21. lecke Felkészülési anyag az osztály számára: Gyermeknevelés szeretetben. Az örökkévaló család hitoktatói anyag (2022).
21. lecke Felkészülési anyag az osztály számára. Az örökkévaló család hitoktatói anyag.
21. lecke Felkészülési anyag az osztály számára
Gyermeknevelés szeretetben
Szülőnek lenni nem könnyű. Azonban nem vagyunk egyedül. Miközben a Hetvenek tagjaként szolgált, Bradley D. Foster elder ezt tanította: „Mennyei Atyánk szeretné, ha sikerrel járnánk, mert bizony, akárhogy is, ők az Ő gyermekei voltak, mielőtt a mieink lettek” (Soha nincs túl korán és soha nincs túl későn. Liahóna, 2015. nov. 51.). E lecke tanulmányozása során gondold át, hogyan követheted Mennyei Atyánk példáját abban, ahogyan jelenlegi vagy leendő gyermekeidet neveled.
1. szakasz
Hogyan nevelhetem fel a gyermekeimet szeretetben?
Az utolsó napi próféták kijelentették: „A szülők szent kötelessége, hogy gyermekeiket szeretetben… neveljék” (A család: Kiáltvány a világhoz, JezusKrisztusEgyhaza.org). Dieter F. Uchtdorf elnök, még az Első Elnökség tagjaként javasolt egy módot arra, ahogyan a szülők eleget tehetnek ennek a felelősségnek:
„A családi kapcsolatokban a szeretetet valójában úgy betűzzük, hogy i-d-ő, vagyis idő. Az egymásra fordított idő az otthon harmóniájának kulcsa” (Dolgok, melyek a leginkább számítanak. Liahóna, 2010. nov. 22.).
A szülők és a gyermekek sokféleképpen tölthetnek jelentőségteljes időt együtt. Amikor a Fiatal Nők Általános Elnökségében szolgált, Susan W. Tanner elnök ezt tanította:
„[A] szeretetteljes kapcsolat folyamatos és állandó beszélgetést, játékot, nevetést, valamint munkát igényel. Én… úgy vélem, hogy a szülőknek és a gyermekeknek részt kell venniük egymás mindennapi élményeiben” („Elmondtam már …?” Liahóna, 2003. máj. 75.).
Bár a szülőknek könnyebb lehet maguknak elvégezni a munkát, a munkával töltött pillanatok nagyszerű alkalmakat biztosíthatnak a szülőknek és a gyermekeknek a közös beszélgetésre. A közös munka abban is segíthet a szülőknek, hogy megtanítsák gyermekeiknek a munka értékét, valamint a tétlenség kerülését (lásd Tan és szövetségek 68:31).
Uchtdorf elnök elmondta, hogy a szülők miként tölthetnek még időt a gyermekeikkel:
„Mivel [a családban] »elszenvedett kudarcot semmi más nem tudja kárpótolni«, [J. E. McCulloch, Home: The Savior of Civilization (1924), 42], ezért a családunknak elsőbbséget kell élveznie más dolgokkal szemben. Úgy tudunk mély és szeretetteljes családi kapcsolatokat kiépíteni, hogy együtt végzünk bizonyos egyszerű dolgokat, mint például mind ottvagyunk a családi vacsorán, családi estet tartunk, és közös szórakozási lehetőségeket keresünk” (Dolgok, melyek a leginkább számítanak. 21–22.)
Uchtdorf elnök azt is elmondja, hogy a tartalmas szabadidős tevékenységek hozzájárulhatnak a sikeres családi kapcsolatokhoz (lásd még A család: Kiáltvány a világhoz). Ezek az élmények segíthetnek „jelentőségteljes családi kötelékeket [kiépíteni], amelyek erősebb öntudatot adnak gyermekeiteknek annál, mint amit kortársaik, az iskola vagy bármely más hely tud nyújtani nekik” (M. Russell Ballard: Ami a legtovább tart, az számít leginkább. Liahóna, 2005. nov. 43.).
Dallin H. Oaks elnök az Első Elnökségből olyan tantételeket tanított, amelyek utat mutathatnak a szülőknek a gyermekeikkel közösen végzett tevékenységek kiválasztásában:
„Amikor eldöntjük, mivel töltsük a rendelkezésünkre álló időt a családunkkal, vigyáznunk kell, nehogy olyan dolgokra pazaroljuk, amelyek csupán jók, és kevés időt hagyjunk azokra, amelyek jobbak vagy a legjobbak. Egy barátom elvitte fiatal családját egy nyári körutazásra, melynek során nevezetes történelmi helyekre is ellátogattak. A nyár végén megkérdezte a tizenéves fiától, hogy melyik nyári tevékenységet élvezte a legjobban. Az apa sokat tanult a válaszból, és azok is, akiknek mesélt róla. – Az tetszett a legjobban a nyáron – válaszolta a fiú –, amikor egy este te és én leheveredtünk a fűre, és néztük a csillagokat, és beszélgettünk. A nagyszabású családi tevékenységek lehet, hogy jók a gyermekeknek, de nem mindig jobbak, mint a kettesben töltött idő az egyik szerető szülővel” (Jó, jobb, legjobb. Liahóna, 2007. nov. 105.).
