21. Fejezet

Az evangélium első tantételei és szertartásai

Tudom, hogy az evangélium mennyei, és a világnak szüksége van rá.¹

Bevezetés

David O. McKay elnök mindig kedves és tisztelettudó volt a más hitet vallókkal szemben, és dicsérte minden egyház jó munkáját. Azonban szilárd volt arról való bizonyságában, hogy az evangélium teljessége egyedül Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházában található meg. Hogy arról tanítson, milyen fontos engedelmeskedni a visszaállított evangélium alapelveinek és szertartásainak, az egyházban való tagságot egy nagyszerű királyságban való állampolgársághoz hasonlította:

„Minden egyházban és minden hitvallásban van valami jó, ami Atyánk királysága felé vezet, ahhoz azonban, hogy állampolgárrá váljanak abban a királyságban, mindenkinek meg kell felelnie a Király által támasztott követelményeknek. Valóban, csupán egyetlen út van, mely által lehetséges belépni Jézus Krisztus egyházába, az pedig nem más, mint az Úr Jézus Krisztus által kijelölt út. ’Én vagyok az út az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.’ (János 14:6)

A Jézus Krisztus egyházában való állampolgárság elnyerésének módja nagyon egyértelmű; valójában olyannyira világos, hogy meglepő, hogy oly sok látszólag intelligens és művelt ember … [azt feltételezi], hogy egyéb, különféle módokon is belépést kaphat.

Egy valaki van csak, akinek jogában áll előírni az emberek üdvözülésének módját. Bizonyára nem semmitmondóan beszélt, amikor elmondta, mi szükséges az Ő királyságában való állampolgársághoz.

Figyeljétek meg, milyen világosak a szavai: ’Ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.’ [János 3:3; dőlt betűs kiemelés hozzáadva] A Nikodémusnak adott e látszólag talányos mondás magyarázataként a Mester így folytatta:

’Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.’ [János 3:5; dőlt betűs kiemelés hozzáadva]

Kétségkívül Péter, a legfőbb apostol, jelentőséget tulajdonított ennek a követelménynek nem csupán annak elengedhetetlen eszközeként, hogy az ember állampolgárságot szerezzen az egyházban, hanem üdvözülést is Isten királyságában, hiszen amikor a szívében megszomorodott sokaság így kiáltott fel: ’Mit cselekedjünk, atyámfiai, férfiak?’ [Ap. csel. 2:37], ő ezt felelte:

’Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatjára; és veszitek a Szent Lélek ajándékát.’ (Ap. csel. 2:38) Így hát megadatott a négy követelmény, a négy elengedhetetlen alapelv és szertartás, melyek iránti engedelmesség elengedhetetlen a Krisztus egyházában való tagsághoz: [nevezetesen] a hit, a bűnbánat, a keresztelés, valamint a Szentlélek befogadása. (…)

Sok útról mondják, hogy Isten királyságába vezet, ám egyedül egyetlen kapu van, amin keresztül beléphetünk oda és polgárjogot nyerhetünk ott. Krisztus világosan rámutatott erre, amikor az emberek között járt, és újra kinyilatkoztatta ezt Joseph Smith próféta által. Az utat egyszerű és könnyű megtalálni, és olyan végtelenül magasztos, amennyire örökkévaló.

Sok út … vezeti az őszinte embereket Isten egyháza és királysága irányába, de azoknak, akik részt akarnak vállalni az abban való állampolgárság kiváltságaiból és áldásaiból, engedelmes- kedniük kell Jézus Krisztus evangéliuma alapelveinek és szertartásainak.”²

David O. McKay tanításai

A Jézus Krisztusba vetett hit az egyház legalapvetőbb tantétele

A Krisztusba vetett megingathatatlan hit a legfontosabb dolog, amire a világnak szüksége van ma.³

