13. Fejezet

A templomok szent jelentősége

Teljes szívemből imádkozom azért, hogy az egyház minden tagja és gyermekeik, valamint gyermekeik gyermekei is felismerjék az Úr házában tanított nagyszerű igazságokat.¹

Bevezetés

Amikor 1951-ben David O. McKay lett az egyház elnöke, az egyháznak nyolc működő temploma volt. Közülük négy Utah államban állt, valamint egy-egy Arizonában, Hawaii-on, Idahóban és a kanadai Albertában. 1952 nyarán McKay elnök kilenc európai országot látogatott meg. Ez alatt az utazás alatt választotta ki a svájci és angliai templomok helyét. Ezzel új korszakot nyitott meg, melyben a templom áldásai elérhetővé váltak az Egyesült Államokon és Kanadán kívül is.²

A templom helyének kiválasztásakor és megvásárlásakor McKay elnököt isteni sugalmazás vezérelte. Amikor kiválasztotta a London Templom telkét, a mérnökök húzódoztak, mivel a talajt túlságosan mocsarasnak tartották. Amikor azonban tüzetesebben megvizsgálták a földet, a megfelelő mélységben egy kőzetréteget találtak, ami jó alapot nyújtott a templomnak. Amikor Svájcban McKay elnök és más egyházi vezetők nem tudták megvásárolni az első telket, amelyet kiválasztottak, az Úrhoz imádkoztak segítségért. Hamarosan találtak egy másik telket, ami nagyobb volt, és mégis csak feleannyiba került. Körülbelül ugyanebben az időben váratlanul autópálya-építkezés kezdődött az első telek egy részén, ami még szerencsésebbé tette az új telek megtalálását.³

McKay elnök 1955-ben szentelte fel a Bern Templomot, a London Templomot pedig 1958-ban. Ő szentelte fel továbbá a Los Angeles Templomot (1956-ban), az új-zélandi Hamilton Templomot (1958-ban), valamint a Kaliforniában álló Oakland Templomot (1964-ben) is. McKay elnök vezetése számtalan egyháztag, valamint őseik és utódaik életébe hozott áldást azáltal, hogy szélesebb körben tette hozzáférhetővé a templomokat. A naplójából vett következő részlet tükrözi a templomi munka jelentőségéről való bizonyságát. Ezt írta azon a napon, amikor felszentelte a Bern Templomot: „El akarom hozni a templomot az embereknek!”⁴

David O. McKay tanításai

A templomi felruházás Isten királyságába vezet minket

A templomi „felruházás” … olyan szertartás, amely az ember örök utazásával, valamint végtelen lehetőségeivel és fejlődésével kapcsolatos, amit az igazságos és szeretetteljes Atya biztosít azoknak a gyermekeinek, akiket Ő a saját képmására teremtett – vagyis az egész emberiségnek. Ezért épülnek templomok.⁵

Isten segítsen nekünk megbecsülni Jézus Krisztus mindent magában foglaló visszaállított evangéliumát! Megtalálható benne az élet filozófiája, templomainkban pedig elénk tárul a felruházás, melynek ha engedelmeskedünk, akkor – és ez az én bizonyságom, mert én tudom – az egyén az állati lét legönzőbb, legirigyebb, legellenségesebb és leggyűlöletesebb jellemvonásaiból felemelkedik a legmagasabb lelki szintre, Isten királyságába.⁶

A templomokban a párok és a családok mindörökre össze lehetnek pecsételve

A riporterek, újságírók és általában az emberek egyik legalapvetőbb kérdése ez: „Mi a különbség az Önök templomai és a többi egyházi épületük között?” Ahogy azt az egyház minden tagja tudja, a válasz az, hogy a templomok szent szertartások elvégzésére épülnek – melyek nem titkosak, ám szentek. A templom nem az istenimádat nyilvános helye. Különleges célokból emelünk templomot. Sőt, egy templom felszentelését követően csupán arra érdemes egyháztagok léphetnek be oda.

Jézus Krisztus visszaállított egyházának egyik megkülönböztető jellemvonása a szertartások és ceremóniák örökkévaló természete. Például általában a polgári és a legtöbb egyházi szertartás során a párokat csak a földi életre, e szavak kíséretében adják össze: „míg a halál el nem választ”. A szeretet azonban ugyanolyan örökkévaló, mint az emberi lélek, és ha ez a lélek tovább él a halál után, akkor a szeretet is tovább fog élni.