2. szakasz
Miként fegyelmezhetem a gyermekeimet szeretetteljesen?
A szülőség egyik kihívást jelentő része lehet a gyermekeid fegyelmezése. E tekintetben tanulhatunk az Úrtól, aki megmutatta, hogyan fegyelmezzünk szeretettel. Amikor például a korai egyháztagok halogatták a Kirtland templom felépítését, Ő megfeddte őket. (Megjegyzés: megfeddni azt jelenti, hogy fegyelmezni vagy helyreigazítani.)
Gondold át, hogyan segíthet a szülőknek Tanner elnök alábbi tanácsa abban, hogy krisztusi módon fegyelmezzék a gyermekeiket.
„Olykor a fegyelmezést (ami tanítást jelent) összekeverik a kritikával. A gyermekek magatartására (a többi korosztályhoz hasonlóan) nagyobb hatással van a szeretet és a bátorítás, mint az akadékoskodás” („Elmondtam már …?” 74.)
D. Todd Christofferson elder a Tizenkét Apostol Kvórumából azt tanácsolta a szülőknek, hogy legyenek elővigyázatosak a fegyelmezésük módjában. (Megjegyzés: Bár az apákhoz szólt, tanácsa az anyákra is ugyanúgy vonatkozik.)
„[A] fegyelmezés során az apának különös gonddal kell eljárnia, nehogy bármi olyat tegyen, ami akár csak megközelíti a bántalmazást, mert az soha nem igazolható! A helyreigazítás során az édesapának a szeretet legyen az indíttatása, és a Szent Lélek az iránymutatója:
»A kellő időben élesen feddve, amikor a Szentlélek arra késztet; azután pedig fokozott szeretetet mutatva az iránt, akit megfeddtél, nehogy ellenségének tartson téged;
Hogy tudhassa, hogy hűséged erősebb a halál kötelékeinél« [Tan és szövetségek 121:43–44].
Az isteni mintában a fegyelmezés nem annyira a büntetésről szól, mint inkább arról, hogy segítsünk egy szerettünknek az önfegyelem ösvényén haladni” (Apák. Liahóna, 2016. máj. 95.).
Hogy segítsenek a gyermekeknek tanulni a helytelen viselkedésükből és helyreigazítani azt, a szülőknek logikus következményeket kell felállítaniuk bizonyos tettekért. A szülőknek ügyelniük kell arra, hogy ne folytassanak olyan fegyelmezési gyakorlatokat, amelyek kultúrájukban vagy a családjukban elfogadottak, azonban nem állnak összhangban az Úr tanításaival.
Russell M. Nelson elnök további tanácsot adott erről:
„Amikor egy gyermeknek helyreigazításra van szüksége, megkérdezhetitek magatokat: »Mit mondhatok vagy tehetek, ami arra késztetné, hogy jobb irányt válasszon?« Amikor fenyítésben kell részesíteni őt, tegyétek nyugodtan, bizalmasan, szeretettel, nem pedig nyilvánosan. Ha dorgálásra van szükség, utána gyorsan mutassatok fokozott szeretetet, hogy ne verjen gyökeret a harag. Ahhoz, hogy meggyőzőek legyetek, a szeretetetek őszinte kell hogy legyen, és az isteni tanon és helyes tantételeken kell, hogy alapuljon” (Szabadulás és felmagasztosulás. Liahóna, 2008. nov. 9–10.)
3. szakasz
Miként taníthatom a gyermekeimet arra, hogy szeressék és szolgálják egymást?
Napjainkban az egyházi vezetők megerősítették, hogy „A szülők szent kötelessége, hogy… arra tanítsák [gyermekeiket], hogy szeressék és szolgálják egymást” (A család: Kiáltvány a világhoz). Míg a Fiatal Nők Általános Elnökségében szolgált, Bonnie L. Oscarson elnök a következő tanácsot adta családtagjaink szeretetéről és szolgálatáról:
„Kezdjétek el a szolgálatot a saját otthonotokban, a saját családotok körében! Ezek azok a kapcsolatok, amelyek örökkévalóak lehetnek. Még akkor is, ha a családi helyzetetek nem éppen tökéletes – talán különösen akkor –, módot találhattok a szolgálatra, a felemelésre és a megerősítésre. Kezdjétek ott, ahol éppen tartotok; szeressétek őket úgy, ahogy vannak; és készüljetek fel arra a családra, melyet a jövőben szeretnétek” (A szemünk előtt lévő szükségletek. Liahóna, 2017. nov. 27.).
Sátán igyekszik megzavarni azt a szeretetet és szolgálatot, melyet a családtagok az otthonban tapasztalhatnak meg. Az egyik mód, amit használ erre, az a viszálykeltés.