Mit jelent megtartani a hitet? Először is azt jelenti, hogy elfogadjuk Jézus Krisztust, nem pusztán nagyszerű tanítóként, hatásos vezetőként, hanem a világ Üdvözítőjeként és Megváltójaként. (…) Az, aki megtartja a hitet, elfogadja Jézus Krisztust Isten Fiaként, a világ Megváltójaként. Szeretném, ha minden ember megtartaná ezt a hitet. Úgy vélem, ez alapvető az ember boldogságához, alapvető a lelki békéjéhez. Úgy érzem, ez Jézus Krisztus egyházának sarkalatos alapelve.⁴

Bizonyára az ilyen hit tartotta fenn a tizenegy apostolt és legalább hetven tanítványt, akik találkoztak Krisztussal a feltámadás után. Elméjükben semmi kétség sem volt személyét illetően. Tanúi voltak ennek a ténynek. Tudták azt, mert szemük látta, fülük hallotta, kezük érezte a feltámadt Megváltó fizikai jelenlétét.

Ez az a rendíthetetlen hit, ami előidézte ezt a dicső látomást, ami Joseph Smith prófétának adatott:

„Most pedig, a sok tanúbizonyság után, amit őróla tettek, íme az utolsó, a mi tanúbizonyságunk az, hogy ő él!

Mert láttuk őt az Atya jobbján, és hallottuk a hangot, amely tanúsította, hogy ő az Atya Egyszülöttje,

Mert őtőle, őáltala és őreá nézve teremtetnek és teremtettek a világok, és hogy azok lakói Istennek újjászületett fiai és leányai.” (T&Sz 76:22–24)

Azok, akiknek szívében él ez a fajta bizonyosság, elfogadják Őt úgy mint aki „az út, az igazság és az élet”, úgy mint aki az egyetlen biztos útmutató ebben a kusza világegyetemben.⁵

Az evangéliumba vetett hit az első lépés az igaz tudás felé, és áldozathozatalon keresztül bölcsességhez és boldogsághoz vezet.⁶

Az Istenbe vetett hit természetesen nem lehet más, mint személyes. A tiéteknek kell lennie; az enyémnek kell lennie. Ahhoz pedig, hogy hatékony legyen, az elméből és a szívből kell fakadnia.⁷

Amire ma szükségünk van, az az élő Krisztusba vetett hit, ami több puszta érzésnél, inkább olyan erő az, mely tettekre indít minket – olyan hit, amely célt ad az életnek és bátorságot a szívnek. Az alkalmazás evangéliumára van szükségünk.⁸

Az egyház nem fogadja el azt a tant, hogy a Jézus Krisztusba vetett hit puszta elmormolása minden, ami szükséges az üdvözüléshez. Egy ember mondhatja, hogy hisz, ám ha nem tesz semmit, hogy e hitet mozgató erővé váltsa, amivel cselekszik, megvalósít, lelki növekedést ér el, akkor hitvallása mit sem használ neki. A „munkáljátok ki üdvösségeteket” kifejezés felhívás arra, hogy tetteink és gondos, engedelmes erőfeszítéseink által mutassuk meg a hit valóját.⁹

A bűnbánat magában foglalja az életünkben, a gondolatainkban és a tetteinkben beálló változást

Felfoghatatlan azt gondolni, hogy bárki is megkérdőjelezheti a bűnbánat elengedhetetlen voltát! Figyelmes tanulmányozás révén az evangélium minden alapelve azt mutatja, hogy összhangban áll egy egyszerűen fenséges igazsággal. Mindegyik mindent magában foglalónak tűnik, ami vagy más alapelvekhez, vagy más alapelvek elfogadásához vezet. Így az egy tökéletes lénybe vetett hit, mely az embert igazlelkű életre indítja, úgy tűnik, magában foglalja a bűnbánatot is.¹⁰

[Az egyház] üzenete az, hogy segítsen az embereknek felismerni gyengeségeiket, és segítsen az embernek legyőzni ezeket a bűnöket és gyengeségeket. Most nincs időnk megvitatni, mi is a bűn, ám John Wesley édesanyja [John Wesley elismert teológus volt] állítólag a következőket mondta:

„Meg akarjátok ítélni, törvényes avagy törvénytelen-e egy élvezetes dolog? Fogadjátok meg ezt a szabályt: Jegyezzétek meg – bármi, ami meggyengíti értelmeteket, csorbítja lelkiismeretetek gyengédségét, elhomályosítja Isten iránti fogékonyságotokat, elveszi a lelki dolgok iránti vágyatokat, bármi, ami nagyobb hatalmat ad a testnek az elme felett, az a dolog bűn számotokra, bármilyen ártatlannak is látszik önmagában!”