Mindez érdeklődéssel tölt el szinte minden intelligens tanulmányozót és érdeklődőt, különösen akkor, amikor felismerik azt az igazságot, hogy a szeretet – az emberi lélek Istenhez leginkább hasonló tulajdonsága – ugyanolyan örökkévaló, mint maga a lélek. Így amikor valaki meghal, a benne lévő szeretet tovább él, ha pedig a hívők hisznek a lélek halhatatlanságában, vagy abban, hogy a személyiség fennmarad a halál után is, akkor el kell ismerniük, hogy a szeretet is fenn fog maradni. (…)

Az Üdvözítő úgy rendelkezett, hogy szeressük felebarátunkat, mint önmagunkat. Ha azonban a földi dolgok a mennyei dolgok hasonmásai, akkor a lelkek világában felismerjük majd az ott tartózkodó szeretteinket, és ugyanúgy fogjuk őket szeretni, ahogy itt szerettük őket. Jobban szeretem a feleségemet, mint más embereket. Szeretem a gyermekeimet. Lehet bennem együttérzés; élhet bennem vágy az egész emberiség megsegítésére; ám őt szeretem, aki mellett ülve néztem valamely szerettünket a betegségben vagy talán a halálban. Ezek a tapasztalatok összekötik a szíveket, és csodálatos a szívben dédelgetni azt a gondolatot, hogy a halál nem képes elválasztani az ily módon összekötött szíveket, hiszen ti, férjek, mind fel fogjátok ismerni feleségeteket a másvilágon, és úgy fogjátok szeretni őt, mint itt; és a feltámadásban előjöttök az örök élet megújulására. Miért kellene a halálnak elválasztani benneteket, amikor a szeretet tovább él a halál után?

Nem kell, hiszen amikor Jézus a földön járt, ezt mondta apostolainak: „És néked adom a mennyek országának kulcsait; és a mit megkötsz a földön, a mennyekben is kötve lészen; és a mit megoldasz a földön, a mennyekben is oldva lészen.” (Máté 16:19) A szent papságnak a földre történő visszaállításával az egyház kijelenti, hogy ez a hatalom újra megadatott kiválasztott embereknek, valamint hogy az Úr házában – ahol a házasság szertartását végzik azok, akiknek megfelelő felhatalmazásuk van arra, hogy Urunkat és Üdvözítőnket, Jézus Krisztust képviseljék – a férj és feleség, valamint a szülők és gyermekek közt létrejött egység érvényes az időre és az örökkévalóságra, továbbá hogy az ily módon házasságot kötött egyének számára a család fennáll az egész örökkévalóságon át.⁷

Joseph [Smith], a látnok … kinyilatkoztatta a házassági szövetség örökkévaló voltát, és ez a tan oly gyönyörű, oly logikus, oly messzemenő jelentőségű, hogy ha az emberek teljes egészében magukévá tennék, a társadalom sok jelenlegi gonoszsága megszűnne.⁸

A templomi munka az üdvözülés lehetőségét kínálja azoknak, akik az evangélium ismerete nélkül halnak meg

Amikor egy kínai diák egyik vezető egyetemünk elvégzése után hazatért szülőföldjére, beszédbe elegyedett egy keresztény lelkésszel, aki szintén Kínába tartott. Amikor a lelkész nyomatékosan kihangsúlyozta, hogy csakis Krisztus tanításainak elfogadása révén nyerhet bárki üdvözülést, a [diák] így szólt: „Akkor mi a helyzet azokkal az őseimmel, akiknek soha nem volt lehetősége Jézusról hallani?” A lelkész így felelt: „Akkor ők elvesztek.” A diák erre kijelentette: „Semmi közöm nem lesz egy olyan igazságtalan valláshoz, amely örök kárhozatra ítél olyan férfiakat és nőket, akik ugyanolyan nemesek, mint mi, vagy talán még nemesebbek, ám akiknek soha nem volt lehetősége Jézusról hallani!”

