11. Fejezet

A Bölcsesség szava szerint élni

A Bölcsesség szava életbevágó része az evangéliumnak, ami „Istennek hatalma az idvességre”, a fizikai üdvösségre éppúgy, mint a lelkire.¹

Bevezetés

McKay elnök azt tanította és arról tett tanúságot, hogy a Bölcsesség szava parancsolatként adatott az Úrtól, hogy mind fizikailag, mind lelkileg megáldjon minket. Tanításaiban és tetteiben szigorúan engedelmeskedett ennek a parancsolatnak. Hollandia királynőjénél 1952-ben tett látogatásuk során McKay elnöknek és feleségének érdekes élményben volt része. A királynő félórás találkozót tervezett velük. McKay elnök gondosan figyelt az időre, és a fél óra leteltével udvariasan felállt, köszönetet mondott a királynőnek és elindult kifelé. A királynő így szólt: „McKay úr, üljön vissza! Jobban élveztem ezt a harminc percet, mint bármely harminc percet már jó ideje! Kérem, maradjon még egy kis ideig!” McKay elnök újra helyet foglalt. Akkor behoztak egy asztalkát, a királynő pedig három csészébe teát töltött. Az egyiket odanyújtotta McKay elnöknek, a másikat McKay nőtestvérnek, egyet pedig megtartott magának. Amikor a királynő észrevette, hogy egyik vendége sem itta meg a teát, azt kérdezte: „Hát nem isznak meg egy csésze teát a királynővel?” McKay elnök így válaszolt: „El kell mondanom önnek, hogy népünk nem hisz az élénkítő szerek fogyasztásában, és úgy tartjuk, a tea is élénkítő szer.” A királynő így felelt: „Hollandia királynője vagyok. Úgy érti, nem fogyaszt el egy csésze teát még Hollandia királynőjével sem?” McKay elnök válasza így hangzott: „Vajon Hollandia királynője arra kérné egymillió-háromszázezer ember vezetőjét, hogy tegyen meg valami olyasmit, amiről azt tanítja népének, hogy ne tegyék?” „Ön csodálatos ember, McKay elnök – mondta az uralkodó. – Természetesen nem kérem ilyesmire.”²

David O. McKay tanításai

A Bölcsesség szava világos parancsolat, mely kinyilatkoztatás által adatott az Úrtól

1833. február 27-én Joseph Smith próféta megkapta a Tanok és szövetségek 89. részében feljegyzett kinyilatkoztatást. (…) Szeretnék felolvasni néhány [verset] ebből a részből:

„Íme, bizony, így szól az Úr: Az utolsó napokban alattomos emberek szívében lakozó gonoszságok és cselszövések miatt figyelmeztetlek, és előre figyelmeztetlek benneteket, e kinyilatkoztatás útján adott a bölcsességnek ezen szava által.

Hogy amennyiben valaki közületek bort vagy erős italt iszik, íme, az nem jó, és nem is helyes Atyátok szemében, kivéve, amikor gyülekezetetekben úrvacsorához jöttök össze őelőtte.

És íme, az bor legyen, igen, tiszta bor, amelyet ti magatok készítetek a szőlőtő gyümölcséből.” [T&Sz 89:4–6] (…)

Különösképp erre a mondatra szeretném felhívni a figyelmet: „Amennyiben valaki közületek bort vagy erős italt iszik, íme, az nem jó, és nem is helyes Atyátok szemében.” Így hangzik Isten szava e nemzedék népéhez. Éppoly erőt rejt magában, mint az Üdvözítő e szavai: „Ha valaki cselekedni akarja az ő akaratát, megismerheti e tudományról, vajjon Istentől van-é, vagy én magamtól szólok?” [János 7:17] Utolsó napi szentek, ti tudjátok, hogy igaz az Üdvözítő e kijelentése! Tanúságunkat tesszük, hogy ha valaki Isten akarata szerint cselekszik, akkor bizonyságot fog kapni szívében és életében, hogy Jézus Krisztus evangéliuma igaz. Elfogadjuk az Üdvözítő e szavait: „Ha meg nem tértek, mindnyájan, hasonlóképen elvesztek.” [Lukács 13:3] Ezeket az örök igazságokat, amelyek oly velősen vannak megfogalmazva, igaznak fogadjuk el. Lehet, hogy talán nem élünk teljes mértékben azok szerint, ám népként elfogadjuk azokat, hiszen azok Isten szavai. Ugyanilyen erősen és ugyanilyen örökkévalón áll ez az igazság: „Erős italok nem valók a gyomornak.” [T&Sz 89:7] Mégis [sok év] telt már el, mely idő folyamán ez a tan hirdetve lett minden héten, ha nem minden nap Izráel némely gyülekezetében, és mégis találunk néhányakat köreinkben, akik tetteik által azt mondják, hogy igenis a gyomornak valók!