A világ minden részébe elmenő [misszionáriusok] üzenete, az egyház üzenete az egész világnak a következő: Bánjátok meg azokat a dolgokat, amik hozzájárulnak a fizikai érzékeknek a lelkiség iránti szeretetünk feletti uralmához! Ezért hirdetnek bűnbánatot! Mit jelent a bűnbánat? Változást az életünkben, változást a gondolatainkban és változást a tetteinkben. Ha dühös és gyűlölködő voltál, váltsd a gyűlöletet és ellenségeskedést szeretetre és figyelmességre! Ha megkárosítottad egy testvéredet, hadd korbácsoljon lelkiismereted, és idézz elő változást! Majd kérj tőle bocsánatot, és soha többé ne tegyél így! Ha ily módon megváltoztatjátok életeteket, elhagyva azokat a dolgokat, amik az állati létezés szintjén állnak, akkor megbánjátok bűneiteket. Ha káromoltátok az Istenséget, soha többé ne tegyétek! Nevének káromlása helyett inkább imádjátok Őt! És mihelyt eléri a lelket a változás ezen érzése, arra vágytok, hogy újjászülessetek, hogy új életetek legyen. (…)

Az élet ilyesfajta megváltoztatása, ez a bűnbánat az, amire a világnak szüksége van. Szívbéli változás ez. Az embereknek meg kell változtatniuk gondolkodásmódjukat! Meg kell változtatniuk érzéseiket! Egymás gyűlölete, eltiprása és az egymás elleni küzdelem helyett meg kell tanulniuk szeretni!¹¹

A bűnbánat nem más, mint az alantastól való elfordulás, és a magasztosabb dolgok iránti törekvés. Az üdvözülés alapelveként nem csupán a vágyat foglalja magában az iránt, ami jobb, hanem szomorúságot is – nem csupán bűntudatot, hanem valódi szomorúságot azért, hogy az ember bármilyen mértékben beszennyezte magát bűnös, visszataszító vagy megvetésre méltó dolgokkal.

Nem szokatlan, hogy az emberek bűntudatot éreznek az elkövetett hibákért, oktalanságokért és bűnökért, ám nem fordulnak el az ilyesfajta gyengeségektől és gonoszságoktól. Megeshet, hogy valamiképp vezekelnek, ám a vezeklés, úgy tartják, „múlandó, és lehet, hogy nem jár a jellem vagy a viselkedés megváltoztatásával”. A bűnbánat azonban „a bűn miatti, önmagunk hibáztatásával járó szomorúság, valamint a bűntől való teljes elfordulás”. Így tehát több, mint puszta bűntudat: „magában foglalja a mennyhez méltó természet felé tett változást”.¹²

Az igaz hit és bűnbánat keresztelkedéshez vezet

Amikor egy keresztelésre vágyó személy a víz peremén állt, mielőtt eltemettetett volna Krisztussal a keresztelésben, feltétel nélkül hitt abban, hogy Jézus Krisztus egyháza meg lett alapítva a földön, valamint hogy ez a szervezet a legjobb ma a világon a lelki élet elősegítésére, az igaz vallásos fejlődés elérésére és a lélek üdvözülésére.

