15. Fejezet
Boldogságot tapasztalni a házasságban
A házasságról az egyházban alkotott magasztos képet jelentőségteljesen kifejezi a Tanok és szövetségek negyvenkilencedik részében olvasható következő öt szó: „Isten rendelte el a házasságot” (T&Sz 49:15).1
Bevezetés
David O. McKay és Emma Ray Riggs 1901. január 2-án kötött házasságot a Salt Lake Templomban, és ezzel ők voltak az első pár, akiket ott abban az évben összepecsételtek. 69 éven át tartó házasságuk jól példázta a férj és feleség egymás iránti folyamatos ragaszkodását. Barátaik és idegenek is felfigyeltek arra, milyen erős a házasságuk. McKay nőtestvér egyszer elmesélte a következő élményét:
„Elkísértem férjemet Los Angelesbe egy gyülekezeti ház felszentelésére. Megálltunk a Wilshire Boulevardon, hogy lemosassuk az autónkat. Leültem egy padra, az elnök pedig az autó mellett állt. Hirtelen egy vékonyka hang szólalt meg mellettem: ’Szerintem az a bácsi ott szereti a nénit.’ Meglepődve megfordultam, és egy hétéves forma gyönyörű fiúcskát láttam, akinek sötét, göndör haja és nagy, barna szeme volt. ’Mit mondtál?’
’Azt, hogy szerintem az a bácsi ott szereti a nénit.’
’Nos, igen, szeret, hiszen a férjem. De te miből gondolod?’
’Ó, csak abból, ahogy a nénire mosolygott. Tetszik tudni, bármit megadnék a világon, ha az én apukám is így mosolyogna az anyukámra!’”2
Míg McKay elnök tolókocsiba nem került, mindig felállt, amikor felesége a szobába lépett, kihúzta neki a székét, és az autó ajtaját is mindig kinyitotta neki. Mindig szeretetteljes csókkal köszöntötte, és így is búcsúzott tőle. Ez akkor is így folytatódott, amikor mindketten tolókocsiba kényszerültek. Egyszer, amikor egy gyűlésre indulva McKay elnököt kifelé tolták, így kiáltott fel: „Vissza kell mennünk. Nem adtam búcsúcsókot Ray-nek.” Visszatolták hát erre a szeretetteljes rituáléra, mely kapcsolatuk részévé vált.3
McKay-ék házassága előtt tisztelgett egy fiatal pár, akik az esküvőjükre készültek. McKay elnök egyik fia, David Lawrence McKay a következőképp idézte fel ezt az élményt:
„Amikor apa és anya a 1037 East South Temple cím alatt laktak [Salt Lake Cityben], egy fiatal pár érkezett autóval. Kiszálltak, és leültek a ház előtti pázsitra. A fiatalember ott kérte meg az ifjú hölgy kezét. Ahogy később egy családtagnak mesélte, azért tett így, mert – ahogy mondta – ’szeretném, ha a mi házasságunk ugyanolyan ideális lenne, mint McKay elnöké és feleségéé’.”4
David O. McKay tanításai
Az örökkévaló házasság szövetsége örömet hoz és megerősíti a szeretetet
Jézus Krisztus egyházának tanításaiban a család kerül a legfontosabb helyre az egyén és a társadalom fejlődése tekintetében. „Boldogok, háromszorosan boldogok azok, akik zavartalan egységet élveznek, és akinek a semmi panasztól meg nem tört szeretete el nem múlik egészen az utolsó napig.” Nem fog elmúlni, amikor a szent papság felhatalmazása pecsételi meg az egész örökkévalóságra. Az ily módon megpecsételt házasságkötés olyan boldogságot és örömet eredményez, amely felülmúl minden más földi tapasztalatot. „A mit az Isten egybe szerkesztett, ember el ne válaszsza.” [Márk 10:9]5
A házassági szövetség örök volta dicső kinyilatkoztatás, mely bizonyosságot ad a szeretet aranykapcsával összekötött és a szent papság felhatalmazásával összepecsételt szíveknek arról, hogy egységük örökkévaló.6
Hadd szóljak pár szót a házasság szövetségének örök voltáról! (…) Nézzük meg az erre vonatkozó alapelvet! Megtennétek, hogy magatokban megnevezitek az emberi lélek Istenhez leginkább hasonló tulajdonságát? (…) A szeretet az emberi lélek Istenhez leginkább hasonló tulajdonsága, és ha elfogadjátok a lélek halhatatlanságát, vagyis hiszitek, hogy a személyiség tovább él a halál után, akkor azt is hinnetek kell, hogy a szeretet is tovább él. Hát nem ésszerű? És ezt kérdem továbbá: Kit fogunk szeretni, amikor felismerjük ezeket a személyeket a túlvilágon?
