8. Fejezet

Az ima ereje

Isten ott lesz, hogy vezesse és irányítsa azokat, akik „hittel, teljes szívükkel és teljes lelkükkel keresik Őt”¹.

Bevezetés

1921 tavaszán elder David O. McKay és Hugh J. Cannon testvér az egyház misszióit végigjáró útjuk során Új-Zélandra látogattak. Az egyik vasárnapra elder McKay volt beosztva, hogy a szentek délutáni konferenciáján beszéljen. Amikor azonban aznap reggel felébredt, betegnek érezte magát, és annyira be volt rekedve, hogy alig tudott suttogásnál hangosabban megszólalni. Mégis azzal a hittel ment a konferenciára, hogy képes lesz átadni üzenetét. Később ezt jegyezte fel:

„Ezernyi ember … gyűlt össze a délutáni ülésre. Kíváncsian, nagy elvárásokkal érkeztek. Kötelességem volt átadni nekik egy üzenetet, de nemcsak túlságosan be voltam rekedve ahhoz, hogy beszéljek és a tömeg meghalljon, hanem még beteg is voltam.

Azonban szívem legalázatosabb imájával, amiben isteni segítségért és útmutatásért esedeztem, felálltam, hogy eleget tegyek kötelességemnek. Hangom feszes és reszelős volt. (…)

Aztán olyasmi történt, ami azelőtt még soha nem esett meg velem. Mindazzal a buzgalommal és szenvedélyességgel vágtam témámba, amivel csak tehettem, és olyan hangosan beszéltem, amennyire csak lehetséges volt. Amikor azt éreztem, hogy hangom egyre tisztább és egyre zengőbb, hamarosan megfeledkeztem arról, hogy egyáltalán van hangom, és egyedül arra az igazságra összpontosítottam, amelyet szerettem volna, ha hallgatóim megértenek és elfogadnak. Beszédemet negyven percig folytattam, és amikor befejeztem, hangom olyan zengő és tiszta volt, mint bármikor máskor. (…)

Amikor elmondtam Cannon testvérnek és néhány más testvérnek, milyen buzgalommal imádkoztam azért az áldásért, amely meg is adatott nekem, ő így felelt: ’Én szintén imádkoztam – egész életemben még soha nem imádkoztam ilyen buzgalommal egy beszélőért sem!’”²

David O. McKay tanításai

Isten személyes Lény, aki elé járulhatunk imában

Gyermekkoromtól szívemben őriztem azt az igazságot, hogy Isten személyes lény, és valóban a mi Atyánk, aki elé járulhatunk imában, melyre választ kaphatunk. Életem egyik legdrágább élményeként őrzöm azt a tudást, hogy Isten meghallja a hit imáját. Igaz, hogy az imáinkra adott válaszok talán nem mindig közvetlenül és azonnal jönnek, és talán nem olyan módon, ahogy várnánk, ám bizonyosan jönnek, méghozzá olyan időben és módon, amely a leginkább megfelel az esdeklőnek.

Voltak már olyan alkalmak azonban, amikor közvetlen és azonnali bizonyosságot kaptam arról, hogy kérésem megadatik. Különösen egy alkalommal a válasz olyan világosan érkezett, mintha Mennyei Atyánk mellettem állt volna és Ő mondta volna a szavakat. Ezek az élmények lényem részét képezik, és ennek így is kell maradnia, amíg csak emlékezetem és intelligenciám fennáll. Épp ilyen valósnak és épp ily közelinek tűnik számomra a világ Üdvözítője.