Az, aki megérti az igazságot, ahogy az Joseph prófétának kinyilatkoztatott e tannal kapcsolatban, így válaszolt volna: „Lesz lehetőségük meghallani az evangéliumot, valamint engedelmeskedni minden alapelvnek és helyettesítő által részesülni minden szertartásban. Minden ember itt és ezután is tettei alapján lesz megítélve és megjutalmazva.”⁹

Mivel a bűnbánat és a víz, valamint a Szentlélek általi keresztség elengedhetetlen az üdvözüléshez, azok a milliók, akik soha nem hallottak az evangéliumról, vagy soha nem volt lehetőségük bűnbánatot tartani és megkeresztelkedni, hogyan fognak belépni Isten királyságába? A szeretet Istene bizonyára soha nem lehet megelégedett, ha gyermekei többsége királyságán kívülre reked, és mindörökké tudatlanságban, gyötrelemben vagy a pokolban él. Az ilyen gondolat visszataszító az intelligens elme számára. Másrészről viszont ha ezek a milliók, akik úgy haltak meg, hogy soha nem hallottak az evangéliumról, beléphetnek Isten királyságába anélkül, hogy engedelmeskednének az evangélium alapelveinek és szertartásainak, akkor Krisztus Nikodémusnak mondott szavai [lásd János 3:2–5] nem egy általános és örök igazság kijelentését képezik, valamint Péter pünkösd napján elhangzott szavai [lásd Ap. csel. 2:38] nem bírnak egyetemes vonatkozással, bár világosan ezt mondta: „Mert néktek lett az ígéret és a ti gyermekeiteknek, és mindazoknak, kik messze vannak, valakiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.” [Ap. csel. 2:39]

Nos, Jézus Krisztus evangéliuma azt tanítja, hogy az egész emberiség megváltást nyerhet, ha engedelmeskedik ezen evangélium törvényeinek és szertartásainak [lásd Hittételek 1:3]. Az „egész” szó jelentése nem csupán néhány kiválasztottra korlátozódik; magában foglalja a szerető és isteni Atya minden egyes gyermekét. Mégis százmilliók halnak meg anélkül, hogy valaha is hallottak volna az evangéliumi terv létezéséről.

Minden nemzet és minden faj jogosan tart igényt Isten kegyelmére. Mivel csupán egy üdvözülés-terv létezik, bizonyára kell lennie valamilyen kitételnek, mely által a „megszámlálhatatlan halott” is hallhat róla, és megadathatik nekik a kiváltság, hogy elfogadják vagy elutasítják e tervet. Ezt a tervet nyújtja a halottak megváltásának alapelve. (…)

Pál utalt a [halottakért való] keresztelkedés gyakorlatára, amikor a feltámadás mellett érvelt. Ezt mondta: „Különben mit cselekszenek azok, a kik a halottakért keresztelkednek meg, ha halottak teljességgel nem támadnak fel?” (1 Korinthusbeliek 15:29) (…) Nem kevesen próbálták félremagyarázni [e rész] valódi jelentőségét, ám szövegkörnyezete világosan bizonyítja, hogy az apostolok idején gyakoroltak halottakért végzett keresztelkedéseket, vagyis élőket merítettek a víz alá azok helyett és javára, akik meghaltak – nem azokért, akik „meghaltak a bűnöknek”, hanem akik „átléptek a túloldalra”.

1836. április 3-án a Kirtland Templomban Illés próféta megjelent Joseph Smith-nek és Oliver Cowderynek, hogy átadja nekik „a papság hatalmait”, amelyek feljogosítanak a halottakért végzett munkára. E „kulcsok” Malakiás jövendölésének beteljesedésére lettek visszaállítva:

„Ímé, én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja. És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jőjjek és meg ne verjem e földet átokkal.” (Malakiás 4:5–6) Az atyák és a gyermekek szíve egymás felé fog fordulni, amikor a lelkek világában az atyák, hallván az evangéliumot prédikálni és felismervén, hogy engedelmeskedniük kell szertartásainak, tudják, hogy gyermekeik a földön elvégzik értük e szertartásokat.

A halottakért végzett minden ilyesfajta munka a templomokban zajlik, melyeket ilyen célokra szenteltek fel és választottak el, valamint ahol megfelelő feljegyzéseket vezetnek, és ahol mindent szentnek tekintenek.