Igaz, hogy arra intenek minket, hogy mindenkit szeressünk. Igen, mindenkit szeretnünk kell, ám ti és én tudjuk, hogy azokat szeretjük, akiket a legjobban ismerünk. (…) Amikor találkozunk majd ezekkel a személyekkel az örök birodalomban, fel fogjuk ismerni őket, és ismerni fogjuk őket az ebben az életben átélt tapasztalatoknak köszönhetően. A szeretetteljes szívek egysége örökre fennmarad az élet után. Ezért kötünk házasságot – ezért pecsételnek minket össze – az időre és az örökkévalóságra. Ez nem pusztán az egyház egyik hittétele, hanem olyan igazság, mely alapvető az egész emberiség életéhez és boldogságához. A bölcsesség része az Úr házát választani arra, hogy ott [ajánljátok fel] szereteteteket és szentesítsétek esküiteket.7
A házasság magasztos eszményével, ahogy az Joseph Smith prófétának kinyilatkoztatott, az egyház tagjainak egy céljuk kell, hogy legyen, mégpedig az, hogy észben tartsák ezt a tényt: a házasság, a társadalom alapja, Istentől rendeltetett [lásd T&Sz 49:15] az örök otthonok alapítása céljából, ahol a gyermekek helyénvaló nevelést kapnak, és megtanítják nekik az evangélium alapelveit.8
Állítsuk a házasság silány megítélésének jelenlegi tendenciája helyére azt a magasztos szemléletet, mely Istentől ered! Tegnap a templom oltáránál álltam, ahogy már korábban sokszor, és láttam, amint két szív – két lélek – egybeolvad, ahogy két harmatcsepp a rózsaszálon, amikor felkel a nap, az egyik a másikba olvadva, a kettő eggyé válva. A házasságnak a fiatal vőlegény szeme előtt lebegő magasztos eszménye, valamint az, ahogy a menyasszony a házasság szentsége elé tekintett nagy várakozással, úgy vélem, ez az egész világ egyik fennköltebb csodája. Ők a házasságot a maga magasztos formájában látták, nem pedig a szenvedélyek kielégítése alantas eszközének tekintették. Tekintsünk a házasságra szent kötelességként, szövetségére pedig úgy, mint ami valószínűleg örökkévaló!9
A házassági köteléknek ugyanolyan örökkévalónak kell lennie, mint a szeretetnek, mely az emberi lélek Istenhez leginkább hasonló tulajdonsága. Bizonyos tehát, hogy e köteléknek egészen addig fenn kell maradnia, míg a szeretet a lélek tulajdonságai közt van.10
Óvakodnunk kell a házasságot fenyegető veszélyektől
Az idők jelei határozottan azt jelzik, hogy a házassági szövetség szentsége veszélyes fenyegetettségnek van kitéve. Vannak olyan helyek, ahol a házasságkötés a nappal vagy éjszaka bármely órájában elvégezhető, minden előzetes előkészület nélkül. A házassági anyakönyvi kivonatot akkor állítják ki, az esketés pedig akkor zajlik, míg a pár várakozik. Sok párnak, aki beleesett az ilyen csábítás csapdájába, csalódással és szomorúsággal végződött a házassága. Néhány esetben ezek a helyek nem jelentenek többet, mint lehetőséget a legális erkölcstelenségre. Ó, milyen messze elmaradnak az igaz ideáltól! Amennyire csak erőnkből telik, figyelmeztetnünk kell a fiatal párokat a titkos és sietős házasságkötés veszélyeire!
