9. Fejezet

A kísértés legyőzése

„Álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek.” Tegyétek neki a szépet, és hamarosan béklyó lesz rajtatok, de nem annyira a csuklótokon, mint a lelketeken!¹

Bevezetés

Fiatal misszionáriusként Skóciában David O. McKay részt vett egy gyűlésen, melyet James L. McMurrin vezetett, az Európai Misszió elnökségének tanácsosa. A gyűlés során a jelenlévők a Szentlélek ajándékainak több megnyilvánulását is tapasztalták. Mintegy 70 évvel később, egy papsági gyűlésen McKay elnök így emlékezett vissza: „Emlékszem, mintha csak tegnap történt volna, hogy milyen erőteljes sugalmazást éreztünk ez alkalommal. Mindenki érezte az Úr Lelkének bőséges kiáradását. A jelenlévők valóban mind egyek voltak szívükben és elméjükben. Soha azelőtt nem éreztem ilyesfajta érzést. (…)

Ilyen környezetben mondta James L. McMurrin azt, amiről azóta bebizonyosodott, hogy jövendölés volt. A vele való közeli kapcsolat által megtudtam, hogy James McMurrin olyan, mint a színarany. Az evangéliumba vetett hite magától értetődő volt. Soha nem élt igazabb ember, senki, aki hűebb volt ahhoz, amit helyesnek vélt. Így amikor hozzám fordult és egy számomra inkább intésnek, mint ígéretnek hangzó dolgot mondott, szavai kitörölhetetlen benyomást tettek rám. Az Úrnak Péterhez intézett szavait így adta vissza McMurrin testvér: ’Hadd mondjam el neked, David testvér, hogy Sátán vágyakozik utánad, hogy megrostáljon téged, mint a búzát, ám Isten figyel rád!’ [Lásd Lukács 22:31.] (…)

Abban a pillanatban olyan kísértések képe villant fel elmémben, amelyek az utamba kerültek, és még McMurrin elnöknél vagy bármely más embernél is világosabban felismertem, hogy milyen igazat szólt, amikor azt mondta: ’Sátán vágyakozik utánad.’ Miután akkor és ott megfogadtam, hogy megtartom a hitet, vágy ébredt bennem, hogy embertársaim szolgálatára legyek; és ezzel együtt jött a felismerés is, legalábbis egy halvány kép, hogy mivel tartozom az eldernek, aki először elvitte a visszaállított evangélium üzenetét nagyapámnak és nagyanyámnak, akik évekkel azelőtt el is fogadták az üzenetet Észak-Skóciában és Dél-Walesben.”

McKay elnök olyan tanáccsal zárta az egyház fiatal férfiaihoz intézett beszédét, amely mindannyiunkra vonatkozik: „Arra kérem Istent, hogy továbbra is áldjon meg benneteket! (…) Ne engedjétek, hogy a kísértések tévútra vezessenek titeket!”²

David O. McKay tanításai

Óvnunk kell önmagunkat és családunkat az ellenség befolyásától

Az olyan fák, amelyek képesek megállni egy hurrikán közepette, gyakorta megadják magukat olyan pusztító kártevőknek, melyek mikroszkóppal is szinte alig láthatók. Hasonlóképp az emberiség legnagyobb ellenségei ma szintén azok a társadalomban munkálkodó finom és időnként láthatatlan hatások, melyek aláássák a mai férfiakat és nőket. Isten népe hithűségének és hatékonyságának próbája végül is az egyén próbája. Mit tesz az egyén?

Minden titeket és engem érő kísértés három különböző formában adódhat:

A vágyak és szenvedélyek kísértése;
a gőgnek, a divatnak vagy a hiúságnak való engedés;
a világi javak, a hatalom, illetve a földek vagy az emberek földi javai utáni vágyakozás.

Az ilyen kísértésekkel társas összejöveteleinken találkozunk, politikai törekvéseink során, üzleti kapcsolatainkban, a gazdaságban, a kereskedelmi egységeinkben, az élet minden ügyében való kapcsolatainkban látjuk működni ezeket az alattomos hatásokat. Amikor feltárják magukat az egyes emberek tudata előtt, akkor kell közbelépnie az igazság védelmének.

