10. lecke Felkészülési anyag az osztály számára: A házasság új és örökkévaló szövetsége. Az örökkévaló család hitoktatói anyag (2022).
10. lecke Felkészülési anyag az osztály számára. Az örökkévaló család hitoktatói anyag.
10. lecke Felkészülési anyag az osztály számára
A házasság új és örökkévaló szövetsége
A 6. leckében azt tanultuk, hogy a házasságot Isten rendelte el. Russell M. Nelson elnök azt is tanította, hogy a celesztiális házasság „a legmagasabb fokú és legmaradandóbb házasság, melyet Teremtőnk nyújthat gyermekeinek”, és „minden más kapcsolatnál nagyobb lehetőséget nyújt a boldogságra” (A celesztiális házasság, Liahóna, 2008. nov. 92., 93.). Miközben tanulmányozod ezt az anyagot, gondold át, milyen érzéseid vannak az örökkévaló házassággal kapcsolatban, és mit tehetsz azért, hogy érdemesen élj rá.
1. szakasz
Miért törekedjek arra, hogy örökkévaló házasságban éljek?
Amikor az ismerőseid házasságára gondolsz, eltűnődhetsz azon, hogy miben különbözik a templomi házasság a polgári házasságtól.
Hisszük, hogy „a boldogság isteni terve lehetővé teszi, hogy a családi kötelékek a síron túl is megmaradjanak” (A család: Kiáltvány a világhoz, JezusKrisztusEgyhaza.org). Az örökkévaló családi kapcsolatokat Jézus Krisztus teszi lehetővé. Nelson elnök ezt tanította: „Jézus Krisztus engesztelése… a feltámadást mindenki számára valósággá tette, és lehetővé tette az örök életet azok számára, akik megbánják a bűneiket, valamint részesülnek és betartják az alapvető szertartásokat és szövetségeket” (Elhozni Jézus Krisztus hatalmát az életünkbe. Liahóna, 2017. máj. 40.). Az utolsó napokban az Úr visszaállította azon felhatalmazást, szertartásokat és szövetségeket, amelyek lehetővé teszik az örökkévaló házasságok megalapozását.
Tanulmányozz az órára való felkészülés részeként!
Olvasd el a Tan és szövetségek 131:1–4-et, és keresd ki, mit tanított Joseph Smith az örökkévaló házasság szövetségéről. (Megjegyzés: A celesztiális királyság legmagasabb foka az örök élet, vagyis a felmagasztosulás.)
A 2. vers szóhasználatában az új szó azt jelenti, hogy a szövetség újonnan vissza lett állítva a mi adományozási korszakunkban. A szövetség azért is örökkévaló, mert örökké tart, és „a világ megalapítása előtt” óta létezik (Tan és szövetségek 132:5). Része volt annak a szövetségnek, melyet Isten Ábrahámmal és feleségével, Sárával kötött sok-sok évvel ezelőtt.
Az angol nyelvű Bibliai szótárból [Bible Dictionary] megtudjuk, hogy „Ábrahám először keresztelkedés által (mely a szabadítás szövetsége) részesült az evangéliumban. Azután ráruháztatott a magasabb papság, és celesztiális házasságra lépett (mely a felmagasztosulás szövetsége), biztosítékot kapva ezzel arra, hogy örök gyarapodása [számtalan leszármazottja] lesz” (Bible Dictionary, “Abraham, covenant of”).
Az Úr ezt ígérte Ábrahámnak: „…megsokasítom a te magodat mint az ég csillagait, és mint a fövényt, mely a tenger partján van” (1 Mózes 22:17). A celesztiális házasság azt az áldást is magában foglalja, hogy „gyermekei[n]k lesznek a celesztiális dicsőségben” (Joseph Smith, in History, 1838–1856 [Manuscript History of the Church], volume D-1, 1551 [josephsmithpapers.org]).
Az Úr továbbá megígérte Ábrahámnak, hogy mindezen áldásokat fel fogják ajánlani a halandó utódainak (lásd Tan és szövetségek 132:29–31; Ábrahám 2:6–11). Az ábrahámi szövetség örökkévaló házasságra és örök gyarapodásra vonatkozó része minden olyan egyénnel megújul, aki belép „a házasság új és örök[kévaló] szövetségé[be]” (Tan és szövetségek 131:2). Más szavakkal, a házassági pecsételő szertartáson keresztül ugyanazon áldásokra kapunk ígéretet, mint Ábrahám.
Amikor egy férfit és egy nőt egymáshoz pecsételnek a templomban, szent szövetségeket kötnek Istennel és egymással. E szövetségek közé tartozik, hogy hűek maradnak egymáshoz és Istenhez, krisztusi módokon élnek, minden általuk kötött evangéliumi szövetséget tiszteletben tartanak, valamint sokasodnak és betöltik a földet.
Gondold át ennek a képnek a jelentését és hogy miként kapcsolódik az örökkévaló házasság szövetségéhez. David A. Bednar elder a Tizenkét Apostol Kvórumából ezt tanította erről a szövetséges kapcsolatról:
„A szövetséges házassági kapcsolat gyújtópontja az Úr Jézus Krisztus. Figyeljétek meg, hogy a Szabadító ennek a háromszögnek a csúcspontján helyezkedik el, míg az egyik alsó ponton a nő, a másikon pedig a férfi van. Most gondoljatok bele, mi történik a férfi és a nő közötti kapcsolatban, ha egyénileg kitartóan arra törekednek, hogy Krisztushoz jöjjenek, és Őbenne tökéletessé váljanak [lásd Moróni 10:32]. A Megváltó révén és Őáltala a férfi és a nő közelebb kerül egymáshoz” (Marriage Is Essential to His Eternal Plan,” Ensign, June 2006, 86).