Az is életbevágó fontosságú, hogy szembeszálljunk a nyomtatott irodalom alattomos hatásaival, melyek „a házasság csődjéről” beszélnek, pártolják a próbaházasságot, és a házasságon kívüli nemi életet azonos szinten kezelik a házastárs személyén kívül fenntartott barátságokkal.11
A házasság szent kapcsolat, melyre jól elismert okok miatt lépünk – elsődlegesen a gyermeknevelés miatt. Néhány alapos megfigyelő azt vallja, hogy mai modern életünk hajlamos meghiúsítani ezeket a célokat.12
Időnként az alacsony eszméket valló és meggyengült akaratú férfiak és nők hagyják, hogy szenvedélyeik – mint a zabolátlan paripák – elvágtassanak a józan ítélkezés és önmérséklet mellett, azt idézve elő, hogy bűnt kövessenek el, ami eltompítja lelkiismeretüket, szívüket pedig örök megbánásba sodorja.
Ezekben a napokban, amikor a visszafogottság a háttérbe szorul, az erkölcsi tisztaság pedig divatjamúlt erénynek számít, arra kérlek benneteket, tartsátok lelketeket szeplőtelenül és makulátlanul e bűn előtt, melynek a következménye hatalmába fog keríteni és üldözni fog egészen addig, míg lelkiismeretetek el nem tompul, jellemetek pedig hitvánnyá nem válik. (…) Emlékezzetek továbbá az Üdvözítő szavainak jelentőségére, amikor azt mondta, hogy aki már akár a szívében házasságtörést követ el, nem lesz vele a Szentlélek, hanem megtagadja a hitet és rettegni fog [lásd T&Sz 63:16]!13
Huszonnégy évvel ezelőtt, amikor a Marama nevű gőzhajó lehorgonyzott a Rarotonga szigetét körülövező korallzátonyon kívül, az egyik leszállni vágyó utas megkérdezte a kapitányt, miért nem hajózott közelebb a kikötőhöz. Válaszképp a tapasztalt tengerész veszélyes vizeket említett, és rámutatott az egyik hajó, a Maitai motorjára, és egy másik hajó orrára, melyek még mindig kiemelkedtek a vízből – mindketten néma bizonyítékát hordozva annak, milyen veszélyes is túl közel horgonyozni e korallok övezte szigethez. „Azért horgonyzunk itt – mondta a kapitány –, mert sokkal biztonságosabb elkerülni, hogy darabokra zúzódjunk, mint az a két jármű, melynek a törzse ott nyugszik azok közt a veszélyes zátonyok közt.”
A házasság iránti tiszteletlen hozzáállás, a gyerekvállalást elkerülő, mindenféle jogi kötelezettséget mellőző „házasság” ostoba ajánlata, a nyitott házasság alantas, ördögi elmélete, valamint a könnyedén rendelkezésre álló válóperes tárgyalások olyan veszélyes zátonyok, melyeken sok család hajója szenvedett már hajótörést.14
Minél többet vagytok feleségetek társaságában, annál boldogabbak vagytok. Az üzlet elvisz titeket otthonról. Feleségetek egyedül marad. Ne engedjétek, hogy a más nőkkel való kapcsolatotok megossza ragaszkodásotokat! Ez persze ugyanúgy vonatkozik a nőkre is, mint a férfiakra. Volt idő, amikor úgy gondoltam, hogy ez nem így van, hogy teljességgel a férfiak okolhatók a túlságosan is gyakran előforduló békétlenségért, viszályokért és bánatért, ám meg kellett változtatnom a véleményemet. A társi viszony az eszköz, mellyel fenntartható az a szeretet, ami előidézte egységeteket.15
A társadalmunkra leselkedő másik veszély a válások egyre növekvő száma, valamint az a tendencia, hogy az emberek puszta szerződésként tekintenek a házasságra, amit az első felmerülő nehézség vagy félreértés alkalmával fel lehet bontani.
