14. Fejezet

Felkészülés az örökkévaló házasságra és családra

A fiatalok igazából nem vallhatnak magasztosabb eszményt a házassággal kapcsolatban, mint ha arra isteni intézményként tekintenek.¹

Bevezetés

David O. McKay 1900 kora decemberében kérte meg leendő felesége, Emma Ray Riggs kezét, mire ő azt kérdezte: „Biztos vagy abban, hogy én vagyok az igazi?” David biztosította őt afelől, hogy igen. Az ezt követően Dr. Obadiah H. Riggsnek, Emma Ray édesapjának írt levelében David O. McKay leírt néhány tulajdonságot, melyet nagyra becsült Emmában:

„Édes természete, erénye, intelligenciája, önzetlen beállítottsága, vagyis tökéletes tulajdonságai elnyerték szerelmemet. Amikor elmondta, hogy ez a vonzalom kölcsönös, boldogságom teljesnek tűnt. (…) Megkértem a lányát, legyen enyém a házasság kötelékében, most pedig Önt kérdezem, Dr. Riggs, Emma édesapját, hogy beleegyezését adja-e. Ő már beleegyezett. (…) Cserébe nem adhatok neki mást, mint igaz szerelmemet, valamint szívemet és elmémet, mely csak arra vágyik, hogy boldoggá tegye őt.”

David O. McKay jegyességük során Emma Ray-hez írt levelei jól tükrözik kapcsolatuk nemes jellegét, valamint azokat a tulajdonságokat, melyeket Emma hívott elő Davidben. Egy 1900. december 11-én kelt levélben David ezt írta: „Tudod, amióta igazán szeretek, jobban megértem, hogy az ősi lovagoknak miért kellett mindig egy hölgyért küzdeni. Maga a gondolat, hogy a kedvében járhatnak, erőt adott karjuknak, megacélozta kardjukat és rendíthetetlenné tette bátorságukat. Mindegyikük megpróbálta elérni ereje és tettei teljességét, hogy még méltóbb legyen hölgyének elismerésére. A legjobbak becsben tartották a nemes jellemet is, hogy kiérdemeljék azoknak a társaságát, akiknek – véleményük szerint – a legigazabb és legtisztább lelke van.”²

Emma Ray-nek 1900. december 22-én kelt levelében David O. McKay írt arról az egységről, melyet ő és menyasszonya maguk előtt láttak: „Azt mondod, egységünk örökkévaló lesz. Egyedül az örökkévalóság elégítheti ki azt a szerelmet, amire vágyom és amit adni tudok. (…) Magányos vagyok nélküled, Ray, és vágyom arra az időre, amikor mindig mellettem leszel!”³ Igazlelkű életüknek és tisztelettudó, bölcs udvarlásuknak köszönhetően McKay-ék el tudták érni céljukat. Szolgálata során McKay elnök gyakran tanított az örökkévaló házasságra és családra való felkészülésről.

Bár McKay elnök ebben a fejezetben olvasható tanításait olyan fiataloknak szánjuk, akik a házasságra készülnek, ezek az alapelvek hasznosak a már házasságban élők számára is, különösen amikor gyermekeiknek és más fiataloknak tanítanak és tanácsot adnak a randevúzással és az udvarlással kapcsolatban.

David O. McKay tanításai

A fiataloknak meg kell tanítani a házasság és a szülői mivolt szent természetét

Tanítsátok meg a fiataloknak, hogy a házasság nem csupán ember alkotta intézmény, hanem Isten rendelte el! Szent szertartással jár, és a lehető legjózanabbul meg kell fontolni, mielőtt olyan szerződésre lépnének, amitől hátralévő életük boldogsága vagy gyötrelme múlik. A házasság nem olyasmi, amit könnyedén kellene magunkra venni, … vagy felbontani az első apró nehézség felbukkanásakor. A legkevesebb, amit a fiatalok megtehetnek, az, hogy azzal a becsületes szándékkal közelítik meg, hogy olyan otthont teremtenek, amely hozzájárul majd egy nemes társadalom védőbástyájához.⁴