Ennek a résznek a tanulmányozásakor örülök, hogy azt látom, hogy az Úr nem azt mondta: „Erős italok mértéktelenül fogyasztva nem a gyomornak valók”, vagy: „Az ittasság nem helyes.” Tegyük fel, hogy az Úr kissé tompítana ezen a kifejezésen, és kissé átalakítva ezt mondaná: „Erős italok mértéktelenül, illetve nagy mennyiségben fogyasztva nem a gyomornak valók.” Milyen hamar igazolni is tudnánk magunkat, hogy egy kevéske ital nem árt! Ám más örök igazságokhoz hasonlóan ez is mindenféle jelző nélkül áll: erős italok nem a gyomornak valók.³

Úgy vélem, a dohány olyan bűn, melytől úgy kellene óvakodni, mint a csörgőkígyó marásától. (…) Az Úr kijelentette, hogy a dohány nem az embernek való. Ennek elégnek kellene lennie az utolsó napi szentek számára!⁴

Az egyház azon tagjai, akik függőséget alakítottak ki a dohányzás, illetve a teázás vagy kávézás terén, esetleg mindkettő kapcsán, hajlamosak indokokat keresni azon élvezetükre, melyről az Úr világosan megmondta, hogy nem jók az embernek. Amikor erre törekednek, egyedül az Úr azon szavaiba vetett hitük gyengeségét teszik szemlére, amelyeket intésként és „bölcsességként” kaptak, és amelyeknek ha engedelmeskednek, áldásban részesülnek ugyanolyan bizonyosan és biztosan, mintha azt mondta volna: „Ne tegyétek!”⁵

A Bölcsesség szavának való engedetlenség káros fizikai és lelki következményekkel jár

Van egy olyan anyag a teában és a kávéban, ami ha az emberi szervezetbe jut, hajlamos felerősíteni a szívverést, ez pedig felgyorsítja a vérkeringést és a lélegzést. Ettől a test felmelegszik és felélénkül. Bizonyos idő elteltével azonban ez az ideiglenes felpezsdülés elmúlik, a testnek pedig valójában nagyobb szüksége van pihenésre és helyreállásra, mint az ital bevitele előtt. Az élénkítő szerek olyanok a testnek, mint az ostor a kullogó lónak: hirtelen kiugrást idéz elő, ám nem nyújt tartós erőt és természetes táplálékot. Az ostorozás gyakori megismétlése csak még lomhábbá teszi a lovat, az erős italok, a dohány, a tea és kávé rendszeres használata pedig csupán egyre gyengébbé teszi a testet, így az egyre jobban fog függeni azoktól az élénkítő szerektől, amelyekhez már hozzászokott.

Az Úr azt mondta félreérthetetlen szavakkal, hogy ezek a dolgok nem jók az embernek. A tudomány is megerősíti ezt. Ám már egyedül Isten szavainak elegendőnek kell lenniük minden igaz utolsó napi szent számára.⁶

Az mutatja meg az adott ember jellemének nagyságát, hogy miként reagál vágyaira és ösztöneire, amikor azokat felserkentik. Az ilyen reakciókban tárul fel az ember ereje, hogy uralja azokat, vagy kényszerű szolgasága, hogy engedjen azoknak. A Bölcsesség szavának az a része tehát, mely a mámorító, kábító és élénkítő szerekre utal, mélyebbre hatol, mint pusztán a testre kifejtett rossz hatás, és magának a jellem építésének gyökerét támadja meg. (…)