Az egyház azt tanítja, hogy az itteni élet a próba ideje. Az ember kötelessége az, hogy a természet urává, ne pedig szolgájává legyen. Vágyait uralnia kell, és egészségének javára, valamint életének meghosszabbítására kell használnia – szenvedélyeit uralva és megfékezve mások boldogságára és áldására. (…)

Ha a Szentlélek sugalmazásaihoz hűen éltetek, és továbbra is így tesztek, boldogság fogja eltölteni lelketeket. Ha eltértek tőle, és tudatára ébredtek, hogy nem feleltek meg annak, amiről tudjátok, hogy helyes, akkor boldogtalanok lesztek, még akkor is, ha tiétek a világ minden gazdagsága. (…)

Miközben a fiatalok arra vágyakoznak, hogy jól érezzék magukat, gyakorta szembesülnek a kísértéssel, hogy elmerüljenek az olyan dolgokban, amelyek csupán az emberi lét alantasabb oldalának tetszőek. Ezek közül az öt leggyakoribb a következő: először is a közönségesség és illetlenség, másodszor az italozás és a petting, harmadszor az erkölcstelenség, negyedszer a hűtlenség, és ötödször a tiszteletlenség.

Gyakorta a közönségesség az első lépés az élvezetekbe merülés útján. Közönségesnek lenni annyit tesz: megsérteni a jó ízlést és a kifinomult érzéseket.

A közönségességet csak egy lépés választja el az illetlenségtől. Helyes, sőt, valójában elengedhetetlen fiataljaink boldogságához, hogy társas összejöveteleken találkozzanak, azonban alacsony erkölcsre utal az, amikor testi izgalomra és lealacsonyító dolgokra kell hagyatkozniuk a szórakoztatásuk végett. Az olyan összejövetelek, ahol italozás és petting folyik, olyan környezetet alakítanak ki, ahol az erkölcsi érzék eltompul, és a szabadjára engedett szenvedélyek veszik át az uralmat. Akkor pedig könnyűvé válik megtenni az utolsó lépést az erkölcsi becstelenség útján.

Amikor a magas erkölcsi normák helyett az erkölcstelenségben való elmerülést választják, és az adott férfi vagy nő igen alacsonyra ereszkedik a romlottság lépcsőin, akkor a hűtlenség elengedhetetlenül természete részévé válik. A szülők iránti hűség kialszik, a tanításaik és eszméik iránti engedelmesség figyelmen kívül marad, a feleség és a gyermekek iránti hűséget megfojtja az alantas kielégülés, az egyház iránti hűség lehetetlenné válik, és gyakran lép helyére [az egyház] tanításainak kigúnyolása.³

A kísértés gyakran észrevétlenül érkezik. Talán senki nem tud arról, hogy az ember megadja magát neki, csak az érintett személy és az ő Istene, azonban ha valóban enged neki, olyan mértékben gyengébbé és a világ gonoszságától szennyezetté válik.⁴

Sátán kiűzetett, mert megpróbált a Teremtő helyére lépni. Hatalma azonban még most is megmutatkozik. Serényen munkálkodik, és ebben a pillanatban is arra ösztökél, hogy tagadjuk meg Isten létét, tagadjuk meg Szeretett Fia létét, és tagadjuk meg Jézus Krisztus evangéliumának erejét.⁵

Az ellenség tevékeny. Ravasz és fortélyos, és meg akar ragadni minden alkalmat, hogy aláássa az egyház alapját, és arra tör, hogy gyengítsen vagy pusztítson, ahol csak lehetséges. (…) Isten megadta a választás szabadságát. Erkölcsi és lelki fejlődésünk azon múlik, hogyan használjuk ezt a szabadságot.⁶

Sátán még mindig elszántan keresi a maga hasznát, megbízottainak pedig olyan hatalom adatik ma, amilyen a századok során soha nem adatott nekik. Legyetek készek arra, hogy súlyos állapotokkal fogtok szembekerülni, ideológiai feltételekkel, melyek talán ésszerűnek tűnnek, ám valójában gonoszak. Annak érdekében, hogy szembe tudjunk szállni ezekkel az erőkkel, a Szentlélek suttogására kell támaszkodnunk, amire jogosultak vagyunk. Ezek a erők valósak.