Érzem, úgy, ahogy még soha nem éreztem, hogy Isten az Atyám. Ő nem csupán egy megfoghatatlan hatalom, nem egy erkölcsi hatás a világon, hanem személyes Isten, akinek teremtő ereje van, aki a világ kormányzója és lelkünk irányítója. Szeretném, ha minden ember, különösen pedig az egyház fiataljai olyan közel éreznék magukat Mennyei Atyánkhoz, hogy naponta közelítenének felé – nemcsak nyilvánosan, hanem magukban is. Ha népünknek meglesz ez a hite, akkor nagy áldások adatnak nekik. Lelkük hálaadással telik meg mindazért, amit Isten értük tett, és látni fogják, milyen bőséges kegyekben részesülnek. Nem képzelgés, hogy Isten elé járulhatunk, Tőle világosságot és útmutatást kaphatunk, valamint hogy Szentlelke megvilágosíthatja elménket és átjárhatja lelkünket.³

Amikor este letérdeltek imádkozni, érzitek Isten közelségét? Érzitek-e, hogy személye meghallgat benneteket? Érzitek az erőt, mely talán úgy működik, mint a rádió, vagy talán egy még annál is hatalmasabb erőt, mely által érezhetitek, hogy vele kommunikáltok?⁴

Szeretném, ha Izráel fiatal férfiai olyan közel éreznék magukat [Istenhez], hogy naponta elé járulnának, nem csupán nyilvánosan, hanem magukban is. Szeretném, ha olyan bizodalommal lennének iránta, amilyennel egy vak kislány volt édesapja iránt. Az [édesapja] ölében utazott a vonaton, és egy mellettük ülő barátjuk azt mondta: „Pihenj egy kicsit!” – majd az ölébe vette a kisgyermeket. Az apa azt kérdezte a kislánytól: „Tudod, ki tart most?” „Nem – felelte a kislány –, de te tudod.” Ó, milyen bizodalma volt e gyermeknek az édesapjában! (…) Ugyanilyen valósnak kell lennie annak a bizodalomnak, amellyel az utolsó napi szent fiúk és lányok viseltetnek Mennyei Atyjuk iránt.⁵

Jó dolog, ha a fiúk és lányok megtanulják, hogy Istenhez tudnak fordulni imában. Ti, egyetemi hallgatók, megtanuljátok ezt, ahogy minden más iskolába járó diák is megtanulja, amikor nehézségeitek vannak, hogy segítséget és útmutatást kaphattok, ha őszintén kéritek. Talán úgy keltek fel, mint néhányunk még fiatal korunkban, azt érezve, hogy imáitokra nem kaptok választ, de egy nap felismeritek a tényt, hogy Isten igenis megválaszolta imáitokat, úgy, ahogy egy bölcs szülő tette volna. Az ifjúság egyik legcsodásabb kincse az az érzés, hogy odamehettek Atyánkhoz, és kiönthetitek neki a szíveteket.⁶

Az ima több, mint puszta szavak; hitet, erőfeszítést és megfelelő hozzáállást kíván

Az ima egy vágyakozó, szerető szív lüktetése a Végtelennel összhangban. A lélek üzenete közvetlenül egy szerető Atyának. Nyelvezete nem csupán szavakból áll. (…)

A hatékony ima első és legalapvetőbb ismérve a hit. Az Istenbe vetett hit békességet hoz a léleknek. Az arról való bizonyosság, hogy Isten a mi Atyánk, akihez vigaszért és útmutatásért fordulhatunk, a vigasz csalhatatlan forrása.

Egy másik elengedhetetlen ismérv az áhítat. Ezt az erényt jól szemlélteti az Üdvözítő mintaként adott imája, melyben ezt mondta: „Szenteltessék meg a te neved.” [Máté 6:9] Ennek az alapelvnek kell megmutatkoznia az osztálytermekben, különösen pedig imádatunk házaiban.

A harmadik elengedhetetlen elem az őszinteség. Az ima a lélek vágyódása. Az őszinte imádság azt sugallja, hogy amikor valamilyen erényért vagy áldásért fohászkodunk, akkor meg kell dolgoznunk azért az áldásért és ki kell fejlesztenünk azt az erényt.

A következő alapvető elem a hűség. Miért is imádkoznánk, hogy jöjjön el Isten királysága, ha szívünkben nem lenne vágy és hajlandóság arra, hogy segítsünk annak megalapításában? Ha azért imádkozunk, hogy legyen meg az Ő akarata, de nem próbálunk a szerint élni, akkor eleve negatív választ kapunk. Nem adnátok meg valamit egy olyan gyereknek, aki ilyen hozzáállást tanúsítana a hozzátok intézett kérésben. Ha valamilyen ügy vagy kezdeményezés sikeréért imádkozunk, akkor nyilvánvalóan szimpatizálunk vele. A hűtlenség netovábbja azért imádkozni, hogy legyen meg Isten akarata, majd életünket nem hozni összhangba azzal az akarattal.