Az utolsó napi szentek templomépítő néppé lettek, mivel rajtuk nyugszik a felelősség, hogy elvégezzék az evangéliumi szolgálat e fontos részét.¹⁰

Lehetőségetek van arra, hogy összegyűjtsétek elődeitek nevét, akik ha helyettes által részesülnek a keresztségben, Isten királyságának tagjaivá válhatnak a másvilágon úgy, ahogy mi annak tagjai vagyunk itt.

E tantétel és gyakorlat visszaállítása óta az egyháztagok lelkesen kutatják át a világ feljegyzéseit, hogy megtalálják elődeik történetét, akik ezáltal helyettesek révén részesülhetnek Krisztus evangéliumának áldásaiban. E munkához kapcsolódóan az egyház kiterjedt genealógiai szervezetet tart fenn.¹¹

A halottak megváltásának alapelvében megnyilvánul az evangélium megváltó erejének teljessége, valamint az, hogy az Üdvözítő tanításai az egész emberiségre vonatkoznak. Igaz az, hogy „nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk” [Ap. csel. 4:12]. A Magasságos Isten papsága által végzett minden szertartás olyan örökkévaló, mint a szeretet; olyan átfogó és maradandó, mint az élet; és a nekik való engedelmesség révén az egész emberiség – élők és holtak egyaránt – beléphet Isten királyságába, és mindörökké ott lakozhat.¹²

Érdemesen kell a templomba lépnünk, és hűnek kell maradnunk az ott kötött szövetségekhez

Azok, akik a templomba lépnek, olyan ajánlással teszik azt, amely megerősíti, hogy igaz keresztények, az egyház hithű tagjai, becsületesek embertársaikkal, és összhangban élnek Jézus Krisztus evangéliumának eszméivel.¹³

A [templomi] házasságkötés előtt szükséges, hogy a fiatalember és az ifjú hölgy ajánlást kapjon a püspöktől. (…) Ott, a papság színe előtt, mielőtt magukra vennék a házasság szövetségét, a fiatalok útmutatást kapnak az előttük álló kötelesség szentségét illetően, továbbá meghatározzák, felkészültek-e arra, hogy teljes szentségben és tisztaságban Isten oltára elé járuljanak, hogy ott megpecsételjék esküiket és szerelmüket.¹⁴

A templomban kötött házasság az egyik leggyönyörűbb dolog az egész világon. A párt a szeretet vezérli oda, mely az emberi lélek Istenhez leginkább hasonló tulajdonsága. (…) Együtt állnak az Úr házában, hogy tanúsítsák és megfogadják előtte, hogy hűek lesznek az aznap kötött szövetségekhez, és mindketten csakis egymáshoz ragaszkodnak, senki máshoz. Ez a házasság legmagasabb eszménye, ami valaha is adatott az embernek. Ha ezeket a szövetségeket olyan szentnek tartják, mint amilyen szentnek a szent szövetségeket tartani kell, akkor kevesebb összetört szív lesz a feleségek és a férjek között. A szövetség szent dolog. (…) Tartsátok meg igaznak, és legyetek hűek hozzá!¹⁵

Azok, akik szövetségeket kötnek szeretteik javára, és részt vesznek a házasság legmagasztosabb eszményében, ami valaha is adatott az embernek, a lélekben fognak járni, és nem a test örömeit fogják keresni. Hűek lesznek az Isten házában kötött szövetségekhez.¹⁶

„Szellemem nem lesz mindig az emberekkel” (T&Sz 1:33), mondja az Úr. „Lelkem nem fog tisztátalan hajlékban lakozni.” Aki megpróbál kettős életet élni, aki valóban kettős életet él, megszegi szövetségeit, és egy író szavait idézve: „vagy tökfilkó, vagy bolond”. Gyakran mindkettő, mert saját maga használja szabad akaratát arra, hogy szenvedélyeit kielégítse, javait kicsapongó életre fecsérelje, és megszegje azokat a szövetségeket, amelyeket Isten házában kötött.¹⁷

Felelősek vagyunk azért, hogy a templom áldásai mindenki számára elérhetők legyenek

Az emberiség üdvözülésére és felmagasztosulására emelt templomaink fontos szerepet játszanak az üdvözülés örökkévaló tervének véghezvitelében. Atyánk minden gyermekére az örök fejlődés ugyanazon törvényei vonatkoznak, akár halandó, akár lelki létben élnek. Az ilyesfajta egyetemes követelmény isteni igazságot tükröz. (…)

Jézus Krisztus visszaállított egyháza az a Mennyei Atyánk által adott terv, mely révén minden önálló gondolkodásra képes emberi lény Istennel munkálkodhat lelke boldogságáért és üdvözüléséért. Az értelem és az igazság megköveteli az örök alapelvek egyetemes alkalmazását, valamint a szertartások elvégzését a halandóságban és a lelkek világában élő emberek számára.