Isten vezéreli ezt az egyházat. Legyetek igazak hozzá, legyetek hűek hozzá! Legyetek igazak a családotokhoz, legyetek hűek hozzájuk! Óvjátok a gyermekeiteket! Vezessétek őket, ám ne önkényesen, hanem az apa kedves példája által, így járulván hozzá az egyház erejéhez papságotok gyakorlásával otthonotokban és életetekben!⁷

Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházában való tagsággal együtt jár az a felelősség, hogy legyőzzük a kísértést, szembeszálljunk a tévedésekkel, jobbá tegyük az elmét, és fejlesszük lelkünket, amíg eléri Krisztus teljességének nagyságát.⁸

Az ellenség megpróbál gyenge pontunkon támadni minket, azonban erőre teszünk szert, amikor ellenállunk neki

Nem játszadozhattok a Gonosszal! Álljatok ellen a kísértésnek, álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek! [Lásd Jakab 4:7.]

Az Üdvözítő az egész világ legnagyszerűbb példáját tárta elénk a hegyen. (…) Az Üdvözítő közvetlenül a keresztelését követően felvitetett arra a hegyre, amely most a kísértés hegyeként ismeretes. Nem tudom, vajon tényleg ott állt-e, ott böjtölt-e negyven napon keresztül vagy sem. De valamilyen hegyre felment, és … negyven nap múlva eljött hozzá a Kísértő, úgy tudjuk, és ahogy a Kísértőnek szokása, ott sújtott le rá, ahol szerinte a leggyengébb pontja volt.

Miután [Jézus] böjtölt, a Kísértő azt gondolta, bizonyosan éhes, és az első kísértés, emlékeztek, az, hogy azt mondta, „HA”, méghozzá meglehetősen gúnyosan: „Ha Isten fia vagy” – az Atya bizonyságára utalva, amikor azt mondta: „Ez az én szerelmes Fiam” – „Ha Isten fia vagy, mondd, hogy e kövek változzanak kenyerekké.” És ott, a környéken van egy kő, amely igen hasonlít a zsidók kovásztalan kenyerére, így a kísértés még erőteljesebb. Krisztus így felelt: „Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden ígével, a mely Istennek szájából származik.” (Máté 4:3–4)

A következő kísértés szintén szentírást idéz. A hiúságra apellált, az embertársainkkal szembeni felülkerekedésre: „Ha Isten fia vagy, vesd alá magadat” (a templom tornyáról) „mert meg van írva” (és az ördög tudja idézni a szentírásokat a saját céljaira) „mert meg van írva: Az ő angyalainak parancsol felőled, és kézen hordoznak téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőbe.” A válasz pedig így hangzott: „Ne kisértsd az Urat, a te Istenedet.” (Máté 4:6–7)

A harmadik kísértés a pénz és a hatalom szeretetére irányult. A kísértő egy magas hegyre vitte Jézust, és megmutatta neki a világ dolgait és azok hatalmát. Ebben a kísértésben nem volt gunyoros. Inkább esedezett, mivel az Üdvözítő ellenállása meggyengítette a Kísértő erejét. Megmutatta neki a világ dolgait. „Mindezeket néked adom, ha leborulva imádsz engem.” Isteniségének magasztosságában felemelkedve Jézus így szólt: „Eredj el Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj.” A Kísértő pedig elkullogott. [Lásd Máté 4:8–11.] (…)

Veletek is hasonló a helyzet. (…) Leggyengébb pontotok lesz az, ahol az Ördög megpróbál megkísérteni, ahol megpróbál megnyerni titeket, és ha azt gyengévé tettétek, mielőtt az Úr szolgálatába álltatok, akkor ő még hozzáad ahhoz a gyengeséghez. Álljatok ellen neki, és erőt nyertek! Akkor majd megkísért egy másik ponton. Álljatok ellen neki, és akkor ő gyengébb lesz, ti pedig erősebbé váltok, míg azt tudjátok mondani, bármilyen körülményeitek legyenek is: „Távozz tőlem, Sátán; mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj.” (Lukács 4:8)⁹