Egyik legbecsesebb tulajdonunk a családunk. A családi kapcsolatok megelőzik minden egyéb társadalmi kötelékünket, sőt, jelenlegi létünkben többet is érnek azoknál. Ezek idézik elő szívünk első dobbanását és nyitják meg szeretetének mély forrásait. Az otthon az emberi erények legfőbb iskolája. Felelősségeiből, örömeiből, bánataiból, mosolyaiból, könnyeiből, reményeiből és törődéséből áll össze az emberi lét legfőbb érdeklődése. (…)
Amikor valaki az üzletet vagy a szórakozást helyezi otthona elé, abban a pillanatban elindul lefelé a lelki gyengeség lejtőjén. Amikor egy férfi számára vonzóbbá válik a klubja, mint az otthona, ideje keserű szégyenben bevallania, hogy nem ér fel élete legfőbb lehetőségéhez, és elbukott az igaz férfiúi mivolt végső vizsgáján. (…) A legszegényebb kunyhó, ahol szeretet uralkodik az egységes családban, nagyobb értékkel bír Isten és az eljövendő emberiség előtt, mint bármiféle gazdagság. Az ilyen otthonban Isten csodákat tud tenni, és csodákat is fog tenni.16
A sikeres házassághoz tovább folytatott udvarlás, erőfeszítés és elkötelezettség szükségeltetik
Szeretném kihangsúlyozni a tovább folytatott udvarlást, és felnőtt emberekre vonatkoztatni azt. Túlságosan sok pár jött a házassági oltárhoz úgy tekintve a házasságkötés ceremóniájára, mint az udvarlás végére, ahelyett, hogy az örökkévaló udvarlás kezdetének tekintenék. Ne feledjük, hogy a családi élet terheiben – mely bőven kijut mindenkinek – a megbecsülés gyengéd szavai és az udvarias cselekedetek még nagyobb megbecsülésnek örvendenek, mint az udvarlás édes napjai és hónapjai során! A ceremónia után, az otthonban mindennap előforduló megpróbáltatások során a „köszönöm”, „bocsánat” és „légy szíves” szavak a férj és a feleség részéről mind hozzájárulnak ahhoz a szeretethez, ami az oltárhoz vezette őket. Jól tesszük, ha észben tartjuk, hogy a szeretet is képes halálra éhezni ugyanolyan szó szerinti értelemben, mint a test, ha nem kap táplálékot. A szeretet tápláléka a kedvesség és az udvariasság. Sokat elárul az, hogy amit mostanra a szeretet himnuszaként ismernek a keresztény világban, így kezdődik: „A szeretet hosszútűrő, kegyes” [lásd 1 Korinthusbeliek 13:4]. A jegygyűrű egyetlen férfit sem jogosít fel arra, hogy kegyetlen vagy figyelmetlen legyen, sem egyetlen nőt arra, hogy ápolatlan, haragos vagy mogorva legyen.
A következő dolgot említeném még meg, ami hozzájárul boldog házasságotokhoz: az önuralmat. Történnek apróságok, amik felbosszanthatnak titeket, és ezért hirtelen, élesen, hangosan szólhattok, megsebezvén egymás szívét. Nem ismerek még egy erényt, ami nagyobb mértékben járulna hozzá az otthon boldogságához és békességéhez, mint a beszédben tanúsított önuralom nagyszerű tulajdonsága. Tartózkodjatok attól, hogy kimondjátok a legelső elevenbe maró szót, ami az eszetekbe jut, ha megbántanak, vagy ha valami olyasmit láttok a másikban, ami bántó számotokra! Az a mondás járja, hogy az udvarlás során tágra nyílt szemmel kell járnunk, a házasságkötés után azonban félig csukva kell tartanunk a szemünket. (…)
A házasság olyan kapcsolat, amely nem éli túl az önzést, a türelmetlenséget, az önkényeskedést, az egyenlőtlenséget és a tisztelet hiányát. A házasság olyan kapcsolat, amely az elfogadásból, az egyenlőségből, az osztozásból, az adásból, a segítségnyújtásból, a saját feladatunk ellátásából, a közös tanulásból és a humorérzékből táplálkozik.”17
Csökkentsétek a lehető legkisebbre a hibákat és nyilatkozzatok elismeréssel az erényekről! A nászút kezdeti érzelmi telítettségének megfakulása után a házaspárok kezdik meglátni azokat a gyengeségeket és egyéni szokásokat, melyeket korábban nem vettek észre. A nőnek megadatik az anyaság felelőssége. Nehéz-ségekkel találkoznak az adósságok törlesztésében. Ezzel együtt hajlamossá válunk hibát keresni a másikban. Tanuljunk meg uralkodni magunkon e tekintetben! (…)
Vitathatatlan tényként tekintem azt, hogy egyetlen házasságban sem lehet igaz békességet, szeretetet, tisztaságot, erkölcsösséget és boldogságot találni, ahol nincs jelen Krisztus Szelleme és az, hogy a felek mindennap, minden órában törekszenek az Ő isteni parancsolatainak való szeretetteljes engedelmességre, különösen pedig az esti imára, melyben hangot adnak hálájuknak a kapott áldásokért.