Ismétlem: megvolt benne ez a feltétlen hit, és azzal együtt igaz bűnbánatot is tanúsított, ez a bűnbánat pedig magában hordozta a vágyat, hogy elhagyjon mindent a múltbéli életéből, ami ellenkezik az evangélium vagy az egyház tanításaival. Régi életét, és ha voltak ahhoz kapcsolódó bűnei, igazán megbánta. Várakozással tekintett az elé az idő elé, amikor újjá fog születni Isten királyságában. Most ott állt a keresztelés szertartása előtt, amely régi életének eltemetését jelképezte, és azzal együtt azt a régi életet kísérő minden tökéletlenség, gyengeség, gonoszság és bűn eltemetését. Ott állt, hogy eltemettessék a keresztelés által, és hogy amint Krisztus felemeltetett a halottaiból az Atya hatalma és dicsősége révén, úgy ő is előjöhessen egy új életre, Isten egyházának tagjaként, az Atya gyermekeként, Krisztus királyságának polgáraként. Keresztelés által újjászületett, és alkalmassá vált a Szentlélek befogadására. Teste megújulva lépett elő; ráruházták a Szentlelket és konfirmálták Jézus Krisztus egyháza tagjaként. Mindannyian itt álltunk egy időben. Ezek voltak az érzéseink, a hitünk, a reménységünk.¹³

Jézus ezt mondta Nikodémusnak: „Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.” (János 3:5)

Pál és Péter ezt írta az egyház tagjainak: „Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. Mert a kik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöztétek fel.” (Galátziabeliek 3:26–27) „A mi minket is megtart most képmás gyanánt, mint keresztség, … a Jézus Krisztus feltámadása által.” (1 Péter 3:21)

E három esetben világosan áll előttünk a keresztelés szertartásának hármas célja, [nevezetesen]:

Olyan szertartás, amit maga Isten vezetett be, és ami összefügg az igazlelkűség örök alapelvével, és az e törvénynek való engedelmesség tehát az ember üdvözülésére adatott.
Bevezető szertartás – a kapu, ami a Krisztus nyájában való tagsághoz vezet.
Gyönyörű és magasztos jelképe a „korábbi” ember eltemetésének, minden gyengeségével és tisztátalanságával együtt, és az új életre való előjövetelnek.

A keresztelés szertartása Isten törvénye, aminek ha őszintén, tisztán, egyszerűen engedelmeskednek, az elmaradhatatlanul meghozza a Vigasztaló, az isteni Útmutató ígért áldását. (…) Bár az emberek gúnyt űznek belőle, kinevetik és kétségbe vonják hathatósságát, a keresztelés még a maga egyszerűségében is örökre nemcsak az egyik leggyönyörűbb jelkép marad, amit ismerünk, hanem az egyik leghatékonyabb törvény is, mely az ember üdvözülése érdekében működik.¹⁴

Isten segítsen mindannyiunknak hirdetni a világnak a bűnbánat szükségességét és a keresztelés fontos voltát, először is minden igazság betöltéseként, másodszor az Isten királyságába való belépésként, az Ő egyházába vezető kapuként, harmadszor pedig régi életünk eltemetéseként, Szent Lelke vezetésének elnyeréseként!¹⁵

Miután őszintén hitet gyakorlunk, megbánjuk bűneinket és megkeresztelkedünk, megkapjuk a Szentlélek ajándékát

Csak azok kapják meg a Szentlelket, akik őszintén hisznek Jézus Krisztusban mint a világ Megváltójában, és megbánják bűneiket. Azok, akik hit és bűnbánat nélkül keresztelkednek meg, csupán színlelnek.¹⁶

A kommunikáció csatornája nyitva áll, és az Úr kész vezetni – és vezeti is – népét. (…) A Szentlélek bizonysága különleges kiváltság. Olyan, mint amikor a rádiót bekapcsolva meghallunk egy hangot a világ másik végéből. Azok, akik kívül esnek a sugárzáson, nem hallják, ám mi halljuk, és jogosultak vagyunk arra a hangra és vezetésére. Meghalljuk, ha megtesszük a mi részünket.¹⁷

Isten segítsen mindannyiunknak tisztán tartani a lelkiismeretünket, jellemünket pedig hibátlannak, fogékonynak a Szentlélek suttogásai iránt, melyek valósak, ha kihegyezzük fülünket és odafigyelünk rájuk!¹⁸

