17. Fejezet

Az igazságról való bizonyság

A Jézus Krisztus evangéliumáról való bizonyság a legszentebb, legbecsesebb ajándék az életünkben, amit csakis azáltal nyerhetünk el, ha kitartunk az evangélium alapelvei mellett, nem pedig a világ ösvényeit követjük.¹

Bevezetés

David O. McKay elnök gyakran tanított arról, milyen fontos személyes bizonyságot nyerni az evangéliumról, és azt az ígéretet tette, hogy „az Úr soha nem hagyja cserben azokat, akik őt keresik”. David O. McKay már ifjú korában arra vágyott, hogy megkapja személyes tanúságát az igazságról. Életének e szakaszát felidézve ezt írta:

„Ifjú koromban valahogy az az elképzelésem támadt, hogy nem kaphatok bizonyságot, hacsak nincs részem valamiféle manifesztációban. Olvastam Joseph Smith próféta első látomásáról, és tudtam, hogy ő tudta: amiben része volt, Istentől eredt. Hallottam édesapám bizonyságát egy hangról, amit hallott, és valahogy az a benyomásom támadt, hogy minden bizonyság forrása ez. Fiatal koromban felismertem, hogy a legbecsesebb dolog, amire ember szert tehet ebben az életben, az e munka isteni mivoltáról való bizonyság. Éheztem rá. Úgy éreztem, hogy ha tudnék bizonyságot kapni, akkor valójában minden más jelenték- telennek tűnne.

Nem hanyagoltam el az imáimat. Mindig is úgy éreztem, hogy a titkos ima – akár a szobámban, akár egy ligetben vagy a hegyekben – lesz az, ami során bizonyságom el fog érkezni. Ennek megfelelően kisfiú koromban nem egyszer letérdeltem a berkenyebokornál, miközben hátaslovam az út mentén legelészett.

Emlékszem, egy délután Huntsville dombjain lovagoltam át. Ezeken a dolgokon gondolkodtam, és arra jutottam, hogy a dombok csendje a legmegfelelőbb hely arra, hogy bizonyságot szerezzek. Megállítottam lovamat, a gyeplőt átvetettem a fején, pár lépéssel odébb mentem, és egy fa tövében letérdeltem. A levegő tiszta volt, szikrázóan sütött a nap, a sarjadó lombok és virágok illata átjárta a levegőt. (…)

Letérdeltem, és szívem minden buzgalmával kiöntöttem lelkemet Istennek, és bizonyságot kértem tőle erről az evangéliumról. Úgy képzeltem, hogy részem lesz valamiféle manifesztációban, tapasztalok valamiféle átváltozást, ami teljességgel kételyek nélkül hagy majd.

Felálltam, felszálltam a lovamra, és ahogy az visszaindult a csapáson, emlékszem, meglehetősen befelé fordulva megvizsgáltam magam, önkéntelenül is csóválva a fejemet, így szólva magamhoz: ’Nem, uram, nem történt semmiféle változás; ugyanaz a fiú vagyok, aki voltam, mielőtt letérdeltem.’ A várva várt manifesztáció nem jött.”²

Annak ellenére, hogy nem kapta meg azonnal azt a megnyilvánulást, amit várt, McKay elnök továbbra is arra törekedett, hogy személyes tanúságot nyerjen. Később elmesélte, hogy „a lelki megnyilvánulás, amiért tizenéves fiúként imádkoztam, a kötelesség végzésének természetes következményeként adatott meg”.³

Saját tapasztalata alapján McKay elnök azt tanította, hogy az evangéliumi alapelveknek való engedelmesség kulcsfontosságú a bizonyság elnyeréséhez. Így tette tanúságát: „Ha vállalkoztok arra, hogy befogadjátok az örök élet alapelveit, azt találjátok majd, hogy az a lelketekbe csepegteti a Szentlélek áldását, mely bármiféle kétely lehetőségét meghaladó bizonyságot fog adni nektek arról, hogy Isten él, hogy Ő valóban a mi Atyánk, valamint hogy munkája megalapíttatott Joseph Smith próféta által. Ez az én bizonyságom – a legbecsesebb dolog az életben!”⁴