Mindkét nemhez tartozó fiataloknak meg kell tanítani, milyen feladatai és eszményei vannak a házasságnak, hogy felismerhessék: a házasság kötelességekkel jár, nem pedig olyasfajta megállapodás az, amit bárki bármikor kénye-kedvére felbonthat. Meg kell tanítani nekik, hogy a nemek közti tiszta szeretet az egyik legnemesebb dolog a földön, a gyermekek nemzése és nevelése pedig az egyik legmagasztosabb minden emberi kötelesség között. E tekintetben a szülőknek kötelessége példát mutatni otthon, hogy a gyermekek láthassák és magukba szívhassák a családi élet szent mivoltát, valamint a vele járó felelősségeket.⁵

[A házasság célja] a gyermekek nemzése és a család felnevelése. Tartsuk ezt szem előtt! Százak mondják most, és több százan fogják még azt mondani: „Hogyan házasodhatnék meg és tarthatnám el menyasszonyomat úgy, ahogy ahhoz hozzászokott? Hogyan járhatnék iskolába úgy, hogy közben ellátom a családomat is? Még lakást sem tudok találni!”

Ezek gyakorlati kérdések. (…) Kész vagyok szembenézni ezekkel és más nehézségekkel, észben tartva, amit az Úr mondott, vagyis hogy „Isten rendelte el a házasságot az embereknek” [T&Sz 49:15]. Ismétlem: a házasság célja a család felnevelése, nem pedig a férfi vagy nő puszta kielégülése.⁶

Azt mondják, hogy azok a legjobb és legnemesebb emberek, akik magas eszményeket tűznek maguk elé. A fiatalok igazából nem vallhatnak magasztosabb eszményt a házassággal kapcsolatban, mint ha arra isteni intézményként tekintenek. A fiatalok szemében az ilyen norma védelmet jelent számukra az udvarlás során, folyton jelenlévő hatást, arra indítván őket, hogy tartózkodjanak minden olyan cselekedettől, mely megakadályozhatja, hogy belépjenek a templomba, ahol szerelmük tökéletessé lehet maradandó, örök egységük révén. Arra vezérli őket, hogy mennyei útmutatásra törekedjenek társuk kiválasztásában, hiszen nagy mértékben a társ bölcs választásától függ életük boldogsága itt és ezt követően. Szívüket tisztává és jóvá teszi; felemeli őket Mennyei Atyjukhoz. Az ilyen öröm a legtöbb férfi és nő számára karnyújtásnyira van, ha megfelelőképp táplálják és megbecsülik a házassággal és otthonnal kapcsolatos magasztos eszményeket.⁷

A fiataloknak tiszta élettel kell készülniük a házasságra és a szülői létre

A gyermekek egészsége – amennyiben egy házaspár részesül a gyermekáldásban – gyakran a szülők házasságkötés előtti tetteinek függvénye. A sajtóban, a pulpitusról, különösen pedig otthon gyakrabban kellene felhangzania annak az üzenetnek, hogy a fiúk és lányok ifjú korukban fektetik le jövőbeli boldogságuk vagy boldogtalanságuk alapjait. Különösen minden fiatal férfinak fel kell készülnie az apasággal járó felelősségekre azáltal, hogy fizikailag tisztán tartja magát, hogy e felelősséget ne gyáván vagy csalóként vegye magára, hanem olyan emberként, aki tiszteletreméltó és alkalmas a családalapításra. Az a fiatal férfi, aki felkészületlenül veszi magára az apaság felelősségét, rosszabb, mint ha csaló lenne. Felesége és gyermekei eljövendő boldogsága ifjúkori életétől függ.