Az utóbbi száz év során a tudomány csodálatos előmenetele lehetővé tette az ember számára, hogy kísérletek útján állapítsa meg, milyen káros hatással vannak a mámorító és kábító szerek az emberi test idegeire és szöveteire. A megfigyelések és kísérletek kimutatták a jellemre gyakorolt hatást is. Mindezek a kísérletek és megfigyelések bebizonyították ennek az állításnak az igazát: „Az erős italok és a dohány nem jó az embernek.”⁷

Amint felidézem az ifjú életemre tett hatásokat, úgy hiszem, e fontos mondás megtanulása volt a legerőteljesebb mind közül: „Lelkem nem fog tisztátalan hajlékban lakozni.”

Voltak … mások is, és mind figyelmeztetés formájában jöttek. Az első akkor történt, amikor fiatal fiúként édesapám mellett ültem a bakon, miközben Ogdenbe hajtottunk. Épp átmentünk volna az Ogden folyó felett átívelő hídon, amikor egy férfi jött ki a folyó északi partján fekvő italmérésből. Felismertem. Szerettem őt, mert láttam már a helyi színpadon. Ez alkalommal azonban alkohol befolyása alatt állt, véleményem szerint már több napja.

Nem tudtam, hogy … iszik, de amikor könnyekre fakadva ötven centet kért az édesapámtól, hogy vissza tudjon menni a kocs-mába, láttam tántorogva elkullogni. Miközben a hídon áthajtottunk, édesapám így szólt: „David, ő és én régebben együtt jártunk [házi]tanítani.”

Csupán ennyit mondott, ám olyan figyelmeztetés volt ez számomra, amit soha nem felejtettem el a kicsapongás [vagy mértéktelen italozás] kapcsán.

Nem sokkal később egy hozzánk [kijelölt] tanító felolvasott egy történetet fiatalok egy csoportjáról, akik a Szt. Lőrinc-folyón hajóztak lefelé. (…) Nem tudom megmondani, ki a szerző, és nem tudom megmondani a címet sem, de el tudom mondani, milyen emlék maradt meg bennem azokról a fiatalokról, akik iszogattak, tivornyáztak, és igen jól érezték magukat, miközben lefelé vitorláztak azon a nevezetes folyón. Állt azonban a parton egy férfi, aki meglátva és felismerve az előttük álló veszélyeket, így kiáltott oda nekik: „Hahó! Vigyázzatok! Sebes áramlatok következnek!”

Ők azonban figyelmen kívül hagyták figyelmeztetését, és dacoltak vele. „Minden rendben” – és tovább folytatták a tréfálkozást és az élvezetekben való elmerülést. A férfi újra odakiáltott nekik: „Gyors áramlatok következnek!” – ám ők ismét csak nem figyeltek figyelmeztetésére.

Hirtelen igen sebes áramlatok között találták magukat. Akkor azonnal elkezdtek a part felé evezni, de már túl késő volt. Nem pontosan emlékszem az utolsó bekezdésre, de káromkodva, kiabálva zuhantak le a sebes áramlatokon át a vízesésben.

Mindez negatív? Igen. De elmondanám nektek, hogy sokan vannak az élet folyamában, akik pontosan így eveznek. Soha nem felejtettem el ezt a történetet.⁸

Ébernek kell lennünk az „alattomos emberek szívében lakozó gonoszságok[kal] és cselszövések[kel]” szemben

A Tanok és szövetségek egyik legjelentősebb kijelentése, amely magában hordozza Joseph Smith sugalmazottságának bizonyítékát, a 89. részben található:

„Az utolsó napokban alattomos emberek szívében lakozó gonoszságok és cselszövések miatt figyelmeztetlek, és előre figyelmeztetlek benneteket, e kinyilatkoztatás útján adott a bölcsességnek ezen szava által.” (T&Sz 89:4)

„Az utolsó napokban alattomos emberek szívében lakozó gonoszságok és cselszövések…” E kijelentés súlyára a [huszadik] század húszas és harmincas éveiben ébredtem rá. Csak arra kérlek benneteket, … idézzétek fel, milyen módszereket alkalmaztak bizonyos dohányérdekeltségek, hogy rávegyék a nőket a dohányzásra.