Tanúságomat teszem nektek arról, hogy a mennyei sugalmazás valóság. Azokat a férfiakat és nőket, akik engedelmeskednek az élet és üdvözülés alapelveinek, őszintén megbánják bűneiket, és őszintén arra törekszenek, hogy az evangélium alapelveivel összhangban éljenek, a Szentlélek vezeti és sugalmazza, és megmutatják nekik az eljövendő dolgokat. Tanúságomat teszem, hogy ez az útmutatás jelen van ebben az egyházban, egészen azóta, hogy Joseph Smith próféta megalapította.¹⁹

Az utolsó napi szentek megismerték azt az igazságot, hogy az örökkévaló evangélium vissza lett állítva. És mit nyújt számukra ez az igazság? Mindenkinek, aki őszintén és becsületesen engedelmeskedett a bűnbánat és keresztelés alapelvének, megadja a Szentlélek ajándékát, mely megvilágosítja az elméjüket, megélénkíti értelmüket, és tudást ad nekik Krisztusról.

Az utolsó napi szenteknek van egy útmutatójuk, egy segítségük, egy eszközük, amely segítségükre van az igazság elsajátításában, és a vágyukban, hogy megtudják, mi a kötelességük. A világnak nincs meg ez. Ez az útmutató pedig szükséges; az ember nem találhatja meg az igazságot, nem találhatja meg Istent csupán az intellektusa révén. Azt mondják, hogy az ember nem tudja megtalálni Istent a mikroszkóp segítségével. Az értelem önmagában nem megfelelő útmutató az igazság keresésében. Van egy másik, magasabb, biztosabb vezető, mint az értelem. (…)

A [hit] az az alapelv, mely lelkünket kapcsolatba hozza a Magasztosabb Lélekkel, amely eszünkbe juttat mindent, megmutatja az eljövendő dolgokat, és mindent megtanít nekünk. E Lélek elnyerése minden utolsó napi szent felelőssége, aki szeretné megismerni az igazságot.²⁰

Javaslatok a tanulmányozáshoz és a beszélgetéshez

Mit jelent a Jézus Krisztusba vetett hit? (Lásd 213–214. oldal.) Miért az evangélium alapvető tantétele a Jézus Krisztusba vetett hit? (Lásd 213–214. oldal.) Mit kell tennünk annak érdekében, hogy kialakítsuk és megerősítsük a belé vetett hitünket?
Mi módon ültethetjük át a gyakorlatba a Jézus Krisztusban való hitünket? Milyen áldásokban volt részed, amikor ilyen hitet gyakoroltál?
Miért vezet bűnbánathoz a Jézus Krisztusba vetett igaz hit? Miben több a bűnbánat annál, mint hogy egyszerűen csak felhagyunk egy bizonyos viselkedéssel? (Lásd 214–216. oldal.) Mit kell tennünk, hogy teljes mértékben megbánjuk a bűneinket? Milyen kockázattal jár az, ha elmulasztjuk a bűnbánatot?
Milyen jelképrendszere van a keresztelés szertartásának? (Lásd 216–218. oldal.) Milyen szövetséget kötünk, milyen ígéretet teszünk a kereszteléskor? Mit ígér cserébe az Úr? Hogyan tarthatjuk emlékezetünkben keresztelési szövetségünket, és élvezhetjük továbbra is az azzal kapcsolatos áldásokat?
Mi a Szentlélek küldetése? (Lásd 218–219. oldal.) Mi kívántatik meg tőlünk ahhoz, hogy rá legyünk hangolódva a Szentlélek sugalmazásaira? (Lásd 218–219. oldal.) Miért szükséges elnyerni a Szentlélek ajándékát ahhoz, hogy visszatérjünk Mennyei Atyánkhoz?
Hogyan ismerhetjük fel azt, amikor a Szentlélek irányít minket? Milyen élményeid voltak, melyek során a Szentlélek sugalmazása utat mutatott neked?

Kapcsolódó szentírások: János 14:26; Jakab 2:14–20; 2 Nefi 2:21; 32:5; Móziás 18:8–10; Alma 32:21; Moróni 10:5; T&Sz 11:13–14; 58:43; 121:26