Isten segítsen nekünk olyan otthonokat teremteni, melyekben megtapasztalhatjuk a mennyország szellemiségét itt, a földön! Ti és én tudjuk, hogy ez lehetséges – ez nem valamiféle álom vagy elmélet. Részünk lehet abban az édes társi viszonyban férj és feleség között, ami egyre drágábbá válik az élet nehézségeinek beköszöntével. Részünk lehet egy olyan otthonban, amelyben a gyermekek soha nem hallják, hogy apa és anya szóváltásba kerül vagy veszekszik egymással. Isten segítsen minket …, hogy ilyen otthonokat teremthessünk, és megtaníthassuk a családi életet tervező fiatal férfiainknak és ifjú hölgyeinknek, hogy ezt az eszményt tartsák szem előtt!18
Javaslatok a tanulmányozáshoz és a beszélgetéshez
-
Mi kelt benned mély benyomást McKay elnök és felesége kapcsolatában? Kapcsolatuk miként teszi őt még hitelesebbé, amikor tanácsot ad a házassággal kapcsolatban?
-
McKay elnök azt tanította, hogy a szeretet „az emberi lélek Istenhez leginkább hasonló tulajdonsága” (156--157. oldal). Szerinted ez miért igaz?
-
Szerinted mit jelent az, hogy „Isten rendelte el a házasságot”? (Lásd 157. oldal.) Ez a tudás miként kell, hogy befolyásolja a házassághoz való viszonyunkat? Mit tanít „A család: Kiáltvány a világhoz” a házassággal kapcsolatban?
-
Milyen veszélyek fenyegetik a házasságot ma? (Lásd 158–160. oldal.) Mi a különbség a között, ha a házasságot szövetségnek tekintjük, illetve ha „puszta szerződésként” viszonyulunk hozzá? Hogyan oldhatjuk meg a házasságban bekövetkező problémákat és nézeteltéréseket? (Lásd 160–161. oldal.)
-
Néhányan miért halogatják vagy kerülik el a házasságkötést? Miként segíthetünk másoknak „magasztos eszményként” tekinteni a házasságra, ahogy McKay elnök is nevezte?
-
Miért elengedhetetlen a tovább folytatott udvarlás a házasság során? (Lásd 160–162. oldal.) Te miként erősíted meg a házastársaddal való kapcsolatodat? Milyen példát láttál más házaspárok életében, akik továbbra is megerősítik házasságukat?
-
Miért vannak káros hatással a házassági kapcsolatra az éles szavak? Hogyan tehetünk szert nagyobb fokú önuralomra e téren? (Lásd 160–161. oldal.)
-
McKay elnök azt tanította, hogy egy házasság sem virágozhat „Krisztus Szelleme” nélkül (161. oldal). Mi módon hozhatjuk el Krisztus Szellemét a házasságunkba?
Kapcsolódó szentírások: Máté 19:3–8; Efézusbeliek 5:25; T&Sz 25:14; 42:22; 49:15–17; 131:1–4