Az utolsó erény az alázat. (…) Az alázat alapelve és az ima arra indítja az embert, hogy érezze az isteni útmutatás szükségét. Az önellátás erény, ám azzal együtt kell járnia annak a tudatnak, hogy szükség van magasabb rendű segítségre – annak a tudatnak, hogy amikor szilárdan a kötelesség útján járunk, lehetséges, hogy helytelen lépést fogunk tenni, és ezzel a tudattal együtt jár az ima, a könyörgés, hogy Isten sugalmazása segítsen elkerülnünk azt a helytelen lépést.⁷

Az ima az otthonban az Istenbe vetett hitre tanítja a gyermekeket

Ha megkérditek tőlem, hol szereztem először megingathatatlan hitet Isten létezésében, azt felelném: gyermekkori otthonomban – amikor apa és anya minden reggel és este maguk köré hívták gyermekeiket, és Isten áldását kérték házuk népére és az emberiségre. Őszinteség volt annak a jóságos pátriárkának a hangjában, ami kiolthatatlan nyomot hagyott gyermekei lelkében, és anya imái is hasonlóképpen nagy hatással voltak ránk. Azt kérem ma este, hogy az egyházban minden apa bizonyosodjon meg afelől, hogy teljes őszinteséggel elmélyíti gyermekeiben Isten létezésének valóságát, valamint annak valóságát, hogy Isten irányítja és védelmezi gyermekeit. Tiétek e felelősség! Az otthon a társadalom egyik egysége, méghozzá alapvető egysége. Mielőtt hallottam volna édesapámat tanúságot tenni arról, hogy mennyei hangot hallott, már akkor is tudtam, hogy Alkotójához közeli életet él.⁸

Az utolsó napi szent gyermekeket megtanítják arra, hogyan ismerjék fel [Istent], és hogy olyan személyként imádkozzanak hozzá, aki képes meghallgatni, hallani és érezni ugyanúgy, ahogy egy földi apa képes meghallgatni, hallani és érezni. Édesanyjuktól és édesapjuktól lényük belsejébe szívták a valós bizonyságot, hogy ez a személyes Isten ismét szólt ebben a sáfárságban. Valóság rejlik ebben.⁹

Kijelentem, hogy ahol a gyermekek Örökkévaló Atyánk szoros közelségében nőnek fel, abban az otthonban nem lehet sok bűn vagy gonoszság. Amikor egy láztól forró, szenvedő kisgyermek feltekint édesapjára, és egyszerű hittel azt kéri: „Apa, áldj meg!”, el szeretném mondani, hogy az ilyen otthonokból emelkedik ki bármely nemzet ereje és dicsősége. És ilyenek az utolsó napi szentek otthonai.¹⁰

„Uram, taníts minket imádkozni” – ez volt a Mester tanítványainak alázatos könyörgése [lásd Lukács 11:1]. Gyermeki alázattal helyes útmutatásra törekedtek, kérésük pedig nem volt hiábavaló.

Az egykori tanítványokhoz hasonlóan időnként a gyermekek is mélységesen érzik az isteni útmutatás és vigasz szükségét, ám vágyódásukat nem öntik szavakba. Ezért adta a szülőknek az Úr azt a kötelességet, hogy tanítsák meg gyermekeiket imádkozni [lásd T&Sz 68:28].

A kisgyermekek életében ugyanolyan valós az aggodalom, a tanácstalanság és a bánat, mint a felnőttekében, és a gyermekek is jogosultak arra a vigaszra, enyhülésre és útmutatásra, amely Istentől kapható ima által.