Tanítsuk meg lányainknak is, hogy az anyaság isteni feladat, mert amikor kapcsolatba lépünk az élet teremtő részével, az istenség szférájába lépünk! Fontos tehát, hogy a fiatal nők felismerjék, milyen fontos testüket tisztán és szeplőtelennek tartani. (…) Egy anyának sincs joga egy egész életre megbéklyózni a gyermekét azért, ami fiatalon kellemes időtöltésnek tűnt, vagy mert jogának tekintette a káros szerekkel és más bűnös dolgokkal való érintkezést.⁸

A boldogság nem az oltárnál kezdődik, hanem az ifjúság és az udvarlás idején. A boldogság magjait az veti el, hogy mennyire vagytok képesek féken tartani ösztönös szenvedélyeteket. A fiatalok között az erkölcsösségnek kell az uralkodó erénynek lennie – annak az eszménynek, melyet a világ nem fogadott el, és melyről sokan a világon nem hiszik, hogy létezik a fiatalok szívében, és ápolják azt.⁹

A mai világ egyik uralkodó gonoszsága az erkölcstelenség. (…) Az, aki erkölcstelen fiatal férfiként, nem érdemes arra a bizalomra, amit a lány szülei belé vetettek; és az, aki erkölcstelen lánykorában, nem hű eljövendő férjéhez, és az otthonban tapasztalható boldogtalanság, gyanú és viszály alapját veti meg. (…) Tartsátok észben ezt az örök igazságot: az erkölcsösség olyan erény, amelyet az ember életének legnemesebb gyümölcseként kell becsben tartani! (…) Ez a boldog otthon legfőbb tényezője. Nem történik tekintélyvesztés, ha az ember méltóságteljesen megtartja az egyház normáit. Élhettek a világban úgy, hogy nem váltok világiassá! Minden más felett őrizzétek meg erkölcsi tisztaságotokat! Isten azt a parancsolatot adta, hogy legyünk erkölcsileg tiszták.¹⁰

Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházában csak egy erkölcsi norma van. Egy fiatal férfinak sincs több joga erkölcstelennek lenni, mint egy fiatal nőnek. Attól a fiatalembertől, aki ajánlásért folyamodik, hogy egy tiszta lányt az oltárhoz vezethessen, elvárják, hogy ugyanolyan tisztaságot nyújtson, mint amilyet kapni kíván.¹¹

A házasság előtti években tanúsított erkölcsi tisztaság, nem pedig az élvezetekbe merülés jelenti majd az összhang és boldogság forrását az otthonban, és ez az a tényező, mely a leginkább hozzájárul a faj egészségéhez és folytonosságához. A hűség, a megbízhatóság, a bizalom, Isten szeretete és az emberek iránti lojalitás mind körülöleli ezt a diadémet az erényes női lét és az [erős] férfi mivolt koronájában. Így hangzik az Úr igéje egyházához: „Tartsd magad szeplőtelenül a világ bűnétől!” (Lásd Jakab 1:27; T&Sz 59:9.)¹²

Isten áldjon meg benneteket, hogy minden szennytől mentesen tarthassátok életeteket, és Isten elé járulhassatok imában, arra kérve őt, hogy segítsen társatok megválasztásában! Majd amikor választottatok, mindketten éljetek úgy, hogy beléphessetek Isten házába, ahol ha megjelenne és az életetekről kérdezne benneteket, őszintén így felelhetnétek: „Igen, tiszták vagyunk!” Az ilyen alapra épített házasság meghozza nektek a boldogságot, a legédesebb örömet, amit csak ismerhettek ebben az életben vagy az örökkévalóságon keresztül.¹³

A fiatalok helyénvaló módon randevúzzanak, és gondosan értékeljék érzéseiket!