David O. McKay tanításai

Az igazságról való bizonyság a legbecsesebb tulajdonunk a világon

Nincs az ember tulajdonában semmi ezen a világon, ami nagyobb vigaszt, több reményt és hitet nyújt, mint a bizonyság arról, hogy Mennyei Atya, aki szeret minket, létezik; hogy Jézus Krisztus, az Ő Egyszülött Fia, valós; továbbá hogy ez a két mennyei lény megjelent Joseph prófétának, és megalapították Jézus Krisztus egyházát, melyben az emberek hivatalosan fel lettek hatalmazva az Istenség képviseletére.⁵

A legbecsesebb dolog a világon az igazságról való bizonyság. (…) Az igazság soha nem évül el, és az az igazság, hogy Isten a papság forrása …, hogy Ő él, és hogy Jézus Krisztus, a nagy Főpap áll ennek az egyháznak az élén.⁶

Részesültünk a Szentlélek bizonyságában arról, hogy Mennyei Atyánk gyermekei vagyunk. Bizonyságot kaptunk arról, hogy Isten élő lény. Bizonyság adatott nekünk arról, hogy Krisztus, akit keresztre feszítettek, és aki harmadnap feltámadott, feltámadt lény, és Ő egyházának feje. Bizonyságot kaptunk a Szentlélektől, hogy Ő kinyilatkoztatta e sáfárságban Jézus Krisztus evangéliumát, mely újra megalapíttatott a földön a maga teljességében. Jézus Krisztus evangéliuma, ahogy az Joseph Smith prófétának kinyilatkoztatott, valóban minden módon Isten hatalma az üdvözülésre [lásd Rómabeliek 1:16]. Minden embernek tökéletes életet nyújt itt, az evangéliumi alapelveknek való engedelmesség révén pedig örök életet kapunk.⁷

Őrizzétek szívetekben az igazságról való bizonyságot! Tegyétek olyan szilárddá, biztossá és rendíthetetlenné, mint amilyenek a mennyek állócsillagai! Jöjjön el mindenki szívébe és mindannyiunk otthonába Krisztus, a mi Megváltónk igaz Szelleme, akinek a valósága és sugalmazó útmutatása tudom, hogy valós!⁸

Amikor engedelmesek vagyunk, bizonyságot kapunk a Szentlélek által

A gondolat tisztasága és az Üdvözítő mindennapos útmutatását kereső őszinte szív elvezet a Krisztus evangéliumának igaz voltáról való olyan biztos és állandó bizonysághoz, amilyennel Péter is rendelkezett, … miután látta Krisztus színeváltozását, és hallotta Isten hangját, amint tanúsította az Ő isteniségét [lásd Máté 17:1–5].⁹

Eltűnődtem azon, közülünk hányan mutatjuk meg … [a fiataloknak], hogyan [kaphatnak bizonyságot]. Megfelelően kihangsúlyozzuk-e azt a tényt, hogy soha nem fogják megtudni, ha engednek a bűnnek; soha nem fogják megtudni, ha szenvedélyeik és vágyaik kielégítésére élnek? „Szellemem nem lesz mindig az emberekkel.” (T&Sz 1:33; 1 Mózes 6:3; Mózes 8:17) Lelke nem fog tisztátalan hajlékban lakozni. („Az Úr Lelke nem lakik tisztátalan templomokban.” Hélamán 4:24) Bizonyságot pedig nem tudtok kapni Isten Szent Lelke nélkül. (…)

Felmerül a kérdés: Hogy tudhatom meg? Jézus megadta a választ, hiszen az élet minden területén utat mutatott. Egy nap, amikor bizonyságot tett isteni mivoltáról és arról, hogy tanításai Istentől erednek, a farizeusok és körülötte mások ezt kérdezték: „Mimódon tudja ez az írásokat, holott nem tanulta?!” Honnan tudhatjuk, hogy Istentől jöttél? – ez volt tulajdonképpeni kérdésük. Jézus pedig egyszerű feleletet adott: „Ha valaki cselekedni akarja az ő akaratát, megismerheti e tudományról, vajjon Istentől van-é, vagy én magamtól szólok?” (János 7:15, 17) A válasz világos – félreérthetetlen kijelentés. (…) „Ha megteszitek az akaratát, tudni fogjátok.” Továbbá „megismerni Istent és Jézus Krisztust, akit Ő elküldött, örök életet jelent” [lásd János 17:3].¹⁰

Megadatik néhányaknak, mondja az Úr a Tanok és szövetségekben, hogy a Szentlélek által megtudják, hogy Jézus Istennek a Fia, és hogy Ő keresztre feszíttetett a világ bűneiért [lásd T&Sz 46:13]. Azokra utalok, akik szilárdan állnak a kinyilatkoztatás szikláján abban a bizonyságban, amit a világnak tesznek. Az Úr azonban azt is mondja, hogy vannak olyanok, akiknek megadatik, hogy higgyenek mások szavainak bizonyságában, hogy ők is üdvözülést nyerhessenek, ha hithűen kitartanak [lásd T&Sz 46:14]. Mindezekhez azonban hozzájárul a mindennapos tapasztalat bizonysága.