Emlékeztek, milyen alattomosan kezdeményezték tervüket. Először is azt mondták, a dohányzás súlycsökkenéssel jár. Még szlo-genjük is volt: „Édesség helyett inkább cigaretta után nyúljon!”

Később néhányunk, akik szeretnek filmszínházba járni, felfigyeltünk arra, hogy gyakran mutatják, amint a hölgyek gyújtják meg az urak cigarettáját. Ezek után gyakran lehetett női kezeket látni a hirdetőtáblákon, cigarettát meggyújtva vagy tartva. Eltelt egy-két év, és hamarosan elég arcátlanok lettek ahhoz, hogy a hölgy a filmvásznon vagy a hirdetőtáblán maga is cigarettázott. (…)

Lehet, hogy tévedek, de úgy vélem, nemrégiben annak láttam nyomát, hogy alattomos emberek most fiataljainknak tervelnek ki gonoszságokat és cselszövéseket. Tartsátok nyitva a szemeteket és a fületeket!⁹

Az egyháztagok felelősséggel tartoznak önmaguknak és az egyháznak, hogy a Bölcsesség szava szerint éljenek és azt tanítsák

Minden férfinek, minden nőnek viselnie kell ezen egyház felelősségének bizonyos részét! (…) Nem számít, hol vagyunk, … hová is szólítsanak körülményeink vagy üzleti ügyeink, legyünk akár a kanyonban vagy bárhol máshol, ha egy hideg reggelen kísértést érzünk arra, hogy megszegjük a Bölcsesség szavát két-három csésze tea vagy kávé elfogyasztásával, akkor érezzük a helyes cselekedetre való felelősséget!

Mindenki mondja ezt magának: „Az egyháztagság felelőssége nyugszik rajtam; nem fogok engedni! Bár talán senki sem lát, én tudom és Isten is tudja, mikor engedek a kísértésnek, és minden alkalommal, amikor meghajlok egy gyengeség előtt, magam is egyre gyengébbé válok, és elveszítem önbecsülésemet.” Ha üzleti ügyben jártok, partnereitek pedig ezt mondják: „Gyere csak, menjünk be és igyunk erre az alkura vagy erre az üzletre!”, akkor ez legyen a válaszotok: „Nem, nem!” Még ha szomjatok miatt vágytok is rá, legyetek férfiak, legyetek utolsó napi szentek, és mondjátok ezt: „Nem! Az egyháztagság felelőssége nyugszik rajtam.”¹⁰

Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza határozottan elkötelezett a mellett a tan mellett, hogy a tea, a kávé, a dohány és a szeszes italok nem jók az embernek. Az igaz utolsó napi szentek tartózkodnak a dohányzásban és az italozásban – akár élénkítő szerek, akár bódító italok fogyasztásában – való elmerülésben, valamint példájuk és szavaik által ugyanerre tanítanak másokat is.¹¹

A Bölcsesség szava szerinti élet megerősíti a jellemet és boldogságot okoz

Az egyház arra inti az embereket, hogy önuralmukkal tartsák féken vágyaikat, vérmérsékletüket és nyelvüket. Az ember nem a legjobb oldalát mutatja, amikor valamilyen szokás rabja. Nincs a legjobb formában, amikor csupán szenvedélyei kielégítésének él. Ez az egyik oka annak, miért adta az Úr az egyháznak a Bölcsesség szaváról szóló kinyilatkoztatást: hogy a fiatal férfiak és fiatal nők egészen kisfiú- vagy kislánykoruktól fogva megtanuljanak uralkodni önmagukon. Ez nem mindig könnyű. A fiataloknak ellenségekkel kell szembenézniük ma – hamis ideológiákkal és erkölcstelen szokásokkal. (…) Alapos felkészülést követel az, hogy az ember szembe tudjon nézni ezekkel az ellenségekkel, és le tudja győzni azokat.¹²