Ám ezen felül a hit, őszinteség és maradandó bizalom szemszögéből tekintve az ártatlan gyermekek imája bizonyos, hogy hamar készséges válaszra talál szerető Atyjuktól.¹¹

Isten sugalmazása látszik abban, hogy az utolsó napi szentektől azt kívánják, tartsák otthonukat sértetlennek, és gyermekeiknek tanítsák meg Jézus Krisztus evangéliumának alapelveit. Nos, ez alatt nem azt értem, hogy az ilyesfajta tanítást kötötten vagy bármi módon ellenszenvesen kell végeznünk. Azt értem ez alatt, hogy Jézus Krisztus evangéliumának ragyognia kell minden otthonban; hogy az esti és reggeli imát őszintén kell felajánlani; és hogy a gyermekeknek minden nap fel kell ismerniük, hogy otthonunkban vágyunk Isten jelenlétére. Ha be tudjuk hívni oda az Üdvözítőt, tudhatjuk, hogy az angyalok nemcsak készségesen, hanem buzgón fogják védelmezni fiainkat és lányainkat. Úgy hiszem, a legtöbb otthonban megtanítják a kisfiúknak és kislányoknak, hogy imádkozzanak, mielőtt este ágyba bújnak. Azt is gondolom azonban, hogy túlságosan általános a reggeli imák elhanyagolása. De ha jól belegondolok, fiainknak és lányainknak az ébrenlét óráiban nagyobb szüksége van Isten védelmére és Szentlelkének útmutatására, mint akkor, amikor alszanak.¹²

Eleget tesztek-e Krisztus intésének, hogy imádkozzatok az Atyához és tanítsátok meg gyermekeiteket imádkozni, hogy az isteniség, valamint az Isten és műve iránti áhítat minden nap elmélyülhessen gyermekeitek szívében? Ennek így kellene lennie minden otthonban. És ne csak magatokért imádkozzatok, hanem imádkozzatok ellenségeitekért is!¹³

Szülők, ha mást nem is tesztek, reggelente térdeljetek le gyermekeitekkel! Tudom, hogy reggeleitek meglehetősen elfoglaltak, … de legyen idő arra, hogy letérdeljetek és Istent meghívjátok otthonotokba! Az ima erőteljes hatalom.¹⁴

Jöjjenek a szülők és a gyermekek Isten színe elé a családi ima által!¹⁵

Az ima sok nagyszerű áldással jár

Az imák hatalmát példázza az egyházban számomra az a levél, melyet tegnap kaptam régi lakhelyemről, egy volt szomszédomtól. Éppen a teheneit fejte, amikor az istállóban lévő rádiója bemondta, hogy [George Albert] Smith elnök elhunyt. Átérezte, mit is jelent ez korábbi földijének, és istállójából átment a házba, hogy elmondja feleségének. Azonnal összehívták kisgyermekeiket is, és ott, abban a szerény hajlékban, minden más tevékenységüket felfüggesztve a család letérdelt és imát mondott. E jelenet jelentőségének megértését rátok hagyom. Szorozzátok ezt meg százezer, kétszázezer, félmillió otthonnal, és lássátok az egységben és imában rejlő erőt, valamint az egyház szervezetében rejlő támogató hatást!¹⁶

Ha el tudjuk érni, hogy fiataljainknak legyen … hite és így járuljanak Istenük elé titkosan, legalább négy nagyszerű áldás éri őket itt és most. Az első a hála – hála a korábban észre nem vett áldásokért. Lelkük hálával telik el mindazért, amit Isten értük tett. Úgy találják majd, hogy gazdag kegyekkel áldattak meg. A fiatal férfi, aki becsukja maga mögött az ajtót, összehúzza a függönyt, és csendben felkészül, hogy Istenhez könyörögjön segítségért, először öntse ki lelkét hálában az egészségért, a barátokért, a szerettekért, az evangéliumért, Isten létének megnyilvánulásaiért, amint az látható a sziklákban, a fákban, a kövekben, a virágokban és körülötte mindenben. Először össze kell számolnia, hány áldás érte őt, és meglátja majd, mit ér az Úr ereje [lásd „Mikor sorsod rosszra fordul”, Egyházi énekek, 12. o.].