Amikor közvetlenül a Gecsemáné előtt a tanítványaival volt, … [Jézus] azt mondta: „És nem vagyok többé e világon, de ők a világon vannak, …

Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.” (János 17:11, 15)

Veletek is hasonló a helyzet. (…) Kísértések közepette vagytok, azonban ti, ahogy Krisztus is a kísértés hegyén, felül tudtok emelkedni rajtuk..¹⁰

Amikor az evangélium szerint élünk és önuralmat gyakorlunk, örömben és békességben lesz részünk

Ameddig az igazság ellensége szabadon gyakorolhat uralmat ezen a világon, támadásokban lesz részünk, és az egyetlen módja, hogy szembeszálljunk ezekkel a támadásokkal, az, ha az evangélium szerint élünk.¹¹

Ez az evangélium lehetőséget nyújt nekünk arra, hogy felül-emelkedjünk ezen az óvilágon és annak kísértésein, valamint hogy önuralom és önmérséklet révén a lélekben éljünk; ez a valódi lét itt és az eljövendőkben.¹²

Ismerjük fel úgy, mint még soha, hogy az ember személyes vágyódásai feletti uralom a keresztény vallás, sőt, minden vallás lényege! Az ember természetétől fogva önző, és hajlamos azonnali benyomásai szerint cselekedni. Vallásra, vagy az egyénnél illetve az egyének összességénél többre van szükség a természetes ember önző hajlamainak legyőzéséhez. (…) Az önuralom az apró dolgok önmagunktól való megtagadásán keresztül alakul ki. Krisztus e páratlan szavakkal ezt mondta: „Mert a ki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; a ki pedig elveszti az ő életét én érettem, megtalálja azt.” (Máté 16:25)

Bármikor, amikor megfeledkezünk önmagunkról és mások jobbá tételére, valamint valami magasztosabbra és jobbra törekszünk, akkor lelki síkokra emelkedünk. Ha a vita pillanatában, az egymás hibái meglátására való kísértés pillanatában elveszítjük önközpontú lényünket az egyház javára, melynek tagjai vagyunk, valamint a közösség javára és Jézus Krisztus evangéliumának előmenetelére, akkor lelkileg áldottak leszünk, és boldogság lesz a jutalmunk.

„Mit ér, ha ellenségem legyőzöm,
s halomnyi kincsem féltve őrzöm?
Megvetendő győztes csupán,
ki nem tud uralkodni magán.”
[Ismeretlen szerző]13

Annak, aki átadja magát vágyainak, akár titokban, akár másképp, olyan jelleme van, amely nem fog jó szolgálatot tenni neki, amikor szembekerül a kísértéssel, hogy adja meg magát szenvedélyeinek.¹⁴

Az határozza meg az ember tetteit a lehetőségek és a nyomás idején, hogy mire gondol egyfolytában. Az mutatja meg az adott ember jellemének nagyságát, hogy miként reagál vágyaira és ösztöneire, amikor azokat felserkentik. Ezekben a reakciókban tárul fel az ember ereje, hogy uralja azokat, vagy kényszerű szolgasága, hogy engedjen azoknak.¹⁵

Az isteni törvénnyel és a természet törvényeivel összhangban lévő cselekedetek boldogságot, az isteni igazsággal ellenkezők pedig boldogtalanságot eredményeznek. Az ember nemcsak hogy minden tettéért, hanem minden hiábavaló szaváért és gondolatáért is felelős. Ezt mondta az Üdvözítő:

„Minden hivalkodó beszédért, a mit beszélnek az emberek, számot adnak majd az ítélet napján.” (Máté 12:36)¹⁶