Sionban minden fiatal férfinak tudnia kell, amikor feljön a keresztelés vizéből, hogy kötelességének része az, hogy ellenálljon a cigarettázás csábításának, bárhol legyen is. Az egyházban minden fiatalnak meg kell tanítani, hogy amikor feljön a keresztelés vizéből, nemet kell mondania a szeszes italra, amikor körbekínálják azt egy-egy társas összejövetelen. Ezen egyház minden ifjú tagjának tudnia kell, hogy nem nyúlhat dohányhoz, annak semmilyen formájában sem. Ellen kell állnia mindezeknek a szokásoknak, nemcsak azok miatt az áldások miatt, amiket ezekkel kapcsolatban Atyánk ígér nekünk, hanem azért is, mert az így kapott erővel majd ellenállhat a nagyobb kísértéseknek.¹³

Az egyháznak az [önuralommal] kapcsolatos egyik leggyakorlatiasabb tanítása a Bölcsesség szava. [Ez a tanítás] igaz. Elsődlegesen a vágyakkal foglalkozik. Mutassatok nekem egy olyan embert, aki tökéletesen ura vágyainak, aki képes ellenállni minden arra irányuló kísértésnek, hogy élénkítő szereket, alkoholt, dohányt, marihuánát és más ártalmas kábítószert vegyen magához, és én olyan fiatalt vagy felnőttet mutatok nektek, aki ugyanakkor erőt nyert ahhoz is, hogy uralja szenvedélyeit és akaratát.¹⁴

Sem az egyház, sem általában a világ nem hallhat túlságosan sokat a Bölcsesség szaváról. Olyan tan ez, mely az ember boldogságára és javára adatott az emberiségnek. Része az életfilozófiának. (…) Aki nem a szerint él, megfosztja magát attól a testi erőtől és jellembéli erőtől, amire jogosult lenne. Az igazság nem más, mint az általunk helyesnek vélt dolgokhoz való hűség, az eszméinkkel összhangban folytatott bátor élet, ami pedig mindig erőt jelent.¹⁵

Javaslatok a tanulmányozáshoz és a beszélgetéshez

Milyen módon előzte meg jóval korát a Bölcsesség szava?
Miért próbálják az emberek néha igazolni a Bölcsesség szavában tiltott anyagok használatát? Milyen veszélyeket rejt ez a gondolkodásmód? (Lásd 111–112. oldal.)
Miért fontos gondját viselnünk testünknek? Milyen negatív fizikai következményekkel járhat a Bölcsesség szava iránti engedetlenség? (Lásd 112–114. oldal.) Miként hat ránk lelkileg, ha nem engedelmeskedünk ennek a parancsolatnak? (Lásd 112–114. oldal.)
McKay elnök beszélt az 1930-as évek dohányreklámjaiban alkalmazott fogásokról (lásd 115–116. oldal). Ma milyen példát látunk arra, hogy gonosz és „alattomos emberek” káros anyagok használatát népszerűsítik? Hogyan segíthetünk a fiataloknak felismerni, milyen előnyökkel jár az, ha az ember engedelmeskedik a Bölcsesség szavának?
Miként egyszerre fizikai és lelki parancsolat a Bölcsesség szava? (Lásd 112–114., 116–117. oldal.) Milyen áldások ígértetnek azoknak, akik engedelmeskednek e parancsolatnak? (Lásd T&Sz 89:18–21.) Melyek azok a legfontosabb áldások, amiket te vagy családod kapott azért, mert engedelmeskedtetek a Bölcsesség szavának?
Miként válhatunk erősebbé, hogy ellen tudjuk állni a Bölcsesség szava megszegésére csábító kísértéseknek? Hogyan segít a Bölcsesség szavának való engedelmesség a jellem megvédésében és megerősítésében? (Lásd 116–117. oldal.)
Milyen káros és függőséget előidéző anyagok vannak ma, melyek nincsenek konkrétan megemlítve a Tanok és szövetségek 89. részében? A T&Sz 89-ben álló tanítások és az utolsó napi próféták szavai hogyan segítenek vezetni és megerősíteni minket ezek ellen az anyagok ellen?

Kapcsolódó szentírások: Dániel 1:3–20; 1 Korinthusbeliek 3:16–17; T&Sz 89:1–21