Utolsó napi szentek szerte a világon bizonyságuk megerősítését kapják minden kötelességteljesítés során. Tudják, hogy az evangélium azt tanítja nekik, hogy legyenek jobb egyének, és hogy az evangélium alapelvei iránti engedelmesség erősebb férfiakká és igazabb nőkké teszi őket. Mindennap megadatik nekik ez a tudás, és nem tudják megcáfolni, hiszen tudják, hogy a Jézus Krisztus evangéliuma iránti engedelmesség jobb és igazabb férjekké, valamint igazabb és tiszteletre méltóbb feleségekké és engedelmesebb gyermekekké teszi őket. Tudják, hogy az evangélium alapelvei iránti engedelmesség minden tekintetben ideális otthon-teremtőkké teszi őket. Megadatott az eszmény, amit éreznek az elméjükben, és nem tudják megcáfolni, hiszen tudják, ahogy tudják azt is, hogy ezen alapelvek áthágása ellentétes hatással lesz egyéni életükre és családi életükre egyaránt. Tudják, hogy az evangéliumnak való engedelmesség elősegíti az igaz testvériséget és barátságot az emberek között. Tudják, hogy jobb állampolgárok annak következtében, hogy engedelmesek a törvények és szertartások iránt. Így hát miközben elvégzik mindennapi cselekedeteiket, és hivatásukban is alkalmazzák a vallást, életük az evangélium igazságának példájává válik.¹¹

Bizonyára találkoztatok már olyanokkal, akik … azon tűnődnek, miként lehetséges, hogy az egyház ilyen dinamikus, és ekkora növekedést tanúsít. Ez a titok: minden egyes igaz utolsó napi szent magában hordozza az arról való bizonyosságot, hogy ez Isten munkája, vagyis ugyanazt a hatalmat, ami Péternek és Jánosnak erőt adott ahhoz, hogy vádlóik elé állva nyíltan és bátran kijelentsék a Szanhedrin [főtanács] előtt, hogy „Jézus, akit ti megfeszítettetek, Ő az a hatalom, aki által ez az ember meggyógyult”, és hogy az Ő neve az egyetlen név az emberek között, mely által üdvözülést nyerhetnek [lásd Ap. csel. 4:10, 12].

A titok abban a bizonyágban rejlik, mely szerint az evangélium helyes alapelvekből áll, és amely bizonyság minden olyan egyénben megvan, aki hű a Krisztus egyházában való tagságához. (…) Ez a bizonyság kinyilatkoztatott minden őszinte férfinak és nőnek, aki alávetette magát Jézus Krisztus evangéliuma alapelveinek, engedelmeskedett a szertartásoknak, valamint feljogosult és elnyerte Isten Lelkét, a Szentlelket, hogy Ő vezesse őt. Minden egyén függetlenül áll saját körében ebben a bizonyságban, ugyanúgy, mint azok az izzólámpák, amik oly ragyogóvá teszik Salt Lake Cityt este; mindegyikük a saját hatókörében áll és világít, a bennük létrejövő fényt mégis ugyanaz az erő, ugyanaz az energia hozza létre, amiből a többi lámpa is nyeri az energiáját.¹²

Ha elfogadjuk az ember tanúságát, annál sokkal hatalmasabb Isten tanúsága, mert ez Isten tanúsága, ahogy bizonyságot tett Fiáról: „A ki hisz az Isten Fiában, bizonyságtétele van önmagában.” [1 János 5:10] Létezik a Szentlélek tanúsága! Isten igenis kinyilatkoztatja ma az emberi léleknek az Úr feltámadásának valóságát, e nagyszerű munka isteni mivoltát, valamint az igazságot, az isteni és örök igazságot arról, hogy Isten él, nem mint egyfajta hatalom, lényeg vagy erő, mint az elektromosság, hanem mint a mi Mennyei Atyánk! (…) Isten kinyilatkoztatja a léleknek az Ő létezését. Kinyilatkoztatja az Úr Jézus Krisztus isteni mivoltát, aki a földre jött, hogy átadja az embernek Isten és Fia létezésének nagyszerű valóságát.¹³