Minden jó dolog erőfeszítést követel. Az, amit érdemes megszerezni, fizikai lényetek, intellektuális erőtök és lelkierőtök egy részét fogja kívánni – „Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek.” (Máté 7:7) De keresnetek kell, zörgetnetek kell! Másrészről pedig a bűn mér csapást rátok. Mellettetek jár, kísért titeket, csábít, kecsegtet. Nem kerül semmi erőfeszítésetekbe. (…) Olyan formát ölt, mint az óriásplakát, mely italozásra és dohányzásra hívogat. Olyat, mint a televízión és rádión otthonotokba lépő üzenet. (…) A gonoszság titeket követel, és erőfeszítésre és erőre van szükség ahhoz, hogy szembe tudjatok szállni vele. Igazságra és bölcsességre azonban egyedül keresés, ima és erőfeszítés révén lehet szert tenni.¹⁷

Mindig tartsuk észben, hogy az élet nagy részben az, amivé mi tesszük, és hogy az emberek Üdvözítője világosan és tisztán megmutatta, pontosan hogyan nyerhető öröm és békesség. Jézus Krisztus evangéliumában és az az iránti való ragaszkodásban rejlik.¹⁸

Adja Isten, hogy miközben Isten királyságának további meg-alapítására törekszünk, arra intsük fiataljainkat és az egyház tagjait mindenütt, hogy álljanak ellen a kísértéseknek, amelyek legyengítik a testet és elpusztítják a lelket, hogy igazán bűnbánóan állhassunk, mint amikor beléptünk a keresztelés vizébe, hogy a szó igaz értelmében megújulhassunk, hogy újjászülethessünk, hogy lelkünk a Szentlélek fényében sütkérezhessen, és Jézus Krisztus egyházának igaz tagjaiként előrehaladhassunk, míg be nem teljesítjük földi küldetésünket!¹⁹

Javaslatok a tanulmányozáshoz és a beszélgetéshez

McKay elnök olyan erős fák hasonlatát alkalmazta, amelyek ellen tudtak állni a hatalmas viharoknak, ám mikroszkopikus kártevők mégis elpusztították őket (lásd 88. oldal). Miként vonatkoztatható ez a hasonlat a kísértések ellen vívott csatáinkra? (Lásd 88–90. oldal.) Mit tehetünk, hogy elkerüljük azt, hogy életünkbe behívjuk a kísértéseket? Hogyan erősíthetjük meg a gyermekeket és a fiatalokat a világ egyre fokozódó kísértései ellen?
Miben különbözhetnek a kísértések, egyéni körülményeinktől függően? Hogyan segíthetünk egymásnak ellenállni a kísértésnek?
Mit tanulhatunk abból a szentírásból, amely arról számol be, amikor az Üdvözítő ellenállt Sátán kísértéseinek? (Lásd Máté 4:1–11 és Lukács 4:1–13; lásd még T&Sz 20:22.)
Miben különbözik a kísértésnek való engedéssel járó élvezet az Üdvözítő követéséből fakadó örömtől?
Miként próbálja Sátán kihasználni a gyengeségeinket? (Lásd 91–92. oldal.) Hogyan győzhetjük le gyengeségeinket Jézus Krisztus által? (Lásd még Éther 12:27.)
Mit tehetünk, hogy ellenálljunk a gyakran utunkba kerülő kísértéseknek és legyőzzük őket? Miért elengedhetetlen még azelőtt felállítani értékrendünket, hogy kísértéssel találnánk szembe magunkat?
Az Üdvözítő követésére és a kísértésnek való ellenállásra tett erőfeszítéseink során hogyan segíthet az, ha emlékszünk e szavakra: „senki sem szolgálhat két úrnak” (Máté 6:24)?
Hogyan segítenek az igazlelkű és jó gondolatok legyőzni a kísértést? Mit tehetünk, hogy kialakítsuk azt az önmérsékletet és önuralmat, melyről McKay elnök gyakran beszélt? (Lásd 92–94. oldal.)

Kapcsolódó szentírások: 1 Korinthusbeliek 10:13; Jakab 1:12–17; 2 Péter 2:9; 1 Nefi 12:17; 15:23–24; Hélamán 5:12; 3 Nefi 18:18–19; T&Sz 10:5