Egyedül így teljesedhet be Isten műve és dicsősége az ember halhatatlanságára és örök életére vonatkozóan.

Az üdvözülés örökkévaló terve közvetlen kinyilatkoztatás útján adatott Joseph Smith prófétának az Atyától és a Fiútól; az alapelvekben és szertartásokban való eljárásra adott isteni felhatalmazás azokon a férfiakon nyugszik, akik most a kinyilatkoztatott egyház sorsát irányítják.¹⁸

Az egyik legnagyobb felelősségünk az, hogy a távoli földeken élő hithű egyháztagok számára elérhetővé tegyük az Úr megfelelő házait. Sok tízezren közülük nem tudnak eljutni oda, ahol templomok állnak, ahol részesülhetnének a felruházás áldásaiban, valamint az időre és az örökkévalóságra hozzájuk pecsételhetnék feleségüket és gyermekeiket. Kötelességünk tehát elvinni hozzájuk a templomot!¹⁹

Ó, mily csodás is az evangélium! Mily nagy felelősségünk, hogy a világnak is bepillantást nyújtsunk nagyságába, teljességébe, isteni mivoltába! Teljes lelkemmel azért imádkozom, hogy templomaink további érdeklődést és vágyat sugározzanak Isten akaratának megismerésére azoknak a nemes emberek ezreinek és tízezreinek szívében, akik meg akarják ismerni az igazságot. Isten segítsen mindannyiunknak növelni arra való képességünket, hogy elterjesszük ezt az igazságot, és segítsünk az emberiségnek megismerni azt!²⁰

Javaslatok a tanulmányozáshoz és a beszélgetéshez

Miért életbevágó fontosságú, hogy elnyerjük a templom szertartásait, valamint hogy megkössük és betartsuk az azokhoz társuló szövetségeket? (Lásd 135–137., 140–141. oldal.)
Miként vezethet minket az örök élethez a templomi felruházás? (Lásd 135. oldal.) Miért fontos gyakran ellátogatni a templomba? Milyen áldásokat kaptál amiatt, hogy részt vettél a templom szertartásaiban és szövetségeiben? Szerinted miért fontos elnyerni ezeket a szertartásokat és szövetségeket, mielőtt az ember missziót szolgál vagy örökkévaló családot alapít?
Mi kell ahhoz, hogy a házasság és a családi kapcsolatok az örökkévalóságban is folytatódjanak? (Lásd 135–137. oldal.) Milyen hatással kellene lennie az örökkévaló házasság és család tanának a házastársunkkal és gyermekeinkkel való kapcsolatunkra? Miként segítene az e tan iránti nagyobb fokú engedelmesség megszüntetni a „társadalom sok jelenlegi gonoszságát”?
Milyen felelősségünk van a halottak megváltásában? (Lásd 137–139. oldal.) Milyen módon vehetsz részt a halottakért végzett munkában?
Miként mutatkozik meg a templomokban Isten minden gyermeke iránti szeretete? (Lásd 137–139. oldal.) Hogyan tükrözi a templomi munka az üdvözülés tervének egyetemes természetét? (Lásd 137–139. oldal.)
Mi a templomi ajánlás célja? (Lásd 140. oldal.) Miért elengedhetetlen az egyéni érdemesség a templomba való belépéshez? Milyen áldásokban részesülünk, ha hűek maradunk templomi szövetségeinkhez? Miért fontos érvényes templomi ajánlás birtokában lenni még akkor is, ha körülményeink nem teszik lehetővé számunkra azt, hogy gyakran vagy valaha is ellátogassunk a templomba?
Mit tehetünk azért, hogy a templom áldásai mindenki számára elérhetők legyenek? (Lásd 141–142. oldal.)

Kapcsolódó szentírások: 1 Korinthusbeliek 15:29; T&Sz 124:37–41; 128:1, 15–24; 131:1–4; 132:19; 138:28–37, 57–60