Ha az igazság az útmutatónk, a társunk, a szövetségesünk és a sugalmazásunk, akkor beleremeghetünk a Végtelennel való rokonságunk tudatába, és ennek az életnek minden apró megpróbáltatása, bánata és szenvedése köddé foszlik, akár egy álomban látott átmeneti, ártalmatlan látomások. Ez a kiváltságunk Isten áldásai és útmutatása révén, ha a mindennapos gyakorlatban alkalmazzuk Jézus Krisztus evangéliumának lelki áldásait és kiváltságait.¹⁴

Az evangéliumról való bizonyság a lélek horgonya

Az evangéliumról való bizonyság a lélek horgonya a zűrzavar és viszálykodás közepette. (…) Isten és törvényei ismerete stabilitást jelent, megelégedettséget jelent, békességet jelent, és ezzel együtt olyan szívet is, amely szeretettel telve kitárul embertársaink felé, ugyanezeket az áldásokat, ugyanezeket a kiváltságokat nyújtva feléjük.¹⁵

Nem hihetjük igazán, hogy Isten gyermekei vagyunk és Isten él, ha nem hiszünk Jézus Krisztus evangéliuma igazságának végső, biztosan bekövetkező diadalában! Ha viszont hiszünk ebben, kevesebbet fogunk aggódni a világ és a mostani civilizáció pusztulása miatt, mivel Isten úgy alapította meg ezt az egyházat, hogy soha ne romboltassék le, és ne adasson más népnek. És ahogy Isten él, és népe hű hozzá és egymáshoz, nem kell aggodalmaskodnunk az igazság végső diadala miatt.

(…) Ha [az igazságról való] e bizonyság áll az oldalatokon, tántoríthatatlanul tudtok áthaladni a rágalmazás, félreértelmezés és bántalmazás sötét völgyén, mintha egy varázserejű páncélruhát viselnétek, amelybe nincs golyó, mi belehatolhatna és nincs nyíl, mi átfúrhatná! Fejeteket magasra tarthatjátok, mit sem félve, dacosan hátraszeghetitek, és minden embernek nyugodtan, rendíthetetlenül nézhettek a szemébe. (…) Tudni fogjátok, hogy végül minden jóra fordul, jóra kell fordulnia, és mindennek meg kell futamodnia az igazság nagyszerű, ragyogó fénye elől, ahogy a sötétség eloldalog az áttörő napfény jelenlétében.¹⁶

Javaslatok a tanulmányozáshoz és a beszélgetéshez

Mit jelent bizonysággal rendelkezni Jézus Krisztusról és evangéliumáról? Miért a bizonyság a legbecsesebb tulajdon, amit megszerezhetünk? (Lásd 177–178. oldal.) Miért elengedhetetlen, hogy mindannyiunknak saját bizonyságunk legyen?
Mit kell tennünk azért, hogy tanúságot kapjunk az igazságról? (Lásd 178–181. oldal.) Miért elválaszthatatlan része az engedelmesség az erős bizonyságnak? Milyen szerepe van a Szentléleknek bizonyságunk megszerzésében?
Miért fontos egész életünkön át folytatni bizonyságunk megerősítését? Milyen módja van bizonyságunk táplálásának?
Mit tehetünk, hogy segítsünk gyermekeinknek bizonyságot kapni Jézus Krisztusról és evangéliumáról?
McKay elnök azt tanította, hogy „az evangéliumról való bizonyság a lélek horgonya” (181. oldal). Miért van szükségünk a bizonyságra, hogy horgonyt nyújtson lelkünk számára? (Lásd 181--182. oldal.) Téged miként védelmezett és erősített meg a bizonyságod az élet megpróbáltatásain keresztül?
Miért fontos megosztanunk másokkal a bizonyságunkat? Milyen áldásokban volt részed azért, mert bizonyságot tettél?

Kapcsolódó szentírások: Máté 16:13–17; Lukács 22:32; János 7:17; 14:26; Éther 12:4; Moróni 10:3–5; T&Sz 1:39; 93:24–28