Fiatalok, fiatal lányok a középiskolában mindennapos randevúzást folytatnak a velük egyidős fiatal fiúkkal tizenéves koruk kezdetén, megfosztván magukat attól, hogy más társakat is jobban megismerjenek. A zsenge korukban folytatott mindennapos randevúzás során olyan meghitté válik viszonyuk, hogy egy órányi élvezetért felkorbácsolják szenvedélyeiket, egész életükre gyötrelmet hozva magukra. És ez nem puszta kitaláció! Ti, férfiak a cövekelnökségekben és az egyházközségek püspökségeiben, és ti, e fiatalok édesapái és édesanyái, tudjátok, hogy ez nem puszta kitaláció.¹⁴

Fiatal férfiak, mindig emlékezzetek arra, hogy amikor egy lányt társaságba visztek, édesapja és édesanyja rátok bízza őt! Lányuk az ő legdrágább kincsük. Ha ezer dollárt bíznának rátok, fel sem merülne bennetek, hogy visszaéljetek vele vagy elköltsétek. Ám olyasvalamit helyeznek letétbe nálatok, amit nem lehet pénzzel megvásárolni, és igencsak hitványak vagytok, ha eláruljátok ezt a bizalmat. (…) Emlékszem édesapám intésére, amikor tizenéves koromban udvarolni kezdtem egy lánynak: „David, úgy bánj azzal az ifjú hölggyel, ahogy szeretnéd, hogy egy fiatal fiú a húgoddal bánjon!” Fiatal férfiak, fogadjátok meg ezt a tanácsot, és akkor tiszta lelkiismerettel élitek le az életeteket, életetek későbbi szakaszában pedig valóban elmondhatjátok, hogy minden elkövetett hibátokkal együtt soha nem bántatok méltatlanul egy nővel sem!¹⁵

A társ kiválasztásakor elengedhetetlen megvizsgálni azt, akivel az élet utazását tervezitek végigjárni. Látjátok, milyen fontos az őszinteség, a hűség, az erkölcsi tisztaság és az alázat jellemvonását keresni. Mikor azonban megtaláljátok ezeket, azt kérdezhetitek: „Honnan lehet tudni, hogy van bármiféle szoros kötelék, valami, ami a legkisebb mértékben is rokonlelkűvé tesz egy férfit és egy nőt egymás társaságában?” Azt kérditek, van-e valamiféle útmutató. Bár a szerelem nem mindig jó útmutató, különösen a viszonzatlan, illetve egy goromba vagy erőszakos ember iránt táplált szerelem, ennek ellenére bizonyos, hogy nem létezik boldogság szerelem nélkül. Erre azt kérdezhetitek: „Nos, akkor honnan tudhatom, mikor vagyok szerelmes?” Ez igen fontos kérdés. (…)

Annak a lánynak a jelenlétében, akit igazán szerettek, nem érzitek úgy, hogy térden kellene csúsznotok előtte, nem kísérlitek meg kihasználni, úgy érzitek, mindazzá akartok válni, aminek egy [nagyszerű férfinak] válnia kell, hiszen ő erre indít titeket. Titeket, fiatal nőket ugyanennek az útmutatónak a figyelembe vételére kérlek. Mit hoz felszínre belőletek a fiú… ? Amikor egy fiatalember elkísér benneteket egy gyűlés vagy egy táncmulatság után, és azt látjátok, kényelme vagy kielégülése eszközeként szeretne használni benneteket, akkor biztosak lehettek abban, hogy nem a szeretet vezérli.

Ilyen körülmények között bármily megigézettek legyetek is, fiatal nők, nem számít, milyen bizonyosan érzitek, hogy szeretitek őt, ítélőképességetek vegye át az uralmat, és legyetek urai érzelmeiteknek! Szomorúsággal tölthet el, hogy nem követitek szívetek hajlandóságát, ám jobb, ha egy kis fájdalmat viseltek el ifjúságotokban, mint hogy a gyötrelem kínjait kelljen később elszenvednetek.¹⁶

Nagy áldások várnak azokra, akik megfelelőképp felkészülnek az örökkévaló házasságra

Fiatalemberek és ifjú hölgyek, ha a legboldogabb életet szeretnétek élni, akkor jól teszitek, ha felkészültök arra, hogy érdemesek legyetek a házasság ama formájára, melyet Isten rendelt el – az olyan férfi és nő egységére, akik érdemesek arra, hogy házasságukat a Magasságos templomában szentesítsék. Ahogy az igaz szerelmesek ott térdelnek …, mindegyikük teljes bizonyossággal dédelgetheti a következő dolgokat:

Először is, hogy házasságuk tisztaságban kezdődik. Az egységük áldására érkező gyermekeknek királyi születési jog ígértetik, ami a tiszta test öröklését illeti.