Beszélgess az órára való felkészülés részeként!
Ha lehetséges, beszéld meg a következő kérdéseket valakivel, akit a házastársához pecsételtek a templomban, például egy szülővel, nagyszülővel, egyházi vezetővel vagy baráttal. Ha házas vagy, a házastársaddal is megbeszélheted. Készülj fel arra, hogy az órán megossz valamit, amit tanultál.
-
Milyen volt számodra a templomi pecsételésetek?
-
Eddig miként áldott meg téged és a házastársadat, hogy beléptetek a házasság új és örökkévaló szövetségébe?
-
Hogyan segítettek az arra irányuló egyéni erőfeszítéseitek, hogy közelebb kerüljetek Istenhez abban, hogy te és a házastársad közelebb kerüljetek egymáshoz?
2. szakasz
Milyen döntéseket kell hoznom ahhoz, hogy a házasságom örökkévaló legyen?
Az Úr kinyilatkoztatta, hogy ha egy férfi és egy nő nem az Ő felhatalmazása által és nem az Ő törvénye szerint köt házasságot (nem lépnek be a házasság új és örökkévaló szövetségébe), akkor a házasságuk „nincs érvényben, amikor meghalnak” (Tan és szövetségek 132:15). Azonban az örökkévaló házasságra még nem jelent biztosítékot az, hogy egy párt egymáshoz pecsételtek a templomban.
Tanulmányozz az órára való felkészülés részeként!
Olvasd el a Tan és szövetségek 132:19–20-at, majd megjelölheted benne, hogy a templomi pecsételési szertartáson túl mire van szükség az örökkévaló házassághoz.
A 19. versben talán észrevetted, hogy egy templomi házasság csakis akkor lesz örökkévaló, ha „az ígéret Szent Lelke” megpecsetéli azt. A Szentíráskalauzból megtudjuk, hogy „a Szentlélek az ígéret Szent Lelke (Apostolok cselekedetei 2:33). Megerősíti, hogy az emberek igazlelkű tetteit, szertartásait és szövetségeit elfogadja Isten. Az ígéret Szent Lelke tanúbizonyságot tesz az Atyának arról, hogy megfelelőképpen történt a szabadító szertartások elvégzése, és hogy betartásra kerültek az azokhoz kapcsolódó szövetségek” (Szentíráskalauz: az ígéret Szent Lelke; JezusKrisztusEgyhaza.org).
Amikor a házastársak megmaradnak a szövetségben (lásd Tan és szövetségek 132:19), akkor a Szentlélek az ígéret Szent Lelkeként betöltött szerepében megerősíti Istennek, hogy betartották a szövetségeiket, és a házasságuk örökkévalóvá válik. Ahhoz, hogy megmaradjanak a szövetségben, mindkét házastársnak hűen tiszteletben kell tartania a pecsételési szövetségeik feltételeit. Robert D. Hales elder a Tizenkét Apostol Kvórumából a következőket tanította e szövetségek tiszteletben tartásának a fontosságáról:
„Amint azt ez a szentírás is tanítja [Tan és szövetségek 132:19], a templomban kötött pecsételási szövetségek nem eredményeznek önmaguktól örök köteléket. Az, hogy miként viselkedünk ebben az életben, meghatározza, hogy mik leszünk az eljövendő örökkévalóságokban. Azon pecsételés áldásainak elnyeréséhez, amelyet Mennyei Atyánk megadott nekünk, be kell tartanunk a parancsolatokat, és úgy kell viselkednünk, hogy a családunk velünk akarjon majd élni az örökkévalóságban” (“The Eternal Family,” Ensign, Nov. 1996, 65).
Jézus Krisztus példájára tekinthetünk azon igyekezetünkben, hogy a lehető legjobb emberek legyünk és betartsuk a szövetségeinket. Amint azt Ronald A. Rasband elder a Tizenkét Apostol Kvórumából tanította:
„Szabadítónk, Jézus Krisztus a nagy Példaképünk, ami az ígéretek és szövetségek magunkra vételét és megtartását illeti. Azzal az ígérettel jött a földre, hogy megteszi az Atya akaratát. Szóban és tettben is tanította az evangélium tantételeit. Engesztelést hozott a bűneinkért, hogy mi újra élhessünk. Minden egyes ígéretét betartotta. […]
Az ígéretek betartása nem egyfajta szokás, hanem annak ismertetőjegye, hogy Jézus Krisztus tanítványai vagyunk. […]
Mai kérdésem így hangzik: Kiállunk-e ígéreteink és szövetségeink mellett, avagy azok olykor pusztán lagymatag kötelezettségvállalások, melyeket félvállról veszünk magunkra, ennélfogva pedig könnyen megszegünk?” (Kiállni az ígéreteink és a szövetségeink mellett. Liahóna, 2019. nov. 53., 54.)
Elmélkedj az órára való felkészülés részeként!
Hogyan válhatsz hasonlóbbá a Szabadítóhoz az Istennel kötött szent szövetségeid és ígéreteid betartása terén? Mit tehetnél még azért, hogy betartsd a pecsételési szövetségeidet, vagy felkészülj azok betartására?