. Ez volt esküjük, ez volt szövetségük, és hűek voltak hozzá mindhalálig.¹⁰

Azért esdeklek a fiatalokhoz, hogy legyenek bátrak és őrizzék meg Jézus Krisztus evangéliumának erkölcsi és lelki értékeit. A világnak erkölcsi példaképekre van szüksége!¹¹

[Egy író] szavaival élve: (…) „Két út áll nyitva előttetek: az egyik egyre alacsonyabbra és alacsonyabbra vezet, ahol a kétségbeesés siralmai hallatszanak …, a másik pedig a hajnal felföldjeire vezet, ahol az emberiség örömujjongásai hallhatók, és ahol a becsületes erőfeszítést halhatatlansággal jutalmazzák.” (…)

A döntés meghozatalához … Isten tökéletes éleslátást, világos tisztánlátást, erős akaratot és bátor szívet adott nektek. Bölcs választásotok következtében emelt fővel járhattok, nyílt tekintettel, arról tanúskodva, hogy senkinek sem tettetek semmi rosszat. Bár az élet feladatai súlyosak lehetnek, és bánat nehezedhet rátok, Krisztus világossága hívogasson titeket előre, csüggedést nem ismerve!¹²

Erkölcsi bátorsággal le tudjuk győzni az élet hányattatásait

A bátorság az elme azon tulajdonsága, mely higgadtan és határozottan néz szembe a veszéllyel vagy ellenkezéssel, és ez az, ami lehetővé teszi az embernek, hogy szembeszálljon azokkal a nehézségekkel, amelyek útjába állnak az igaz törekvések megvalósításához vezető ösvényen. (…) A bátorság a nehézségekkel való szembeszállást és azok legyőzését jelenti.¹³

Meglehetősen egyszerű jól cselekedni, amikor jó társaságban vagyunk, ám nem könnyű megvédelmezni az igazságot, amikor a tömeg túlnyomó része ellene van, mégis ez az az idő, amikor igaz bátorságról tanúskodhatunk. Joseph prófétát például szidalmazták és üldözték azért, mert azt mondta, látomást látott, mégis mindig hű maradt bizonyságához. Habár „gyűlölték és üldözték, mégis azt mondta, igaz, hogy Isten szólt hozzá”, és „az egész világ nem tudta volna rábírni, hogy másképp gondolja vagy higgye”. [Lásd Joseph Smith története 1:24–25; dőlt betűs kiemelés hozzáadva.]

Ilyen bátorságnak és határozottságnak kellene élnie mindenkiben! Amikor az ember tudja, mi a helyes, mindig meg kellene lennie a bátorságának, hogy megvédelmezze azt, még ha esetleg ki is nevetik vagy megbüntetik azért.¹⁴

Legyünk bátrak az igazság védelmezésében! Ne féljünk szót emelni a helyes dolgok mellett! Legyünk hűek!¹⁵

Isten adjon nekünk bátorságot a jó választásához, képességet az élet jó dolgainak megbecsülésére és erőt az Ő és embertársaink hithű szolgálatához!¹⁶

Az igazság nem más, mint az általunk helyesnek vélt dolgokhoz való hűség, az eszméinkkel összhangban folytatott bátor élet, ami pedig mindig erőt jelent.¹⁷

Javaslatok a tanulmányozáshoz és a beszélgetéshez

Mi a bátorság? (Lásd 191. oldal.) Miért fontosabb az erkölcsi bátorság, mint a fizikai bátorság? Hogyan növelhetjük vagy erősíthetjük meg erkölcsi bátorságunkat? Miként élhetünk az evangélium szerint csendes, mindennapos bátorsággal?
Milyen példákat találhatunk a szentírásokban arra, amikor az Üdvözítő vagy mások tökéletes erkölcsi bátorságról tettek tanúságot? (Lásd 186. oldal.) Hogyan erősített meg téged az ő példájuk?
Milyen összefüggés van a hit és a bátorság között? (Lásd 187--188. oldal.) Hogyan segít az Úr szembeszállnunk a látszólag mindent elsöprő ellenkezéssel? Mit kell tennünk, hogy elnyerjük a segítségét?
A csüggedés nem más, mint az ember bátorságának elvesztése. Miért olyan veszélyes eszköze az ellenségnek a csüggedés? Hogyan őrizkedhetünk a csüggedéstől, és hogyan győzhetjük le?
Milyen társas vagy egyéb helyzetek kívánnak különlegesen nagy bátorságot? Hogyan tanúsíthatnak bátorságot az utolsó napi szentek ezekben a helyzetekben? Miként segíthetjük és bátoríthatjuk az egyházban lévő gyermekeket és fiatalokat arra, hogy legyenek bátrak az evangélium normáinak megőrzésében? (Lásd 188–190. oldal.) Miként nyújthat segítséget ebben az erőfeszítésben A fiatalok erősségéért kiadvány?

Kapcsolódó szentírások: 5 Mózes 31:6; 2 Királyok 6:16; Rómabeliek 15:13; 1 Nefi 3:7; T&Sz 121:7–9