Másodszor, hogy vallásos nézeteik megegyeznek. A gyermeknevelés nehézségeit tovább fokozza az, amikor az édesapa és édesanya különböző nézetet vall a tannal és az egyházi hovatartozással kapcsolatban. (…)

Harmadszor, hogy esküiket az örökkévaló egység tükrében tették, amit jelentéktelen félreértések vagy nehézségek nem tehetnek tönkre.

Negyedszer, hogy az Isten színe előtt kötött és a szent papság által megpecsételt szövetség minden más köteléknél jobban köt.

Ötödször, hogy az így kezdett házasság ugyanolyan örökkévaló, mint a szeretet, ami pedig az emberi lélek Istenhez leginkább hasonló tulajdonsága.

Hatodszor pedig, hogy a családi egység töretlen marad az egész örökkévalóságon át.¹⁷

Javaslatok a tanulmányozáshoz és a beszélgetéshez

Hogyan segíthetünk a fiataloknak megérteni a házassággal járó szent feladatokat? (Lásd 146–147. oldal.) Mit tehetünk annak érdekében, hogy felkészítsük a fiatalokat azokra a kihívásokra, amelyek elkerülhetetlenül együtt járnak a házassággal?
Miért elengedhetetlen fontosságú az erkölcsi tisztaság az örökkévaló házasságra és családra való felkészülés során? (Lásd 147–149. oldal.) Milyen hatással lehet az erkölcstelenség arra, hogy valaki képes-e bölcsen megválasztani örökkévaló társát? Milyen folyamatot kell végigjárnia az embernek ahhoz, hogy teljes mértékben megbánja erkölcstelenségét? Milyen áldásokkal jár az, ha erkölcsileg tiszták maradunk?
McKay elnök azt tanította, hogy a gyermekekre gyakran hatással vannak szüleik házasságkötés előtti tettei (lásd 147–148. oldal). Azon túl, hogy erkölcsileg tiszták maradnak, mit tehetnek még a fiatalok és a szülők, hogy életüket tisztán tartsák és megóvják jövőbeli gyermekeiket?
Miként próbál hatást gyakorolni a média az udvarlással és házassággal kapcsolatos nézeteinkre? Vajon miért hívta fel a figyelmet McKay elnök a túl fiatalon való komoly randevúzás veszélyére? Milyen további óvintézkedéseket kell figyelembe vennie azoknak, akik randevúznak? (Lásd 149–151. oldal.)
Milyen tanácsot adhatnánk olyan fiataloknak, akik azon tűnődnek, vajon szerelmesek-e? (Lásd 150--151. oldal.) Milyen tulajdonságok fontosak egy kapcsolatban?
Mi a házasság célja? (Lásd 146–147. oldal.) Milyen veszélyeket rejt magában a túl korai házasságkötés? Milyen veszélyei vannak a házasságkötés túlzott halogatásának? Honnan tudhatja egy pár, mikor jött el a házasságkötés ideje?
McKay elnök azt tanította, hogy azok, akik a házasságra „isteni intézményként” tekintenek, megerősödnek és útmutatásban részesülnek az udvarlás alatt. Szerinted ez miért van így? Milyen áldásokat láttál mások életében, amikor udvarlásuk alatt is az evangélium normái szerint éltek?
Milyen hasonlóságokat látsz McKay elnök fiataloknak szóló tanításai és A fiatalság erősségéért füzetben olvasható normák között? Hogyan segíthetsz gyermekeidnek megérteni, hogy az egykor neked tanított normák megegyeznek azokkal, amiket most nekik tanítanak?

Kapcsolódó szentírások: Jákób 2:28; Alma 37:37; 39:3–5; T&Sz 132:15–19