Az ima második áldása az útmutatás. Nem tudom elképzelni, hogy egyetlen fiatal férfi is letérne a helyes útról, ha minden reggel letérdel ágya mellé és Istenhez imádkozik, hogy segítsen neki szeplőtelennek maradni a világ bűneitől. Azt hiszem, egyetlen fiatal lány sem esik nagy hibába, ha reggelente letérdel és imádkozik, hogy az eljövendő nap során tiszta és szeplőtelen maradhasson. Nem gondolom, hogy egyetlen utolsó napi szent is ellenséges érzéseket fog táplálni a szívében, ha őszintén, titkosan imádkozni fog Istenhez, hogy vegyen ki szívéből minden irigy vagy rosszindulatú érzést, amit talán valamely embertársa iránt érez. Útmutatás? Igen, Isten ott lesz, hogy vezesse és irányítsa azokat, akik „hittel, teljes szívükkel és teljes lelkükkel keresik Őt”.

A harmadik áldás a magabiztosság. Diákok ezrei és tízezrei küszködnek szerte ebben az országban azzal, hogy elvégezzék iskolájukat. Tanítsuk meg ezeknek a diákoknak, hogy ha sikerrel akarnak járni a tanulásban, akkor Istenüket kell keresniük, hogy a világon ismert legnagyszerűbb tanító mellettük állhasson, és vezethesse őket! Amint a tanulók úgy érzik, hogy imában az Úrhoz fordulhatnak, magabiztosságra tesznek szert, hogy képesek megtanulni a leckéket, képesek megírni a beszédeiket, képesek kiállni diáktársaik elé, és félelem vagy kudarc nélkül átadni üzenetüket. A magabiztosság őszinte ima által adatik.

Végül pedig sugalmazást fognak kapni. Nem képzelgés, hogy Isten elé járulhatunk, Tőle világosságot és útmutatást kaphatunk, valamint hogy Szentlelke megvilágosíthatja elménket és átjárhatja lelkünket. (…) Joseph Smith tudta ezt, és Joseph próféta sugalmazottságának bizonysága, bizonyítéka megnyilvánul mindenkinek, aki kinyitja a szemét, hogy lásson, és a szívét, hogy értsen.¹⁷

Javaslatok a tanulmányozáshoz és a beszélgetéshez

Hogyan erősítette meg az ima az Istennel való kapcsolatodat? Miért fontos tudni, hogy Mennyei Atyádhoz imádkozol, akinek a képmására teremtettél? (Lásd 78–79. oldal.)
Milyen módon válaszol Isten az imákra? (Lásd 78–79. oldal.) Miért tűnik úgy, hogy néhány imára nem adatik azonnali válasz? Milyen áldásokban volt részed a megválaszolt imákkal kapcsolatban?
Milyen tulajdonságokat vagy hozzáállást vehetünk fel, amely segíteni fog, hogy imáink őszintébbek és jelentőségteljesebbek legyenek? (Lásd 79–80. oldal.) Hogyan készülhetünk fel lelkileg, mielőtt imádkozunk?
Hogyan taníthatják meg a szülők imádkozni a gyermekeiket? (Lásd 80–82. oldal.) Miként lehet hatással a gyermekek életére az egyéni és családi ima az otthonban? (Lásd 80–82. oldal.) Miért olyan jelentős a napi ima a családok megerősítésében és egységesítésében?
Milyen áldásokat kaphatunk a rendszeres ima miatt? (Lásd 83–84. oldal.) Mit tehetünk azért, hogy imáink jelentőségteljesebbek legyenek ahelyett, hogy gépiesen ismételgetnénk mindig ugyanazokat a dolgokat?
Miként segíthet az őszinte, buzgó ima megtisztítani a lelkünket a mások iránti barátságtalanság és rosszindulat érzésétől?

Kapcsolódó szentírások: Máté 21:22; Jakab 5:16; 2 Nefi 32:8–9; Alma 17:3; 34:17–28; 3 Nefi 18:18–21; T&Sz 19:38